Orvali apátság, Belgium

Voltunk már itt, csak arra nem emlékszem, mikor. A blogon nem találtam meg, így arra sem emlékszem, gyerekkel, vagy még gyerek nélkül. Simán tudnék emléket kreálni arra is, hogy babakocsival voltunk ott, meg arra is, hogy anélkül.

Szóval Orval egy külön kis települése az apátoknak Florenvilletől nem messze. Mármint nem a Tieteknek, hanem a Trappista Cisztercieknek. A legenda szerint élt itt egy bizonyos Mathilde grófnő, aki a patakban elvesztette a gyűrűjét, amelyet aztán egy pisztráng megtalált, s visszaadta neki. Ezért hálából megalapította a kolostort. (Ezért találhatjuk meg a címerükben a hal képét.) Később (az 1100-as években) 7 cisztercita apát alapította meg erre az alapra az apátságukat, melyet az 1700-as években komoly támadás ért, lerombolták és felgyújtották az egészet. Ennek a romjait járhatjuk be. Csak 1926-ban indult el az újjáépítése, javarészt magánadományokból. A romok mellé (és kis részben fölé) épült modernebb, de egyszerű rajzolatú épületegyüttes tehát egy ma is működő apátság, amely nem látogatható, viszont a látogatható részben videókat lehet megtekinteni az apátok életéről. (Legalábbis a wikipédia szerint, mert én most erre nem emlékszek.) Annál inkább az apátok által előállított sört bemutató épületre, amelyet igyekeztek legalább olyan élvezetesre és interaktívra megcsinálni, mint pl. az amszterdami Heineken-múzeumot, csak tized-akkora méretben. Tehát jelenleg sör-, sajt- és kenyér-előállítással is foglalkoznak (ez utóbbit megint nem láttam, csak a wikipédia írja.) A sajtjuk tényleg nagyon jó, a sörről személy szerint nem tudok nyilatkozni: még mindig nem sikerült megbarátkoznom vele.

Ennyi szöveg után inkább lássuk a képeket:

Orvali apátság, kívülről. (Mellesleg szuper időt fogtunk ki, volt vagy 22-24 fok, nagyon szép fények)

Egyik belső udvar

Ez a nem látogatható újabb rész belső kertje.

Ez pedig a vendégfogadásra fenntartott épületük, állítólag a luxembourgi parlament is összegyűlt már itt többször, illetve királyokat is fogadtak már itt. Jelenleg egy modern festő kiállítása van benne.

Ebben a házikóban található a sör előállításával kapcsolatos kiállítás.

Séta a gyógyfüves kert mellett

Háttérben a gyógyfüves ház. Előtérben a lazán sétáló Ádám. (Nem vagyok Mackó. Ádám vagyok.)

Ezekben a rézüstökben kisfilmek mennek a sörgyártás egy-egy fázisáról. Később egy érintőképernyőn leellenőrizhetjük, mire emlékszünk, egy kis kvíz keretében.

Lépjünk a romok földjére...

A kíváncsi látogató.

Nem hozok több rom-képet, mert blogon nézve megunjuk, de ezt az ajtót azzal a lámpással még muszáj volt...

Bernkastel-Kues

Most visszakerestem itt a blogon, de mivel akkor még nem adtam címeket, nem tudom belinkelni: 2010. november 28-án, vasárnapi napon voltunk először Bernkastel-Kuesben, mégpedig egy karácsonyi vásáron. Most meg is nyugodtam, hogy abban a posztban nem túloztam el a képmennyiséget, ellenben most ez fog történni. A lényeg, hogy nem egy utolsó hely, érdemes felvenni a bakancslistára annak, aki még nem járt errefelé. Karácsonyi vásár nélkül is megvan a hangulata (nekem egészen karácsonyi, de lehet, hogy csak azért, mert mindig hidegben/borús időben jártunk errefelé.) Egyébként ő is a Mosel partján fekszik, mint Nittel. Csak kicsit arrébb (tudjátok, amerre a meredek szőlőhegyek laknak.)

Fachwerk minden mennyiségben

"Spitzhäuschen" vagyis csúcsos házikó. Jelenleg borozó lakik benne.

A főtéren, az egyik ház aljában található ez a szégyen-bilincs, ahová régen a bűnösnek ítélteket kötötték ki. Ádám jelen esetben önként vállalkozott. És még élvezte is.

Ugye milyen karácsonyi feeling??

Utánaolvastam ennek a medve-ügynek. Valahogy úgy történt, hogy i.sz. 340 körül Szent Maximus püspök testvérével, Szent Martinussal gyalog indultak Mainzból Rómába. Ezen a környéken megálltak, mert Martinus elment élelmet szerezni, s meghagyta testvérének, hogy vigyázzon a szamarukra, amely a terheiket cipelte. Ám erre rátört a fáradtság és jó mélyen elaludt. Így aztán azt is átaludta, hogy az erdőből kijött egy medve, és jól megette a szamarat. Mikor visszajött Martinus, kérdőre vonta testvérét, hová lett a szamár. Ez meg jól bemérgesedett,  és ráparancsolt a medvére Krisztus nevében(akit előzőleg megkeresett az erdőben), hogy akkor mostantól ő cipelje nekik a terhüket, meg hogy ilyet nem szabad csinálni, hanem mindig alázatosnak kell lennie. Az meg ment és engedelmeskedett. Így lett belőle címerállat.

Visszatérve a jelen valósághoz: tart a szüret még errefelé is.

"és akkor ott mentünk, mentünk, és akkor ott elfordultunk, meg mentünk, mentünk arra,meg arra...."

A vicces homlokzat. Ilyen nincs és mégis van.

A romantika....

A vár. Most sem mentünk fel oda. Még mindig van miért visszamenni.

Szombat

Szombaton azt találtuk ki, hogy teszünk egy kirándulást a Mosel egy északibb szakaszán. Ez a terület még nagyon sok felfedezni valót tartogat számunkra, nagyon mesés falvak és városok épültek a partjaira. Egy néhányat fentebbről szemléltünk meg (magaslatról lenéztünk az egyik kanyarulatra a sok közül), néhányon átautókáztunk és tettünk egy kis sétát, a végállomás pedig az erden-i Federweissen-Fest volt. (must-ünnep)

De nézzük szép sorban.

Tehát a Mosel egy fentebbi szakaszán járunk, ha jól emlékszem, nagyjából Piesport felett. Errefelé magasabb "hegyek" veszik közre a folyót, mint nálunk, de ennek ellenére sem mondanak le a szőlő termesztésről. Irdatlan meredek lejtőkre is felvezetik. 

Ez a jófiús arca :)

ilyen, ha belezoomolunk :)

Ez pedig az egyik falu, ahol kicsit sétáltunk is. Ha minden igaz, Lieserben járunk.

A kastély épp felújítás alatt áll, szálloda lesz belőle.

Ezek után megérkeztünk a hangulatos Erdenbe, ahol ez a rezesbanda fogadott minket :) Kitaláljátok, milyen nemzetiségűek? Hát persze, hogy hollandok :)

A falu már magában is nagyon szép lehet, de a fesztivál utcáját most füzérekkel és lámpásokkal díszítették fel.

Az őszi színek már magukban is elég díszítést szolgálnak. Ez itt kérem a bicikli-parkoló?

Nem készült túl sok kép, sajnos az idő nem támogatta a fesztiválozókat. De azért ezeket a Spießeket érdemes megkukkolni! Színhús az egész.

A német újraegyesülés, avagy egy marék lepke

Amióta Németországban lakunk, azóta érnek néha meglepetések az ünnepek terén. Nyilván ez csak az első évben lesz így, utána majdcsak megtanuljuk. Az ovi kiadott egy papírt, mikor lesznek zárva, s ez alapján én szépen be is írtam a naptáramba a most pénteket, mondjuk utána se néztem, miért van ez. Aztán úgy kedd tájékában ért a hideg zuhany, hogy persze, hogy kivették maguknak a pénteket, hiszen csütörtök ünnepnap. Szóval klafa 4 napos hosszú hétvége, én meg találhatom ki, mit is csináljunk. Már épp lezongoráztam a fejemben, hogy akkor Macival karöltve miket fogunk szépen elintézni a városban, mire leesett csütörtök reggel, hogy akkor nincs is nyitva semmi! Még a fű se nő! Tehát legjobb, ha országhatáron kívül próbáljuk elszórakoztatni magunkat (micsoda véletlen szerencse, már-már Serendipity, hogy 500 m-re másik ország kezdődik :)

Aztán valahogy beugrott ez a lepkeház, ami légvonalban kb 2,5 km-re van tőlünk már Luxembourgban, de most, hogy még mindig nincs grevenmacheri híd, így kb 20 perc autóút. Szóval már jó párszor elmentünk mellette, meg tudtuk is, hogy létezik, csak sosem jött rá alkalom. No de most!

Épp nem rég kapott új fogadóépületet, szóval nem mehet túl rosszul a lepke-biznisz :) (van neki jó kis múzeum-shopja meg kávézója is)

De lássuk inkább a lepkuszokat. Ez a kis hamis itt például megpróbált elrejtőzni. Mondjuk az én fényképezőm elől könnyű volt, ugyanis viszonylag nagy hőmérséklet-különbséget de még nagyobb páratartalmat nehezen viselte az elején, csak kis idő elteltével tudtam valamirevaló képeket készíteni. Közben meg dőlt rólam a víz.

Aztán átment egyet csemegézni. de nincs kizárva, hogy ez nem is ő, hanem a barátnéja.

Ne feledkezzünk meg a floráról sem :) Valahogy az én orchideáim nem így néznek ki. Na jó, 8-ból épp kettő virágzik, 2-ről azt se tudom, milyen színű lesz,(meglepi), a többi meg... Hát jó, nem egy lepkeházat tartunk otthon.

Másik kis hamis. (meg kis képtorzulás)

Ilyen cuki kismadarak futkostak a lábunk alatt. Nem tudom a nevüket, nem tukán, az biztos :) Nem tudom, van-e szárnyuk, repülni egyet se láttam, mind csak futott. Valaki? Ötlet?

Ez a szegény megtépázott egyed egyszer csak rászállt a lábamra. A kékek nagyon közvetlenek voltak, nem féltek, és halált megvető bátorsággal röpültek neki az embereknek. Ádám alig győzte kapkodni a fejét :) Egy bácsinak az ingzsebén utazott egy másik kék vagy 5 percig. Olyan volt, mint egy kitüntetés :)

Ezzel az átlátszóval meggyűlt a bajom. Alig akarta bevenni fókuszba a gépem.

Tádáám... szerintem ő a legszebb (és nem mellesleg vagy 10 cm átmérőjű)

Hüllők közül őt sikerült lencsevégre kapni. Nem az az elszaladós fajta. Állítólag volt még leguán is vagy mi, no vele -tudtom szerint- nem találkoztunk.

Vajon ez húsevő virág? Gondolom akkor nem tartanák itt a lepkék között...

itt már baromira élveztem, hogy tudok fényképezni :)

na jó, abbahagyom :)