Sziasztok, sziasztok

Tudom, kicsit kimaradtak most az írások, nem is tudom, mindig volt valami. Leginkább a visszaszokásra fognám, mármint az itthoni életünkbe, ugyanis, ahogy azt korábban is írtam, Babot nagyon megkeverte a kórházi lét, nehéz volt vele. Egyszerűen nem lehetett letenni, mert azonnal visítás következett, rendszertelen lett az alvása, és az esti elalvása is. Mostanra kicsit kezd helyre rázódni, de most meg épp vendégeink vannak, ezért nem jutottam gépközelbe.

Ami a kanalas evést illeti: kár volt örülnöm, hogy majd most milyen jól fog vele enni, továbbra se nagyon hajlandó. Próbáltam folyékonyra csinálni neki a tejpépet, finom banánosat, de nem értette, mért nem folyik a szájába folyamatosan a cucc, mért kell neki kortyonként 2 másodpercet várnia. Másfél órás hisztiken vagyunk túl, nem egyen. Nem tudom, mikor fog rájönni... Vagy mit kéne tennem. Most ráadásul speckó szilikon-kanálból jön a tejcsi folyamatosan, így félő, hogy a cumisüvegről is le fog szokni...

Kamalika! Hogyan kell kanál-imádóvá tenni a gyerkőcöt? :D Azt hiszem, ha valaki, akkor ezt Te tudod! :D

De haladás az, hogy ha felébred éjjel, nem tör ki borzalmas sírásban, haladás, hogy már csak egyszer ébred fel enni, (meg ha nem is alussza át az éjjelt), és hogy reggel alszik 8-ig (fél 8-ig), nem pattan ki a szeme 6-kor. Sőt, ma reggel vagy egy órán át eljátszott minden szó nélkül a járókában egyedül, szóval tényleg kezd végre régi önmaga lenni. Tényleg azt kell mondanom, hogy eléggé kezelhető baba általában, nem sír sokat fölöslegesen - általában. Kivéve egy ilyen kórházi kezelés után...

SM-Zsuzsi! Teljesen igazad volt címke-téren :D Azt hiszem, Ti mondtátok, amikor itt voltatok Kristóffal, mindegy, milyen játékot adunk neki, csak címke legyen rajta... Hát így van ez Babnál is: még egy kiadós hiszti is le tud állni vagy 5 percre, ha új címke kerül az útjába. :) Legyen az játékon, párnán, járóka-matracon vagy ruhán...

Ja, képzeljétek, újabban élvezi a "Kerekecske-dombocska, itt szalad a nyulacska"- játékot :) Először mindig végigmondtam neki az "Ez elment vadászni, stb" játékot, de milyen a szülő, aki rájön, mivel nevetteti meg a gyerekét? A végén már csak a csikizős részt ismételgeti :D De megint ügyesedett Bab, megint bővült a játékok palettája.

Most pedig kapott egy plüss-elefántot, aminek ha meghúzzuk a farkát, az egész elkezd rezegni. Ez is nagyon tetszik neki, főleg, ha az elefántot a hasához szorítjuk, és a rezgést így jól érzi. Nagyokat kacagott ezen is! :)

A másik, amit imád nézegetni, és mindig kéznél van: a kéz :) Bármeddig el tud vele játszani, és sokadszorra sem unja még: nyitogatja, csukogatja az ujjaimat, forgatja a kezemet :) És közben csodálattal nézi :)

Az énekekre is nagyon figyel, sokszor ezzel is el lehet terelni a figyelmét a sírásról. (Persze, ha azért sírt, mert unatkozott, akkor ez triviális :))

A kire hasonlít-szavazásról: nem kell túl komolyan venni, tudjuk, hogy nehéz a babáknál megmondani, de ennek ellenére mindig mindenki megpróbálja :)

Próbáltam olyan képet csinálni, ahol ugyanúgy ráncol, miközben valamire nagyon figyel, ugyanis olyankor teljesen olyan, mint Apája kiskori képén. Próbáltam olyan mozdulatot és mosolyt is elkapni, ahol úgy csinálna, mint én, de 30 képből egyiket se sikerült megvalósítani :) Az is igaz, hogy a kép is csal, én nem is ilyennek látom élőben Babot. Szóval azt is megértem, aki nem csak blöfföl az "egyikre sem" válasszal :D

Ui.: mit szóltok az új tavaszi blogimidzsemhez? :D

Na most mondjátok, kire hasonlítok? :) Szavazás ott fent: ↑

Anyára?

vagy Apára? :)

A várva várt képek :) 

Anya szeme lemaradt :D A fontos képek mindig így sikerülnek,

 pl első kép Babról a kórházban születésekor :D

Itt meg csupaszem

én már rosszalkodok...:)

Hazajöttünk ma, ami nagyon klassz, de ez a nap olyan hosszú volt, hogy most nem is írok sokat. AZ előbb Bab már egyfolytában el akart aludni, etettük, lefektettük, most még mindig kornyikál. Az a baj, hogy nagyon hospitalizálódott. Egyrészt, mert pontosan 4 óránként a szondán keresztül megtelt a has, másrészt, mert ugye ott az ember nem hagyja sírni a szomszédokra való tekintettel, inkább felveszi, meg hát szegényt műtötték, ezért is felveszi, és amellett az itthoni rendszerünk is teljesen eltűnt ott. Még mindig nem adunk neki cumit (cumisüveget), ami nélkül nehezen alszik el. Szóval minden tök jó, kivéve, hogy a korábban sima ügy volt az elalvás, most meg órákig szenvedek vele... Meg ha nem kap percre pontosan 4 óránként kaját, baj van. Eddig ezt is tudtuk már húzni, ha kellett. Na mindegy, majdcsak visszaszokik. Na megyek és teszek valamit a sírása ellen...

Kedves névtelen, aki képet kértél: egyrészt, ha írsz nevet, küldök emailben, másrészt fogok ide is feltenni, ha lesz alkalmas és jó kép.

Jó éjt!

Varratok kint vannak, Baba arca megtisztítva. A hegek még pirosak, gyakran és vastagon kell krémezni.

Délután még egyszer megvizsgálja Landau bácsi, hogy tényleg minden rendben van-e, és csak akkor mehetünk haza holnap.

Még a fogorvoshoz is el kell vele sétálnunk, hogy lefényképezzék maguknak. Mert nem tudnak az egyszeri látvánnyal betelni :D

Bab vicces volt, nagyon gyorsan kiszedték belőle a cérnákat, nem volt most mély altatásban, mikor bementünk hozzá, már ébren volt, mindent csinált, amit előtte (beszélt, nézelődött), csak éppen félig nyitott szemmel :) A betegszállítókra vártunk ott kétszer annyi időt, mint ameddig egyáltalán az egész tartott, majd a dokik is megunták már, hogy nem jönnek értünk, és az egyik átkísért vissza a szobánkba.

Bab először csuklott még kicsit, aztán nyöszörgött, majd újra bealudt. Pedig biztos éhes már. Remélem, ha felébred, újra jókedvű lesz, és teljesen kinyitja a szemét :)

Tegnap már kora délután kifogytunk a megabájtokból, amit a világhálóhoz szokott kis lelkünk rosszul viselt, de mondhatom, a család még rosszabbul. (nem értették, hova tűntünk, igaz? :D)

Megnyugtatásul azért leírom, senki semmi fontosról nem maradt le, ezek a napok itt mind egyformák.

Ha már történésről van szó, akkor inkább a mai nap volt érdekes, amikor is újra "időpontunk" volt a HNO-osztályon. (Fül-Orr-Gégészet, mintha mi FOG-nak rövidítenénk). Hát előre fáztunk a dologtól, ezeknek semmi se szent ugyanis, tökéletesen mindegy, hogy van-e az embernek időpontja, vagy nincs, 6 hónapos-e az illető, vagy felnőtt, frissen műtött/műtétre vár vagy esetleg a baja tudna is várni. Már legalábbis azt a 2x5 percet, amennyit mi bent töltöttünk. Legelső HNO-élményünk során nem volt időpontunk, sőt talán már péntek délután volt. Az ember megértette, hogy 3 órát várakoztatják, még ha egy 2 hónapos gyerekről is van szó.

Másodszor (azaz múlt hétfőn) írtam, hogy 1-re volt időpontunk és 4-re végeztünk.

Hiába van időpontunk 10-re, hiába érünk oda 15 perccel korábban, odáig se jutunk 10-ig, hogy a papírunkat leadjuk! Aztán várunk, hogy szólítsanak (nem keveset). Bab bealszik (na ez se véletlen, de ez egy másik történet), a gyerekek ordibálnak körülötte. Bennem meg megy fel a pumpa. Valahogy mindenhol tök büdös van... Ráadásul tudom, hogy itt hiába várunk végig egy sort, mert a hallásvizsgálathoz külön végig kell majd állnunk egy másikat.  Így is lett. Az ember azt gondolná, majd legalább előrevesznek, ha látják, hogy gyerekkel vagyunk. MINDENKI gyerekkel volt előttünk, ráadásul mind közül a mienknek volt a legkevesebb baja... Akkor jött a mentő ötlet (ami nem csalás, mert igaz): szóltam a nőnek, hogy márpedig legyen kedves valamit intézni, mert nekünk ezt a gyereket etetni kell. Végig se mondtam, hogy a műtét miatt jelenleg egy speckó kanállal etetjük, amit nem lehet szállítani mint egy cumisüveget, mondta, hogy rendben! És tényleg, 10 perc alatt végeztünk! (Mármint összesen 1 óra 10 perc alatt). Szóval így kell máskor is csinálni :) Ami persze a többiekkel szembe nem fair, de amennyit összesen ott vártunk már, ez kezd nem érdekelni... LÉNYEG: A GYERKŐC JÓL HALL! A beültetett kis csövecskének köszönhetően.

Ja, a pocsék reggelünk: először is, tegnap este Bab azt játszotta, hogy ő már hű de álmos, minden pillanatban elaludt (a szokásosnál jóval korábban), így le is tettük. Épp addig aludt, amíg Apája elment a szállására, onnantól kezdve 11-ig folyamatosan altattam, de minden fénypont különösen érdekes volt a szobában.

Sajnos most nem volt 7-8 órás alvás, 3:45-kor már kukorékolt. Etetés, visszaaltatás (cca 1 órás művelet). Épphogy visszaaludtunk, ez a szerencsétlen ápolófiú 6:45-kor berontott a gurulós kisasztalával, amin a hőmérőt tolta, és hangosan ébresztgette a gyereket, meg beszélt hozzá. DE HOGY MIÉRT??? Amikor a lázmérővel hozzá se kell érni! Persze hogy felébredt szegényke, és ilyenkor nem lehet visszaaltatni már. Pedig ő is fáradt. Meg én is. Iszonyatosan mérges vagyok erre a fickóra. Mert ok, holnap tényleg korán kell kelnünk a varratszedés miatt, megint mi leszünk az elsők. Ez világos. De komolyan, majd megtudja, ha egyszer neki is gyereke lesz, mennyit ér reggel még félóra alvás! Nemcsak szülőnek, babának is, aki ezután egész nap nyűgös. Csak tudnék annyira jól németül, hogy leteremtsem! De reggel még magyarul se tudtam volna beszélni, így németül is elég nehezen ment...

Na, most jól kipanaszkodtam magam :D

Csütörtökön megyünk haza!!!

Huh érdekes napunk volt: kemény is, meg könnyű is. Bab jól viselkedett többnyire. Először is, el ne kiabáljam, átaludta az éjszakát! Azaz 8 órát egyben! Tegnap ez 7 volt. Így aztán reggel hétkor egész kipihenten keltünk fel enni. Mert ugye ilyenkor már nekem is hozzák a reggelit, nincs ám az, hogy vasárnap van, majd 10-kor villásreggelivel keltenek :D Különben is kb 11-kor már az ebédet hozzák :D De tudtam én, hogy 8 óra alvás nagyon szép egyben, ám Babnak ez nem elég, mégse aludt vissza, csak nézelődött. Kimentem vele a játszószobába, ahol egy másik 2 év körüli kisfiúval és az anyukájával megismerkedtünk. Mellesleg szobaszomszédok is vagyunk. A kissrác betette az ujja végét a bicikliláncba... 

Szóval kb 10 óráig ott játszottunk, aztán láttam, hogy kezd nyűgösködni. Őszintén szólva nekem is jól esett egy kis visszaalvás így a délelőtt során.

Közben Apája felhívott, hogy ma nem nagyon jön át hozzánk, mert nem érzi 100%-osnak magát, nehogy Bab is elkapja. Helyette inkább kipihente magát. 

Dél után az épületben sétáltunk Bogyesszal sokat. Voltunk a büfében is, aztán később Apjával újra, mert ő ott ebédelt.

Ma nem mentünk ki sétálni, mert elég sokat szakadt a hó! Remélem, ez a tél már az utolsókat rúgja!

Apája visszament a szállásra, Bogyesz pedig újra elaludt, mégpedig a hasamon aludt vagy másfél órát. Egész későn ébredt fel, amikor a szomszéd kisgyereket már az esti lefekvéshez készítették elő... Mondjuk őt meg szerintem kicsit korán, de mindenki maga tudja.

Ezek után jött az, hogy Babfej alkotott: jófej akartam lenni vele, így kis időre levettem a karmerevítőt. Hát igen, az anyja volt a hülye... Bab ugyanis egy elegáns mozdulattal kitépte magából a gyomorszondát!

Na itt kezdődött Anyja idegessége.

A vicc az, hogy van egy ápolónő, aki tegnap nem úgy szondázta Babot, ahogy a többiek: nem ellenőrizte le, hogy jó helyre jut-e a tej. Mikor rákérdeztem, azt mondta, elég napjában egyszer ellenőrizni.

Ma reggel a főnővér jött etetni, s tőle is megkérdeztem: igaz, hogy nem kell minden alkalommal ellenőrizni? Azt mondta, akkor lehet csak kihagyni, ha az illető teljesen biztos a dolgában. Említett ápolónőnk 2 alkalomból egyszer sem nézte meg, tehát nem lehetett biztos!!! Voltam olyan pofátlan és elmondtam ezt a főnővérnek... Azt mondta, ne izguljak, nem teremti le, de rábeszéli a nőt, hogy minden alkalommal kontrolláljon.

Na most, ennek is van két változata. Az egyik, hogy kis levegőt fújnak a szondába, miközben sztetoszkóppal hallgatják a hasát, hogy bugyog-e. Szerintem ez nem lehet kellemes érzés, Babon mindig látszik, hogy rossz neki. A másik változatot nem részletezem itt, de annyit elmondhatok, hogy semennyire nem jár kellemetlenséggel, szerintem ez a jobb. 

Délelőtt hogy, hogy nem, pont megint ezt a nőt kaptuk. Mondja: hallottam, szeretnék, ha minden alkalommal vizsgálnánk a szondát. Mondom neki, igen, így van, legyünk biztosak, hogy jól fekszik a szonda. Persze, hogy a gyomorba levegő fúvást választotta...

Na ezek után, mikor Bab kitépte a szondát, már megint ez a nő akadt az utamba! Na ez volt a ciki... Gondolhatta, én itt papolok, hogy hogy fekszik a szonda, arra meg nem figyelek, hogy a gyerekem ne húzza ki magából.

Lényeg, hogy a végén ne kellett orvossal visszarakatni (Bab nagy mázlijára!!), mert már eltelt 5 nap az operáció óta, elkezdhetjük szájon át etetni.

Itt jött a kérdés. Igen, de mivel?

Nem annyira voltunk megindulva, hogy rögvest cumisüveget tegyünk a szájába, nem akarjuk még, hogy a felső ajkára nyomás kerüljön. Ha már egyszer emiatt maradunk egy nappal tovább, hogy jól összeforrjon ott minden...

Otthon van csomó Habermanos etetőnk, cumifej is, kanál is. Otthon... Mert mért is hoztam volna magammal.

Peti úgy döntött, "hazaugrik" értük. Meg akkor már csomó másért is, ami még jól jöhet.

De talán nem kellett volna mégse útnak indulnia, ugyanis később elkezdtem Babot sima műanyag kanállal megetetni.

Ez vicces volt. Fel voltam rá készülve, hogy szenvedés lesz, sokáig fog tartani, nem kell majd neki.

Először nagyon nem tudta, mit akarok már megint egy új eszközzel a szája körül matatni... Nem engedte, hogy a közelébe tegyem. Aztán nagy nehezen egy kis tejet sikerült a szájába csorgatni róla. Na onnan kezdve jött a megvilágosodás! Mohón lefetyelte, és ha nem kapta az új adagot, vagy ha kicsit is messzebb vittem tőle a kanalat, már reklamált! A kis drága! Nem mondom, sok mellé folyt, de azért nagyon jól haladtunk, megevett egy nagy adagot, majd bealudt... Ekkora szerencsére meg én nem számítottam... Fel is hívtam Apját, hogy ne rohanjon vissza, inkább aludjon otthon.

Egyébként jó, hogy végre nem lóg belőle sehonnan se cső, és nincs már leragasztva a szonda miatt az arca. Megint másképp néz ki, vagyis jobban látszik :)

Csendélet :D

Ezzel a tortával lepett meg tegnap Peti!

Séta előtt. Itt NINCS rajta a kézmerevítő!!! :D

McDonald's-ház. Itt lakik Apája

Van ebben a Mc'Donaldsban minden. Gyerek játszószoba, felnőtt játszószoba. Közben a hallban valaki az Amelie-t zongorázta, mi meg ingyen kólát ittunk :D Így kell Babnak regenerálódni, nekünk meg kikapcsolódni. :) (Egyébként Bab nagyon élvezte ezt a játékot, de otthon nem lenne hova tenni egy ilyet, úgyhogy nem kap :) Természetesen a feneke alá van támasztva, olyan, mint a bébikomp, de csak forogni tud vele.

Tegnap, mire idejutottam volna blogot írni, elfogyott a net :(. Mert el tud fogyni... Így volt ez a műtét napján is, ezért nincs arról hosszabb beszámoló.

Elmondható, hogy az éjszakáink egyre kellemesebbek, sőt, a mai kifejezetten pihentető volt, 7 órát kibírt evés nélkül! Mondjuk szegény kis orra tele volt valamivel, ezért annyira nem aludtunk mélyen, de cseppenteni sose tudtam neki, mert mindig oldalt volt a feje. A tegnapi éjjel az volt a baj, hogy 1-1 ébredés után másfél óráig altattam vissza, az szörnyű volt, de ma ez is könnyen ment: kb 7re végeztünk az etetéssel (hiába szóltam a nővérnek, hogy etetni szeretnék, azt mondta, amíg megcsinálom a kajáját, el kell szaladnia, de mindjárt jön. Aha, 20 perc múlva újra hívtam...) Egyedül nem etethetek, a szondázásnak fortélyai vannak. Na jó, nem olyan nagy ördöngősség azért. Lényeg, hogy 7-kor visszaaludtunk az én ágyamon, és 9-kor keltem fel én, Bab meg kicsit később, a takkernénire... Szóval most kisimultak vagyunk, ő is jókedvűen birkózza le Apját épp.

Jaj, nem is mondtam, tegnapi nap sajnos Landau bácsi azt a hírt hozta, hogy nem kedden, hanem szerdán lesz varratszedés, és csak csütörtökön mehetünk haza. Hát elég uncsi lesz ez, de a gyógyulás érdekében ezt kell csinálni, nehogy szétnyíljon a seb. Ezt szerintem tudta korábban is, csak elfelejtette mondani, mert nem most állapította meg Babról. Egyébként az ajkait Bephantennel kell kenegetni nagyon gyakran és vastagon. Ezt persze nem szereti, pedig nem fáj neki, csak utálja, ha ott matatunk. Tegnap pl. a szonda rögzítését ki kellett már cserélni. Ketten fogtuk le Babfejet, míg a nő leszedte a régi ragasztót, s az újat rátette. Nem volt egyszerű! A ragasztó nagyon erős, sokáig tartott leszedni, szegény gyerek meg nagyon félt, hogy megint mi a fenét akarunk az arcával. Mindenki leizzadt...

Aztán tegnap voltunk már kint sétálni is, mondjuk sajnos sötétedés után, de még nem későn. Úgyhogy szívtunk végre egy kis friss levegőt. Szép helyen van a klinika, dombok, erdők veszik körül, a kilátásunk is ilyen a szobából. Jut eszembe, mért van az, hogy ahányszor bekapcsoljuk itt a tvt, kórházas sorozat megy benne??? Nem a Feketeerdő-Klinika, nem is a Vészhelyzet, de van már ezekből sok... Most is épp egy ilyen megy.

Az ápolónők mind nagyon rendesek, nincs az, hogy éjjel mérgesek lennének, ha hívom őket. De azért vannak kis különbségek, itt is vannak tudálékosabbak, meg dohányszagúak stb. Azért fél éve már életben tartottuk ezt a gyereket, szóval nem vagyunk teljesen kezdők a témában, mint amilyenek a szülőotthonban voltunk, mégis kapjuk a tanácsokat és dorgálásokat az egyik csajtól, hogy mit hogy kéne. Na mind1... Egy másik viszont a kedvencemmé vált, nagyon kis kedves, és még az én lábamra is hozott kenőcsöt. Nem is fáj már. Sokat beszélgettünk már vele.

Az nem szokott még jó lenni, ha épp akkor jön e az ápoló, amikor Babot épp sikerült elaltatni, tegnap valahogy többször is ez fordult elő, kicsit már mérges voltam.

No, most etetés következik újra, megyek is. Később teszek fel fényképet a tortámról :)

Tv-mániások./Bedrótozva :)

Bab tényleg zsinórmánissá lett, ahogy Apja mondaná, "kábelbarát", legyen az fülhallgatózsineg, sztetoszkóp, vagy gyomorszonda... Zsinórból márpedig akad sok, és sajnos mindegyiknek az a tulajdonsága, hogy nem szabad őket rángatni :(

Már eeennyire jól vagyok! :) Ma tényleg sokkal jobb "bőrben" volt, mint tegnap :) Már rötyögtünk is sokat, meg nevetgéltünk. Új viccei, ha Anyja furcsa hangokat ad ki a szájával, vagy ha Apja megfogja az öklöcskéit, és úgy tesz velük, mintha bemosna magának :) Ezeket sokáig lehet ismételni, mindig vicces marad...

Éjszaka: kicsit nehezebb volt, mint tegnap, gyakran ébredtünk, de nem azért, mert nem volt álmos, hanem mindig bánthatta valami. Először éjfélkor etetés, karban ringatás után elalvás. Az ágyrácsot már nem szoktam leereszteni, hogy ki tudjam venni, mert mikor visszateszem a helyére, és visszaemelem a rácsot, nagyot csattan, újra felébred. Tehát nagyon magasra kell emelni ki- és betételkor, dehát ez van. 1 órakor orrcsöppentés miatt keltünk fel, mert sajnos tele van trutykóval a kis orra, ami állítólag normális. Meg persze eleve sokkal kisebbek lettek az orrlyukai, ráadásul az egyikben megy a szonda, szóval nem csoda, hogy nehezen kap levegőt szegénykém. Ringatás, járkálás, végre elalvás. 2 órakor ismét sírás. Addigra már rég nem kapott kúpot, úgyhogy gondoltam, elment a fájdalomcsillapító hatása. Szerencsére a ringatás, járkálás után tényleg vissza is aludt. (Ja, ez a kúpbeadás egyszerűen nem megy nekem. Nincs hozzá szívem, így mindig nővérkét kérek meg rá...)

Legközelebb 5 körül keltünk, újabb etetés következett, majd meglepően gyors visszaalvás! Fél 8-ig sikerült még visszaaludnunk. Akkor már úgyis bent állt a reggelim, szóval mindenképp felkeltem, kicsit játszottam Babbal, meg tologattam a folyosón, hogy legyen kis környezetváltozás. 

Tudtuk előre, hogy a 9-es etetés kicsit más lesz, ugyanis az egyik nővérkének ez volt a vizsgája, így jött még két másik is. Szegény csaj izgult már előre, kora reggel bejött, hogy akkor mit hogy készítsünk elő. Volt ugyanis "fürdés" is, pontosabban csak egy tálból nedves ruhával végigtörölgettük. Nem tudom, mi lelte Babot, de az egésze végig üvöltötte, pedig közben ismét kapott kúpot is, tehát nem azért mert fájt volna neki, nem is azért, mert éhes volt. Akkor nyugodott meg, mire kimentek a nővérek. Lehet, hogy most kezd el félni az idegenektől. Hát nem is csoda, teljes nyugalommal ment el kedden az orvosokkal, és ezt művelték vele! Ezután senkiben sem bízhat :)

Azt hittem, a nővérkének vége is lett a vizsgájának ezzel, de az imént bejött pulzust mérni, s megint jött vele a két másik, lehet egész nap követik... :)

Bab utána kicsit még nézelődött, levettük a kézvédőjét, hogy tudja néha hajlítani is. Szegénynek nagyon rossz lehet mindig merev karral lenni. De sajnos, mikor nem tudunk rá ügyelni, hogy ne nyúljon a szájába, muszáj visszaadni rá.

A ma reggeli orvosi vizit meg egy vicc volt. A doki berobogott kb 5 kísérővel, ránézett a gyerekre, megállapította, hogy a szonda bent van, és ment is ki. Mi meg csak összenéztünk Apjával, hogy ez most mi volt? Hát nem a Landau...

Akartam már írni arról, hogy néz ki most Babfej. Fényképet majd később közlök itt.

A kétoldali hasadék következménye általában, hogy a középső rész egész az orrcsúcshoz nő, így nagyon kiáll. Ezt a részt (amely ajak és fogléc is), vissza kellett tolni a megfelelő helyére, s csak így tudták a szélsőkkel egyesíteni. Landau szerint, akinek nem annyira áll ki, annak nem tolják vissza, hanem ehhez rögzítik az oldalakat, ekkor lesz a bajúszporta kicsit kidomborodó. Nekünk a normálisnak mondható 6-7 mm helyett 18 mm-re állt ki, így mindenképp be kellett avatkozni sebészileg. Így viszont teljesen normális arca lett. A felső ajka is olyan alakú, mint amilyennek lennie kell, kis "fodorral"  a közepén. Két egyenes vonalban megy le az összevarrás. Mivel össze kellett húzni az arcát középre, így a kis pampuskái eltűntek, egészen kisfiús arca lett a babásból. Az orrocskája sem annyira lapos, mint amilyenre számítottunk, szerintem normális babás orra lett. Mint mondták, a tökéletességre törekedtek. Hát jól tették! :)

Szerencsére mára sem dagadt fel egyáltalán az arca, talán ezt már megússzuk.

Azt még le akartam írni, hogy a műtét napján, a végén már ugye idegesek voltunk, mi tart ilyen sokáig, és igaz, azt mondták, majd telefonálnak, ha mehetünk, 2 körül már odaálltunk az ajtó elé. Mondjuk kb jókor is mentünk, már nem kellett sokat várni. Minden ajtónyitásra odanéztünk. Aztán egyszer végre kijött az egyik kedves doki, hogy kész van, már csak utómunkálatok vannak. Kérdeztem, hogy sikerült a műtét, és azt válaszolta: "nekünk tetszik" :)

Az is vicces volt, hogy Ádám altatóorvosát Évának hívták.

Jó hírek

Bab délután kb másfél órát aludt Anyja hasán, utána jó kedvvel ébredt.

Sajnos azt vettük észre, a kis lábán, ahol be van kötve az infúzió (sima sós víz), mintha szivárogna. Szóltunk a nővérnek, aki nemes egyszerűséggel szétválasztotta a gyereket az állványtól-csapostól-mindenestől. NINCS RÁ TÖBBÉ SZÜKSÉG!!! Bab újra szabad, már csak egy csövecske lóg belőle, a gyomorszonda, de az maradni is fog. Szerencsére azzal azért nincs sok baj.

Vicces volt, hogy a nővérke közben beszélt hozzá, hogy: "Hallooo!", és Bab pontosan megismételte, hogy Hallóó" . Ezt nem vesszük tudatos próbálkozásnak, ahhoz túl jól sikerült volna túl fiatalon, csak pont valami hasonlót akarhatott ő is mondani :) De jól jött ki :)

Ezek után kb 5 perc múlva jött vizitre Landau bácsi, a mindig kedves és mosolygós professzor, aki megállapította, hogy az előre várható ödémáknak nyoma sincs, sokkal rosszabbul is kinézhetne. Persze akkor sem kéne aggódni, az is gyorsan elmúlna, de felkészített rá. Szerencsére azonban Bab most is olyan szép, mint tegnap.

Kicsit megtörölgettük végre a kis fülét és ajkát, bár elég makacsak ezek a trutyik, azt kell mondjam.

Lényeg, hogy jó a helyzet, láthatóan nincsenek fájdalmai (bár néha 1-1 fájdalomcsillapító kúp benéz), de elmondható, hogy jól viseli. Szeretne már forgolászni, mozogni.

Reméljük, az éjszakánk is hasonlóan kellemes lesz. Ma szépen sütött a nap, ami azért sokat számított a kedélyállapotunknak is.
Ja és el ne felejtsem, az előbb megeresztett az Anyjára egy sikeres kétoldali mosolyt :)

Helyzetjelentés

Megint azzal kezdeném, hogy köszönjük szépen a bátorító üzeneteket, egyelőre így Mindenkinek, később majd személyesen is!

Az éjszakánk közepesen nehézségű volt, lehetett volna rosszabb is, ha egyáltalán nem alszunk, de így is voltak azért fennakadások. Fél 12-re sikerült nekem ágyba kerülnöm, addig azért sokat kellett vigasztalni, altatni. Legközelebb fél 4 körül keltünk enni, de volt akkor teljes átöltözés (pisikiszivárgás okán) és fájdalomcsillapító kúpbeadás, karban ringatás is. Bab nagyon nehéz, nem bírom sokáig tartani, főleg, mert ittlétünk alatt nekem is kijött egy lábfájásom, ami nem könnyíti meg a helyzetet.

Nagy nehezen visszaaludtunk fél 5 körül, de reggel fél 7-kor már bejöttek infúziót cserélni. Ezt még viszonylag csendben és nagy fényáradat nélkül sikerült elintézni, de amint kiment az illető, a folyosón óriási zörejjel végighúztak valamit, amire nem lehetett nem felébredni, főleg az egyre jobban halló Babnak. Na ez nagyon rosszul esett, én még borzasztóan fáradt voltam, de az alvásról itt le is mondhattam. Kezdődött előről a ringatás, csitítgatás. Elvileg ekkor nem lehettek fájdalmai, nem volt éhes, tehát nem tudtam, mit is kéne tenni, a hátam az eléggé a leszakadás-közeli állapotban volt már. Hoztak egy babakocsit, hátha abban el tudom ringatni. A baj az a babafelvételével, ill. babakocsiba tételével, hogy 3 végtagjából lóg jelenleg zsineg. Az egyik kezéhez általában a vérnyomásmérő van rögzítve, a másikhoz a használaton kívüli orrszonda összetekerve, a jobb lábából pedig az infúzó, ami természetesen egy állványban ér véget. A két kezén tépőzársas merevítő van, mert előszeretettel tömi a kezét a szájába, ami ugye most nem kívánatos. Szóval szegény gyereket nehéz  mobilissá tenni, s ha már az ember kezében van, akkor sem ül, mint egy darab fa, hanem megveti  magát, ki akar esni.

8 órakor megérkezett Apja, aki kicsit levette a vállamról a terhet, állványostul kivitte a folyosóra Babot a babakocsiban, s ott tologatta, amíg én egy kicsit visszaaludtam. Ez nagyon jól esett, nagyon sok erőt adott.

Miközben Babja és Apja a folyosón sétált, és minden nővérrel összehaverkodott, még Landau bácsi is útjukba került, aki ellenőrizte Babot. Mindent rendben talált.

Bab néha már egész jókedvű is tud lenni, próbál mosolyogni szegénykém, csak persze nem tud, mert húzódik neki, meg le is van ragasztva.

Kisebb időkre elalszik, bár Landau bácsi figyelmeztetett, jobb ha nem alszik napközben sokat, mert éjjel nem fog. De eddig kb kétszer 10 perc volt. Pl most is itt rugdossa a laptopot, pedig azért kezdtem el írni, mert az imént még aludt.

Nekem hozták már az ebédet fél 12-kor, s most Petin a sor, kiment enni. Elvileg hoz kávét is :)

Na megyek, lefoglalom Babot.

Fél 3-kor mehettünk be hozzá, fél 4-ig még ott tartották megfigyelés alatt. Már a szobánkban vagyunk. A műtét hosszadalmas volt, de nem volt komplikáció, és az eredmény hihetetlen lett! Bab most alszik, néha kicsit felébred. Teljesen más ember lett... Várjuk már nagyon, hogy újra virgonc kis Bogyó legyen,mint előtte...
Köszönjük az együttérzéseteket és a drukkolást! Sokat számított!

Először is, bocsi, hogy eddig nem jelentkeztem, és köszi Mindenkinek a kedves hozzászólásokat és emaileket! Köszi a bátorítást és a drukkolást! (Bab egész vasárnap csuklott :D)

Eléggé fárasztó napon vagyunk túl, úgy érzem, ennyi erővel ez flottul is mehetett volna. De ehelyett idétlen várakozások sora fárasztott Babát és szülőjét.

Kezdve ott, hogy hiába csak 9 órakor kellett a sebészeten becsekkolnunk, ahhoz, hogy Apja a klinika területén szállást kapjon, korábban kellett érkeznünk. A Ronald McDonald házban igaz, hogy csak 8-kor nyit az iroda, de váltig állítom, hogy mikor múlt héten a kedves asszony felhívott, hogy ha időben, értsd fél 8-kor itt leszünk, biztos lesz szoba. Mert ők már úgyis itt vannak fél 8-kor. Aha, csak épp mással foglalkoznak, nem szobakiadással. Ma pl Valentin-napi reggeli előkészítéssel. Szóval várhattunk 8-ig. Itt ugyanis hiába tudja már az ember hónapokkal korábban a műtét időpontját, nem lehet előre foglalni, érkezési sorrend van, és mindig teltház.

Na, lényeg, hogy sikerült megcsípni az egyetlen szabad szobájukat, ami árban is nagyon jó, a sebészeti klinikához is közel van, és mellesleg elég jól felszerelt kis szoba.

Persze, nem ez a lényeg, de ha már van, az jó :)

Gyors etetés után bevágtattunk a sebészetre, amely épület meglehetősen labirintusos, ehhez még nagy is, szóval nem egyszerű a szobánkig eljutni. Hohó, csakhogy reggel 9-kor messze voltunk mi még a szoba megkapásától! Először is, német pontosság ide vagy inkább oda, jól megvárakoztattak minket a kis nővérkék, közben millió papírt kitöltettek velünk annak ellenére, hogy már a múltkor is kaptunk milliót, amit otthon néhány röpke óra alatt elolvastunk és kitöltöttünk. Gondolván, hogy itt majd csak becsúsztatjuk és már megyünk is tovább. "Szerencsére" a mai papírok ugyanazokat a kérdéseket tartalmazták pepitában. Ezután volt 2 előre "lefoglalt" időpontunk és egy olyan, ahova a nap folyamán (értelemszerűen munkaidőben) bármikor érkezhetünk. Ez elég laza ütemtervnek hangzik, ugye?

11-kor az aneszteziológussal találkoztunk, nála még csak 10 perc csúszással. Itt már kezdtünk kicsit kittikadni, mert kb még pisilni se mentünk el addig, a babát nem tettük tisztába, nem volt nálunk a kajája stb. 

A következő időpontunk délután 1 órára volt megadva, de nekünk a kettő között még volt egy kis papírmunkánk a városban a helyi egészségbiztosítónál. Utána megvettük az ebédünket, de már nem volt annyi időnk, hogy megegyük, loholtunk a fül-orr-gégészetre babástul, ebéd nélkül. Szegény Babnak ott végre adtam enni, és a várakozás alatt néhányszor be is aludt a kezünkben. Egy hallásvizsgálatot leszámítva 3/4 4-re kerültünk be, amikor már igazán idegesek voltunk, hogy ma még a fogorvosnál is jelenésünk lenne. A csaj, (nem tudom, hogy asszisztens-e vagy orvos, nem derült ki, csak az, hogy már a múltkor is vele tárgyaltunk), szóval felolvasta nekünk kvázi a papírt, amit ennyi erővel 1kor a kezünkbe nyomhattak volna, hogy olvassuk el és írjuk alá. Ráadásul semmi új információt nem tartalmazott. De még szerencse, hogy nagy feldúltságunkban nem szóltunk rá valami negatívat magyarul, mert amikor valamit mondtam Petinek, hogy vegyen ki egy papírt a dossziéból, vagy hasonló, a csaj megszólal:

- Ja, hogy ti mágyárul beszéltek? :)

Kár, hogy ezt a német tanácsadás végén mondta csak, innentől persze már magyarul beszéltünk, és a kérdéses részeket megkérdeztük újra. Nem világos teljesen, mi a kötődése, az biztos, hogy Zalaegerszegen született, mikor a szülei Mo-n tanultak. De hogy azok mennyire magyarok vagy németek? Mindegy.

Közben lett egy fél 5-ös időpontunk a fogdokinál, még oda is értünk időben. Ott tényleg gyorsan végeztünk, csak körbefényképezték Babot kívül.belül, és kész is voltunk!

Ezek után mindannyian visszavonultunk Apja szállására, ahol ettünk és kb negyedórát feküdtünk. Aztán újra Chirurgie, ahol végre elfoglaltuk mi is a szobánkat. Reggel még volt itt egy kislány, de mondták, hogy estére csak a miénk lesz a szoba, ami azért nagy királyság :) A kiságyat mondjuk a góliátoknak tervezték,iszonyat magasra kell emelni szegény gyereket, főleg, mert rács is van rajta, nehogy kiessen. Vicces volt, hogy hoztak két teljes adag vacsorát, Ádám nevére szólt az egyik :) Nem mondom, hogy kár, hogy már nem voltunk éhesek, mert épp előtte ettünk, ugyanis annyira azért nem szólalt meg a vacsora. (Ebben a luxiak jobbak. Na de ne szóljak semmit, gondolom milyet kaptunk volna egy magyar kórházban.)

Aztán volt itt nagy nővérke-járkálás is, kaptunk kis kádat, amiben gyors fürdetést rendeztünk. Aztán megkérdezték, akarunk-e beszélni az orvossal a holnapi műtétről. Hát, már viszonylag képben vagyunk, 1-2 technikai kérdést leszámítva (pontosan mikorra is kéne elkészülnünk, ki lesz a sebész, és meddig fog tartani), de ám legyen, beszéljünk vele. Némi várakozás (:D) után a nővérke közli, hogy sürgős esethez hívták. 5 perc múlva: igazából 2 sürgős esete van, de a kettő közt beszélne velünk. (:D :D) (Szegény második eset). Mondtuk, ok nem érdekes annyira. De igen, mert mindketten alá kell írjuk a papírt. Csak azt nem értem, ha azt válaszoljuk eleve, hogy köszi nem akarunk vele beszélni, hogy lesz aláírva a papír.

Mindegy, Peti elszaladt a dokihoz beszélni vele (vitte az általam aláírt papírt :D)

Hírek:

• Reggel negyed 8-kor kezdenek, első lesz.
• Nem tart tovább 2 óránál mindenestől!!! (Ez a durva!)
• Az általunk megismert és nagyon szimpatikusnak tartott Landau professzor lesz a sebész. Ez a legjobb hír, ugyanis ma beszéltünk egy anyukával, az ő kisfiát is a Landau műtötte. Miért, kérdem, ennek a gyereknek volt hasadéka? - Azt hiszem ez mindent elárul!

(Mellesleg: az említett kisfiút nem félévesen operálták, mint szokásosan, hanem 2 évesen, ugyanis annyira sok betegséggel született, hogy ez nem élvezett prioritást. Először a bélrendszerét és a szívét tették helyre... Sajnos a genetikai bajjal nem tudnak mit kezdeni. Ilyenkor látja az ember, hogy mindig van rosszabb! Sokkal rosszabb! Egyébként: lehet azt mondani, hogy ennek a gyereknek nem lesz "normálisnak" vélt élete, de azt nem, hogy sosem lesz boldog! Szerintem most is az volt. Az Anyának viszont hihetetlen lelki ereje lehet! Mindenkinek újra és újra elmesélni... Utána pedig újra a gyerekre mosolyogni és énekelni neki!)

Kb ennyi történt ma. Sajnos a fáradtság és a sok várakozás sok idegeskedést szült. Viszont azt hiszem, nyugodtak vagyunk, mert tudjuk, hogy jó kezekbe kerül, és mindent elkövetnek azért, hogy ne érezzen fájdalmat.

Holnap jelentkezek! Jó éjt!

Újra hétvége van. Gyorsan eljött, mármint pont ez a hétvége. Egy ideje már nem vártuk, mert látszott, hogy elég gyorsan itt lesz. Nekem a kreatívkodás meghozta a lelki békét :) Szóval minden szorongás nélkül készülünk. Apjának meg a nagyon sok munka nem engedte, hogy nagyon belegondoljon a jövő hétbe. Még mindig gyűri az ipart...

Nekem mára a zsebkendőtartó és a papírcetli tartó kidekorálása jutott. Ne tudjátok meg, 1 éve véletlen vettünk egy kocka papírfecnit, de tárolót azóta sem kaptunk hozzá üresen. Talán épp azért nem, hogy a hobbyboltba rátaláljak erre a darabra, ezáltal elkészítsem az egyedi változatunkat. Ami ráadásul most harmonizálni tud a zsepis dobozzal. Na az is egy hasznos dolog: ugyanis ha ki akarsz húzni egy zsepit, általában nem jön könnyen, megemelkedik az egész doboz. Viszont a fának már súlya van. Arról nem is beszélve, ha az ember nem a világ legdrágább zsepijét veszi meg, akkor nem valami ízléses dobozokban kapja meg... Nálam ez volt a prototípus. Amúgy a dekupázs-előéletem is, ezen tanultam be a lényegét: ha már egyszer rárakod a vékony szalvétát a ragasztóra, ne szedd fel többször, de ne is tartsd rajta a kezed sokáig, mert meghullámosodik. Legjobb, ha azonnal a végleges helyére illeszted tökéletesen, majd a körmöddel kisimogatod a ráncokat :) Szóval eléggé idegőrlő munka, Tesómnak pl nem ajánlom :D

Bogyesznek átlagos napja volt. Egyszerűen nem értem, mikor alussza ki magát. Ugyanis napközben összesen 3-szor 20 percet aludt. Közötte meg általában nyikorgott, mert ugye álmos volt, csak ő ezt nem tudta. Tehát nagy nehezen leteszem aludni, belefognék valami munkába, már szól is a monitor. Még teszek egy próbát, nem megyek be rögtön, hátha visszaalszik, de 10-ből 9-szer nem... 

Ezen kívül sokat játszottunk ma is, meg mondókáztunk. Este Apája is énekelt neki, sajátos módon felfogva a gyerekdalok definíciót, inkább ami eszébe jutott...:) Fürdetés előtt mindig hagyjuk, hogy kicsit csupaszon tornázzon az ágyunkon, mert olyan kis cuki így, meg aztán neki is tetszik a dolog :) Végre pelus nélkül! Csak egyszer oda ne pisiljen...

Ma megmértük, 8,12 kg. Én azt hittem, már sokkal több, de úgy látszik, most lelassult a növekvésben. (Ami tudom, hogy normális.) A műtét szempontjából 5 kg-nak kell meglennie, szóval azt jóval túlteljesítettük.

Egyébként ma nagyon sokat evett. Amikor altatni próbáltam, de nem jött össze, általában inkább az volt a baja, hogy éhes, bármennyire is nem rég evett előtte. Mostanában az a rutin, hogy egy üveg bébiételt két részben eszünk meg, mind a kétszer 150 ml tejjel hígítva. Így nagyon jól csúszik, és legalább eszik mást is. A kanalat majd később adom neki. A tejpépet a hétvégén próbálom ki, már vettem hozzávalót.

Egyre jobban próbálgatja a négykézláb-állást, általában rugózik így. Nem tudom, az altatás mennyire fogja megkavarni a mozgásfejlődését, de most szerintem épp jól haladunk.

A kisautó betolatott a garázsba :)

Tegnap esti blogírás  iszonyú fejfájás miatt elmaradt. Nem szokott nekem ilyen lenni, lehet, hogy a festékszagtól kaptam. Mindenesetre együtt feküdtem le Bogyesszal, és reggel vele keltem. A kettő között is volt 2 ébredés, egy etetéses. Hát én még bírtam volna aludni! Ő mikor aludta ki magát???

Igaz, ha tegnap megírom, akkor nem került volna ide a fenti cuki kép, amit épp az imént produkált. (Na azóta már nem ilyen jó kedvű...)

A fenti képek a tálcáról: a hobbyboltam találtam rá, és lefestettem fehérre. Szerintem már így is szép, de annyira adja magát, hogy a közepére dekupázsoljak még valamit :) Csak még nincs meg a megfelelő szalvéta.

AMi tegnap még jó volt: voltunk osanban, ilyenkor mindig vadászom a kiürült fa borosládákat. Kétszer jártam végig a borosrészleget, semmi eredmény. (van egy sarok, ahová mindig félreteszik a dobozokat, de tegnap csak papírdobozok voltak.) Meg aztán a múltkor is úgy tettem szert a ládára, hogy egy kupacban voltak, még tele üveggel, de az egyikben már csak 1 volt :) Kicsit önállósítottam magamat :) Tegnap aztán feladtam, indultam a kasszához, és kiderült, hogy épp bor- és sajtpiac van. Azon a részen addig nem jártam, ott mindig a promóciós termékek vannak, nem mindig megyek el arra. Hát nem szembetalálkoztam egy kiürült ládával félredobva? :)

Farsang van :) Első fánkom :) Mind elfogyott :)

Keleti kényelem... 

Mai dekorációm. Úgy tervezem, évszakonként változni fog.

Ez akár lehetett volna egy jó kép is, ha látom, hova fókuszálok... :(

Napsütésre ébredtünk, amit nagyon szeretek. Ilyenkor más energiaszinten mozgok. Hát mondjuk Luxembourgban aztán beszélhet az ember a napenergiáról... :D

Lényeg, hogy délelőtt gyorsan összedobtam a fent említett fánkot. Aztán meglepetésemre beugrott Kriszti, így őt is megkínálhattam vele, majd együtt mentünk vizipók-mozgásra :) Ma öten voltunk magyarok :)

Mikor hazaértem, még mindig sütött a nap, így úgy gondoltam, itt az ideje egy kis kiruccanásnak - a város felé. Még sosem buszoztam egyedül Babbal, valahogy féltem tőle, hogy majd ordítani fog, meg sok cuccolással jár, meg egyáltalán, melyik busz is lenne jó, stb. Még itthon jó sokat evett, úgyhogy az éhséggel nem volt gond, márpedig akkor nagy eséllyel nem sír :) Igazából volt egy cél: egy hobbybolt, s szerencsémre a közelben megálló busz pont megy abba az irányba. Bab élvezte az utat, nézelődött.

Aztán beszabadultunk a boltba :D (Mondjuk nem volt egyértelmű, mert vagy 8 lépcső vezetett oda, de egy kedves eladó segített a babakocsival. Aztán annyira belejött a beszélgetésbe, hogy mindent meg akart mutatni, és nagyon érdeklődött a hasadék operációja iránt. Kicsit nehéz volt vele beszélgetni, néha úgy éreztem, én jobban beszélek németül. Sajnos a luxembourgiak azt hiszik, alapból tudnak németül, de ezt nem jól hiszik... No szóval, sok időt töltöttünk itt... Annyira tuti hely! Most ott tartok, hogy sok mindent én is meg tudok csinálni sk., amiket a kedvenc boltjaimban sok pénzért lehet megvenni. Hú, tele vagyok tervvel :)

Mit is mondhatnék, amikor elindultunk itthonról, 100 ágra sütött. Már a ház előtt láttam, hogy furcsa köd gomolyog Apja munkahelye irányában, nagyon érdekes volt, mert egész a föld közelben volt, felette meg sütött a nap. Ahogy a város felé haladtunk a busszal, egyre nagyobb köd lett, aztán pillanatok alatt ugyanabban a szürke időben találtam magunkat, amilyen eddig is volt :( Pedig vékony kabátban indultam neki. Hazafelé szedtem a lábam, meg a babakocsi kerekét :) Mondhatni nordic-walkingoltam :D

Baba jól el tud játszani a kuckójában, amíg bent van a szájpadlása. Ha kiesik, akkor nem olyan kényelmes a kemény játékokat rágni, és rögvest sikítás van. Márpedig az a fránya szájpi szeret kilógni a szájból. Az a legcukibb, hogy néha felveszi, és megpróbálja visszarakni (persze nem tudatosan gondolom, ez is csak egy bekapásra váró dolog), csak sajnos sose a jó irányba próbálkozik.

Jaj el is felejtem: MEGVOLT AZ ELSŐ ÁGYRÓL LEESÉS! De mindketten könnyebben átvészeltük: Bab lehátrálásból eshetett le, tehát előbb az alfele ért le, nem esett nagyot, csak megijedt. Ahogy én is, aki épp a fürdőben tisztogattam a szájpit. De 3 perc vigasztalás után már nevetés volt, még egy kis kék foltocska, vagy búbocska sem maradt. Hm, ebből is tanultunk. Mindig a földön kell tárolni, ha kimegyünk a szobából :)

Amit a skandináv blogokból lestem...:

Tehát ezek a "kaspók" a vasárnapi bolhapiac vásárfiai. Az egyik egy szószos tál, ilyet mindig is szerettem volna, bár szószt nem nagyon eszünk. Sok ilyet árulnak a piacon, de mind közül ez volt a legszebb :)

A másik egy sima talpaspohár, aminek szerencsére elég méretes is a szája. Az érdekessége, hogy bele van gravírozva: "MJ Zum 80. Geburtstag" Igen, tudom, hogy ez azt jelenti, egykori tulajdonosa már nem él. De általában így van ez a régiségekkel, nem igaz? :) Kapott egy szép jácintot. A szószos tál pedig nárciszokat. Nagyon gyorsan hajtanak! Amióta a képet csináltam, már a 2. is virágzik! (Ja, és kiderült, hogy Villeroy&Boch gyártotta :D Így kell kaspót választani.)

Az új skandináv installációm :D Persze ez csak a kép kedvéért. Minden tárgynak megvan a helye. 

A kisasztalom teljes egészében - és a végleges helyén. A virágok még vándorolnak, attól függően, be kell-e kapcsolni a fűtést. 

Ma már Bab is birtokba vette az új kuckóját. Egyelőre úgy tűnik, szereti. Jól eljátszik benne egész sokáig, közben rám lát, ha a konyhában vagyok. Persze nem mindig lesz benne, hagyom, hogy felfedezze a lakást - ha tényleg nem a koszban kell csúsznia, és van időm felügyelni. De ma is: csak 1 percre szaladtam ki (néha nekem is kell), máris megtalált egy áram alatt lévő hosszabbítót. Szóval nincs mese...

Ma végre tényleg kitakarítottam, meg sok dolgot elvégeztem, amit már régóta kellett. Még mindig nincs vége! Délután pedig Apjával átmentünk Trierbe nagybevásárolni. Már minden éléstárunk üres volt.  Kb ennyi történt. Illetve az, hogy Bab ma feltűnően nem ragaszkodott a szájpadlásához, már az idegbaj kerülgetett, hogy egyfolytában azt ragasztgatom be neki. Nem tudom, talán kinőtte, nem fekszik fel jól neki, talán csak ilyen kedve volt. Mindegy, ezt a hetet már kihúzzuk ezzel is.

És ime a második videó: (ahol már látszik, hogy hamarosan vennünk kell konnektorba gyerekelhárítót). (Meg az is látszik, hogy szegény madár, aki szebb időkben a teraszon henyél, egy élő madártársa által le lett.... pottyantva. Khm, ezt is csak most vettem észre, hogy Bab simogatta...)

Ezek a hétfők mindig olyan sűrűre sikerednek. Pedig még felét se csináltam meg annak, amit terveztem. Persze, nem hajt a tatár, holnap is nap lesz. Hogy, hogy nem, épp a takarítás maradt el :D De a mentségem az, hogy végre ragyogó időnk volt, egész tavaszias, napsütéses, amikor nem illik itthon ülni. Így Babbal délután kicsit kiruccantunk. Azt gondoltam, "üsse kavics" a karcolást a kilincsen, ettől én még fogok autózni. 

Na de ne szaladjunk ennyire előre. Reggel, mikor kitámolyogtam, mivel Apája munkába indult, és leültem ide a hintaszékbe, Bab új produkcióval fogadott. (Csak arra várt, hogy Apja kitegye a lábát -hehe) Elkezdett hátrafelé kúszásban haladni! Tudom, a videón nem úgy tűnik, hogy ezzel marathoni távokat győz le, de élőben egész meghökkentő volt. Igen, a szőnyeg minden lépésben (kúszásban) tart meglepetéseket, amit meg kell csodálni (hát jó, tényleg ideje porszívózni :D) A felvételen már nem látszik, de elhalad egész a szekrényig, ahol elkezd pakolni. Igazi gyerek. De a következő videón már látszik, ahogy felfedez! Új lehetőségek nyíltak meg most számára. Nem is tetszett neki, hogy sokáig a hordozóban kellett csücsülnie délután. De azért jófej volt, elkísérte anyját 1-2 boltba, aztán mindketten meguzsonnáztunk a Hela kis pékségében. A Helában megint ahhoz a kasszás csajhoz kerültünk, akiről egyszer már meséltem, hogy kinézetre savanyúnak tűnt, ám valójában egy nagyon kedves nő, meg is ismert minket, mondta, mennyit nőtt Bab, kicsit beszélgettünk, és persze mondta, mennyire szorít nekünk. :) Később láttam, hogy tényleg minden vásárló nevetgél, aki nála fizet, szóval igazán belevaló eladó, jó az ilyet látni.

Ezek után átsétáltunk a Casaba, ahol megvettem fele királyságom :D egy konzolasztal személyében. Azért fele, mert ez kb a szülinapi ajándék fele, (jut eszembe Apjának is találtam itt egy nagyon tuti ajándékot, mert ugye neki is közeleg), és hát egyszerűen ez az asztalka királyság :D Majd megmutatom, de már nem ma. Ja, az elkészült művemmel együtt :)

Este aztán Apája ment mászni (ez ma ilyen mászós nap volt, én is mindjárt bemászok az ágyba...), úgyhogy egyedül fürdettem és altattam. Közben még kicsit kézműveskedtem is, meg csináltam tzatzikit. Vicces, hogy nem néztem meg a receptet, pedig már ezer éve nem csináltam, és minden hozzávalót beletettem :D Aztán Apja mondta, hogy a folyosón jó illatot érzett, és remélte, hogy tőlünk jön :D Onnan jött...

Ráadásként ma hozta el a járókát, úgyhogy még azt is letisztogattam. Már sajnálom, hogy nem takarítottam ki, most az új bútorok jobban éreznék már magukat. Na majd holnap... Kíváncsi leszek, Bab mit szól az új kuckójához!

Ja, ezen minden este nevetek: miközben Bogyesz eszi álmai hamiját (ettől alszik be ugyanis), a szemei általában összevissza járnak, lényeg, hogy sosincsenek lecsukva. Jó egyetemi hallgató lesz belőle :D Tud nyitott szemmel aludni :D

Nyugis, de rövid hétvége. Apája tegnap is dolgozott, így igazából hétköznapot tartottunk. Annyi különbséggel, hogy kicsit különlegesebb ebédet főztem, mármint a hétközbeninél. A szárított-sózott hal második fele került asztalra, most egy kicsit jobb kiadásban. Mondjuk 1 nappal tovább tudott ázni, másrészt krumplival sütöttem együtt, ami kicsit vett ki a sósságán. Hagymával együtt raktam be őket sütőzacskóba, szigorúan nem sóztam, csak egyéb fűszereket tettem még rájuk, majd kb fél óra alatt kész is lett. Nem mondom, hogy a világ legjobb halétele lett, de sokkal finomabb lett, mint a korábbi. Szóval, ha valaki netán abban törné a fejét, hogy egyszer kipróbálja... Hát sok szerencsét! (Skandináviába utazókon nagy lesz a kísértés.)

Apropó: fellángolt újra a skandináv országok/kultúrák iránti rajongásom (rajongásunk, csak ez Apjánál másban nyilvánul meg, mint nálam). Nálam ugyanis többek között a lakásaik berendezése, bútoraik vannak előtérben, bár aki szereti az Ikeát, annak ezt nem kell ecsetelni... De az igazi svéd vidéki stílus annál is szebb, otthonosabb, csinosabb! Alant, a bejegyzés jobb szélén találhattok néhány blogot, amik bemutatják ezt a stílust. Igazából ez csak a "jéghegy csúcsa" hogy stílusos legyek :) Nekik is vannak bloglistáik.... Szóval egészen bele tudok feledkezni ezekbe a képekbe, és csodálni, mennyire szép dolgaik vannak, milyen jó nekik, hogy ilyen világban élhetnek. Ez persze már akkor is tetszett, mikor kint jártunk náluk. Az is igaz, hogy mi nyáron voltunk - biztos kemény lehet ott az élet télen. Gondolom, ezért is lehet, hogy lakásaikban a fő szín mindig a fehér: minél világosabb legyen a berendezés, hogy a fényt visszaverje.

Lényeg, hogy sok jó ötletet lehet meríteni tőlük, s annyit nézegettem ezeket az oldalakat, hogy kedvem támadt egyet-kettőt megvalósítani. Ehhez azonban fel kellett keresnünk egy közeli bolhapiacot. Minő szerencse, hogy Trierben olyan gyakran van! Találtunk is egyet mai datálással, csak a helyszín nem volt túl egzakt: a Lidl parkolójában... Aha, Trierben 4 Lidl is van! (Mellesleg jó lett volna, ha az is nyitva van, mert nagybevásárlást is kellene már tartani, de persze vasárnap ott sincs nyitva semmi.) Ám az ócskapiacot hamar megtaláltuk, és nagy örömünkre egy egész korrekt méretűt! Nem csak valami 5 standból állót. Így aztán egész sokat elbóklásztunk ott, ettünk egy hotdogot és néhány berlinert is, majd pedig nézelődésünk meghozta gyümölcsét, amit szerettem volna, azt beszereztem. Egyelőre nem mondok többet :) Még be kell fejeznem a művet :)

Bogyó türelmesen várta, hogy szülői kilelkendezzék magukat, és csak utána etessék meg őt is. Aztán jógyerek módjára szépen beszunyált a friss levegőn. Tényleg klassz élmény volt ez a vásár, hihetetlen, hogy MINDENT árultak! És persze bolhapiaci áron, ahol alkudni is lehet. (Apjának, mert ő tud :) ) Bár: szerintem ez egy jó taktika: én megkérem occsóé, amiért persze nem adja, ránézek kérdőn Apjára, aki mond egy kicsit jobb árat, azért már adja :)

Szóval Bab bealudt,sőt a hazautat is végigaludta, pedig nem is a leggyorsabb úton jöttünk.

Ma befejeztük a spenótot vele. Ügyes volt, nem reklamált, mind betolta. Az más kérdés, hogy a világ is zöld lett. Még szerencse, hogy ez a lakás alapszíne a fehér és fekete mellett :D Persze a sütőtök-sárgarépa püréknél már nem lesz ekkora mázlink :D

Tegnap este a mi lefekvésünkig vagy 3-szor ébredt fel, a végén már semmivel se sikerült visszaaltatni, így kihoztuk a nappaliba közénk, s csak velünk aludt el. Ma este eddig még alszik :) (23:19)

ui.: azt el is felejtettem, hogy az egyik kereskedő néni adott Babnak egy ajándék-perselyt. Pedig nem is nála csináltuk az üzletet, hanem a szomszédjánál :). Ezek azok a dolgok, amik nem kerülnek sokba, mégis megszépítik az ember napját!

No, mielőtt azt hinnétek, nekem mennyi időm van sütni is meg festeni is, azért hozzáteszem, egyik se tartott végtelen sokáig. Főleg a süti nem. Lusta asszony sütijének nevezik, én inkább a kapkodó asszony sütijének nevezném. Tényleg nem sok munka van vele, bár sok a hozzávaló, de csak egybe kell hajigálni őket, meg az elején begyújtani a sütőt (180 fokra), hogy azzal se veszítsünk időt. (A recept eredetileg Edittől származik, ám ez székes fővárosunkban maradt, így újfent kikerestem a netről.)

Lusta asszony sütije (Nagyon finom!)

10 púpozott ek. liszt (teljes kiőrlésű is lehet)

10 csapott ek. cukor (más édesítőszer is lehet)

10 ek. tej

3 tojás

10 dkg lágy vaj

1 tk. szódabikarbóna

1 tk. fahéj

2-3 ek. kemény lekvár

1 marék durvára vágott dió

1 marék mazsola

csokidarabkák (ez utóbbi kettő nem fontos, ha nincs otthon, a dió azért kell, vagy helyettesíthető mogyoróval stb)

Tehát összekeverni mindent, és kivajazott/ sütőpapírral bélelt tepsibe/ szilikonformába öntjük a masszát, és 30- 35 percig sütjük.

A képek nem épp egy rembranti produkciók, gyerekszoba dekorációnak szántam. Kb 2 óra alatt készül el 1 kép, annyit azért tudtam szakítani. Főleg, hogy ma Apa is besegített: addig játszott Bogyesszal. Őkelme ma csak egyszer aludt, így este nagyon korán letettük. Napközben egyszer itt a hintaszékben bóbiskolt el rajtam a kis drága, de mire bevittem volna az ágyába, felébredt.

Viszont tegnap is, ma is evett sok spenótot! Amit azért is nagyon becsülendő, mert Anyája sose szerette. Ki tudja, vele mennyit ettetek így meg kiskorában :D Persze még mindig a tejes hígításnál tartunk.

Babfej ma megint nem fordult hasról vissza, ellenben hátrafelé már egész jól kúszik :) Persze teszi ezt mindig sírás közepette, mert a fészkelődést mindig az kell, hogy kísérje, már csak megszokásból is. Az ügyesedéshez viszont az kell, hogy hagyjam kicsit önállóan mocorogni.

Ma végre nem rohantam, hanem itthon voltunk, és a szokásos teendők mellett kicsit kreatívkodhattam. Most nem úgy, mint a hétvégén, amikor a lakást alakítottam át (képek lentebb), hanem festettem :) . Persze ilyenkor nem kell azt hinni, hogy Bab el lenne hanyagolva, nem is tudnám, hiszen mindig kéri a jussát, ha nincs eleget kézben a kis feneke, akkor igenis jelzi. De persze próbálom nem mindig felvenni, hanem odaülök mellé, megmutatok neki a halom játékából hármat, amik ilyenkor az újdonság varázsával hatnak rá, és rögtön a szájába is veszi, hátha változott valamit az ízük. Szóval szoktunk együtt játszani, ütemre csörgőzni, meg a műanyag félgömböt is remekül lehet pörgetni a sima padlón, olyan, mint egy búgócsiga. Ilyenkor megint elvan pár percig.

Aztán volt ma olyan is, hogy letettem a szőnyegére, és két perccel később már 1 méterrel arrébb találtam meg! Nem, még nem mászik, hanem rájött a hasról visszafordulás művészetére, azaz tud már gurulni. Nem sokkal később odagurult hozzám :D Na jó, még nem tökéletes a művelet, de jó irányba halad.

Kicsit elcsúszott a mai napunk, már ami az alvásait illeti, meg az is igaz, hogy egy-egy alvása rövid is volt, így délután 4-re már nagyon nyűgös volt. 3/4 órán keresztül... Míg végre egy kis tejcsivel a szájában elaludt. Ez eléggé szenvedés volt. Utána viszont vagy 7-ig aludt, akkor már tudtam, hogy nem lesz korai fekvés este. De közben festettem neki egy képet :) (ezt megint később fogom csak bemutatni)

Este aztán Apája hazaért, és kivételesen mégsem ment mászni. Fogtam is neki vacsit készíteni: tegnap ugyanis az osanban vettem a félárra leárazott sózott-szárított tőkehalból. Mindig is tetszett nekünk, ahogy halomban áll, bár általában nem jutottunk el odáig, hogy az árát meglessük, annyira különlegesnek tűnt. Ha azt veszem, hogy a neten próbáltam hozzá receptet vadászni, hát az is! 1-et leltem magyarul... Viszont az kiderült, hogy ez a szegények eledelének számított az északi országokban. Akkor itt mért adják aranyárban? Mert most féláron se volt olcsó! Szóval lényeg, hogy ahhoz, hogy fogyaszthatóvá váljon, minimum 24 óráig kell vízben áztatni, hogy a só kiázzon, és megszívja magát nedvességgel. Így is történt, tegnap este óta ázott, sőt, vizet is cseréltem rajta. Ma végülis azzal a recepttel készítettem el, amit a múltkor Evelyn blogjában találtam, és akkor nagyon ízlett. Jó lett volna az most is, ha a hal nem marad olyan sós, hogy azóta is csak iszunk... Szóval ezzel az újítással befürödtünk. De még megvan a fele. Azt hiszem, tovább áztatom, hátha jobb lesz...

A héten annyit írtam arról, hogy hogy alakítottuk a kis lakásunkat, hogy gondoltam, felteszek néhány részletet:

Ez itt a nappalink sarka, ahol eddig egy asztal állt, de mint kiderült, nem nagyon használjuk, max arra, hogy mindig tele legyen, Viszont nem volt elég ülő felületünk. Most sokkal tágasabb is lett az érzés, és kaptunk egy kellemes olvasósarkot.

Ez lett a kis konzolasztalunk. Persze, az ikeában kapható egyik olcsó darab, nem is ez a lényeg, hanem, hogy az osan boros részlegén begyűjtött borosláda pont bepasszol oda, és remek fiókot képez a röviditaloknak :) Egész loftos lett, nem? :)

Ez pedig a hálóban a kis hajónk és a neki beszerzett polc:

Bogyesz ma betöltötte féléves korát, így először is róla fog következni egy ma esti képarzenál :)

Első képünk most lefekvés előtt (sőt, fürdés előtt) készült: Apája ölében elpilledt.

Bevittem az ágyra, levetkőztettem, gondoltam, ha nem ébred fel, akkor ma kimarad a fürcsi. Felébredt... :)

(ha még egyszer a szemebe villantasz...!) :)

Az igazat megvallva, majdnem el is felejtettem, hogy ma féléves, ha valaki nem írja nekem :) Szóval nem készültem különösebb meglepivel neki, ő viszont ma különösen aranyos volt. Bár reggel volt egy kis nyüzsi, pont, mikor annyi dolgom lett volna. Megpróbáltam lefektetni, hátha ez a baja, de persze esze ágában se volt aludni, így mérgemben csak kihoztam a konyhába, beraktam a székébe és elkezdtem főzni. Onnan kezdve olyan lett, mint a kisangyal! Beszélt, játszott, nevetgélt, csapkodott. Megfőztem mellette egy gulyáslevest (tegnap említettem itt a blogban, aztán egész kedvet kaptam hozzá), meg palacsintát is sütöttem. Mindezt délre, mire Apja hazaért, hogy mehessek vízben futni. Ma 4-en is voltunk magyarok, jó volt. Megint tudtam a lányokkal beszélgetni. Aztán rohantam haza. Annyira, hogy a garázsban "szerencsésen" meghorzsoltam az autókilincset parkolás közben. Gáz... Szerencsére a biztosításunk erre is kiterjed, a biztosítós pasi szerint még autót is bérelhetünk arra az időre, amíg kicserélik/lefestik. Pedig kezdtem egész úgy érzeni, hogy belejöttem a vezetésbe... Ezek a hülye pillérek :)

Aztán szokásos osan-kör következett, mert már nem tudtam tovább húzni, nem volt már mit az asztalra tenni. Pedig elhihetitek, nem nagy öröm számomra osanba járkálni ilyen gyakran. Ott tartok, sokkal jobb lenne, ha csak egy kis vegyesbolt lenne itt a sarkon, hogy ne kelljen egy kenyérért meg egy uborkáért egy egész bevásárlóközpontot végigcaplatni... Mindegy, ma Bab itt is rendes volt, a kasszánál a szokásos sírása helyett a csendes bealvást választotta. Ami tök jó, csak kabát, sapka nem volt rajta, így nem vihettem ki, felébreszteni meg sajnáltam. Szóval további sétálgatás következett. (A Pimkieben a szövetkabátok 15 E-ért kaphatók :) Hátha otthon is olcsó!?)

Aztán itthon szokásos rutin, Bab-etetés, vacsi készítés Apa-érkezés. Megint nagy pancsi következett, úszik a fürdő. Felvettük videóra, mert ezentúl másféle fürdetést kell bevezetnünk. A pancsit megtartjuk ünnepnapokra és uszodai élménynek :) Ja igen: várom már, hogy uszodába vigyük, de most a műtét környékén ugye nem fogjuk, majd tavasszal. Biztos nagyon fogja élvezni.

Egyébként ma is figyeltem a mozgását, azért ügyesedik már: ahogy azt korábban is írtam, kezdi emelgetni a popsiját. Sokszor van úgy, hogy hasra fordul nagy lendülettel, de nem a játékai felé érkezik. Ilyenkor korábban nagy nyüszítés volt, újabban viszont addig fészkelődik, megemeli a felsőtestét, és máshova rakja le, hogy előbb-utóbb a játékok felé néz. Aztán volt egy pillanat, amikor nem figyeltem, és megint a hátán volt. Mondjuk ez még mindig lehet, hogy csak véletlen volt.

Ma is sűrű napot tartottunk. Csak Bab pihent, de ő se sokat.

Addig én megvarrtam a megvarrnivalót, megragasztottam a megragasztanivalót, kiporszívóztam, kimostam a hintaszék huzatát (nincs bor a pincénkben, mégis borospince-szagot árasztott...); megfőztem az ebédet, megfőztem Bab krumpliját, aztán kidobtam, mert azt hittem nem jó, aztán megfőztem még egyszer, és kiderült, hogy az első is jó lett volna... (Hogy hogy lehet a krumplit elrontani? Héjában főztem, amit ritkán szokott az ember utána turmixolni... Így én se tudtam, hogy ha nyúlós ragadós gumiszerű lesz, az normális. Az a nem normális, hogy héjában főztem. A kudarcokról is beszámolok :D)

Sütöttem sütit, apropó: mindjárt meg is osztom Veletek a receptet; aztán elmentünk sétálni, mert kell a friss levegő is. Út közben véletlen összefutottunk Apájával, úgyhogy ő is csatlakozott. Bár rövidre fogtuk, mert marha hideg volt.

Este Apja elment falra mászni, én meg Babtól akartam majdnem, mert egyfolytában nyikorgott. Ez most biztos, hogy a fogak számlájára írandó, bármennyire is nem látszik. Tonna nyál (az első pólócserém emiatt volt), piros fenék minden kenőcs ellenére (igen, én se tudtam, de ez is a fog jele!), és mindent a szájába vesz, amit ér. Freud szerint van az embernek orális életszakasza? Hát nem csoda, szegénykének, akinek meg kell küzdenie első körben 28 foggal, hogy a szájával van elfoglalva! Ehhez nem kell sok ész...

Aztán megfőztem a vacsit, amit még mindig nem ettünk meg, mert előbb Babfej-fektetési projekt volt, most meg Apja még a pincében matat. Ja, második pólócsere fürdetés után volt... Hihetetlen, még a feneke se éri a vizet, máris kipancsolja. Konkrétan a fenekét a kád aljához veri, és repül a víz mindenfelé. Már nem vicces...

Szóval, a múltkor fényképében közölt, elvileg csokis, gyakorlatilag bármilyen kekszről szeretnék bővebb kifejtést adni:

Ma is megcsináltam, ugyanis jó, ha van itthon az embernek mihez nyúlnia. Mármint valami kis nassolhatnék gyanánt. És mivel megint nem cukorral sütöttem, ezért még lelkifurdalás se gyötör. Ennek ellenére este 6 után nem esszük. Főként, mert az ízesítésben azért biztosan cukor van: a csokidarában, vagy a marcipánmasszában. Ami persze nem kötelező, ez az én újításom. Mert rájöttem, nem tudok kísérletezés nélkül főzni, csak úgy végigvinni egy receptet. Még ha egy szimpla gulyáslevesről is van szó.

A hozzávalók mennyiségénél szerintem csak az arányokat tartsuk be, ugyanis ennyiből 1 tepsinyi keksz jön ki, amit kb. egymagam el tudnék fogyasztani egy ültő helyemben. Minimum duplázzuk.

Az alapok:

15 dkg liszt (én teljes kiőrlésűt használtam, ezzel is jó)

fél tk. szódabikarbóna

negyed tk. fahéj

10 dkg vaj

5dkg cukor (agávé, stb)

1 tojás

kis tej, hogy gyúrható legyen

ami feldobja:

apróra vágott csoki

esetleg kakaópor

meg szerintem jó a mazsola,

marcipán (belecsipkedni egy kicsit)

vaníliás cukor

vagy ami eszetekbe jut

A tetejére 

először szeletelt mandulát, 

másodszor darált mogyorót raktam, de minden nélkül is tuti.

Először az olvasztott vajat és a tojást elkeverem, bár én az agávét is ebbe a részbe szoktam tenni, mivel folyós. Közben a többit is összerakom, majd az egészet egybeöntöm. Ha nem eléggé gyúrható, kis tejjel felöntöm, de vigyázat, nehogy túl folyós (ragadós) legyen (mint nekem ma), mert utána kis golyóbisokat kell belőle formázni. Ezeket a sütőpapírral bélelt tepsire teszem, majd (kézzel v. poháraljával) kilapítom. Itt lehet a tetejét díszíteni. Kb 150-170 fokra előmelegített sütőben 1 percig sütöm. Nem lesz se száraz, se kemény! Csak ki kell várni, hogy kihűljön :( Ja, azt elfelejtettem: a múltkor én szétosztottam a tésztát, és különbözőeket csináltam, ma mindent egyberaktam. Ígyis jó, amúgy meg lehet közte válogatni, amíg a készlet tart. :)