Hivatalosan is átköltöztünk

Annyira, de annyira hivatalosan, hogy már papírunk is van róla.

Meg annyira is, hogy már semmi de semmi nincs a régi lakásban. Még egy porszem se. (Erről ma gondoskodtunk... Nem is kevés munkával.)

Még egyszer nagy köszönet azoknak, akik segítettek, hogy mindez összejöjjön! 

Az "új lakásban" egyelőre nagy káosz uralkodik, a dobozok, nejlonok, zsákok között minden helyiségben vágtunk egy ösvényt közlekedés céljából. Viszont, ha valamit elkezdenél, tuti megelőzi félóra egyéb munkálat: vagy utat kell vágnod magadnak a kiszemelt tevékenységhez, vagy meg kell találnod a megfelelő eszközöket hozzá. 

Mint pl. ma reggel a kávéfőzéshez: 1.a kávéfőző helyét tisztítsd meg az apró tárgyaktól. 2. Keresd meg a kávéfőzőt. 3. Keress hozzá kávés poharat. 4. Mosd el, mert jó eséllyel koszosak. 5. Keress kávékapszulákat! 6. Víz a főzőbe, helyezd áram alá. 7. Főzd le és idd meg.

Vagy ma este gyerekfürdetés.

1. Vedd ki a kádból a mosásra váró kanapéhuzatokat. 2. Vetkőztesd le a gyereket. 3. Gyorsan keresd meg a lakás bármely pontján lévő nedves törlőt, mert a pelenka extra élményt is tartalmaz. 4. találd ki, hogyan működik a kád (bedugaszolás, melegvíz, nem a zuhanyfejből.) 5. Törölköző? Valahol láttam. 6. Tiszta body+ tiszta pelus 7. Pizsama+Hálózsák.

Illetve minden egyéb tevékenység hasonló szakaszokra lebontva. Persze, ezek máskor is ugyanilyen szakaszokból állnak, csak most mindegyik szakasz jóval tovább tart....

De nézzük csak: mivel látjátok ezt a bejegyzést, ez azt jelenti, van net a lakásban, ez sem volt magától értetődő! :) Szép lassan mindennel haladunk.

Utolsó hangulatkép a régi lakásból: harmat

A párja: az új lakás kertjében vicces madárka:

Ígértem kilátásfotót a másik irányba is:
A ház eddig a falu szélén állt (utolsó előtti az utcában.) Viszont most újabb mezőgazdasági területeket közművesítenek be, épp ez az építkezés folyik.

"Szembe néztem és belezúmoltam" :)
(Csak sajnos a fényeket sikerült elállítanom.) A lényeg, hogy a környező szőlők most mind sárgállnak a sok pitypangtól, nagyon megkapó látvány, főleg ilyen napsütéses napon, mint a mai - még ha a kép nem is ezt sugallja :)

Egyik kedvenc részletem :). Ez egy trocos 12 E-s lámpa, bár még legalább ennyit ráköltöttünk a tuningra :)

"Mosel-Schleife"

Mostanában úgy néz ki egy napunk, hogy pakolunk, dobozolunk, zacskózunk, szekrényt ürítünk, majd pihenésképp átviszünk jó párat az új lakásba. Azzal nem számoltunk, hogy nem pont a csúcsforgalomban kéne mennünk, ha már egyszer egész nap "ráérünk", de ha már így alakult, gondoltuk, kipróbálunk alternatív útvonalat. Ha sietnünk kellett volna, ez nem lett volna a megoldás, a dugót kiállni kevesebb időt vett volna igénybe. Viszont így olyan kilátásban volt részünk, amire másképp nem került volna sor. A Mosel folyó luxembourgi oldalán kaptattunk fel a dombtetőre, és hirtelen elénk tárult a kanyarulata, vagyis a "Schleife". A folyó túloldala Németország, az első képen éppen Nittel látszik a háttérben. (az innenső oldalon Machtum, Lux.)

Balra: lux.i oldalon Grevenmacher, innen vezet át a híd Wellenbe, majd a folyó mentén tudunk Nittelbe jutni: nagyon kellemes hazavezető út lesz ez.

S, mint Schleife

Grevenmacheri híd, előtte duzzasztó (bár ez nem annyira vehető éeszre)

Mindkét oldalon a jelentős a szőlőkultúra, rengeteg a borászat errefelé. Két ország egy képen. (BTW: elvileg látszik a házunk is, nekem még csak tippem van, melyik lehet.)

Ma is felszaladtam a lakásba néhány zsák ruhával az óvodai szülői értekezlet előtt. Kénytelen voltam lefényképezni a kilátást az erkélyről. Bár ebből a szögből a folyó épp nem látszik (a hálószobából  igen), a sziklák látványa kárpótol. (Majd csinálok képet a másik irányba is, csak ma rohantam. :))

A szülői egyébként hangulatos volt, az új szülőket hívták meg (mármint akik újak lesznek ebben az oviban.) Eléggé érdekes rendszerben dolgoznak, de ez egy másik történet. Ma az előadás végén még volt egy kis pezsgőzés (mondom: "borkultúr-vidék"), ez volt a social networking szülők és nevelők között. Családias. 

Folyt. köv.

Röviden, tömören

Végül mégsem jöhettünk haza szerdán, csak csütörtök reggel: Landau doktor rá akart nézni Maci szájpadlására még egyszer. A lapka eltávolítása szerda délelőtt megtörtént ugyan, mégpedig egy kisebb altatásban, de a biztonságos gyógyulás kedvéért még egy napot ráhúztunk. Cserébe viszont úgy tűnik, eddig terv szerint haladunk, jól gyógyul a heg. Másik dolog, hogy el lettünk tanácsolva a bölcsitől erre a hónapra, ami kerek-perec azt jelenti, Ádám nem megy többé az angol csoportba. Ennek okai, hogy most nagyon nem lenne ajánlatos semmilyen fertőzést összeszedni, továbbá nagyon kell figyelni rá, nehogy valami élesebb, keményebb tárgyat vegyen a szájába, 3. pedig, hogy egyelőre csak nagyon pépeset, hígat ehet, amit legjobban itthon tudunk neki biztosítani. Persze egy elköszönés erejéig mindenképp visszamegyünk még a Caterpillarok közé :) Legjobban Annát, a kis nevelőnőt sajnálom, mert ő igazán profin bánt Ádámmal, és Ádám érezhetően jól kezdett angolul beszélni, olyan kiejtéssel, amit csak egy vérbeli angoltól tanulhatott. Mindegy, májustól majd vérbeli németekkel lesz körülvéve :).

Csütörtök reggeli kórházi rajtolásunk óta, mint akit felhúztak, meg sem állunk a költözésünk előkészítésével. Ma, vagyis pénteken nagyszabású Ikea-túrát tartottunk, teherautó-bérléssel, pakolással, magas számlával. Maci élvezte, hogy elől ülhet velünk a teherautóban, persze szigorúan gyerekülésben. (Apája meg élvezte, hogy vezetheti :)) Azt hiszem, most következő napokban ritkán lesz bejegyzés, hiszen sok munka áll előttünk. De nagyon izgatottak vagyunk már, és ezt tényleg nem csak a magam nevében nyilatkozhatom, azt hiszem. Ezzel a lakással megint új fejezet nyílik az életünkben, sőt , kicsit át kell programoznunk az agyunkat, hogy már nem luxembourgi, hanem németországi lakosok leszünk. Ádám új bölcsibe fog járni, nekünk új munkáink lesznek, új szomszédok, új arcok, új helyek. Nagyobb lakásunk lesz, Ádámnak külön szobával, nagyobb nappalival, külön étkezővel, szép kilátással. Nem kell egy nagyszabású dizájn-lakást elképzelni, de egy normális elvárásoknak megfelelő, élhető tér lesz. Majd úgyis lesznek fotók ;) 

Úgy tűnik, a jövő héttel az én munkám is beindul, ez is izgalmasan hangzik, és remélem, jól tudom majd csinálni, amit kitűztek nekem feladatként. Biztos nem lesz könnyű, sok tanulással fog járni, és kicsit úttörőnek is kell majd lennem bizonyos tekintetben, de most inkább nem mondanék róla többet. (Egyébként emiatt húztunk most bele ennyire már a költözésbe is.)

A "Röviden, tömören" cím nem annyira lett igaz, de most úgysem látom még, mikor tudok biztosan legközelebb írni.

Homburg szökőkútjai

Update: nem rég megtudtuk, hogy nem kedden, csak szerdán mehetünk haza. A lapkát is szerda reggel fogják kivenni, hogy adjunk még egy napot a gyógyulásnak. Nem mondom, hogy nem esett rosszul, de most ez van.

Vasárnap kimentünk a városba, itt igazán szép nyár kerekedett ki ugyanis. (Nem véletlenül fájt a fejem, vagy 20 fok a különbség.) Macival nagyot sétáltunk a már ismert belvárosban, de néhány új részletet azért még így is felfedeztünk. Ezekről lesznek mindjárt képek.

Hétfő reggel, (vagyis most 20 perce) a vizitelő orvos úgy nyilatkozott, hogy kedden (azaz holnap reggel) eltávolítják Maciból a kis védőlapkát, egy enyhe narkózis segítségével, s ha minden jól alakul, még aznap hazamehetünk!

Bár ez utóbbit, mikor nagy örömmel meséltem Macinak, és kérdeztem, hazamenjünk-e, nemmel válaszolt. Kérdeztem, jó itt neki? Igen. Ne menjünk haza? Ne! Kis idő múlva rámutat a tabletre (amelyből a rajta lévő összesen 6 db Kisvakond részt napjában 10-szer látta az elmúlt héten): Visszük. Igen, ha a tablet is jön, akkor hazamehetünk...

Ez egy 1600-as években épült Ferencesrendi kolostor romja, amely később apátsággá, még később zsinagógává változott. Persze csak a 2. vh-ig, amikor is ugye üldözték ezeket.

Viszont azóta valaki jogot szerzett arra, hogy nagyvonalú teraszát belógathassa a romok közé, mitöbb, igénybe vegye őket, mint tartószerkezetet:

 A vízelvezetését i megoldotta...

Séta a homburgi tavaszban

Ma először kivittük Macit a friss levegőre sétálni, már csak azért is, mert kezd jobb idő lenni. Mondjuk ezt elég érdekesen csinálja az időjárás, nagyjából 5 percenként változik, hogy épp 100 ágra süt a nap, vagy zápor van, vagy újra nap, vagy jégeső. (meg is érzi a fejem...)

De persze nem én vagyok itt a kulcsszereplő, hanem Ádám, aki a múlt éjszaka megszabadult az utolsó kötelékétől is, magyarán: kihúzódott a gyomorszonda. Hogy ez hogy sikerült, azt nem tudom, mert ugye rajta volt a kézmerevítő, de nekem épp az a gyanúm, hogy abba akadt bele. Reggel aztán nagy kíváncsiság közepette vártuk, hogy lesz az evés. A cumisüveget magától is visszautasította, amit nem is bántunk, egyelőre nem kellene azzal nyomást gyakorolnia a műtött területre. Szerencsére viszont csészéből nagyon vígan megitta a tejet, és ez nem kis boldogsággal töltötte el: hiszen már vagy 4 napja nem evett szájon át. Egyébként azóta is irdatlan mennyiségű tej lecsúszott már neki, most nagyon pótol.

Szóval következnek a délutáni séta-képek. Már régebbi itt tartózkodásunkkor is tettem fel képeket, mivel a kórház nagyon szép természeti környezetbe települt, és mivel a múlt század elején, így igen erősen érződik az épületek többségén a szecessziós hatás, mégpedig egy jellegzetes összképet alkotva. (Na de épületből most nem sok fog látszani.)

Annál inkább tavaszi virágok: :)

vagy Ádám elefántháton

De pl. így néz ki a kórházi templom bejárata

Így pedig a templom maga messzebbről

és itt egy időjárás-előrejelző tábla, amit ma fedeztünk fel. (Ha igény támadna rá, ideírom a fordítást is)

3.

Túl lennénk a 3. műtéten is. Igazán rutinosnak mondanám magunkat, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy nem ér meglepetés, a helyek, a személyek és a teendők mind ismertek. 

Héftő óta lakunk a homburgi kórházban, Macival ketten vagyunk egy szobában a CK09 osztályon, mint ahogy eddig mindig.

Tehát először becsekkoltunk, aztán találkoztunk egy kedves anesztes orvossal, akinek már nem kellett sok újdonságot mondania nekünk, hiszen ez a 4. alkalom, hogy altatják a gyereket. (a 3. az volt, mikor 3 fogát kivették ősszel, de még aznap hazamehettünk.)

Az is pozitívum, hogy nem kellett a fül-orr-gégészeten fél napot töltenünk feleslegesen, mivel a múlt héten felkerestük Luxembourgban a saját orvosunkat, és elég volt az ő véleményét elmondani (minden rendben van, nincs szükség semmilyen beavatkozásra az ő részéről.)

A műtét kedden reggel kezdődött és tartott délig. Szokás szerint, 7-re jöttek az ágytoló fickók, persze Macit kézben vittem át, mert nem értette volna, mi történik. A műtő előterében megkapta a nyugtató szirupot (no ezt nem volt könnyű belediktálni), viszont tényleg hasznos és hatásos szer, mivel így nem akar ellenkezni, olyan "minden-mindegy" állapotba kerül. Így mindenkinek könnyebb. Az elválás most nem volt olyan nehéz, mint korábban (legalábbis nekem), egyszerűen tudja az ember, hogy ezen túl kell lenni, és hogy úgysem fog rá emlékezni.

Kb. 4 órán át tartott a műtét. Dr. Landau azt mondta, megint nagy lépést tettünk előre, egyelőre úgy néz ki, sikerült teljesen bezárni a szájpadlást (persze a foglécet nem, de ezt nem is akarták, hiszen az gátolná az arc fejlődését.) Azért még benne van a pakliban egy esetleges szétnyílás esélye, ez most függ a gyógyulástól is, és ha mégis maradna lyuk, akkor is, sokat fog javulni a helyzet.

Persze megint alaposan bedrótozva adták át a gyereket, és a történelem ismétli önmagát: Maci ez alkalommal is kihányta a gyomorszondát. Viszont most keménynek kellett lenni: nem kockáztathatjuk a gyógyulást a cumisüveg használatával, így a szondának vissza kellett kerülnie. Igen, ez nem kellemes, de nagyon gyors eljárás (ahogy legalábbis Apája elmondta), én ugyanis nem sokat láttam belőle a sürgölődő orvosoktól - ez nem is baj.

Kicsit bonyolult az élet a sok madzaggal, hiszen korlátozzák a mozgásban, meg egyáltalán az öltözésben, stb. Estére szerencsére le is került kettő, a vérnyomásmérő és az infúzió.

Maci kedélye általában nem rossz, szerintem sokkal jobban viseli most, mint korábban. Nem panaszkodik fájdalomra, és tudja mondani, ha valamit akar, pl éhes. Persze furcsa neki a szondán keresztül történő evés.

De sokat beszél, akár nevetgél is, kommentálja a meséket, nem akar napközben aludni. (Így aztán szerencsére éjjel tudott.)

Szóval alapvetően jó a hangulat, főként, mert rosszabbra számítottunk, hogy majd nem győzzük neki magyarázni, hogy ne húzza ki a szondát, vagy nem győzzük majd fájdalomcsillapítózni,stb. A szája is talán kevésbé van feldagadva, mit a korábbi alkalmakkor, és világosan hallatszik, hogy szebben beszél: a kis lyukakon már nem tud felszökni a levegő az orrába.

Mivel kapott egy védő lapkát a sebre, hogy ne bántsa a nyelvével, amíg gyógyul, ezt kell majd eltávolítani egy hét múlva, mielőtt elmegyünk.

Kb ennyi a történet, most egy hétig kell egymást szórakoztatnunk :). Remélhetőleg hamarosan a szobát is elhagyhatjuk, és akkor sétálhatunk, meg legozunk a játszószobában. Majd jelentkezem, ha lesz újdonság.

Emaischen

3 és fél év luxembourgi élet után még mindig van újdonság (főként, ha Valaki felhívja rá a figyelmet :). Mint például ez a számomra igencsak érdekes vásár-hagyomány, így húsvét hétfőjén. (Bizonyára korábbi években nem itt töltöttük a húsvétot.)

Emaischen, mint az imént barátom, a Google segítségével megtudtam, egy bibliai mozzanatot idéz fel, nevében ugyanis Emmauszra emlékeztet. Jézus, Jeruzsálemből Emmauszba történő vándorlása során haladt el egy kis piac mellett. A luxembourgi fazekasok úgy vélték, szép hagyomány lenne, ennek tiszteletére egy saját vásárt nyitni húsvét hétfőn, a Feltámadás örömére. Ezt mégpedig kézzel készített kis fütyülő madárkákkal teremtették meg, mely tényleg nagyon vidám, kedves kis tárgy, gyerekek kezébe illő, a sok szín, szemet gyönyörködtető. Főleg ilyen napos időben, mint a mai, bár meleg éppen nem volt. A fütyülős cserépmadárka helyi neve a "Peckvillercher", melyet minden művész kicsit a saját szája íze szerint értelmez, ráadásul minden évben másként. Még gyűjtők is akadnak, akik évente sok pénzt áldoznak a limitált szériában készült daraboknak. Valóban, nem voltak túl olcsók általában, de azért akadt olyan árú is, amit nem sajnál az ember egy kétéves kezébe adni :). Ráadásul, az egyik stand mellett elhaladva meghallottam a Magyar népmesék dallamát, amire minden magyar felkapná a fejét. Valóban, egy magyar hölgy árulta a körtemuzsikáit, amit a Kincskereső kisködmönből ismerhetünk. Sajnos elfelejtettem róla fényképet készíteni a nagy meglepetés közepette.
Ahhoz képest, hogy mi idén hallottunk erről először, igen szép számú ember gyűlt itt össze, szóval nem titkolták ezt eddig se :).

Lássuk a képeket :)

Szemfülesek kiszúrhatják az árakat... De tény, hogy nagyon szép munkák...

Tágabb értelmezésben már a pávák is megjelentek

Barátok....

Nyúltalálkozó

Otthoni próba

Cserépvirág a virágcserépben