Anglikán vásár

Mióta itt lakunk, minden évben eljutottunk az anglikán vásárra. Mindig is nagy örömmel mentünk erre a családi programra, melyet egy useldange-i birtokon rendeznek meg. Nem titkolt szándékom, hogy jó fogást csípjek meg, nekik pedig nem titkolt a szándékuk, hogy a befolyt összeget jótékonysági célokra fordítsák. Idén a vásár része kicsit alatta volt a megszokott színvonalnak, de a programok most is hozták azt: ugrálóvár, kutya-versenyek, táncos lányok, cup cake-díszítő sátor, csigaverseny, tortakészítő-verseny, tombola és kistraktoros utazás, csak, hogy néhányat említsek. Amiben korábbi években is erős volt, a könyvvásár és a szobanövény-vásár, most is jó volt, de sajnos a kedvencemet, a bolhás standot idén kihagyták és a játékos stand is gyér volt. Viszont nap végén féláron jutottam két orchideához (fejenként 1 E-ért!!!), tehát mégsem távoztunk vásárfia nélkül. Igaz, a virágzásra még nekem kell majd rávennem, meglátjuk, sikerül-e.

Azért jól éreztük magunkat, főként, mert barátokkal is találkozhattunk és beszélgethettünk, gyerekeknek pedig ideális vasárnap délutáni időtöltés. Azért is üdítő elmenni ide, mert nagyon szép angolsággal beszél mindenki, jó hallgatni :)

Néhány kép:

Természetesen Ádámot leginkább a traktoros utazás lehetősége bűvölte el, legalább 5 kört ment :)

és persze a kiskutyák is bejöttek neki:

Jövőre ugyanitt! :)

Emaischen

3 és fél év luxembourgi élet után még mindig van újdonság (főként, ha Valaki felhívja rá a figyelmet :). Mint például ez a számomra igencsak érdekes vásár-hagyomány, így húsvét hétfőjén. (Bizonyára korábbi években nem itt töltöttük a húsvétot.)

Emaischen, mint az imént barátom, a Google segítségével megtudtam, egy bibliai mozzanatot idéz fel, nevében ugyanis Emmauszra emlékeztet. Jézus, Jeruzsálemből Emmauszba történő vándorlása során haladt el egy kis piac mellett. A luxembourgi fazekasok úgy vélték, szép hagyomány lenne, ennek tiszteletére egy saját vásárt nyitni húsvét hétfőn, a Feltámadás örömére. Ezt mégpedig kézzel készített kis fütyülő madárkákkal teremtették meg, mely tényleg nagyon vidám, kedves kis tárgy, gyerekek kezébe illő, a sok szín, szemet gyönyörködtető. Főleg ilyen napos időben, mint a mai, bár meleg éppen nem volt. A fütyülős cserépmadárka helyi neve a "Peckvillercher", melyet minden művész kicsit a saját szája íze szerint értelmez, ráadásul minden évben másként. Még gyűjtők is akadnak, akik évente sok pénzt áldoznak a limitált szériában készült daraboknak. Valóban, nem voltak túl olcsók általában, de azért akadt olyan árú is, amit nem sajnál az ember egy kétéves kezébe adni :). Ráadásul, az egyik stand mellett elhaladva meghallottam a Magyar népmesék dallamát, amire minden magyar felkapná a fejét. Valóban, egy magyar hölgy árulta a körtemuzsikáit, amit a Kincskereső kisködmönből ismerhetünk. Sajnos elfelejtettem róla fényképet készíteni a nagy meglepetés közepette.
Ahhoz képest, hogy mi idén hallottunk erről először, igen szép számú ember gyűlt itt össze, szóval nem titkolták ezt eddig se :).

Lássuk a képeket :)

Szemfülesek kiszúrhatják az árakat... De tény, hogy nagyon szép munkák...

Tágabb értelmezésben már a pávák is megjelentek

Barátok....

Nyúltalálkozó

Otthoni próba

Cserépvirág a virágcserépben

1. Karácsonyi vásár a Konstitúciós téren

Nekünk is idén ez volt az első karácsonyi vásárunk, ahová így szombat délelőtt kilátogattunk. Ez azért volt jó időpont, mert hétvége ellenére sincsenek még sokan.

A belső főteret már kinőtte a korábbi évek tapasztalatai alapján a vásár, így most befogták ezt a turisták által kedvelt kilátó/parkolót is, ahonnan az ember 50 m mélyre tekinthet le a városon keresztül húzódó völgybe.

Most nem is írok többet (késő is van már és a képek amúgy is magukért beszélnek.)

Igen, lefényképeztem a kukát is :) Tetszett...

Ójás.Kejék.

Futááááás! (háttérben a Kűrtös. Nem, én tudom, hogy az Kürtős, de ők nem...)

Őszikék és Hunnefeier (ez se rövid)

Bár itt nincs hosszú hétvége, azért a rövid alatt is nagyon tudunk örülni a szép időnek. (Ezzel tudom, nem vagyunk egyedül, ahogy hallom, mostanság az otthoniaknak is kedvez a napsütés.) Szóval, megmutatom, hogy tegnap mit láttunk még az esküvőn kívül, és ma merre jártunk.

Ez itt a blogon korábban is sokat mutogatott ösvény, amely a lakásunktól nem messze húzódik. A városból hazafelé az ingyenes buszjárattal jöttünk, s úgy szálltunk le, hogy ezen az ösvényen sétáltunk haza.

Később a gyerekcucc vásárba látogattunk el Walferdangeba, ahol ezekkel a szoborállatkákkal találkoztunk:

A csínytevés ragályos....

Vasárnap, vagyis ma pedig Schengenbe látogattunk el délután. Ma volt ugyanis az a Hunnefeier, amelyről már tavaly is közöltem itt a blogon egy hosszú bejegyzést, mert annyira tetszett. Másodszorra persze mindig sokat vár az ember tőle, hiszen az emlékek még meg is szépülnek, aztán nem hozza 100%-ig azt az elvárt színvonalat, de azért most se volt rossz. A parkolóhely keresés most is eléggé kihívás volt, s idén is Németországban parkoltam...Hol máshol lenne ez adekvátabb, mint épp egy schengeni rendezvénynél?

Útközben: luxembourgi táj

Schengen még mindig szép: (kb. senkiföldjéről fotózva)

idei gólyalábasok:

Helyben készülő kovácsoltvas termékek:

A Hunnefeier lényege: a kakaskiállítás (Maci örömére)

és nyuszi...

és birka...

soook birka... épp olyanok, mint a képen!

bámulnak...

 Persze ünnepeltük az újbort is, a Feiderweissent (ha fehér) vagy  Feider-rose-t :) Ez utóbbi elég viccesen néz ki, kb málnaszörp tejjel hígítva :) De ízre nem rossz :)

És persze idén is volt kirakodóvásár kézművesekkel és régiség kereskedőkkel, akik jól felverték az árakat a tömegre való tekintettel :) Meg mindenféle zenekarok, táncosok szórakoztatták a népet, voltak Citroen-kacsák, traktor-kiállítás, aminek sajnos a végére sikerült odaérni egy lemerült fényképezőgéppel, de egy felvillanyozott gyerekkel :) Szóval sok klafa program van itt mindig :) Most be kell osztanunk az élményeket, legalábbis jövő hétvégéig.