Jó hírek

Bab délután kb másfél órát aludt Anyja hasán, utána jó kedvvel ébredt.

Sajnos azt vettük észre, a kis lábán, ahol be van kötve az infúzió (sima sós víz), mintha szivárogna. Szóltunk a nővérnek, aki nemes egyszerűséggel szétválasztotta a gyereket az állványtól-csapostól-mindenestől. NINCS RÁ TÖBBÉ SZÜKSÉG!!! Bab újra szabad, már csak egy csövecske lóg belőle, a gyomorszonda, de az maradni is fog. Szerencsére azzal azért nincs sok baj.

Vicces volt, hogy a nővérke közben beszélt hozzá, hogy: "Hallooo!", és Bab pontosan megismételte, hogy Hallóó" . Ezt nem vesszük tudatos próbálkozásnak, ahhoz túl jól sikerült volna túl fiatalon, csak pont valami hasonlót akarhatott ő is mondani :) De jól jött ki :)

Ezek után kb 5 perc múlva jött vizitre Landau bácsi, a mindig kedves és mosolygós professzor, aki megállapította, hogy az előre várható ödémáknak nyoma sincs, sokkal rosszabbul is kinézhetne. Persze akkor sem kéne aggódni, az is gyorsan elmúlna, de felkészített rá. Szerencsére azonban Bab most is olyan szép, mint tegnap.

Kicsit megtörölgettük végre a kis fülét és ajkát, bár elég makacsak ezek a trutyik, azt kell mondjam.

Lényeg, hogy jó a helyzet, láthatóan nincsenek fájdalmai (bár néha 1-1 fájdalomcsillapító kúp benéz), de elmondható, hogy jól viseli. Szeretne már forgolászni, mozogni.

Reméljük, az éjszakánk is hasonlóan kellemes lesz. Ma szépen sütött a nap, ami azért sokat számított a kedélyállapotunknak is.
Ja és el ne felejtsem, az előbb megeresztett az Anyjára egy sikeres kétoldali mosolyt :)