Délelőtt egészen Thionville-ig mentünk, hogy az ottani Decathlonból beszerezzünk egy húzódzkodó-rudat. Hát nem nekem :D Szerintem Apája mindig is szeretett volna egy ilyet, és most, hogy a rugós hintát nincs mire felszerelni (krónikus ajtófélfa-hiányban szenvedünk), kénytelenek vagyunk a folyosóra befeszített rúd megoldást választani. Délre hazaértünk, és azonnal be is lett szerelve, ki is lett próbálva az eszköz :) Bogyesz nagy örömére. Azóta megint nem tud egy helyben állni (ülni) a kezünkben sem, valahogy a rugó a lábában maradt, és egyfolytában ugrálni akar. Már olyan baba-módon.
Aztán kettőt találhattok, délután voltunk-e a trier-i bolhapiacon? :D
Na akkor most elmondom, hogyan kell ingyen hozzájutni a kiszemelt tárgyhoz :)
Valahogy kísért minket a szerencse, már a legutóbbi trieri bolházásunkkor is hozzánk vágtak egy elefántos perselyt, amit azóta ki is festettem szép világos kékre. Csak, mert babával voltunk, ő kapta ajándékba.
A mai nem így történt. Az egyik standnál rávetettem a szememet egy ezüst tálalóra, tudjátok, arra a 3 emeletes fajtára. Mondjuk az egész nem túl nagy, kb 15 cm magas, de eléggé szép, cirádás, és jó állapotú. Hamarosan ki is derült az ára: 2 E. Hát ez valóban nem egy nagy összeg, de itt lép be a képbe a férj, aki elvonszolja onnan a feleségét, mondván, nincs neki erre szüksége, különben is hova akarja tenni, stb, stb. Ekkor a női eladó kérdőn ránéz a feleségre, aki elmondja neki, hogy az ura nem egyezett bele a vásárlásba. Aztán az eladónő lenyom valami szüfrazsett-szöveget, amit mondjuk nem teljesen értek, csak mosolyogva bólogatok, majd továbbállok. S itt jön a fordulat: a nő utánam jön: "Megengedi, hogy magának adjam ajándékba ezt a tálalót? Csak azért, mert a férje nem engedte."
:D :D :D
Hát így...
Aztán jó pár dolgot vettünk még, kiemelném itt a Catan nevű társasjátékot, annak két kiegészítő játékával és egy 2 személyes kártyaváltozatával együtt (igen ez összesen 4 nagy doboz), amit kb kevesebbért vettünk meg összesen, mint egy darab bolti ára lenne! Mondjuk Apja alkudott, de eleve is 10 E-t kértek darabjáért, már úgy is megérte volna, főleg, mert teljesen jó állapotú és hiánytalan (Apája épp ezt számolgatja itt mellettem). Szóval neki is megvolt az öröme. Az én szerzeményeim később kerülnek bemutatásra itt a blogon, egyrészt, ha már kicsit kitisztogattam őket, másrészt, ha napvilágnál le tudom fényképezni. Mert bár fél 9-kor még világos van, amit nagyon csípek, de már 10 óra lesz...
Bogyeszt az előbb raktuk le szokásos fürdés-tejcsievéses rituáléval. Kis Cukikám a piacozást szinte átaludta, pedig sokan benéztek a kocsiba :) Volt, aki azt feltételezte, hogy üres kocsival mászkálunk (mondjuk tény, hogy ezt is lehetett kapni, nem is rosszat, Peg-Pérego márkát).
Ja, és piacozás után még sétáltunk egyet, most nem a belvárosban, hanem a folyóparton, ahol egyszer ősszel is sétáltunk. Nagyon kellemes, és szép hely, egyik részen egymást érik a kis éttermek. Az egyikben ettünk egy fagyit, amíg Babfi is megette a tejadagját. Mindjárt keresek is képet a folyópartról.
A kocsiban alul sorakoznak a társasjátékok :D
A kép jobb felső sarkában látszik, hogy a két part között, a folyó felett ki van építve egy libegő-pálya, de sajnos mi még nem láttuk működni...
