5. rész: Egy kicsi csónakozás, amúgy pedig Miniswiss és Lugano

Ez két nap tevékenysége összevonva, de gondoltam, mégis befejezem a nyaralási sorozatot, anélkül, hogy valami fontosat kihagynék. Tényleg nem hencegésnek szánom, hanem inkább egy kerekebb nyaralási fotóalbumnak saját magunknak, és esetleg tipp-adásnak azok számára, akik kedvet kaptak ehhez a térséghez.

Szóval: az egyik (Férj szerint legütősebb) program a motorcsónak-bérlés volt. Egy meleg délután 3 órára kölcsönöztünk egy jó kis csónakot, amellyel "elugrottunk" Gravedonába (köv.falu) tuti-fagyit venni, aztán meg még tettünk pár kört a tavon. Tényleg fontos, hogy jó idő, és főleg szélcsend legyen, mert gyakorlatlanabb versenyzőknek (amilyenek mi is vagyunk) épp elég hullámot kell így is átszelni. A hajó teljesítménye ugyan csak 40 lóerő, de higgyétek el: ez is tud menni, mint a veszett fene.

Popeye a tengerész...

Irány: Gravedona! Vitorlát bonts!

Na: most már azt is tudjátok, hol kell bérelni :) (Egyébként: nem árt előre gondolkozni, időjárás-előrejelzést nézni, mert hajszálon múlt, hogy lett csónakunk erre az időre, amúgy 3 napra előre voltak foglalva.)

Apját kidobtuk, majd mentünk tovább :P

A tóról lehet csak igazi különleges fényeket látni!

Utolsó napunkat pedig Svájcban töltöttük. Ugyanis Lugano kb 50 km-re található a mi városkánktól, ott pedig az egyik legszuperebb gyerekprogram, a Miniswiss. Vagyis Svájc nevezetes épületeinek makettjei (de vagy 180!). Egy parkot kell elképzelni, ahol járkálsz a pici vasúti sínek, mini hegyek és apró házikók között. A síneken tényleg jár a vonat, a hegyi felvonó tényleg felvon, a tavakon tényleg mennek a hajók. Kisfiúk imádni fogják, ugye Ádám? :P

Na? Merre menjek?

A környék lakóit óriáshüllők tartják rettegésben! :)

Na ki tudja eldönteni, hol kezdődik a valóság?

Meg ne kérdezzétek, mit látunk :P Bizonyára egy svájci városka főterét :) Valaki? Felismeri?

Vonatok minden mennyiségben. Még fütyülnek is!

A dómba akár be is sétálhatunk

Bár nem látszik, de épp egy kisvonaton utazzuk körbe Svájcot. Nem olyan kicsi, mint a modellek, de nem is túl nagy.

Mondtam, hogy gyerekprogram. Azóta beépült ez a szó is a szókincsébe...

Az óriás gyíkok mellett óriás madaraktól is tartaniuk kell a makett-emberkéknek.

Nálunk ez a program azért nem tartott ki egész nap, maradt időnk Luganóra is.

 Kezdjük a városi parkban a sétát!

Innen be lehet látni az egész öblöt

A belvárosban ezt a szökőkutat találtuk. Szerintem ebben a műfajban zseniális.

Csak egy részlet. (Kb 20 ilyen ablak volt még a házon.)

Ő pedig Mudi, az arab 3 éves kisfiú, akivel Ádám vagy egy órán keresztül játszott: a kismotort próbálta neki megtanítani :). Érdekes, hogy aki nem ezen nőtt fel, mennyire nem érzi. Azt hittem, ezzel nem nagyon lehet elesni (persze Ádám is el tud, de olyankor jó nagyot is), de Mudinak minden lépte kétséges volt, hogy függőlegesben marad-e. Ennek ellenére élvezték nagyon a haverkodást :) Meg mi is, szülők, együtt nevettünk rajtuk. Érdekes volt ez a "kulturális találka". Nem gondoltam, hogy Luganoban ilyen sok arab él!.Tulajdonképp 90%-ban csak velük találkoztunk.

Ezennel hivatalosan is befejezem a nyaralásunk bemutatását, köszi, hogy kitartottatok és megnéztétek!

Tényleg nem lesz több rész :) (Pedig, nem hiszitek el: tényleg nagyon szelektáltam!!!) A Miniswiss+Lugano-s napon több mint 200 kép készült!

4. rész: Ciapponi boltocskája

Ahogy visszanéztem a blogomat, már magam is megsokalltam a sok feltöltött nyaralási fotót, s már majdnem eldöntöttem, nem is teszek fel belőlük többet, mindenki látta, hogy a Comoi tó jó hely, meg hogy voltunk olyan szerencsések, hogy eljutottunk, stb. Aztán néztem, mi lett volna a következő etap, ami várt a felkerülésre, és visszaemlékeztem arra, amikor ezeket a képeket készítettem: hű, ezeket mindenképp fel fogom tenni a blogra! Így még most sincs vége a nyaralási sorozatnak, pedig ma már kifundáltam egy újabbat, sőt, meg is van hozzá a képanyagom. De előbb még befejezem ezt, hogy ne keverjük a nyári szezont a nyárvégi fazonnal...

Szállásadónk vagy nagyon ráérzett arra, mit kell nekünk javasolni, vagy maga is hasonló ízléssel rendelkezik, de egy olyan helyre sikerült elküldenie minket, amit nagy kár lett volna kihagyni. Ha korábban, a tervezés fázisában még itthon rátalálok, akkor biztos fellelkesülök: ezt pont nekünk találták ki! Nem másról van itt szó, mint egy nagyon klassz békebeli hangulatú boltról, egy hegyvidéki városkában. A tulajok (akik meglehetősen régóta vezetik már a boltot, még II. János Pál pápával is van közös fotójuk) egyébként bortermelők, van itt Lombardiának ugyanis egy hosszú keskeny bortermő vidéke, amelyet szeretnek magasan értékelni. Szóval a bolt kétharmadát valójában borok alkotják, a borkóstoltató helyiségen kívül a réges-régi, labirintus-szerű pincébe is lemehet bárki, ahol mindenféle különleges borokat gyűjtenek. A bolt többi helyiségében sajtokat érlelnek, vagy éppen a környéken előállított szalámik sorakoznak (és illatoznak!!!), de megtaláljuk a nagyik kamrapolcát is a sok lekvárosüveggel, vagy fonott kosarak között válogathatunk. Ezeken kívül persze még sok százféle érdekes/helyben előállított/historizáló termékük van, csak a főbb csapásirányokat említettem. Gondolom, a boltosok szemléletéhez hozzátartozik a bolhapiacos kincsek gyűjtése, mert rengeteg ilyen dekorációs elemet találunk (régi mérlegek, mezőgazdasági és konyhai eszközök, kancsók - bár lehet, hogy ezek eladók is voltak, stb.)

Egyszóval: pont ilyen programot kerestünk: egyszerre adunk enni szemnek-szájnak: ugyanis egy rövidke bor- és sajtkóstoláson is részt vehetünk. (Az más kérdés, hogy végül mi nem a saját borukból vettünk.:P)

No, de mutatom a képeket, talán azokon jobban átérezhető a hangulat.

Nekem már kívülről nagyon tetszett, olyan, mintha egy filmbe csöppennénk

Ez a belső helyiség, ahol pedáns rendben látható a nem épp kicsi választék (egy kis része)

Hát igen, az árak... Euróban értendők.

Itt már az egyik pincehelyiségben járunk (3 szintig lehetett lejjebb menni)

A bortárolás minden lehetséges módját kihasználták, de nagyon jó ez a régies hangulat: mintha 100 éve is épp így nézett volna ki. (Na jó, talán a kartondobozok kicsit megsárgultak volna már, vagy szét is mennek ennyi idő alatt.)

De a fadobozok! Tudják mitől döglik a légy. (Na ezt most csak azért fűztem ide, mert épp agyonvertem egy nagyon szemtelenkedőt.) De visszetérve: azok a kéknyomatos dobozok! KELL. NEKEM. EGY. ILYEN.

Ezt a lyukas tárolót Nittelben is ismerik :)

Látjátok a kis bortartónkat? :) Pooont ilyen! :)

A bolt további részein válogathatunk cukorkákból, olasz tésztafajtákból, fűszerekből, befőttekből, stb.

Igen, az ott egy bicikli hátul. Elől pedig.... hm... Képzeljétek hozzá az átütő füstölt illatokat! (Alant: sajtok.)

Már a "muzeális értékük" miatt is érdemes betérni, bár kötve hiszem, hogy ki lehet innen vásárlás nélkül szabadulni.

Ez az óriási szekrény, mintha egy gyógyszertárból került volna ide: telis tele finomságokkal, az üzlet legfőbb, utcai helyiségében áll.

Ciapponiék üzletét pedig Morbegno városkában keressétek, vagy az alábbi linken (nem árt a nyitva tartásról, borkóstolós napokról előre tájékozódni, bár ez utóbbinál az óra szerinti időpontot eléggé távoli pontossággal tartják be.) Ja, és jobban teszitek, ha megtanultok olaszul, mert ők nem igazán beszélnek máshogy... Még ha azt is hiszik magukról. Capire?

http://www.ciapponi.com/

3. rész: Varenna, Bellano és az itt található Orrido

Az előző részben azt írtam, hogy Gravedona az egyik ékkő, de akkor itt jön el az ideje, hogy bemutassam Varennát, amelyik falu talán még jobban tetszett. Comoi kirándulásnak mindenképp kötelező eleme, ha engem kérdeztek. Véletlenül (s persze cseppet se bánva) kétszer is jártunk itt az egy hét alatt: első alkalommal összekötöttük a bellanoi utunkkal, másodjára az internet egy vásárt ígért: no ezek azok a hírek, amelyeknek nem kell hinni.(Ezzel együtt kettő vásárra szerettem volna eljutni: egyiket se tartották meg.)

Ha valaki Varennába látogatna, akkor érdemes a vasútállomás parkolójában parkolni. Ez sem lesz ingyenes sajnos, de lesz hely, és nincs messze a várostól.

Utána ereszkedjünk le a partra, és ott induljunk a sétánkra: egy nagyon szép és kellemes parti sétány visz körbe, amelybe belefutnak a dombról leereszkedő kis sikátorok.

Nem olyan, mintha kitört volna a szomszéd vulkán? :)

Ez a hely, és főleg ez a kávézó, amire rátaláltunk tökéletesen példázza, amit itt tenni kell: kiülni és kávézni.

Ez történik, ha a gyerek kezébe kerül a fényképező. (Illetve, ha anya rátalál egy lakberendezési magazinra. Tudjátok, olyan régies fakeretre felfűzve, amiről kávéházakban kell újságot olvasni. :))

Ez meg akkor történik, ha Apája kezébe kerül a fényképező, és a szomszéd asztalnál bort rendeltek.

Tovább sétálunk:

Ezeken a sikátorokon keresztül lehet feljutni a főtérre

Ahol Maci vígan tud motorozni (nem úgy, mint a lépcsőkön.)

Délután, mikor kipihentük magunkat Varennában, és az Orrido is újra kinyit (jaj mert ezek az olaszok meg a sziesztáik....), szóval látogassuk meg a különleges képződményt, amelyet a víz vájt ki a sziklákban. Nem kell megijedni, nem jár hosszú vagy megerőltető sétával, sőt, véleményünk szerint kicsit még rövid is. De nagyon megéri!

Kiépített úton lehet haladni. Itt több helyen is zúdul a víz, nagy a hangzavar, Ádám visszafelé már csak befogott füllel közlekedett.

Az "orriodo-t" tehát Bellanoban kell keresni, a templom mellett jobbra :) Minimális belépőjegyet is szednek.