Ovis záróünnepség

Az elmúlt hetek nagyon feszes tempóban teltek a nagycsoportos ("elöiskolás") számára, minden héten volt valami újdonság, történés, kirándulások Trierbe, vidámparkba, könyvtárba; iskolalátogatások, sportnap, fotózás, a kötelezö projektekröl nem is beszélve...

Izgalmak is voltak persze, bejelentkeztünk az iskolába, ott is a "bili" osztályba (bilingual, vagyis kéttannyelvübe), de túljelentkezés miatt sorsolással döntöttek. A 2. nyelv a német mellett nem meglepö módon a francia, ezt már az oviban is elkezdték tanulni minimális szinten. Mindenképpen szerettük volna, ha ezt még ugyanúgy észrevétlenül tanulhatja meg, mint a németet (= nem szavak és nyelvtan magolásával, ahogyan késöbb). Igy aztán írd és mondd, örömtáncot jártunk, mikor megkaptuk a levelet a pozitív visszajelzéssel.

Itt Rheinland-Pfalzban idén júlis közepéig tart a tanév (iskolában, óvodában egyaránt), de a nagycsoportosok hivatalos búcsuztatása most tegnap volt (sokan elmennek már korábban nyaralni.) Ez pedig ugy történt, hogy már 2 órakor el kellett hozni a gyerekeket, és összeállítani az ottalvós cuccot, majd fél hatra visszamenni.
Minden gyerek a saját csoportszobájában aludt, tehát szobánként kb 8 gyerek.
Ezután (többnyire szülökkel együtt) átmentek a gyerekek a templomba. Már napokkal korábban gyakoroltak, igy valami csodálatos volt, ahogy ott énekeltek! Hangosan, mosolyogva, csengö-bongó hangon, mindent beleadva! Elöadtak egy kis történetet is, majd pedig a papbácsi mindegyiküket megáldotta. Nagyon szimpatikus volt: a gyerekek a szentélyben, hát... korántsem viselkedtek kifogástalanul :) De az atya velük nevetett :)

Az eredeti tervek szerint a templom után a szölöben kellett volna sütögetniük tábortüznél, de utólag kiderült, hogy csak sétáltak egyet, és az oviudvarban került sor a "grillezésre".

Hogy ezek után mikor kerültek ágyba, azt nem tudom, mi reggel 9-re mentünk értük. Még szerencse, hogy nem sokat késtünk, mert (bár ezt mi nem tudtuk), de akkor kezdték átdni minden gyereknek a "Schultütét" - az itteni szokásoknak megfelelöen. Ez egy óriási papír-zacskó, amit a szülöknek kell megtölteni (mindenféle iskolai cuccal, vagy/és édességgel), majd az elsö iskolai napon a gyerköcnek odaadni.

Itt pedig a képek:

A történetben, amit elöadtak, kenyérröl szólt, így a végén, a templomajtóban osztoztak rajta :)

Indul a gyerekfárasztó túra :)

.... a közbeesö idöben nem voltunk ott, így ugorjunk rögtön szombat reggelre, Schultüte-osztás a tornateremben:

Ádám utolsóként kapja meg az igazgatóbácsitól:

Majd pedig a nagycsoportosok búcsúajándékát, egy szép madáretetöt adják át az igazgatónak:

Teszünk egy kört a régi csoportszobában ("Mal-Atelier") - meg persze összepakoljuk az alvós cuccot

Oviudvar a szenes fával

Még visszamegyünk, de a hivatalos zárás ez volt!

Bölcsi-búcsú

Bár már több mint egy hete jártunk utoljára a Caterpillar Haven-ben búcsút venni a csoporttól és a nevelőktől, csak most jutottam oda, hogy az akkor kapott tablókat ide is feltegyem. Mert ezt nem lehet kihagyni. Látszik, hogy Anna sokat dolgozott velük, ami tényleg azt bizonyítja, hogy szerette Ádámot. Meg persze a könnybe lábadó szemei is ezt mutatták. Örülök, hogy ő volt az első "tanár" Ádám életlében. (Kár, hogy róla nincs képünk.)

Emlékek...

Kemény munka! Koncentrál...
Ádám szeret rajzolni

Ádám... Egy tigris szíve!
Kalapács-idő!!

A Caterpilla Haven-csoport a legjobbakat kívánja Ádámnak a jövőben...Nagyon fogsz hiányozni nekünk

Caterpillar barátok

Viszlát Ádám
(igen, ő Josephine. Ugye, hogy sírni kell?)

Az élet Mackóval manapság...

Jó pár napja elkezdtem megírni ezt a bejegyzést, de sok oka is van, hogy nem lett befejezve (úgy értem, mindig volt valami egyéb elfoglaltság, intéznivaló, az idegeskednivalókról nem is beszélve, sőt, azokról egyáltalán nem beszélve, mert ezeket is át kell élni, majd inkább utólag elmondjuk a változásokat, amelyek már nem fognak tovább változni :)) Addig is inkább befejezem ezt a posztot:

"Most pedig elkezdem megírni ezt a bejegyzést, mert különben elfelejtődnek azok is, amik mostanság történnek Mackóval.

Újabb tapasztalattal lettünk gazdagabbak, bár ha elolvassátok, mivel, azonnal rá fogjátok vágni, hogy ehhez ugyan nem kell sok ész, mert eléggé triviális. Tételesen az, hogy ne hagyd egyedül a hátsó ülésen a két és fél éves gyereket, ha autómosóba mész (az egyedült úgy kell érteni, hogy mi, szülők, az első ülésen ültük végig a mintegy 3 percnyi "szörnyűséget".) Természetesen megijedt már attól is, hogy habos vízzel le lettünk spriccelve, így egész addig nem láttunk ki, míg meg nem jöttek a piros szőrös és forgó mumusok, ami persze még nagyobb ijedelmet okozott. Ha előre gondolkoztunk volna (és nem került volna ránk túl gyorsan a sor) akkor hátul ülve még viccet is csinálhattunk volna az egészből. De Mackó megnyugodhat: nem járunk két naponta kocsit mosatni....

Amúgy pedig ő sem hagyja ki, hogy rossz élményekkel gazdagodjunk a DAC-korszaka által. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a legváratlanabb pillanatban, a legváratlanabb esemény következtében tud a legváratlanabb fejhangon sikítást produkálni. És ehhez az se számít, ha másik 30 gyanútlan vásárló van körülötte az Aldiban teszem azt. Mert természetesen akkor nincs nálam 1 vagy 2 eurós, amikor kocsit kéne váltanom, amit megígértem Mackónak, hogy mindjárt beleülhet. Az Aldit pedig az okosok úgy tervezték meg, hogy a bejárattól a kasszáig csak a teljes bolt végigmászásával jut el az ember, aki pénzt akar váltani. Értsd: Minden azaz MINDEN vásárló végignézi és -hallgatja a sikítást és az elhagyommmagamat jelenetet, amit ilyenkor anya nem igazán tud kezelni...
A kocsi megváltása után újra leszáll közénk a béke angyala fülig érő szájjal. Mire volt ez jó?

Akkor most néhány pozitív dolgot is kiemelnék.
Ma sós-füstölt mandulát ettünk Mackóval. (Nyamm.) Ez szerintem egész extrém étel az ő repertoárjában, bár a makadámia dió is hasonló eset, azt is szereti, csak épp nem egy mindennapi étel nálunk az ára miatt. De az a meglátásom, hogy újabban hajlamos az új ételek kipróbálására, persze, csak ha átment a külsőségi teszteken, vagyis megfelelően szilárdnak és szaftmentesnek tűnik. Így evett már többször kenyér-/baget-/kiflihéjat, harapott már sül krumpliba többször, a zöldségchips is egész menő. (csak sajnos ezt is elég sósan árulják.)

Ezen kívül ma felismertem egy újabb énekfoszlányt, ami Mac által hangzott el, ez pedig így szólt:
"vis-vis-vis- olldéjlon" (alkar mozgatása jobbra-balra)
Nem más ez, mint a busz ablaktörlője, ami ugye az örökbecsű angolszász nóta szerint egész nap töröl.
(The wheels on the bus go round and round c. nótából a ...swish-swish-swish, all day long részlet)

A számolásunk mindkét nyelven kicsit visszafejlődött, de a maradék az stabilan tartja magát:
- négy, öt, killlenc vagy esetleg: hat, hét, killenc! (ez utóbbit mindig nyomatékosítani kell.)
-one, two, six, seven, nine teeeeen! (ez nagyjából mindig ebben a sorrendben hangzik el, esetleg csak a six-től kezdve.)
Viszont a kezén gyakran akarja demonstrálni a számokat, általában a kettő (Victory-jelként) és a három szokott sikerülni.
Egyre több gyereknek tudja a nevét a bölcsiből, és ami vicces, hogy néha rajzolt meséskönyveiben rámutat 1-2 gyerekre, majd a bölcsiből vett nevekkel ruházza fel őket, nem minden alapot nélkülözve: ma pl. egy Bartos Erika Anna-Petijében talált egy göndör hajú kisfiút, akiről rögtön megtudtuk, hogy ő Markus. :)
Ahogy most gondolkodom, az esik le, hogy lány nevet még nem hallottam tőle. Sokszor előfordul, hogy más gyerekkel egyszerre érünk oda, ha fiú, általában rögtön mondja hozzá a nevét. Vagy, öltözés közben felimeri másik gyerek holmiját, és mondja hozzá a gazdája nevét. Ha fiú. Ha rákérdeztem eddig a kislányok nevére, a válasz: Nemtudom. (Ezt olyan Ádámosan kimondva.)

Ha már a kiejtésnél járunk: elég gyakran kell rejtvényt fejtenünk, hogy most éppen mit is mondott. Néha nagyon tisztán mond ki betűsorokat, akár 5-ször is megismételve, akkor se jövünk rá, mit akarhat. Ma már azt nevettük, talán valamelyik távoli országból érkezett gyerek nyelvét is tanulja (van itt indiai kislány, félvér feketebőrű kisfiú, meg ugye a finn gyerekek :)
Viszont, ha napközben szóba kerül Apa, mindjárt mondja, hogy Dózózik.
Újabban már ragokat is használ, pl Nem kérek, jövök, megyek, vagy tárgyragot néha, stb."

Eddig tartott a régi, és most jönnek a hozzáfűzések:

Update:
Valójában Maci akár 3-4 szavas mondatot is képes magától elmondani, ha akar. Pl, tegnap utaztunk az autópályán, amikor megszólal: "Apa! Láttam markolót!". Így, múltidőben. (Most másik példa nem jut eszembe, de tényleg gyakran előfordul.)

Update 2.: Azóta felismertük a Twinkle-twinkle little star kezdetű nótát is, ami ugye a hull a pelyhes dallamát kölcsönzi, Macinál egészen jól kivehető foszlányokban. Főleg a "like a diamond in the sky" sor megy nála: "jádony-jádony-jádony-ká" fedőnév alatt, erre nem is én jöttem rá, hanem egy angol anyanyelvű indiai anyuka :)

Update 3.: Mondtam ezt a lánynév-dolgot az egyik bölcsis néninek, mármint, hogy nem mondja őket. Ő rögtön meg tudta cáfolni: mikor egy Josephine nevű kislány az úton hagyott egy játékot, Ádám odament hozzá, csípőre tette a kezét, és felszólította: " 'Fin! Tidy up! 'Fin! Tidy up!" ( 'Fin! Csinálj rendet!) (A teljes lánynevek általában túl hosszúak és bonyik, pl van egy Henrietta, Josephine, stb.)

Életképek és Valentájn Déj

Ez a nap is eljött: függetlenül attól, hogy nem különösebben mozgatnak meg a Valentin nap kis szíves mackói, azért jó érzés, ha egy férfi az életemből felköszönt :) Főleg akkor, ha saját készítésű ajándékokkal teszi, kidíszített sütikkel, és kézzel készített képeslappal, amin (kreatív Barátnők figyelem!) dekortapaszok a díszek! Ez nálam a csöpögős elolvadás esete :) Képek alant. Igazság szerint én teljesen el is felejtettem, és nem is értettem, miért kapok szívecskés rajzot, meg sütit, amíg a parkolóban el nem olvastam :) Amikor megérkeztem Ádámért, a bölcsis néni odaadta a kezébe, és megsúgta neki, hogy adja át nekem. Sose fog kiderülni, hogy Maci ez MEGÉRTETTE, vagy intuitíve kitalálta, vagy magától is ezt a megoldást választotta volna, hogy nekem adja? :)

Jó lenne tudni, hogy miket csinálnak a bölcsiben, amíg mi nem látjuk őket, és azt is jó lenne tudni, mennyit értenek már meg abból, amit angolul beszélnek hozzájuk. Néha már kibukik egy-egy Sit down! felkiáltás (=Ülj le!), vagy az állatok felsorolásánál egy mánki meg egy lájon, de ezek szerint még több lehet az a szókincs, amit nem használ, de megért, nem igaz?

Na nem filozofálok most tovább, mert ma este még egy filmet is be kell fejeznünk, inkább következzenek az elmúlt napok termései:

Vasárnap este a belvárosban:

Nem írom le, ami a facebookról naponta ömlik ránk, miszerint karácsony másnapja óta a tavaszvárásról illdomos áradozni, mert szerintem ez az epekedésnek egy teljesen felesleges formája: amíg tél van, addig hó van, meg hideg. Kész. Ennek ellenére, azért becsempésztem én is a lakásba egy kis tavaszi virághalmazt, mert jót tesz a szemnek :)

Ezennel elérkeztünk a mai naphoz, szóval ők lennének az ajik. Állítólag a sütiket sajátkezűleg, és nagy-nagy örömmel díszítették a Mackók.

(ez a kép csak azért, mert az előző, ahol mindkét aji egyszerre látszik, kicsit homályos lett)

Nem olyan, mintha aláírta volna?

Esti műsor: Apája sapkájában díszelgés. (Mostanában nem megy a fotózás...) Szóval pont úgy nézett ki, mint a brake-dancerek.

Késő esti műsor: Hiiideg! Hiiideheheheg!

(Egyébként azt akarja mondani, hogy meleg, de mielőtt bárki azon kezdene tépelődni, vajon ezek milyen vízben fürösztik azt a dedet, elmondanám, hogy tök normális, kellemes hőmérsékletű fürdővízről beszélünk.)

Csikóhal néni és nízentóz

Tudom, azt ígértem, hogy nem foglak Titeket gyerekrajzokkal bombázni, de nekem ez felvidította az egyik reggelemet.

Szerintem ez egy tök jó Néni-arc. Más kérdés, hogy Maci "csikóhalnak" (!) szánta. De mondjuk nem hiszem, hogy tisztában van a csikóhal kinézetével. Amikor így elfordítottam a táblát, és felhívtam a figyelmét a rátekintő nénire, az ő arca is felderült, és ment büszkén megmutatni Apájának :)

Két újdonságával vagyok még adós. Az egyik nap, miután hazaért a "munkából", azzal mulattatta magát, hogy két kézzel kapott fejéhez, vállához, térdéhez, bokájához. Aki kicsit jártas az angolszász gyerekdalok között, az azonnal felismeri, miről is van itt szó. Head and shoulders, knies and toes, knies and toes...... Ahogy elkezdtem neki énekelni, nagy örömmel mutogatta velem a megnevezett testrészeket, és a Nízentózt is mondta hozzá :) Valami már csak ragad rá a bölcsiben, a festékfoltokon kívül is :)

Pár nap múlva meg arra lettem figyelmes, hogy alvó Apája mellett mondogatja: "Apa. Szlíp." Annyira megörültem neki! Teljesen jól megértette a jelentését, és használja is! (=Apa alszik.) Azóta is mondogatjuk :)

Most pedig jöjjön egy: "Ádám. Sleep." 

-Apaaa???
-Mindjárt jön szerintem.
-Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem.

Van egy újonnan felfedezett művészünk. Absztrakt festményei egyediek és megismételhetetlenek. Merész színhasználat, vagány ecsetkezelés, részletgazdagság és nagyvonalúság egyszerre felfedezhető művein. A képeken megfigyelhető kontrasztok kicsattanó belső energiákról árulkodnak. A lendületes formák szavakkal nehezen megragadható hangulati asszociációt keltenek. A háttér rugalmasan asszisztál a történésekhez, hol hangsúlyos, uralkodó, ezáltal drámaiságot keltve, hol visszahúzódó, halvány színeivel keretet adva a kompozíciónak. ( :D)

Na. Kitaláltátok, kiről van szó? :)

Ha azt kérdeznétek, Ok, de mit keres itt az utolsó, elmondom. Filctollas rajzokból Dunát lehet itthon rekeszteni ( az oviból hazaküldött képekből is.) Ezek eléggé egy kaptafára készülnek, 1-2 szín használatával. Viszont ez a darab azért tetszett meg, mert olyan, mintha tudatosságot fedezhetnénk fel a koncentrikus körökben. 3 teljes "kör" ill. néhány kezdemény.

Nem kell megijedni, nem nyúlok ezután sem fényképező után, ha a gyerek tollat akarom mondani ecsetet ragad :) De gondoltam, egyszer ilyet is lehet. :)

Fürcsi-képek gyűjtőknek

... mert ilyen már rég volt. Pedig szoktunk fürödni, csak két és fél éves gyereknél már ritkábban kerül elő a fényképezőgép. Épp azért, mert már rutinnak számít. Azt hiszem ez már csak így lesz. Legközelebb esetleg akkor fotózzuk majd kádban, ha kistesóval együtt fürdenek. (Nem, nem kell konspirálni, még az odébb van. :))

De előbb írok egy kis szöveget is, néha nem árt így blog-műfajban :)

Tudom, illene beszámolni a cukiságairól is, csak mire ideérek, általában elfelejtem őket. Vagy pedig, csak élőben/kimondva poénos.

Amióta bölcsibe jár, várjuk a fejleményeket az angol nyelv terén. Mit gondoltok, mi volt az első szó, amit tökéletes angolsággal használt (tökéletesen tisztában lévén a jelentésével.)?

NOooo!

De azt a hangsúlyt, azt hallani kell. Egyébként zabálnivaló, amikor így ellenkezik :)

Ma pedig azzal jött Anna, hogy tanulnak számolni, s ebben Ádám jól halad. Itthon aztán valóban hosszabban számolt angolul, mint magyarul! Pedig gyakran számolunk vele! Nem mondom, hogy nem maradt ki néha egy-két szám, vagy, hogy mindig kedve lenne ebbéli tudását fitogtatni, de azért ez is haladás.

Ami ugyancsak érdekes fejlődés, hogy a minap rajzolás közben azt vettem észre, arra koncentrál, hogy az elkezdett vonalat visszakanyarítsa, azaz "kört" rajzoljon. (Hát ugye legalábbis körbeérő vonalat.) Jó darabig ment ez, aztán következő feladatként szemeket (két pöttyöt) és szájat (vízszintes vonalat) húzott mindnek. (Jó, az elsőnél megmutattam neki, hogy mit is kéne.) Láthatóan élvezte :)

Visszatérve a bölcsire, olyan visszajelzéseket kaptunk még, hogy Maci egyre többször utánozza az angol szavakat, még ha jelentésüket nem is tudja, csak úgy viccből. (Azért emeltem ki, hogy angol, mert délutánonként mégis összeeresztik a francia csoporttal őket, s gyakran van, hogy angol Anna helyett két francia nyelvű nénivel találom ott Macit.) De csak az angol szavakat utánozta még, tudomásom szerint. 

Egyébként Maci szeret 'segíteni' a többi gyerek nevelésében is: ha valakire rászólnak pl, hogy Ssssss! (halkabban), Ádám ugyanúgy a szája elé biggyeszti mutatóujját, és 'Sssssss!'-t mond neki. Egyébként is, ha valakinek mondanak valamit, de nem csinálja meg, akkor ő beállítja irányba, és kicsit megtolja, hogy nyomás! (Nem mondja hozzá.)

Ez nem azt jelenti, hogy mintagyerek. Vagyis Mintagyerek olyan értelemben, hogy nem kivétel ő sem a korának megfelelő gyerekcsínyek alól. Igen, Apája, most fogsz értesülni róla, hogy ma délután Maci kezébe ragadott egy ceruzát (huhh, még jó, hogy nem tollat hagytam elő), és csendben szépen kidekorálta a falat. Ha azt hinnénk, a mi gyerekünk ilyet nem fog csinálni, hát tévedtünk. MINDEN GYEREK FIRKÁL FALAT. Meg bútort, de az már nem olyan gáz, tekintve, hogy a lakás nem a mienk, de a bútor igen. A lakásért meg még vissza kéne kapni a kauciót ugye....

Jah, és mindezt negyed órával a vendégek érkezése előtt. Haha. Ha azt kérditek, hogy nem vettem észre: a hálóban pakoltam ezalatt a mosott ruhákat. Kb 3 percig tartott, mire rájöttem. 3 perc nagyon hosszú egy gyerek kezében lévő ceruzának!

Szóval jöjjenek a képek.
Mivel Maciról közeli kép (és nem havas) már rég készült, itt volt az ideje előrukkolni :)

Karácsonyi képek nagyszülőknek

Elkezdtük a bölcsit!

A tegnapi nap is eljött :) Ádám első napja a bölcsiben! Mégpedig nem is akármilyen! Igazi nagyfiús kezdés volt ez sírás és nyavalygás mentes.

A Caterpillar Haven ("Hernyó-menedék") egy vadiúj épületben indult el Ádámmal egy napon :) (K. Zsuzsi, majdnem a szomszédotokban! :)). Egyelőre 3 kis Hernyó jár oda, de már sokkal több név jelzi, hogy januártól többen is fognak csatlakozni. De ez a családias légkör legalább segíti a gyerkőcöket az új életszakasz megismerésében és megszokásában. Mindhárom fiú, és ha jól sejtjük, a másik kettő finn származású. Ez az Angol csoport :) (Bár szerintem ebben a bölcsiben még nincs is francia.) A 300 négyzetméteres területre mondjuk még férnének gyerkőcök, és azt hiszem, nem a 3 gyerek-3 nevelő arányszámot célozták meg, ami jelenleg fennáll :).  Bár kétség kívül nagyon exkluzív érzés, hogy kvázi saját óvónénink van :) (Egy kis ideig.) Szerencsére mindhárman szimpatikusak, kedvesek, és nem úgy néznek ki, mint akik először látnának gyereket :) Eléggé gyakorlatiasnak tűnnek. Az is pozitív, hogy az angoljuk teljesen OK, (főleg az anyanyelvi csajnak :P), szóval semmi kifogásom az ellen, hogy tőlük tanuljon angolul a gyerek.

Ádám első nap 1 órát maradt ott a beszoktatási rendnek megfelelően.Már ebbe az egy órába is belefért egy pelenkacsere, egy kis tízórai (nem, Maci nem evett, de legalább nézte a többieket.) Állítólag gyurmáztak is, de persze a fiunknak ez nem a kedvenc elfoglaltsága még most se. De azért azt a visszajelzést kaptuk, hogy nagyon precíz gyerek, végigviszi a játékokat, a végén visszaviszi a helyükre, és jól tud koncentrálni.

Ma már két és fél órát töltött el nélkülünk. Amikor megérkeztünk, még jó ideig elmélyülten kirakózott a bölcsis nénivel, és amikor észrevett, akkor sem volt semmi sírás, csak tudomásul vette, hogy megjöttünk. A másik bölcsis nénivel is nagy spanok már, számomra egészen hihetetlen, hogy ennyire gyorsan megbarátkozott velük (kb még én se találkoztam mindegyikükkel.). És akkor itt jön be az a fura érzés, hogy olyan dolgok történnek a gyerekemmel, amiknek már nem vagyunk részesei (és amíg nem beszél, addig még csak el se tudja mesélni.) Ma már volt alkotás is: egy hóembert készítettek. Papírból kivágta a néni a formát, ez volt a sablon, s egy másik papírra kellett egy szivaccsal és fehér festék segítségével felvinni az ábrát. Ezután előre kivágott kalapot, orrot és sálat ragasztottak neki. (Igen, ők használták a ragasztót, miután ott megmutatták nekik.) A kész műveket ki is ragasztották a falra, ami miatt persze dagadt a mellünk a büszkeségtől :) (Tényleg nagyon szép volt Ádámé! :))

Holnap már délután 1-ig maradnak, ami azt jelenti, lesz ebéd is. Meglátjuk, hogy alakul majd ez nálunk...

Hétvége, amelyik jól sikerült

Ez alatt azt értem, hogy együtt a kis család, (többnyire) nem vagyunk betegek,  és olyan programok közül tudunk válogatni, hogy mindenkinek legyen kedvére való, ugyanakkor az egészre visszagondolva is minden egyben van, mert általában is jól elvoltunk.

Azért (és ezt utólag írtam hozzá a bevezetőhöz) voltak vicces élmények is, amelyek akkor nem tűntek annak. 

Kezdődött a péntekkel, ami az én napom volt: Luxembourgban most rendezték meg először az Expo Creativ-ot, vagyis egy vásárt kiállítást, ahová mindenféle hobbiboltokat hívtak meg, legtöbbjét Németországból. Ez azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy a kiállítási kedvezmények mellett amúgy is olcsóbban lehet a dolgokhoz hozzájutni, mint a megszokott luxi boltokban. Ez be is teljesült. Meg persze az is, hogy sok klassz újdonsággal találkozhat ilyenkor az ember lánya, és természetesen az is, hogy a fő téma a karácsony volt. Ne is mondjam: két nehéz szatyorral megpakolva értem haza, csodás stencilező gépekkel, karácsonyi nyomdákkal, és papírtömbökkel, és egyéb hasznosságokkal :) Egész délutánomat azzal töltöttem, hogy a kreatív cuccaimat rendszereztem, hiszen már nagyon megérdemelték :)

A "kevésbé" vicces része a napnak a délutáni Maci volt, aki valami különös oknál fogva egyfolytában minket bosszantott. Általában jó gyerek, szófogadó, de péntek délután kibújt ebből a szerepből. Furcsa, hogy így vasárnap estére már halványodik az emlék, és csak az maradt meg élesen, mikor 5 percen belül kétszer öltöztettük át. Az elsőnél leöntötte magát vízzel, amit úgy bosszult meg, hogy a maradékot meg ellöttyintette a háta mögé. Szerencsére nem ért semmi fontosat a dolog, de őt át kellett öltöztetni. Ahogy kijött a szobából, megtalálta a kanapé mellett Apája kávéját, amiről úgy gondolta, feltétlen jobb helye lenne a kanapé szivacsában, s rá is öntötte (plusz szinten a saját nadrágjára is.) Apája laptopjától 5 cm-re. Igen, kanapéhuzat-mosás következett. (Ez nálunk mostanában elég gyakori. Éljenek az ikeás lehúzható huzatok!)

A szombati nap Apájáé volt. Délután rendezték meg ugyanis a mászóversenyt abban a klubban, ahová ő jár. Mondjuk a versenyt nem ő, hanem a barátja, Zoli nyerte, akinek ezúton is gratulálunk! :) De az élmény azért megvolt :)

Mi eközben megnéztünk egy vásárt (még mindig tart a szezon, juhéé), ez kifejezetten játékokról szólt, Maci örömére. (Meg is tanulta a szót: Vásár. Játék) Miután beszereztünk 1-2 nagyon fontos :) dolgot, a játszóház felé irányultunk. Itt anyája is kipróbálta azt az új fejlesztésű kisautót, amit két kézzel hajt az ember előre, lábát feltéve. Ha jól emlékszem, a magyar neve Bob Car. (Csak mert itt nem ez.)

Ma pedig délelőtt a Vörös Kereszt Bazárjában voltunk. Előre bocsátom, hogy nem vásároltunk semmit: van olyan vásár is, ahová csak bámészkodni megy az ember. Ez kifejezetten ilyen volt, mégpedig számunkra a fő látványosság a főhercegné volt személyesen. Már kint feltűnt az autója, amin a rendszám helyén csak egy korona szerepelt. Mivel épp előttünk ment be a sofőrje, úgy gondoltuk, követjük őt a zsúfolt csarnokban, akkor nagyobb eséllyel találjuk meg :) Így is lett. (Fénykép: Apája mobilján még.)

A délutánt már képekben mesélem el mindjárt, ez pedig Mackóról szólt. Mármint gyerek-programoztunk egy kis belga faluban, Martelange mellett egy kis tanyán:

Kis tálban kaptunk pattogatott kukoricát, és ezzel mehettünk állatnézőbe(etetőbe)

A gyerekek abszolút kedvence a kismalac volt:

Mi felnőttek pedig drukkoltunk a kecskének, hogy ugorjon egy nagyot :) (A tető alatta határozottan arra utal, hogy rajta szoktak landolni az öngyilkos hajlamú törpe kecskék

Maci el is kezdte a farmerkodást:

Később egy kis sétakocsikázásra mentünk ezzel a kocsival: (szegény ló kipárolgása eléggé magas volt)

Bár itt nem ez tükröződik Maci arcán, igenis nagyon élvezte a kocsikázást :)

Mondom én... :)

...éééés, számomra a nap meglepetése az volt, hogy Maci rá mert ülni egy kis pónilóra. Mit rá mert! Mintha a nyeregbe teremtették volna! Ült, mint a cövek, bár felvette ezt a komoly ábrázatot, s le se vette, míg le nem szállt a lóról. :)

2-3 kört mentek ezen az akadálypályán:

...ahol többek közt lovas-pólózni is tanultak :)

A végén pedig Ádámnak adták a kantárszárat (?), s ő vezette körbe ugyanazon az útvonalon a pacit, amely alig magasabb nála :)

Azért, hogy kerek legyen a hétvége, este még csináltunk hülyeségeket, pl, anya hátán is jó lovagolni, és onnan jól fejre esni (hát én nem tettem a hátamra nyerget, amiben kapaszkodni lehet, no.)

Plusz, fürdetés előtt anyája jól eláztatta a fürdőszobát (ugyanis úgy ne engedjetek a gyerekkádba vizet, hogy az nincs bedugaszolva.) Na mindegy, hamarosan ezeken csak nevetünk majd, mint ahogy Maci is csak nevetett a fejreesés után... (Lehet, megijedt, hogy ki fog kapni?)