Helyzetjelentés

Megint azzal kezdeném, hogy köszönjük szépen a bátorító üzeneteket, egyelőre így Mindenkinek, később majd személyesen is!

Az éjszakánk közepesen nehézségű volt, lehetett volna rosszabb is, ha egyáltalán nem alszunk, de így is voltak azért fennakadások. Fél 12-re sikerült nekem ágyba kerülnöm, addig azért sokat kellett vigasztalni, altatni. Legközelebb fél 4 körül keltünk enni, de volt akkor teljes átöltözés (pisikiszivárgás okán) és fájdalomcsillapító kúpbeadás, karban ringatás is. Bab nagyon nehéz, nem bírom sokáig tartani, főleg, mert ittlétünk alatt nekem is kijött egy lábfájásom, ami nem könnyíti meg a helyzetet.

Nagy nehezen visszaaludtunk fél 5 körül, de reggel fél 7-kor már bejöttek infúziót cserélni. Ezt még viszonylag csendben és nagy fényáradat nélkül sikerült elintézni, de amint kiment az illető, a folyosón óriási zörejjel végighúztak valamit, amire nem lehetett nem felébredni, főleg az egyre jobban halló Babnak. Na ez nagyon rosszul esett, én még borzasztóan fáradt voltam, de az alvásról itt le is mondhattam. Kezdődött előről a ringatás, csitítgatás. Elvileg ekkor nem lehettek fájdalmai, nem volt éhes, tehát nem tudtam, mit is kéne tenni, a hátam az eléggé a leszakadás-közeli állapotban volt már. Hoztak egy babakocsit, hátha abban el tudom ringatni. A baj az a babafelvételével, ill. babakocsiba tételével, hogy 3 végtagjából lóg jelenleg zsineg. Az egyik kezéhez általában a vérnyomásmérő van rögzítve, a másikhoz a használaton kívüli orrszonda összetekerve, a jobb lábából pedig az infúzó, ami természetesen egy állványban ér véget. A két kezén tépőzársas merevítő van, mert előszeretettel tömi a kezét a szájába, ami ugye most nem kívánatos. Szóval szegény gyereket nehéz  mobilissá tenni, s ha már az ember kezében van, akkor sem ül, mint egy darab fa, hanem megveti  magát, ki akar esni.

8 órakor megérkezett Apja, aki kicsit levette a vállamról a terhet, állványostul kivitte a folyosóra Babot a babakocsiban, s ott tologatta, amíg én egy kicsit visszaaludtam. Ez nagyon jól esett, nagyon sok erőt adott.

Miközben Babja és Apja a folyosón sétált, és minden nővérrel összehaverkodott, még Landau bácsi is útjukba került, aki ellenőrizte Babot. Mindent rendben talált.

Bab néha már egész jókedvű is tud lenni, próbál mosolyogni szegénykém, csak persze nem tud, mert húzódik neki, meg le is van ragasztva.

Kisebb időkre elalszik, bár Landau bácsi figyelmeztetett, jobb ha nem alszik napközben sokat, mert éjjel nem fog. De eddig kb kétszer 10 perc volt. Pl most is itt rugdossa a laptopot, pedig azért kezdtem el írni, mert az imént még aludt.

Nekem hozták már az ebédet fél 12-kor, s most Petin a sor, kiment enni. Elvileg hoz kávét is :)

Na megyek, lefoglalom Babot.