El vagyunk havazva... :) Na jó, nem annyira a hóval, bár az is van egy kicsi, mint inkább karácsony előtti teendőkkel. Ajándékok beszerezve, becsomagolva (már úgy értem, meghozták az Angyalkák), hókifli süti megsütve (ez elvileg eláll sokáig dobozban. Majd meglátjuk...meddig lesz belőle.)

Most két képet hoztam Maciról:

Egész véletlenül rátaláltunk a tvben a Lassie hazatér c. filmre. Mondanom sem kell, mennyire tetszett neki, nagyon lekötötte az "Uva". (kutya+vau). Tényleg aranyos film, de nem tudtuk végig nézni, épp valahova indultunk. Nem baj, folyt.köv.

Ez pedig a korábban kitervelt felnőtt-cipőben-járkálás folytatása:

Megjelent a forró csokis írásom! Kellemes nasizást! :)

Ma pedig elérkezett a Karácsonyi Parádé ideje! Állítólag a 8. kiadását éltük meg, kár hogy még egyszer se hallottunk róla, pedig ez már a 3. karácsony lesz, mióta itt lakunk. Vagy annyira nem is kár. Ez tényleg az a "móka", ami leginkább a gyerekeket érinti meg, de lehet, hogy még őket se mindig jól.Később részletezem, miért.

Arról szól a dolog, hogy lezárják az autók elől Luxi legforgalmasabb utcáját, s a pályaudvartól indulva (egyik vége) az arany angyal szobráig (mondjuk azt, hogy a másik vége) felvonul egy csomó mindenki. Mint az kiderült, leginkább reklám célzattal jelenik meg egy csomó vállalat, akik aztán a szó szoros értelmében szóróajándékokkal kedveskednek a népnek. Vagy csapják arcon őket. A felvonuló autók között (amiből minden második a híres Coca Cola karácsonyi teherautója kivilágítva) mindenféle karácsonnyal összefüggésbe hozható óriási szőrős medve, rénszarvas, pingvin stb; fúvószenekarok, dobos zenekarok, majorettesek, és társaik szórakoztatják a népet. Vagy inkább a nép gyerekeit. Tehát az autókról két marokkal dobálják az édességeket, meg szórólapokat, de volt, aki pezsgővel kínálta a megfáradt szülőket. Szóval kicsit az az ember érzése, hogy Luxembourg se kivétel a "kenyeret és cirkuszt a népnek" alól. A jól felkészült gyerekek eleve szatyrokkal érkeztek, hogy aztán jól teletömjék édességgel. Persze ezek elég rapszodikusan érkeztek, volt aki egyszerre több marékkal kapott, s a mellette állónak nem jutott. Szóval azért ennek is megvan a maga küzdelmes oldala, itt is akad síró gyerek, akinek kevesebb jut a mellette állónál.

Persze Maci még nem fogyaszt édességet (s ez nem miattunk van hanem miatta! dehát ő tudja. Majd egyszer úgyis elkezdi, ráér még.) Ennek ellenére azért egy ideig lelkesen gyűjtögettük mi is, ami csurrant-cseppent. Ahogy ez a tavaly nyári bicikliverseny fináléjánál is történt: a Luxlait (helyi tejtermelők közös vállalata) ismét bőkezűen osztotta javait, úgyhogy ismét sok kakaóval tértünk haza :)Állítólag Luxembourg idén túltermelt tejből az EU-n belül. Lehet, hogy van összefüggés? :) A kakaóból viszont legalább Maci is profitálhat.

Szóval jöttek ezek a kedves szőrős állatok, mint amilyenek egy-egy Walt Disney felvonuláson is jönnének, s a nagyobb gyerekek örültek nekik, átölelték, fényképezkettek velük. Na, ez az, amitől még elég messze vagyunk. Egy kedves rénszarvas akart Macival szorosabb barátságba kerülni, de Maci annyira megijedt tőle, hogy menten sírva fakadt, a környező 10 méteres sugárban mindenki őt sajnálta (pedig sokan voltak, elhihetitek) :)

A képek minőségéről.... Hát, az csapnivaló lesz, előre szólok. Részint, mert lemerülőfélben lévő fényképezővel sikerült kimennünk (khm...), s így vakuhasználat nélkül próbáltam minél tovább húzni az aksi életét. Ez meg ugye azt jelentette, hogy mindig minden bemozdult. Részint, mert egyre hátrébb sodrótam a tömegben, hiába volt az elején jó helyünk, hirtelen mindenkinek gyereke lett, akit előre kellett tolnia. Mármint elém. Szóval próbáltam a "javát" kiválogatni:

Az utca lezárás után, parádé előtt:

Ez egy előttünk lassan elhaladó kamion nyitott oldala, belül óriás kivetítő

Itt alul egy zenekart kéne látni, de tudom, nem feltűnő... (nem fizetett a Dexia)

...és itt van maga, a Grinch:

Szombat: kirándulás a közeli Roscheid udvarba, ami egy szabadtéri falumúzeum. Decemberben két hétvégére karácsonyi faluvá válik. Ez borzasztó ígéretesnek hangzott, a várakozásainkat kevésbé váltotta be.

DE. Találkoztunk a Mikulással (idén már másodszor, az elsővel a fül-orr-gégész doktorbácsi látogatása után közvetlen, így a negatív emlékeket akkor kivetítette a Mikire is. Azért kaptunk csomagot - milyen jó is ha az embernek gyereke van, amelyik még nem eszik csokit :D - ééés ráadásul: a luxembourgi Miki elég gazdag volt, a csomag teli volt nívós nyalánkságokkal! kéne arra még egy kört menni -hihi) Visszatérve, a roscheidi Miku kicsit pozitívabb élmény volt Babfinak is, bár a csoki-mikit megint nekem kellett elvennem. Hű de nehéz az élet :D

No, néhány kép:

Pikcsörz:

"Nem tudom, hogy tud ebben menni Anya..."
(Szokásos "rend" a háttérben... dehát ugye a zseni átlátja a káoszt...)
((Jobb oldalt a vadi új autósülés látható!!))

Téli dekorésön:

Rendhagyó adventi koszorú:

Ahogy azt korábban is írtam, egyre több aranyos dolga van Őádámságának, egyre többet ért.Vegyünk most sorra néhány  ilyen cukiságot!

• Mostanában pl. elkezdte a klasszikus gyerek-tevékenységet: felvenni a szülők cipőit, és abba sleppegni. Történt ez már Apa félcipőjével, ma reggel pedig, amíg fürödtem, meglovasította a házi mamuszkámat :D Jól állt neki, de sajnos kép nem készült (talán érthető okokból.)
• Másik: Apája ma eldúdolt 3 hangot egymás után, Mackó pedig hajszál pontosan lekövette!
• Aztán, amióta van madáretetőnk (a büszkeségem :)), azóta meg lehet kérdezni tőle, hol vannak a madárkák? Azonnal a terasz felé veti tekintetét. Ha tényleg ott járnak, akkor sokáig el tudja őket nézegetni, s közben mutogatja nekünk őket: "Ka!" (gondolom MadárKA)
• Az ablakon amúgy is jó kinézni, főként, ha a közelben áll valami érdekes autó, daru, ilyesmi.
• Ha a redőny le van húzva, de neki márpedig ki kell néznie, akkor simán lehajol, hogy kilásson alatta. Pl, ha egy repülőt hallottunk. Igaz, hogy esélye sincs látni, mert általában sötétben van lehúzva a redőny, s a repülő is elég gyorsan elhúz.
• Egyre szívesebben iszik pohárból, sokat próbálkozik. Persze fele mindig mellé megy.
• Teljesen tisztában van a távirányító és a tv kapcsolatával: ha megszerzi, s elkezdi nyomogatni, néz a tvre, s várja a hatást. De a táviránytót jó dolog beletenni egy pohár vízbe, esetleg elhajítani, hátha kiesnek belőle az elemek, s akkor darabonként lehet megszopogatni. Mert az olyan egészséges. :)
• Ha valamiről már megjegyezte, hogy azt nem szabadna csinálnia, akkor először is nemlegesen rázza a fejét, rám néz, majd elkezdi mégis végrehajtani. Szerencsére legtöbbször azért el lehet téríteni a szándékától, de ezt most lekopogom, mert biztos eljön majd az idő, amikor ennyire se fogad szót.
• Lehet vele olyan játékot kezdeményezni, hogy pl a szétszórt kockákat gyűjtsük össze a dobozába. Nagy örömmel szedi össze őket :) Még.
• Minden reggel úgy indul, hogy kicsit még közénk rakjuk ébredés után. A múltkor megsimogatta Apája arcát, amit meglepő módon borosta fedett (:D). Aztán ugyanúgy megsimította az én arcomat is :)
• Végül, de nem utolsó sorban: MINDENHOVA FEL KELL MÁSZNI!!!

Hú most látom csak, a tegnap feladott cikkem ma megjelent! Kellemes krémkészítést Mindenkinek! :)

Mindig meglepődök, amikor kiderül, hogy egyre okosabb ez a gyerek:) Mármint persze, hogy okos, (hehehe) de, hogy egyre többet ért a világból.

Ma pl. épp felvettem, mikor az órára mutatott. Ilyenkor az ember ösztönösen mondja a dolgok nevét:

- Óra!

Erre az orrára mutatott :D És ezt akárhányszor megismételhettem vele: mutasd meg az orrodat! :)

Szemezgetés az elmúlt hét eseményeiből (Nagymama és Dédimama látogatása)

Little Gym esete Apával és az ejtőernyővel:

Osanos Látogatás a nagyikkal:

Karácsony Saarburgban:

Karácsony Trierben: