Szerintem a kreativitás öröklődik

Maci majdnem minden nap kitalál valami olyat, amin elcsodálkozok. Néha nagyon furcsa asszociációi vannak. A leggyakoribb, és számára legkedvesebb, a "Tina-tina", vagyis a csiga-biga felfedezése. A legabszurdabb helyeken is kiszúrja a csigavonalat. Általában nők felkontyolt hajában, ha nem is igaziból, akkor a stilizált változatban, rajzfilmekben, mesekönyvekben csigavonallal ábrázolják, de nem jelent kivételt a Violin-kulcs, vagy emberi-fülek rajza (mondjuk ez is mesékben), a mosógépünkön a centrifuga jel, növényi indák kunkorodása, stb. (Na majd, ha egyszer a majsai templomban járunk vele, azt hiszem a padvégeknél lesz Tinatinázás! Ahogy volt annak idején kakaós csigázás, igaz  Tesó? :)) Ha épp nincs semmi kéznél, akkor ott a saját kis keze. A mutatóujját amennyire csak tudja, begörbíti, és feltekeri rá a hüvelykujját, ezzel csigavonalat képezve. Kész is a Tinatina.

A másik, amin jól szórakozok, hogy újabban séták után, mikor megkérem, vesse le a csizmáját  a legviccesebb építményekben hagyja ott, anélkül, hogy szólna. Ezzel kérem, nem dicséreteket akar bezsebelni, de ki mondta, hogy a két csizmának egymás mellett állva kell elunnia magát?

Ami azt illeti, szükség van ezekre a gumicsizmákra, mert már 3 napja esik. Ami rosszabb, hogy ez nem sokat fog változni áprilisig!!! (Na jó, még reménykedünk némi indián-nyárban, tavaly is megtartottuk októberben 30 fokkal.) Szóval ma megelégeltem, hogy nem tudunk kijutni a lakásból, kifogytam a beltéri ötletekből, és esőben mentünk sétálni. Nem, nem olvadtunk el :) Gyűjtöttünk faleveleket, amikkel updatelni tudtam az őszi ajtókoszorúmat: (de nyilván nem ez volt a cél, csak hasznos melléktermék, és nyugi, nem áztunk bőrig, csak kicsit esett :))

Eközben nem csak én éltem ki kreativitásomat, hanem Maci is talált magának valamit. Tudom, ilyen képek már voltak korábban itt a blogon is, de ez most az ő kérése volt, hogy fényképezzem le. Mindig szépen mosolygott hozzá :). Ennél még több kép is készült, de leginkább az ő kedvéért, sok újat már azok sem hoztak :)

Őszi dekor

Végre eljött a tök-időszak. Ha már el kell viselni a ronda szürke időjárást, akkor vigyünk színt legalább a lakásba (teraszra), meg a táplálkozásba is :) (és éljük ki a kreatív énünket hehe, mert az jóóó). A piros bogyók valójában fából készült piros gyöngyök, amelyekhez megfelelően vékony faágakat gyűjtöttem.

Kicsit ugyan külpontosra sikerült az építmény, hogy ilyen statikai szakszóval éljek, mivel az alsó töknek épp középen a szára van, és nem engedi oda a felső tököt. (Már csak a tök király hiányzik, bár szerintem tök király :)) De van az a nézőpont, ahonnan központosnak tűnik :)

Tavaly is volt egy olyan posztom, ahol nem saját, hanem lopott tökös képeket tettem fel (hehe ez nem ugyanaz, mint a lopótök.) Szóval, mivel idén is inspirálódtam a neten, találtam néhány aranoysat, vagy szépet :)

Itthon

... ami nálam szinonimája a "csinosítgatnivalónak". Hát mit tegyek, ha jött az a fészekrakó ösztön, aztán nálam így elidőzik... Azt hiszem, vagyunk így ezzel egy páran, nem? :) Mert egyrészt én is jobban érzem magam, ha olyan tárgyak vesznek körül, amik tetszenek, meg a családnak is ez adja az "otthon melegét". Meg aztán a lakás ne csak "takarítanivaló" legyen már...

Ugyanebben a bejegyzésben közkívánatra Czukiságoknak is helye lesz. Már rég is voltak, de a ma este ebből a szempontból termékenynek bizonyult :)

Nemrég rátaláltam egy boltban néhány öróért erre a sárga vászonra, hozzá adtak egy fehér tubus akrill festéket, meg ötleteket, hogy mit is kezdjünk e kettővel. Természetesen az Utód 4 végtagját szándékoztam befesteni, s ezért is kezdtem a kezekkel a felső területen, de mikor a lábakhoz értünk, Utódka megmakacsolta magát: márpedig az ő lába nem fog kontaktusba kerülni semmilyen festékkel sem... Hát mást kellett kitalálnom.

És íme, kontextusba helyezve.

(Nemrég magamtól is rájöttem, aztán egyéb lakberendezési blogok is foglalkoztak vele, hogy ha visszafogott mennyiségben megjelenik a lakásban az erős sárga, akkor az nagyon lendületes, fiatalos hatást vált ki, vidám lesz az a helyiség, meg aki benne van. Szerintem működik!)

A nappali nyugodtabb sarka madarakról és virágokról szól. meg hintalóról is persze.

A két kosarat fejenként 1-1 öróért lőttem a Trocban. Az üvegtartó persze rondább volt, csak azóta fehér akrillsprayvel átmentem rajta. Szerintem megérték az árukat. Még jók lesznek valamire :)

A hálónk pedig egy feliratos táblával gazdagodott. Rájöttem, rajongója vagyok a tábláknak és a feliratoknak. Ezt a darabot NEM tudtam otthagyni....

Czukiságok.

Hát ez a képminőség tudom, hogy a béka feneke alatt van, a belógó pizsamarészletről és a 100 éve ki nem cserélt pelusról nem is beszélve, de a momentum megismételhetetlensége miatt ezek most mellékesek.

Azok kedvéért, akik nem értik a szöveget: "A mosoly a legcsinosabb dolog, amit csak viselhetsz magadon "

...vagy egy kis csintalanság

a Gondolkodó ember póz is jól áll
(megjegyzem, ő maga állította be magát ezekre a képek elkészültéig, vagyis 3 másodpercig. Kész Primadonna.)

Nyárbúcsúztató képek Mallorcáról

(azt hiszem, ez megmagyarázza a korábbi hallgatásomat :))

Port de Sóller:

Palma de Mallorca, déli part:

Séta a lux-belga határ-menti falvakban

Az a baj az autózással, hogy túl gyors. Átsuhanunk a falvakon, jobb esetben látunk belőle néhány klassz dolgot, szép házat, sok virágot, mittomén, de nincs idő felfogni, s még kevesebb lefotózni. (A vezetőről nem is beszélve, aki még kevesebbet észlel, hisz vezet.) 

Luxembourgot újabban jobban szeretem a vidékért, mint a városért. A maga nyugodtságával, gazdagságával, tehénsz@rszagával. Mert jó csak úgy sétálni, és álmodozni, mert a vidék, a természet is gyönyörű, meg a favak, a házak is. A régiek is és az újak is. (No, hát azért itt is látni szörnyedvényeket, de most azokon átsiklottam.)

...és, megálltunk, ha fényképeznivalót láttunk. (Na jó, mitfahrerként én még többször is láttam jó témát, de a megállásoknak is határt kell valahol szabni. Akkor már jobb kiszállni, és tényleg gyalog menni, így is tettünk, csak úgy lassabban jönnek viszont a jó témák :)

De van itt azért egy-kettő. Pl kezdjük egy olyannal, amit építész-ismerősök figyelmébe ajánlok (amennyiben vannak még itt az olvasók közt olyanok.) A magam részéről 6 évvel a diploma után már kezdem levetkőzni az egyetem alatt belénk plántált minimalista stílus iránti vonzalmat, és jobban vonzanak az otthonos, családias terek, de ezen azért megakadt a szemem. Mert szerintem ez szép és különleges, nem is élhetetlen. Ez kérlek szépen, konkrétan a belga-luxi határon van, talán (de nem biztos) még belga földön, de a falu utolsó háza, szerintem a kerítéstől jobbra már másik ország.

Azért tessék megnézni ezt a faburkolatot... Meg ezt a garázs+bejárati ajtó összehozást.

és igen, ha elnéztek a konzol alatt, a nappali üvege mellett, ott bizony tehenek bóklásznak :) Ezt a házat paraszt mezőgazdasággal foglalkozó ember építette.

És most az építészek megkövezhetnek, de nekem ez a következő ház is tetszik. Eredetileg mondjuk nem a ház volt a fő téma, hanem a körbehorgolt (kötött?) fatörzs, amit a pesti Deák-tér után szabadon itt is megvalósítottak, csak ott a villanypóznákat, itt meg a fákat. (Na jó, az ötlet nem biztos, hogy Pestről származik, kitalálta ezt más is :))

De most mondja valaki, hogy nem fogadná el ezt a házat?

ilyen részletei is vannak. Éljen az ősz (ha szép az idő)!

és éljenek a kötött fák!

Az uticélunk egy kisebb bevásárlóközpont volt itt a falvak között. (No, hát ennünk is kell néha). Annak a parkolójában találtuk ezt az elektromos autó-töltő állomást, amely már önmaga is napfény-kollektorral műxik! Épp működésben is volt. Néhány órával később, mikor ránéztünk, azt állapítottuk meg, hogy ez egy napraforgó (ami persze elég evidens, ha azt vesszük, hogy napsugarak gyűjtésére optimalizál.) De akkor is!!!

Aztán ismét ugrás a témák között. Ez egy másik kedves ház (a nagyon sok közül.) Jaj, hogy így is lehet élni?

A következőnél felhívnám a figyelmet a régi+új összehozására. Ez errefelé elég szokványos. De mondjuk ennél még szebb példái is vannak, ezen a képen inkább a kéményé a főszerep. Az ember rögtön elképzeli, hogy belül mennyire otthonos lehet az a kandalló! (Vagy tűzhely a konyhában?)

 utcarészlet

családi idill-részlet

bejáró-részlet

ajtó-részlet (vajon, mivel foglalkoznak az itt élők?) :)