Folytatódott a tegnapi rendezkedési lázam, így elég sokat haladtam, és Bab is jól viselkedett ma, hagyta, hogy tegyem a dolgomat. A helába is elkísért délután, ahol a szükséges hozzávalókat beszereztem. Szóval: szétszedtem egy asztalt, összeszereltem egy hintaszéket, és vettem gipszkarton falba való fémtiplit. Így este a polc is a helyére kerülhetett Apja által, sőt, a hajó is. Egyre lakájosabb a lakás :) A helában további kreativitáskdáshoz való eszközöket is beszereztem, úgyhogy lesz még tennivaló a héten. Igaz, az mindig akad. Minimum egy gomb leszakad valahonnan, vagy pillanatragasztózni kell valamit, s ha egyik sem, akkor is lehet takarítani. Jelenleg a felsoroltak még rám várnak... :)

Szóval Babfej egész jó volt ma, nem sokat nyűgösködött, csak amikor az autóba beraktam, kezdett égtelen sírásba. Kicsi főtt a fejem, hogy fogok így vezetni, de néhány Iciri piciri, meg Mehemed megtette a hatását, előbb elhallgatott, figyelt, majd szép lassan bealudt. Még szerencse, hogy annyira tudom már kívülről ezeket a mondókákat, hogy figyelnem se kell rájuk, és közben simán vezettem...

A boltban ugyan felébredt, de a hazaúton ismét beájult, így volt sok időm a szerelésre. 

Este is gyorsan bealudt. Kíváncsi leszek az éjszakánkra...

Tegnap több dolog is arra utalt, hogy Bab féléves korához közeleg:

• elfogyott az utolsó Nestlé Nan 1-es tápszer, ami féléves korig adható, elkezdtük a 2-est, ami azért is üdvözlendő, mer lehet kapni az osanban is. Nem azért, mintha különösen messze lett volna a gyógyszertár, de így egyszerűbb lesz.
• rájöttünk, hogy kinőtte a hálózsákját, ami tényleg féléves koráig szólt. Így aztán elővettük az ugyanilyen dizájnú nagyobbat, ami talán másfél-2 éves koráig is jó lesz. Emiatt aztán szegény kicsi Bab ebben most ugyanúgy eltűnik, mint ahogy anno születésekor a kis hálózsákban eltűnt :) Na mielőtt megijednétek, nem tud belecsúszni, csak átvitt értelemben irtó nagy rá. Aggodalmam lett, hogy ezt majd nem tudja "kifűteni" és a lábija fázni fog, így Apja kitalálta, hogy gumizzuk el a végét :). Így most van egy kis bugyor az alján :)
• továbbá szerintem mennyiségi ugrásnál is tartunk, már ami az evést illeti, már 210 ml víz+7 kanál tápot adok neki, nem kevesebbet, hanem esetenként többet is akár. És ezt olyan ügyesen becummantja rövid időn belül - ha akarja!

Szóval pár nappal korábban félévesek lettünk :) Na jó, nem, de tény, hogy egész jól kiszámolta :)

Tegnap valahogy kedvezett a csillagok állása kreatív énemnek, így nagy házalakításba kezdtünk. Vagyis inkább a szombaton megvett bútort "laktuk be", így most nagy rendérzet alakult ki, egyrészt az új bútor lett klafa (itt most Apa örül majd magának :), másrészt a meglévő tehermentesült. De még korántsem vagyunk kész, még nincs minden a helyén. Talán a héten mindennel el tudunk készülni, csak be kell még szerezni ezt-azt, pl megfelelő tiplit, hogy a polcot felszereljük, meg elmegyünk majd a járókáért is, apropó, a bölcsőt elszállítottuk ideiglenesen, hogy a helyére kerülhessen majd a járóka. Aztán szét kell még szednem egy asztalt, és összeszerelni egy jelenleg elfekvőben lévő hintaszéket is. Szóval lesz most változás :)

Bár a Nap állása is kedvező volt, akár mondhatnánk, kirándulóidőnek jobbat se kívánhatna az ember így januárban, mégsem volt most ehhez érkezésünk, pedig már a célt is kiválasztottuk a hét elején: Maastricht. De ez a város még várat magára, most jobb volt itthon tenni-venni.

A szombati polip-különlegesség után vasárnap sushit készítettünk, immáron egyedül. Nem is lett rossz! Beújítottunk, és lett egy kéksajtos változat is, nekem nagyon bejött! (Szegény japók, lehet, hogy fognák most a fejüket :) ) Mondom én, hogy kreatívkodtam :D 

Ma igazán idillikus napunk volt. Először is, mert Babfej hagyott minket sokáig aludni (igaz, a végén közöttünk kötött ki, de aludt.) Másodszor is, mert fényes napsütésre ébredtünk, a redőny rései közt sok kis fénypont kandikált be, és a függönyön megsokszorozódtak. Így, mikor Bab kinyitotta a szemét, rögtön volt sok néznivaló! Aztán, mikor mindhárman felébredtünk, kicsit még mókáztunk az ágyikóban, majd pedig kellemesen reggelizgettünk. Reggeli közben kisütöttem a kekszeket, hát meg kell mondjam, jól sikerültek! Sajnos nem lett sok, de ezt már a hozzávalók mennyiségén láttam. Ennek ellenére 3 felé osztottam a masszát, és lett csokis, marcipános-mandulás és mazsolás, ahogy azt tegnap elterveztem.

Aztán kis tanakodás után, hogy hova is menjünk, útnak indultunk. Felkerestük a Troc-ot, ahol egész eddigi luxi tartózkodásunk alatt még nem jártunk, pedig már régóta készültünk. Ez egy használt mindenféle kereskedés, leginkább bútor, de van itt játék, bicikli, vagy elektromos eszköz is. Vagy kb bármi. A cél egy kis falhoz állítható asztalka beszerzése volt, végül csak nem jött szembe a stílusban, méretben és árban egyaránt megfelelő darab, pedig mondhatom, volt választék! Ha most kéne egy lakást nulláról berendezni, azért találnék egybecsengő különleges darabokat, de így, hogy van már egy (ikea) stílusa a lakásnak, kicsit nehezebb. De azt a sok mindent már látni is nagy élmény, ami ott fel van halmozva! Gyönyörű antik bútorok állnak ott garmadával, bakelitlemezek, társasjátékok, biciklik és még sorolhatnám. Szóval lehet, hogy mostantól gyakoribb látogatói leszünk mi is ennek az üzletnek.

Végül hogy, hogy nem, mégis az ikeában kötöttünk ki, s kiegyeztünk egy egyszerűbb, de ide passzoló darabbal. Elköltöttünk ott egy könnyebb ebédet, és Babot is megetettük, aztán megnéztük, mik az elmúlt félév újdonságai, és mik az aktuális leárazások :) Pl karácsonyfadísz-téren lehet ilyenkor jókat találni! Végülis néhány kisebb hasznos dologgal tértünk haza, meg egy polccal az ágyunk fölé.

Este, míg ezt Apja megszerelte ("fúrunk, faragunk"), addig Anyja megfőzte és megsütötte a polipot. Nyami lett :)

Babot is könnyen ágyba tudtuk varázsolni, bár még biztos lesz szokásos felébredés, visszaalvás Anyja vállán :)

Mostanában elkerülnek minket az intenzív történések, de nem baj, szeretjük a nyugalmas, rutinszerű hétköznapokat, amikor "Kertészkedünk, cukrászkodunk/ Vásározunk, labdázgatunk,/ Fúrunk, faragunk" Kb ebben a sorrendben, vagyis a vásározunk előbb volt, mint a cukrászkodunk. De tény, hogy a napot kertészkedéssel kezdtem: visszametszettem a levendulát (jobb későn mint soha alapon) és a rózsafákat, erre azt írta az okos net, hogy "kora tavasszal" érdemes. Én meg úgy döntöttem, hogy kora tavasz van. Nagyon kora. De azt hiszem, ezeknek a rózsáknak nagyjából édesmindegy volt már, mivel a kis buták kb novemberben számtalan bimbót hoztak, amik kb másnap mind elfagytak, s azóta így teleltek át. Mindegy, meglátjuk, mi sül ki belőlük...

Mindezt Bab délelőtti alvása alatt sikerült véghez vinnem, mert mostanában jól megnyújtja ezeket az időket.

Aztán volt egy gyors bevásárlás, majd pedig akartam hozzáfogni a cukrászkodáshoz, de családom nőtagjai felhívtak szkájpon, és elment az idő. De be kellett, hogy számoljanak a diplomaosztóról :)

Cukrászkodás elnapolva. A terv csokis keksz, de beindult a fantáziám és tervezek mandulás-marcipánost és mazsolást is. Természetesen a cukrot agávéval helyettesítve. Ez lesz a holnap reggeli műsor. 

"...megesik, hogy néha-néha hoppon maradunk./ Mégse mondja senki ránk, hogy kétbal mancsos társaság./ Előbb utóbb minden Medve kinövi a bocs-korááááát"

Ami igaz, az igaz, Bab komolyan is veszi ezt, s mért ne tenné, ha már egyszer itthon leginkább Medvének hívjuk, s talán szent meggyőződése is, hogy ez a hivatalosan anyakönyvezett neve. Tehát növi a bocs-korát, s egyre ügyesebb és viccesebb. Hason fekvésben ugye nem kihívás már kinyomnia magát, s magasról szemlélni a külvilágot, ugyanakkor néha már a következő lépésben töri a fejét, s meg-megemeli a popóját, s egy pillanatig mintha négykézlábra emelkedne! A másik, hogy tud már csintalankodni: ma napközben nem sokat evett (mért is tenné, ha van az anyja, aki éjjel is felkel hozzá megetetni), de amikor végre a szájába bírtam varázsolni a cumisüveget, akkor is vigyorgott és közben morgott meg mindenféle vicces hangokat adott ki, majd várta a hatást. Ami persze nem maradt el, mert nagyon kellett ezen nevetni, ami csak fokozta az előadást, s tovább morgott és kacagott hozzá. Enni csak nagy ritkán sikerült... Nagyon sajnáltam, hogy nem tudok osztódni és miközben tartom a gyereket, meg a cumisüveget, esetleg fel tudnám venni videóra.  Egyébként is jó lenne, ha még 1-2 keze lenne ilyenkor pluszban az embernek, mert tuti, hogy ezekben a percekben, mikor minden kezem foglalt, viszket az orrom, vagy előttem gőzölög a reggeli kávé, én meg csak sóvárgok utána, vagy lapozni kéne a neten/tv programban/stb.

Aztán hazaért Apja, akivel lehet mindig játszani (...labdázgatunk...), aztán jött az esti fürcsi-vacsi ideje, s most ugyancsak Apja teljesíti be a dalocskát a garázsban a biciklinél: "fúrunk-faragunk"...

(én meg megyek a szokásos visszaaltatásra.:( )

Hadd ajánljak egy könyvet. Mindenkinek, annak is, aki nem építész. Sőt, főleg nekik!

Petrik Adrien: Asszony és háza.

Nem, nem kapok jutalékot, a jóasszony azt se tudja, hogy létezek. Ez csak egy olvasmányélményem pár évvel korábbról, de azóta is hordom magammal, ahova költözünk, mint egy bibliát.

Ma pl azért vettem elő, mert emlékeztem, hogy vannak a végén receptek. A nő kedvencei, amiket nagyon ízletesen tud leírni, az embernek kedve támad azonnal nekilátni. Ma azon nevettem, hogy kb fele olyan, amiket mostanában én is megcsináltam, amiket mi is szeretünk.

Aztán nem bírtam letenni a könyvet. Hátulról kezdve lapoztam visszafelé, és nem bírtam betelni a gyönyörű képekkel.

Ez az ember TUD ÉLNI. Most nem a szokásos szlogent akarom citálni, mert ő tényleg, ízig vérig él. Minden területet kihasználva.

A könyv egyébként a saját házuk építéséről szól. Vagy inkább ez az alibi, és minden másról szól :) A hétköznapjaikról és az ünnepeikről, a kreatív életükről, amelyből rengeteg ötletet lehet meríteni!

A házuk is, meg az életük is kicsit esetlegesen alakul, s a végén mindig kihozzák belőle a legjobbat. Szerintem ezt kéne eltanulni tőlük!

A könyv tele van gyönyörű fotókkal, ahogy ő is írja, az újonnan felkapott régi "country" stílust követő házukról, ami nekem is közel áll a szívemhez. Az is nagyon szimpatikus, hogy újra felhasznál dolgokat: ha valami eltörik, elromlik, új funkciót kap. Pl egy eltört kerámia beépül egy mozaikba.

Egészen egyedülálló módon beszerzett magának egy sparheltet, és ezen főz/süt/aszal stb. Az ízeknek is új dimenziót ad.

Az is irigylésre méltó, hogy 3 gyerek, egy családi ház, óriási kert, számtalan kutya és macska mellett hogy marad ideje dolgozni és kreatívkodni!

A ház is, a kert is tele van érdekes elemekkel, kellemes terekkel, szép részletekkel, s a végén egységesen áll össze. Látszik, hogy jó ott lakni, érződik az otthon melege.

Ezek után megvették a szomszéd telket, amit hozzácsaptak a sajátjukhoz, hogy megnöveljék a kert méretét! Ez a második kötet története :)

Na, ennyit a mai fülszövegről :D

Hát ma úgy volt, hogy délelőtt kicsit főztem, meg nyálat feltöröltem, meg popsit töröltem, aztán visszajött Apja, hogy mehessek vízben futni. Nagyon jó volt, nemcsak azért, mert jó ez a mozgás, hanem mert jót lehet közben beszélgetni, és úgy éreztem, kell már egy óra a babamentes életből. Így aztán újult erővel tudom magamat belevetni...

Aztán egy átlagos délután után Apja hazajöttekor elléptünk az osanba. Ez egy nem mindennapi eseményt tartogatott számunkra! Egy férfi és egy nő lépett oda hozzánk, s míg azon tanakodtunk, milyen közös nyelven is tudnánk beszélgetni már fogalmaztam magamban a szokásos szöveget: igen, a gyereknek kétoldali stb stb. Erre azonban nem került sor, a pasi ugyanis rögtön azzal kezdte, hogy tudja, mi ez, és nyugodjunk meg, nagyon jól gyógyítják. Ismerjük-e Homburgot? (Hihi) Nagyon kedves házaspár volt, főként a férj volt nagyon lelkes a témában, azonnal kerestek a ma már 3 éves babáról képet. Tényleg egy csodaszép kisfiút mutattak, akinek tökéletesen helyreállítottak mindent. Csupa jót meséltek, s a homburgiakról nagy megelégedéssel nyilatkoztak. A vicc csak az volt, hogy végig úgy kérdezgettem őket, hogy a kisfiuk így meg úgy, mikor elváltunk tőlük, akkor mondta csak Peti hogy nem a saját gyerekükről volt szó, hanem az unokájukról... Égés! Hát, kicsit csodálkoztam, hogy a középkorú házaspár ilyen későn vállalt gyereket, de nem tartottam lehetetlennek, amellett tény, hogy jól is tartották magukat :) Szerencsém, hogy a németben a magázódást többes szám 3. személlyel fejezik ki, így nem annyira volt feltűnő a bénázásom :) Csak az lehetett furcsa, mikor a nőhöz fordultam, hogy a terhesség alatt tudták-e már :) Na de mindegy, inkább az az érdekes, hogy 2 és fél héttel a műtét előtt ilyen történt velünk! És végre nem a szokásos nézem-mert-nem-tudom-mi-ez eset. Ráadásul nekik is kétoldali volt, azt mondták, ugyanilyen volt, neki is volt kis műanyag szájpadlása, de mára már mindez a múlté, kívül-belül jól sikerültek a műtétek. Alig látszik már valami, azon kívül jól beszél, nincs orrhangzós színezete. Neki is ültettek kis csövet a fülébe. Így most teljesen egészséges.
Ahogy mondták, csak azért állítottak le minket, hogy bátorságra buzdítsanak. :) Tényleg nagyon kedvesek voltak!

Ezek után Bubi este valahogy megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó megenni a vacsoráját, csak egyfolytában torka szakadtából üvöltött. (jaj ez a hasonlat... hát lehet, hogy túlságosan passzol ránk....) Szóval nagy volt a sírás-rívás, aztán végre elaludt, hogy félóra múlva újra kezdje. Ki tudja miért... Vacsit akkor se kért. Szóval azt hiszem, lesz még ma nemulass. De enni azért csak kéne!

De igen, van világítás a fürdőben, csak az a helyzet, hogy a nagyobbik villanyra rá van kötve a szellőző, ami nagyon kerreg. (Igaz, házinéni? Aki azt ígérted, hogy megszerelteted?) Szóval azóta csak a kisebb lámpát használjuk, s így szerencsére nehezebben is szárad ki a fürdő... Meg a videóból se sok hallatszana. 

Szóval így szereti Bab a vizet :)

Nem is mondom el, milyen ügyesen sokat aludt egyben az éjjel, mert ilyenkor szokott mindig rácáfolni. De rendszeresíthetné :)

Újabban egy Donaueschingen költözött a gyerekbe: egész álló nap csorog belőle valami, bármilyen helyzetben. Lassan tőlünk ered a Duna.

Az is nagyon vicces, ha nincs kézközelben játék, akkor kéznél van a láb, s összecsukósdit játszik vele: általában mindkét lábfeje a feje körül matat, sőt, legtöbbször a szájában. Aztán realizálja, hogy a lábnak, főleg zokniban nincs különösebben jó íze, s ezt egy széles grimasszal is kifejezésre juttatja. (Jóbarátok-rajongóknak: "ennek lábíze van!...") De egyelőre úgy tanul, mint egy elefánt: ugyanis 100-szor is újra próbálja, hátha azóta tejcsi ízre tett szert, s lenne értelme nyalogatni...

Babfej déli alvása során pedig anyja kisütött egy adag vaníliás kiflit, bár vanilincukor nem volt itthon, így átkonvertálta fahéjas-szerecsendiós-gyömbéres kiflire. (Tudom, hogy elmúlt karácsony, de jók ezek az ízek-illatok :))

Közérdekű információ: a megjegyzés közzététele egyszerűsödött, már csak azt kell kiválasztani, hogy milyen néven szeretnétek írni, nem kell betűket kihámozni!

A doktornéni szerint illene már csak nappal enni. Szerintem is, de Bogyesz szerint éppen az a vicces, ha éjjel háromszor is lenyomhat egy üveg piát. Annak ellenére, hogy tegnap azt írtam, a szokásos adagnál jóval többet vett magához lefekvés előtt... Mintha nem kapna napközben...

Szóval délelőtti programunk a doktornéni volt, ami Anyát jobban megviseli, mint Babot. Mindig előre ráparázik a szurira... Pedig a kedves doktornéni mindenféléről elcseveg velünk, s leveszi a szokásos méreteket (fejkf. 44, hossz 71 cm, súly 8100 g - óriásbébi ). Pedig kár anyának ilyen bátortalannak lennie, mikor Bab az egyik szurinál meg se nyekkent, a másiknál is csak kb 20 másodpercig sírt, utána csak szomorúan nézett... Ilyenkor jön anya és megvigasztal :)

Ezek után Bab szokásostól eltérően hosszan aludt délben, így a délutáni és az esti elalvása sokat csúszott...

Ezen kívül Apja ma sokáig dolgozott, mert egyrészt sok is a dolga, másrészt, a dokinéni miatt később is ért be a munkahelyére.

Bogyesz ma birtokba vette újdonsült játékait, ahogyan azt a videón is láthatjátok :) Nagyon kis frappáns játékok, csörögnek, zörögnek és színesek, és jól bébikézre állnak. Csak a megforduláskor szúrja mindig valami a hasát... :) Meg meg is kéne beszélni ezekkel az új szerzeményekkel, hogy maradjanak mindig a játszószőnyegen, mert szeretnek onnan elvándorolni. Na, majd ha meglesz a járóka! (Merthogy járóka-kérdés megoldva: egyszerűbb volt, mint gondoltam volna! Egyik barátunktól kölcsönkapunk, és itt helyben, tehát nem kell otthonról ideszállítani.) Erről jut eszembe: tegnap a játékvásáron láttunk olyat, ami nagyon tetszett, ám az nem eladó volt: a gyerekmegőrző bútorai :D Színes mosható huzatú szivacs építőelemek, amelyeket asztalnak, széknek is használhatnak a gyerkőcök, vagy épp bunkert-hajót-hidat-tornyot-bármit építhetnek belőle. Többféle, egymással összerakható forma, annyira azért nem nagyok, hogy leessenek róla. Találtam is a neten ilyet, de a magyar honlapon nincsenek árak, a külföldieken elég drágák. (Gondolom otthon se fillérekért akarják majd utánunk hajítani :( ) Pedig annyira klassz dolog! Itt egy példa: http://www.quatrosport.hu/termekkatalogus_2009/299-blokkmodulok-2.jpg De ennek a cégnek sokféle van ezen kívül is! Majd utánajárok a dolognak, úgyis előbb kéne neki egy saját szoba. Szóval ráér még.

hétvége

A hétvége kellemesen telt, szombaton kicsit sütöttem-főztem, aztán délután útra keltünk. A város egyik bevásárlóutcáját fedeztük fel, ahol nem kis örömünkre egész normális boltokat találtunk minden téren, úgy értem a megfizethetőbb kategóriát, nem azt a típust, ami a belvárosban van: inkább be se mer menni az ember... Itt találtunk rá két kellemes kis boltra is, az egyik ilyen mindenes, tényleg szó szerint mindent árulnak, ez a HEMA. Vettünk is pillanatragasztót, meg hálóinget :D meg babarágókát. (Ekkor még nem tudtuk, mi vár ránk vasárnap :)) Szóval képzelhetitek ezt a boltot, ahol ezek egy helyen kaphatók, s mégsem akkora mint egy osan. Aztán betértünk egy bútor+lakber boltba! Hát ez egy álom! Sajnálom is, hogy nem korábban találtam rá! Persze a bútorok drágábbak mint egy ikeában, azoknak való, akik a végleges lakásukat rendezik be, de itt is van minden, mi szem-szájnak ingere, s igen jó minőségben, és ízlésvilágban. Még Peti is elismerte, hogy érdemes volt betérni, s biztatott, hogy szülinapomra válasszak onnan valamit :) Nehéz lesz... túl sok a jó dolog! (A neve Maisons du Monde, nincs ilyen otthon is? :))

Aztán vasárnap is ebéd után útra kéltünk: az egyik faluban second-hand gyerekcuccvásárt tartottak, tényleg csomó klafa jó állapotú játék és ruha, potom áron! Megéri elmenni ezekre, már látjuk! Ma pl egy baba-bicikliüléssel lettünk gazdagabbak, bár ennek majd csak nyáron vesszük igazán hasznát, mikor már ülni tud, és mehetünk vele biciklizni. A vásáron több magyar családdal is találkoztunk, köztük kedves ismerőseinkkel is, akik aztán meginvitáltak magukhoz. De előtte még volt egy programunk, amit Apja vett észre az újságban: ma ugyanis nyitva volt az Aqua-Tunnel, ami a város alatt húzódó alagút. Igazából még mindig nem világos, hogy pontosan mi célt is szolgál(t), tiszta víz csörgedezett-é benne, avagy a másik... ? :) Ez pedig a városon keresztül húzódó völgyből indult, s egy másik helyén végződött mintegy 900 m után. Mivel meg volt hirdetve rendesen, hát nem csak hárman voltunk.... Hosszú sorban állás után jutottunk be. Az alagút fel volt osztva több részre, s a vízzel kapcsolatosan interaktív kiállításon lehetett végigmenni. Pl. hogy is működik a körforgás, mármint a szennyvízből hogy lesz tiszta, meg hogy hány üveg ivóvizet is használunk el egy fürdés során, meg milyen élőlények laknak benne (na ezt nagy ívben elkerültük - jobb nem tudni az ilyesmiről, és eleve is azt remélem, csak a szennyvízre értették ezt). Meg hogy Afrikában mit tesznek, hogy legyen ivóvizük, s ehhez hasonló érdekes dolgok. Csakhogy: mivel nem csak hárman voltunk (Bab időközben a sötétben/homályban édesen bealudt), szóval minden stand előtt rengetegen álltak, kb lehetetlen volt sajnos érdemben megnézni... A végén természetesen hotdog+sör és társai várták a megfáradt nézelődőt...

Ezek után a társasági életünk karbantartása végett meglátogattuk a fent említett kedves ismerőseinket, akik (nem is sejtettük) egy nagy szatyor játékkal várták Bogyeszt. Ha olvassátok a blogot, ezúton is köszönjük szépen! :) Kb megötszöröződtek Bab játékai... Ezen kívül szokásos módon kellemesen elbeszélgettünk. Bab is látott végre gyerekeket :)

És most itt tartunk. Nem kevéssé fáradtan... Babot 240 ml (!) tej után könnyen ágyba lehetett varázsolni, érzésem szerint a ma esti szokásos újraébredés is el fog maradni. Főleg, mert ma is sok új infó érte, sokat voltunk friss levegőn... lesz mit feldolgozni :) De asszem nekünk is, ha egyszer végre ágyba kerülünk :) (Főleg, mert újabban Medve hajnalban úgy ébred, hogy köszöni, ő akkor most inkább játszana/beszélne stb, többet az alvásból nem kér. Ez a legrosszabb időpont, ilyenkor kb csak arra vagyok képes, hogy a cumisüveget a szájába nyomjam és 10 perc múlva kivegyem, majd aludjunk tovább... Mivel ő ezt több mint egy óráig nem így gondolta, ez eléggé megviselt... Remélem ezt a szokását azonnali hatállyal elhagyja...)

Philharmonie Luxemburg

Régóta adósotok vagyok ezzel a különleges luxembourgi épülettel, amely első pillanattól a kedvencemmé vált. Pedig jó pár hónapot kellett várnunk, hogy egy előadásra bejussunk, de már ennek is jó pár hónapja.

Tehát ez az épület a Philharmonie Luxemburg, más néven Grande-Duchesse Joséphine-Charlotte Hangversenyterem (melyet a gúgl nagy-hercegnőburgonyának fordít :D)

Luxembourg város Kirchberg fennsíkján található, az Európai Unió adminisztrációs épületei között/alatt, nem kevésbé jelentős városrészben, mint ahol mi is lakunk :)

 1995-ben Luxembourgot jelölték Európa kulturális fővárosává. E kezdeményezés sikere bebizonyította, hogy szükség van a kulturális létesítmények továbbfejlesztésére. Az állam nemzetközi pályázatot hirdetett, melynek során 1997-ben Christian de Portzamparc projektjét választották meg. Az építési munkálatok 2002 és 2005 között zajlottak.

Az új koncertterem 2005 július 26-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A megnyitón részt vett Henri Nagyherceg, az állam magas rangú képviselői, az EU Tanács elnöksége, s más luxembourgi és külföldi díszvendégek. Ez alkalomra írta meg Krzysztof Penderecki 8. Szimfóniáját, melyet a Luxembuorgi Filharmonikus Zenekar elsőként adott elő.

Christian de Portzamparc építész eredeti elképzelése az volt, hogy a zene világába való belépést egy természetes szűrő jelölje. Ez a gondolat vált valósággá  823 fehér acélból készült homlokzati oszlop formájában, melyet három vagy négy sorba  rendezett. A legbelső sor oszlop a műszaki berendezéseket, 

a második az ablakokat, üveghomlokzatot tartja, és a harmadik pedig a statikus funkciót tölt be.

A szűrő oszlopok közötti térben, az oszlopcsarnokban található a központi mag, az Grand Auditorium. Ezt rámpák, lépcsők veszik körbe, s ezek vezetnek a koncertterem belsejébe, illetve ezek kötik össze a dobozokat, melyekben pl irodák kaptak helyet.

Grand Auditorium közel 20.000 m3, és akár 1500 hallgató befogadására is képes. A téglalap alakú terem akusztikai korlátainak megszüntetésére a színpad körül 8 páholy-dobozt helyezett el a tervező szabálytalan alakzatban. Így, akár egy shakespear-i színházban, a nyilvánosság minden oldalról részt vesz a bemutatón.

Az akusztikus kialakítás a  kínai születésű Albert Yaying Xu nevéhez fűződik. Különböző zenei igényekhez különböző akusztikai kialakítás lehetséges az állítható berendezésnek köszönhetően, s pl. a színpad felett elhelyezett hangreflektorral mindig megfelelőképpen a közönség irányába tudják irányítani a hangot.

Az orgona, mely a színpad fölött található, tükrözi az építészeti elképzeléseket. Építője a berlini Karl Schuke, aki modern orgonájával képes a klasszikus és a szimfonikus orgona repertoárjait is megszólaltatni.

A Salle de Musique de Chambre, a jegyiroda és a föld alatti parkoló nem a főépületben, hanem mellette kívül két alumínium borítású kagylóban kapott helyet, amelyből kiemelkedik az oszloperdő.

Reggel Bab egy órával korábban gondolta felkelni, mint ahogy mi gondoltuk. Már félálomban azon tanakodtam, melyikünk fog hozzá felkelni, de mivel Apja legmélyebb álmát aludta, így én voltam aki megnyerte ezt a feladatot. A vicc az volt, hogy ugyan már egy ideje elbeszélgetett magában, amikor meglátott, nevetett, mégis, mikor felvettem, a vállamon abban a pillanatban visszaaludt :). Még álltam ott egy kicsit, hogy biztos-e ez a csoda, majd befektettem közénk :) Ez a legjobb a reggeli visszaalvásoknál...

Ja, pedig éjjel is volt egy jó sztori: Bab (egész ügyesen, 5 óra kihagyás után) ébredt fel a szokásos hamira, amit két csataüvöltéssel jelzett. Ez tény, hogy elég ijesztő lehet annak, aki épp legédesebb álmát alussza, de én már (valami anyai ösztön folytán) fent voltam ez idő tájt, sőt, már az ágy mellett álltam. Apja viszont mint akit rugón húztak fel, hirtelen felült, és idegesen rám mordult: "mit csinálsz?" Mondom megyek kaját melegíteni a gyereknek, feküdj vissza. "De mit csináltál?" Mondom semmit, mit csináltam volna, most keltem fel, aludj nyugodtan :D

Az előbb elmeséltem neki. Szerintetek emlékezett rá? :D

Egész nap gyönyörűen sütött a nap, így könnyebb volt rávenni magamat, hogy sétálni menjünk. Persze, most, hogy gyönyörűek voltak a fények, nem vittem fényképezőt... :( Bogyesz végig nézelődött, hiszen előtte jól kialudta már magát. Ma legalább megvolt a természetes D-vitamin adagunk is. Tegnap  már épp azon zsörtölődtem, mért van az, hogy süt a nap, egész addig a pillanatig,míg ki nem tesszük a lábunkat (babakocsikerekünket) az utcára, amikor is Murphy miatt előjönnek a felhők. De csak addig, amíg vissza nem érkezünk haza... Ma szerencsére nem így volt.

Este vasaltunk, majd elkészítettem Evelyn zellerkrémlevesét. (Ja, mert kettőt találhattok: vajon útba ejtettem-e ma is az osant... De legalább most kaptam zellergumót. És nagyon gyorsan kijöttünk onnan!) Szóval a leves jó lett, Apja a 3. tányérral ette meg!

Engedjétek meg, hadd írjak pár szót a megjegyzésekről. Nem akarok panaszkodni: tudom, hogy mikor blogot kezdtem írni, az írói oldalt választottam, s örülhetek annak, hogy egyáltalán valaki olvassa. Arra szeretnék csak kilyukadni, hogy mindig szívet melengető számomra, ha valaki hozzászól ahhoz, amit írok, mert érzem azt, hogy van reflektálás. De szomorú, hogy mostanában nem nagyon kényeztettek el ezen a téren... Kezdi az ember alul-motiváltnak érezni magát. Persze vannak kivételek, vagytok néhányan, akik rendszeresen írtok, s ezért Nektek külön köszönet! Biztosan vannak embertípusok, akik hozzászólósak, és vannak akik inkább a néma olvasói táborba szeretnek tartozni. Igazából csak bátorítanám Őket, hogy ha van véleményük, nyugodtan osszák meg! A mai bejegyzésem pl tipikusan nem tartalmaz olyan elemet, amihez érdemes lenne írni, de azért igyekezni szoktam változatosabb lenni pl képekkel Babról... 

Mindegy, nem is érdemes erről tovább szót ejteni. 

Köszi a figyelmet :)

Cukika szokásos időben ágyban :) Olyan jó, hogy nincs baj az elalvással. Még ha fel is ébred néhányszor valamire.

Mai napom a netvörkingelésről szólt (kb még mindig). Persze azokban az időkben, amikor nem Babot kellett ellátni. Vagyis azokban az időkben, amikor hasznos házimunkát szoktam végezni... Persze ez is hasznos!

Meg amúgy is: a nap középső részét a lehető legszokványosabb módon sétálással az osanba töltöttük. Belépve mindig az az első dolgom, hogy levetkőztessem mindnyájunkat, ne melegedjen ránk a kabát, mert abból csak sírás lesz. Az első szó, amit meghallottam, hogy egy anyuka a kisfiával magyarul kiabál :D Aztán az első boltba, ahova bementem, egy másik nő is magyarul beszélt. (Mondjuk később kiderül, hogy ezek egy csapat voltak.) De azért ez vicces, igazán nem panaszkodhatok arra, hogy nem értem a járókelőket :D Tiszta otthoni fíling...

Mai nap poénja: megtudtam, melyik országban is lakunk magyar óvodások szerint: Tyukszembourgban! Ezt az információt egyik kedves magyar szomszéd családnál szedtem össze, akikkel ugyancsak rég beszéltünk már. Sajnos ilyen ez a tél: mindenki begubózik. Viszont nyáron, alig várom, hogy kinyissuk a teraszra vezető nagy ajtókat, és a kertbe vendégeket hívjunk! (ott ugyanis még el is férnénk...)

Azt hiszem, társaság-hiányom van, ezért is ülök rá nap mint nap az internetre... Pedig tényleg nem panaszkodhatok, itt is van sok kedves ismerősünk már. Csak mindenki el van a saját kis dolgával... De tény, hogy nem sok helyre megyünk, és legtöbbet gyerekdalokat mondok, vagy értelmetlen betűkombinációkat...
Erről jut eszembe, egyszer jött egy ilyen továbbküldős levél, hogy 10 dolog, amiről biztosan megállapítható, hogy gyereked van: (ha ugyan más apró jelek erre nem utaltak volna korábban): az egyik az volt köztük, hogy állandóan gyerekdalok jutnak eszedbe, ha épp dudolászni támad kedved... Na én most épp itt tartok, a zuhany alatt újabban az Erdő-erdő-eeeerdőőő és az A part alatt már nagyon jól megy. A Virágéknál ég a világról nem is beszélve. Mentségemre legyen mondva, ezt a közönségem mulattatására is teszem, aki olyankor az ajtóban ül a kis székében, és vigyorogva várja, hogy éneklő anyja megtisztuljon...

(De hogy ilyenekről mért számolok be itt??)

Ja, még egy dolog eszembe jutott, ami mához kötődik: megalapozván, hogy a későbbiekben Bab is hódolattal adózzon a Csülök Pékné módra és társai előtt, megkóstoltattam vele a hús pürét, krumpli és kukoricapüré társaságában. Ezt jómagam sem tartottam rossz kombinációnak, így vettem a bátorságot, és szokásos módon hígítottam, hogy cumisüvegből tudja nyelni. (Ittatok már húst? :)) Korábbi tapasztalatok szerint ha így kapta az új ételt, nem volt gond, nyelte... Már azt hittem, mindegy is neki, mit kap folyékony állapotban. De ma megmutatkozott, hogy igenis van ízlése, és köszöni, de a húsból és társaiból egyelőre nem kér. (még az is lehet, hogy vegetáriánus lesz? :) Ez a fej más volt mint korábban: ez a "te nem vagy normális, mit tömsz belém"-egészen értelmesnek látszó fej volt... :) Pedig a banán, alma és sütőtök már egész jól csúszik.

Íme egy kevéssé előkészített kötelező fénykép a hasalós babáról :)

Úgy értem, legalábbis a családunkban minden babáról készült kép ebben az életkorban és testhelyzetben. A különbség csak az, hogy ott szép ruhákban, szép háttérrel és kevesebb nyállal feszítenek a gyerkőcök, mint esetünkben. Ez legyen a nem hivatalos verzió, ami csak azt hivatott bemutatni, hogy Bab mennyire jól ki tudja már nyomni magát, akár hosszú percekig is; meg hogy ma egészen használhatóan jókedvű volt. :)

Másik ma készült fotó a mackómókus jelmezről. Tudom, ősszel már volt egy, de annyira cuki, hogy ezt nem lehet kihagyni! :) Sajnos mindkét fényképnél Anya rossz beállítást használt, így szerencsére életlenek lettek... :( Dehát gyors akart lenni. Ez utóbbi kép közvetlen séta előtt készült. Sajnos azonban már ippeg, hogy jó rá ez a ruhadarab, annyira viszont mégse meleg, hogy a kemény télben elővegyem. Ma határeset volt...

Anya ma nagyon büszke volt magára, mert felfedezett magán egy kóros elváltozást (jaj nem kell megijedni, csak kis dologról van szó, amolyan női ügy...). De feltétlen túl akar rajta lenni, így reggel fogta magát, és felhívta az orvosa titkárnőjét, akitől angolul megtudta, hogy esély sincs rá, hogy a következő 4 hétben fogadja, menjen inkább az ambulanciára. Anya (megvárta, hogy Apa hazajőjjjön Babvigyázatba), és kocsival elhajtott a Maternitéig, ahol talált egy üres parkolót a nem fizetős zónában, ügyesen párhuzamos parkolt, majd bement.  Ott németül előadta bánatát a titkárnőnek, aki továbbította egy gyakornok kisasszonyhoz, akivel ezután német-angol mixturában folytatták a beszélgetést. Csatlakozott hozzájuk egy éjfekete orvos is, majd közösen megvizsgálták. Ezután anya szépen elhajtott a gyógyszertárig, ott is talált egy jó kis parkolót (ott sem kellett fizetni), ott is párhuzamos parkolt, majd a gyógyszertárossal németül elcsevegett. Mindezt egy országban, ahol legjobban franciául szeretnek megszólalni. Aztán hazahajtott, és tökéletesen beállt a garázsban a két oszlop közé, sőt, még a biciklit se ütötte el!

Sőt ezek után vette a fáradságot, és Apával közösen megsétáltatták Babszemüket, aki csak ezidő alatt aludt. Így este gyorsan le tudták tenni, de míg e sorokat írom, Bab felébredt s ennek sírással hangot is adott.

Ám e kettő között még ki is porszívózott! 

Ennyit Anya dícséretéről :D

Most megy és elhallgattatja Babját.

Végre megejtettem a nagybevásárlást. Nagyon nem fűlött hozzá a fogam, fel voltam készülve a végig-ordításra, a sok cucc navigálására (babakocsi, baba, kabátok, bevásárlókocsi). De ma egyszerűsítettem: autóval mentünk (igen, a kb 300 m-re lévő osanba), a mélygarázsban szereztem egy osan-kocsit, amibe beletettem Babot hordozóstul: juhéé, csak 1 valamit kellett tolni, és eleve kabát nélkül mentünk (mélygarázsból mélygarázsba). Persze, hogy nem volt se egy, se fél eurósom, amivel ezek a járgányok mennek, így odasomfordáltam egy csajhoz, hogy megvegyem tőle másféle pénzérmékért a kocsiját. Várnom kellett rá, ezalatt Bab egyedül volt a kocsiban. Persze végig néztem, nyitva volt az ajtó, egy nő mégis borzasztóan megrőkönyödve nézett körbe, ki az a hülye, aki egyedül hagyja a babáját a bevásárlókp. garázsában :D

Majdnem mindent meg tudtam venni, Babnak egy szava se volt. Amit nem sikerült, az azért volt, mert baromira le volt rabolva a bolt, csomó polc üresen tátongott. Furcsa volt...

Aztán a kasszánál Babnak még mindig annyira jó kedve volt, hogy óriásiakat kacagott. Mostanában a favorit az, ha lassan mondogatjuk neki (hatásszüneteket várva), hogy Uuukk..... muuuukk.....fuuuuukkk! Ezeken aztán akkorákat tud nevetni, hogy na! :) Nem kis feltűnést keltettünk ezzel. Érdekes, korábban épp a kassza volt, ami kivágta nála a biztosítékot :)

Aztán épphogy hazaértünk, máris hazaért Apja is, kellemes meglepetést okozva ezzel. Ahhoz képest, hogy ma sokára vártuk...

Ja, újabban a járóka-kérdés foglalkoztat. Nem annyira vagyok oda a gondolatért, hogy szegénykémet rács mögé zárjuk, viszont csak kéne neki valami hely a nappaliban, ahol nyugodtan elvan, s a játékai is szintúgy. Ez persze akkor lesz érdekes, ha nemcsak helyzet-, de helyváltoztatásra is képes lesz. Sokat agyaltam azon, hogy hogy is kéne neki valami sarkot elkeríteni számára, de az is elég nehézkes: szivacsot kéne szerezni alá, s valami kerítést is köré. Amit nem tud eltolni, de meg tud benne kapaszkodni. A nagytudású internet szerint létezik olyan, hogy "babakarám". Kétféle dizájnt találtam: egyik sima farácsos- elemes, másik színes műanyag-elemes. Nem is gondoltam volna, hogy ma az osanban, ráadásul a leárazott cuccok között megtalálom az előbbi típust. Hát, élőben nem volt meggyőző... Viszont találtam egy színes, összecsukható járókát. Szóval kezdek visszatérni ebbe az irányba. Nem tudom, mi lenne a legjobb... Már arra is gondoltam, hogy egy felfújható medencével helyettesíteném :D Kiderült, ezt se én találtam ki először. De attól tartok, ezt elég gyorsan tudná átmászni.

Na járóka-kérdésről ennyit.

Ezen kívül mai feladatom az volt, hogy kitakarítsam a hűtőt, illetve kicseréljem az ágyneműt. Abszolválva :)

Bab banánpürét ivott, most pedig épp Apjával birkóznak :) Mindjárt fürcsi.

Egy-két jellegzetes antwerpeni kép:

(a híresztelésekkel ellentétben nagyon szép város, sokszínű, mozgalmas, fejlődő és gazdag.)

Fő tér (Grote Markt) a híres kézdobós szoborral 

(Antwerpen= Hant werpen= kezet dobni. Röviden: a várost egy szörny uralta sokáig, akitől egy hős úgy szabadította meg, hogy levágta a szörny kezét. Kedves, nem?) 

A Notre Dame, ahol 4 Rubens-kép is lapul!

Egy 100 éves városi csarnok üzletközponttá alakítva. A "kehely" tetején pezsgő-bárral. Nem rossz...

Zsidó kislányok vasárnap iskolába sietnek.

Ez pont a szállodánk előtt volt: ugyanis kb a zsidó negyedben laktunk. Óriási élmény! Sajnos felnőttet nem fotóztam (mégiscsak hülyén vette volna ki magát), de mintha évszázadokat repültünk volna vissza az időben, vagy mintha Izraelig utaztunk volna: a hagyománytiszteletük nem mindennapi. Mindenki népviseletben jár, de legalábbis feketében. Mondjuk elég komor az összkép. Még a babakocsik is feketék. Az összes kisfiú-nagyfiú hosszú pajeszt hord, az idősebb férfiak jellegzetes kalapot, a nők kendőt. Mindenki fehér harisnyában jár, legalábbis szombaton.  Még sorolhatnám...

Exotikus piacon olajbogyó-kínálat

Az antik tárgyakat áruló utcában az egyik kirakat. Gyakoriak az ócskapiacok, antik-árusok. Szeretem :)

Részlet az óriási kikötőből. Valójában nem közvetlen a tenger partján fekszik, hanem egy öbölben, amibe a Schlede folyó is torkollik. Évszázadok óta fontos stratégiai pont volt ez a város a kikötője miatt. Pláne, mikor Belgiumnak még gyarmatai is voltak.

Egy modern épület a kikötő város felőli oldalán. Sajnos nem tudom, ki építette, és mi a funkciója, de megtetszett.

Az egész kikötő macskaköves.... Pedig óriási.

Az új igazsságügyi palota, Richard Rogers építésztől. Meg kell mondjam, annyira nem nyűgözött le. Kicsit olyan, mintha vegyítjük Calatrava szerkezetét Frank O. Gehry fémfedésével. Mindenesetre nem én voltam ott az egyedüli, aki épületfotózott... :)

Elől járóban annyit, hogy jól éreztük magunkat, kis ízelítőt nyertünk a városból, de korántsem mondhatjuk, hogy abszolváltuk akár a negyedét is. Az útikönyvünk abból a szempontból jó volt, hogy részletes, és sok mindenre felhívta a figyelmünket. Viszont ott-tartózkodásunkat úgy is jellemezhetnénk, hogy mi az, amit kerestünk, de nem találtunk meg...

• Kerestük a régi mészárszék épületét, mert állítólag nagyon szép, jelenleg valami festmény-múzeum. Hazaindulásunkkor láttuk meg az autóból... :)
• Kerestük a Gyémántcsiszoló üzemet. Valószínűleg szálloda lett belőle...
• Kerestük a Victor Horta-komplexumot. (Szecesszió nagymestere, ami pedig az én kedvenc stílusom...) Olybá tűnt, hogy egy nem éppen jól sikerült modern bevásárlóközpont kapta a nagy hírű építészről a nevét. :(
• Állítólag vasárnaponként madárpiac van. De csak állítólag :( 
• A kikötőnek van egy felkapott része, ahol a nagynevű divattervezők rendezték be műhelyeiket, és különleges éttermek sorakoznak. A városrész neve Het Eilande. A GPS így nem ismeri... :( Utcanevünk nem volt.
• Időhiány miatt eleve be se terveztük a Rubens-házat, vagy a Szépművészeti múzeumot, ahol a németalföldi festők alkotásai lennének megtekinthetők.
• Nem vettünk belga csokit és hűtőmágnest sem.

Viszont:

• bementünk a nyomtatási múzeum kertjébe, mert az szép.
• Voltunk egy sikátor-dzsungelban, ami romantikus.
• Természetesen voltunk a Notre Dame-ban, ahol az egyik Rubens festmény alatt megetettük Babot. (A másikon eleve egy asszony szabad melle és egy durván hájas csecsemő látható, így aztán vettem a bátorságot, és én is szabaddá tettem a cumisüveget, s benyomtam Bab szájába :) )
• Ittunk Starbucks-kávét :)
• Ettünk sült krumplit :) Belgiumban kötelező! Vagy mondjuk inkább: kumpirt... :) Ahogy ők nevezik.
• Vettünk belga sört (amit én ugyan nem szeretek, de van hozzá pohár is. Lassan gyűjtők leszünk e témában :) )
• Voltunk a gyémánt-negyedben, s főleg abban az utcában, ahol a világ gyémántkereskedésének java folyik. Durván félelmetes. Ott nincsenek üzletek, hanem talán banképületekhez hasonlító komor épületek, meg biztonsági cuccokat, meg gyémántcsiszoláshoz szükséges szerszámokat áruló boltok. Meg egy zsinagóga, ahol pár éve robbantottak. Az utca két végét fegyveres őrök őrzik, s térfigyelő kamerák tucatjai vizslatnak. Nem a legkellemesebb élmény...
• Voltunk régiség-piacon. Nem vettünk semmit :) De jó volt.

Összességében sok mindent láttunk, már ami egy babával megnézhető. Biztosan többet is meg lehet nézni egy hétvége alatt, de már annak is örülünk, hogy egyre könnyebb az utazás vele: egyre kevesebb cuccot kell pakolni. S ha jó idő lesz, nem kell azon izgulni, hogy fedett helyen etessünk.

Januárhoz képest gyönyörű időnk volt, mondjuk szombaton néha picit szemerkélt, de végig vagy 13 fok volt, vasárnap pedig 100 ágra sütött a nap! Igazi kiránduló idő.

 Ez volt Bab korábbi éjszakai alvóhelye

(hogy a tegnapi bejegyzést kiegészítsem)

Ma este már nem itthon alszunk, így most írom meg a mai bejegyzést.

Pont az esti utazás miatt, a mai nap is elég sűrűre sikerült (eddig). Reggel futással kezdtem, bár bevallom, ma kicsit kevesebb volt a táv, mint tegnap. Aztán hozzáláttam Bab kinőtt ruháit kiszortírozni. Nem kis munka! Az a durva, hogy pár hónapja 3-4 tele zsák ruha sorakozott a komódban, hogy majd belenő. Mára egy fél szatyornyi maradt a nagyokból, viszont kiszorítanak a kicsik! Annak ellenére, hogy a legkisebbekből már novemberben két zsákkal hazavittünk... Hihetetlen gyorsan nő, jelenleg nincs egyetlen rugdalózója sem, ami jó lenne rá. Mondjuk nem is használjuk már a rugdalózót. Nem tudom, valahogy nem tartom annyira praktikusnak, A dereka így sem fázik meg.

Szóval ezzel el is ment a délelőtt nagy része, plusz azzal, hogy előszedtem a mi ruháinkat a csomagoláshoz.

Most, amíg az ebédem rotyog, és Bab is alszik, gondoltam leülök ide.

Következő projektem, a jelenleg kelésben lévő tészta kisütése. A receptet én találtam ki, mert a múltkor egy kicsit tömörre sikerült a stanglim, illetve volt itthon fél doboz tejfölöm is, amit nem kéne megromlasztani. Szóval meglátjuk, mi sül ki belőle. Ha jó lesz, leírom, hogy is csináltam (már magam miatt is, hogy meglegyen.)

Este pedig Apja munkája után indulunk Antwerpenbe. Kíváncsian várom, ugyanis az útikönyv nagyon felcsigázott: sok érdekességet tartogat állítólag. Modern építészet nem olyan sok várható, mint Baselban, de azért egy Richard Rogers itt is benéz. Inkább az ódon utcák régiségboltjai vonzóak, meg persze a mérhetetlen mennyiségű Rubens-kép, meg a számomra nagyon szimpatikus Art Nouveau-s és Art Deco-s házikók. A gótikus katedrálisról nem is beszélve. Meglátjuk, mit sikerül abszolválni... 

Szóval szerintem hétfőig nem jelentkezek itt, akkor viszont képekkel!

***

A mai kreációm

Két órával később... Kisült a stangli, közben pedig vendégünk is volt Editke személyében. 

Szóval a stangli nagyon tuti lett! Omlós és laza, pedig már kezdtem róla lemondani, hogy teljes kiőrlésű lisztből is lehet ilyet sütni.

Szerintem a titok nyitja a szódabikarbónában van.

Csak fél adagot sütöttem, így nem lett sok, bátran duplázzátok a mennyiségeket!

A recept alapja Evelyntől származik, a többi az én kísérletezésem.

Tehát, a hozzávalók:

kb 250 (500) g teljes kiőrlésű liszt

1 dl (2 dl) tejföl

50 g (100 g) vaj

1 db (2 db) tojás

1 ek. (2 ek.) olívaolaj

csipet szódabikarbóna

fél cs. (1 cs.) porélesztő

só

leheletnyi fokhagymapor (nem összetévesztendő a fokhagymás lehelettel)

kis víz, kb. fél-1 dl

Homogén tésztává gyúrom a hozzávalókat. 1 órán át meleg helyen kelesztem. Utána megpróbáltam kis háromszögeket formázni, nem több, mint kb 1 ek. mennyiségű tésztából. A háromszögeket felcsavarom az egyik csücsök felé. 180 fokra előmelegítem a sütőt közben. A tepsire sütőpapírt teszek. A stanglik tetejét szezámmaggal v. sajttal szórom meg. Kb negyedóra / 20 perc alatt készre sütöm. Lehet, szebb lett volna a teteje, ha megkentem volna tojással, így nem pirultak meg. Viszont nagyon fincsi lett!

Megyek pakolni.... Pussz!

Ejha, majdnem kifutottam az időből, hogy még ma írjak :) Éppen ezért gyors is leszek. Eddig nyugdíjaztunk (mit is kéne csinálni, de még most se tudjuk a választ.)

Már nem is írom, hogy Bab hogy teljesített éjszaka, mert úgyis rácáfol következő éjjel. Maradjunk annyiban, hogy mára ki tudta pihenni magamat, sőt annyira, hogy arra is rávettem reggel magamat, hogy elmenjek futni. (Valahol el kell kezdeni. Ez legalább ingyen van, és reggel még Apja is itthon van.) Nem is bizonyult rossz döntésnek: jól felpörögtem utána. Közben pedig kölcsönösen jól megijedtünk egymástól egy mókussal :D. Kár, hogy nem volt nálam fényképező, persze éppen jó feltételekkel beállítva és bekapcsolva. :) Egyéb kívánalmam nincs.... De tényleg, kb 2 méterről láttam: nem is olyan kicsi ez az állat! Nagyon szép vörös bundája volt. Tulajdonképpen nagyon szép állat. A futásról még annyit, hogy ma kifejezetten rossz idő volt: esős és szeles... Remélem, jó időben még nagyobb lesz a kedvem hozzá.

Délután viszont kénytelen voltam Babbal együtt kimozdulni, ugyanis ki kellett váltani, amit a tegnapi doki felírt. Na neki már nem annyira tetszett az eső és még kevésbé a szél. De aztán csak elaludt a rám kötött hordozóban hazafelé :) (Azért írtam ki, nehogy félreértés essék, nem az autós hordozóban.)

Aztán pedig újabb feladatot találtam ki magamnak: kicseréltem a bölcsőt a kiságyra. Egyrészt, mert tegnap úgy találtam, Bab már szívesen fordulna oldalára alvás közben, de akadályoztatva volt, szóval kinőtte lassan a bölcsőt. Másrészt volt némi rendezkedési kedvem :) Persze ez némi takarítással is járt... De jó lett: a kiságy odakerült a hasonszőrű pelenkázója mellé, a bölcső pedig a nappaliba, de így az jóval szellősebbé vált.

Andiéknak ezúton is köszönjük még egyszer a bölcsőt! :) Igyekszünk épségben visszajuttatni! :)

Most pedig irány az ágyikó, ráadásul még a ruhákért is le kell szaladni a mosókonyhába... :(

Végre egy energikus nap! Ehhez az is hozzájárult persze, hogy tegnap sikerült időben lefeküdnünk, aztán az is, hogy csak kétszer evett Bogyesz, abból is a 2. már szinte reggel volt.

Délelőtt gyorsan főztem egy fincsi kis gombapörköltet galuskával, hogy mire Apa hazaér délre felvigyázni, addigra legyen ebédje.

Merthogy ezek után pattantam és már ott is voltam aqua-joggingon, ahol szerintem ma egész jól teljesítettem: még az oktató is megdicsért. :) Persze, mert nem beszélgettem senkivel, hanem koncentráltam :)

Itthon aztán csomó olyan dolognak ugrottam neki, amit már rég el kellett volna intéznem, s elég hatékony voltam. Persze ez sajnos azzal is járt, hogy néha le kellett kötnöm Bab figyelmét mással is, mint pl hinta, meg mondókás dvd. Már hallom is a pszichológusokat, akik rossz anyának neveznek, mert leültettem 20 percre az 5 hónapos gyerekemet a tv elé :) Az én véleményem erről az, hogy: egyrészt: fogalma sincs, hogy tvt néz, csak a színes képeket látja, másrészt: kedves mondókákat és gyerekdalokat nem hiszem, hogy ártalmas hallani. Addig is én kipucoltam a zuhanykabint, meg a bepenészedett ablakkereteket. Ugyanis, mióta minden éjjel párologtatunk (valószínűleg nem is eredménytelenül), azóta viszont ez lett a negatív hatás. Mindig van valami....

Ja igen: voltunk Babbal dokinál. Kb 6-szor hívtam fel a központot, hogy időpontot kérjek, mire 7.-re felvették, és közölték, hogy ma pont a mi dokinénik az ügyeletes, bármikor is megyünk. Így aztán nem siettünk (elvileg este 10-ig rendelt), Apa munkája után mentünk csak be, 7 óra tájban. Végül persze nem hozzá kerültünk, hanem egy doktorbácsihoz, aki nem sokat csinált, azt mondta, hagyjuk lenőni, meg kenjük be naponta fertőtlenítővel Bab körmét. Na legalább ezen is túl vagyunk. 

Szóval ma ilyen béna hétköznapi  történések voltak, de hát nem csak mindig móka és kacagás az élet ugye.

De Bab ma is cuki volt, sokat kacarászott, (mert azért Babnak mégiscsak móka és kacagás az élete). Főleg Apával tudnak sokat nevetgélni mert ő tudja, hol van rajta a kacagó-gomb. :)

Ma megint az almalé volt a soros, jól megitta mindet, aztán elaludt rajtam :) Fel se keltem, hanem hagytam, hagy pihenjen rajtam, meg akkor már én is ki voltam fáradva, úgyhogy együtt pihentünk a kanapén. Egyszer felébredt, felnézett rám, szélesen elmosolyodott, aztán azzal a lendülettel csukódtak is vissza a szemei. Mondjuk nála ez azt jelenti, hogy még nyitva a szeme, de a szemgolyói már nem látszanak :D. Kiskora óta ezt csinálja... Mindig nevetünk ezen, kis zombi lesz, aki megnézi, mi van a fejében :)

Bab végre ágyban. Ne tudjátok meg: éjjel kb óránként keltünk, kis evés, visszaalvás. Úgy 6-szor. Kár volt tegnap azon sajnálkoznom, hogy 3-szor keltünk... De hogy ezt mért csinálta?...

Napközben nyugi volt, szerencsére alábbhagyott a szájpi-kiköpési mánia. Újabb probléma ütötte viszont fel a fejét: szegény Babónak benőtt az egyik lábujjkörme, s nem nagyon tudunk vele mit kezdeni, mert bár alvás közben próbáltuk helyre hozni, a fájdalomra mindig felébredt. Doktornéni lesz a vége... :(

Egyébként ma is cukiskodott sokat, pl evés közben rám néz, aztán nevet hangosan. Apának is mindig örül, mikor hazaér.

Esti program osan volt. Végig egy hangot se szólt, nézelődött. Bezzeg ha egyedül vittem volna...

Vicces ez az osan: egész biztos, hogy ha elmegy az ember, találkozik ott magyarokkal. De ma legalább 3 magyar családot is hallottunk, sőt, mielőtt elindultunk volna, a mélygarázsban is magyarok beszélgettek, akikkel még sose találkoztunk.

Apa megint hódolt halak iránti szenvedélyének, így vacsira vettünk homár+languszta levest és Szent Jakab kagylót. Hát a leves az eléggé felejtős volt, de a kagyló nagyon finom! Félig el volt készítve: egyfajta krémet csináltak belőle, majd visszatöltötték a héjába, és ki kellett sütni. Persze kis adag volt, mondhatni előétel mennyiségű, mert persze nem is olcsó.

Komolyan, csak most esett le, hogy az El Caminonak miért ez a jelképe: merthogy az Szent Jakab útja...

Mondjuk, hogy a Shellnek mi köze hozzá, erre még nem jöttem rá. Gondolom ki kellett találni valamit.

Az éjjeli háromszori etetés után viszonylag kellemes nap következett. Azt hiszem, Bab a tegnap éjjeli 1 evést most pótolta be. Átlagra kijön a 2... De akkor már maradnék a mindig 2-nél.

De azért kipihentük jól magunkat. Szerencsére délre jól el is készültem, mert bejelentkezett Réka egy gyors látogatásra. Még tudtam módosítani az ebéd mennyiségén, úgyhogy meg tudtam hívni :)

A mai nap egyébként a csuklás jegyében telt: reggel -nem vicc- több mint 1 órán át csuklott szegény Bébi, aztán délután is rájött, és szerencsére, most este, altatáskor is. Ez a lehető legrosszabb időpont: szegény gyerek már tényleg elaludna, de 10 másodpercenként ugrik egyet. Már fel voltam készülve az egy órás altatásra is a reggelből kiindulva, de szerencsére 10 perc alatt abbamaradt.

Tegnap nem is írtam, hogy Bab megivott kb 1 dl almalevet minden zokszó nélkül. Ezen felbuzdulva ma sütőtökpürét adtam neki: felhígítva. Kb 5 kanálnak megfelelő mennyiséget dupláztam meg vízzel. Láss csodát: úgy nyelte, mintha mindig is a kedvence lett volna. Tehát nem az íze ellen volt kifogása eddig sem, hanem az állaga ellen, amit a nehezen nyelés sem segített elő (mindig visszaköszönt a lapka fölött...) Még ivott volna többet is, de gondoltam kezdetnek ennyi is elég. Szóval most mégis felcsillant a remény, hogy el tudom kezdeni a hozzátáplálást.

Este nagyon aranyos játékot talál ki: ült az ölemben, néztük a laptopot, és a következő pillanatban felnézett rám, a kis kezével megérintette az arcomat, aztán visszanézett a laptopra. Aztán megint rám, megfogta az orromat, vagy amit ért, aztán laptop. És ezt kb 10-szer egymás után. A végén már nagyon nevettem, annyira cuki volt, hogy ilyet kitalál.

Miközben Apa elment mászni, kicsit én is tornáztam hasizomra (inkább hashájra :D), aztán sütöttem stanglit Evelyn recepttárából holnap reggelre. (Finom lett!!)

Szilvi nénikének ezúton is gratulálunk a frissensült diplomájához!

Most pedig következzen Varró Dániel ide vonatkozó verse: :)

Csukolgató

(csodálkozva csukló csecsemőknek mondjuk)

Hukk! Hukk! Hukk!

Ez meg mi?

Hát mi késztet össze-össze

rezzenni?

Nagypapád, ki negyvenöttel

ment a megengedett felett,

épp ebben a pillanatban

a rendőrnek felemleget:

Eltűnődtem, mit csinálhat

most az én kis unkám,

azonkívül lassan menni

rettentően unok ám!

Nagymamád a bablevesbe

csülköt vesz a hentesnél,

közben rólad áradozik:

Képzelje csak kedveském,

van nekem egy kisunokám,

ilyen cuki, olyan cuki - 

fényképet is mutat rólad,

bólogat a pultos muki:

Tényleg cuki. Roppant cuki.

Gratulálok, nagymama.

Értékelném, hogyha kicsit

dolgozni is hagyna ma.

Emleget az egész család,

a képeket nézik épp,

miket rólad a facebookra

feltöltött a nénikéd.

Ezért kezdtél csukladozni,

hukk-hukk-hukk,

de ahogy jött, el is múlik

ukkmukkfukk.

Itt a következő videó. Ne kérdezzétek, miért rosszak az arányok... Pedig sokat játszottunk vele, hogy jó legyen. A gépen jó is, mire ide felkerül, összemegy... :(

FORDULAT

Késve bár de törve nem, végre itt a videó. Sőt, ha már ennyire belelendültünk, rögtön lesz egy másik is.

Ja, és ma végre megfordult a másik irányba is, bár ezt még nem annyira tudatosította magában. A trükköm az volt, hogy minden játékát a megfelelő oldalára tettem, hogy legyen motiváció.

Ma is nagyon jól viselkedett már ami a napközbeni elalvásokat illeti. Sőt, az éjszaka miatt is dícséret illeti, mert eddigi pályafutása során talán ha 1-2-szer bírta ilyen sokáig éjjeli evés nélkül, egész sokat aludt egy huzamban: fél 10-től fél 5-ig. Pedig előző nap is elég sokat aludt, tehát nem az a megoldás, hogy nem kell hagyni aludni napközben. Nem tudom, mi a megoldás :) De rendszeresíthetné...

A szájpi-kiköpést továbbra is jó mókának tartja, erre sincs még megoldás. Hiába mondogatjuk neki, hogy vegyen példát rólunk, mi se köpjük kis a szájpadlásunkat... 

Estére nagyon fincsi vacsit rittyentettem Evelyn gasztroblogjáról. Apa is megnyalta mind a 10 ujját utána :) Egyébként laza napot tartottunk, kis vasalással, meg Bab videójának megnézésével. Betelt az első kazija :) Olyan pici  volt! És olyan sokat változott!

Ja, jut eszembe, koszmó-kérdés. Hátha másnak is segít. Nálunk az vált be, hogy: először is, már korábban írtam, amikor nagyon elharapózott, az alkohol lehozta, amikor más már nem. Most, hogy viszonylag kezelhető mennyiségű, nap mint nap fésülgetem, aztán zsíros krémmel bekenem a fejtetőt. Rájöttünk ugyanis, hogy ez is a száraz levegőnek köszönhető. A Babé sampon használatán is változtattunk, azaz elkezdtük rendeltetésszerűen alkalmazni :D De mondom, első sorban nem ez segített.

Új dologra kaptam rá mostanában: a régi lemezjátékok nagyszerűségére találtam rá. Emlékeztek még a csipegető csibére, meg a kulccsal felhúzható kisautókra? De ha az ember rákeres, végeláthatalan a kínálat: a doboló robottól elkezdve, a körhintákon és búgócsigákon át a lemez-autópályákig... Óriási a választék! Nem azért, hogy mindenáron ilyen játékokkal venném körbe Ádámot, de nekünk is megtetszettek ezek a régiségek. Sőt, kicsi gyereknek eleve nem ajánlatos odaadni őket, mert ha nyalogatják, a fémből kioldódhatnak dolgok. De ha nagyobb lesz, esetleg érdekesek lehetnek ezek is, nem csak a Transformersek és társaik... Ha megfelelő helyen veszi az ember, nem is drágák.

Na, Baba alkotott. Épp az imént fürdettük meg, hát a pelenkázón nem összepisilte magát? Még meg se tudtuk törölni...

Egyébként bukási kísérletei is vannak: tegnap Apja hátát jelölte meg különleges módon: egy iszonyat hosszú egyenes csíkban sikerült eltalálnia, amely még a nadrágján is folytatódott :) Ma meg én játék közben a fejem fölé emeltem... Na ezt nem kellett volna. Egyrészt, két kezével úgy belekapaszkodott a hajamba, mint még soha (nagyon erős lett!), és közben jól lehányta a hajamat, amely a mellkasomon folytatódott. (Azóta is kemény a hajam :D) Kicsit nehéz volt leválasztanom magamról, vagyis a hajamról a gyereket, pedig hipergyors törlésre volt szükség. Jó kis helyzet volt...

No, most megyek altatni... Az említett második videó később jön.

Klasszisokkal jobb volt a mai napunk, mint a korábbiak: egyrészt ki udtunk magunkat pihenni, másrészt Bogyesz egyik nappali alvásánál sem zendített rá, hanem szépen elaludt. Az első nagyon vicces volt, fogtam a kezembe, először a haját fésülgettem (mindennapi kötelező program a koszmótlanítás jegyében), majd gondoltam még ezt meg azt megnézek a neten, miközben az ölemben ül, majd csak utána teszem le játszani. Egyszer csak azt veszem észre, hogy szegénykémnek csuklik le a feje :) Olyan mélyen sikerült bealudnia, hogy símán felvettem és bevittem a nagyágyra alvó Apja mellé :). Jót aludtak ott együtt, addig sitty-sutty kitakarítottam, sőt félig meg is főztem. Egész büszke lettem, milyen jól haladok. Végül a vasalást csak elfelejtettem, mert délután elmentünk két Casaba is, mert kinéztük az újságban, hogy egy nekünk való polcot leáraztak. (Kellenek még rakodófelületek.) Az elsőben nem volt, de a másodikban félretették a nevünkre. Viszont élőben már mégsem tetszett annyira... Pedig elég olcsó volt. Vagy talán épp ezért volt olcsó :) Szerettünk volna egy falipolcot is a hajónknak, de azt se kaptunk, így aztán csak csekélységekkel tértünk haza kedvenc boltunkból. Bab ott is jól viselkedett, ha nem aludt, nézelődött. Meg néha zavarba ejtően hörgött :) Rosszabb mint egy vénember :D

Amúgy továbbra is csak egy irányba forog, de azt egyfolytában.

Azt vettem még ma észre, hogy a kedvenc versét, az Iciri-picirit annyira ismeri már, hogy tudja, mikor van vége. Ha sír, és elkezdjük mondani, elhallgat, és nagyon figyel, nézi a szánkat, még mosolyog is hozzá, aztán ahogy az utolsó sort mondom, már nem néz, hanem nézelődni kezd, vagy folytatja a nyikorgást.

Egyébként a Volt egy török, Mehemedet altatásra szoktam használni, mert lehet jó monotonan mondani, és ez nagyon bevált módszer lett. Mindig bealszik a hangomtól :D. Azt hiszem ez nem túl hízelgő...

Kitettük a fenyőt a teraszra. Egyelőre nem tudjuk, hová is kell vinni, senki nem rakta még ki az utcára, nem tudjuk, hová tették el őket. De egész jól mutat a teraszon :) Csak azon gondolkoztam, ha a szomszéd gyerekek meglátják, hogyan magyarázzák nekik a szüleik a dolgot: "azért tették ki kislányom, hogy vissza küldjék az angyalkának, hogy hozza el jövőre is"?

A hó 2 nap alatt teljesen elolvadt. Nem bánom, ha ez már a tavaszi felmelegedés része. Sőt, egyenesen remélem! Egész szép napos idő volt ma.

Végre péntek. Pedig ez Apának rövid hete volt, de jó lesz, hogy hétvégén itthon lesz. Komolyan kikészít néha a gyerek. Nem tudom, hogy elrontottuk-e valahol, de most tényleg hisztis volt egész nap, egyfolytában kézben akart lenni, vagy ordított. Ha felvettem, azért fájt a hátam, ha hagytam sírni a fejem fájdult meg. Mire hazajött Apja, odaadtam neki, hogy csak vigye el kicsit messzire, menjenek el kettesben az osanba, de kérek 1 óra szabadidőt. Se dolgozni se pihenni nem hagyott ma Bab. Mire visszajöttek, kicsit összeszedtem magamat is meg a lakást is, csináltam vacsira kukoricalevest.

Ráadásul amióta kitalálta, hogy meg tud fordulni (amit annyira vártunk...) azóta egyfolytában megfordul, aztán hason fekve ordít, mert nem tud visszafordulni. De még szinte vissza se fordítom, már azon ügyködik, hogy hasra forduljon. Ezzel ment a délután: én próbáltam szétszedni a fát, de közben percenként ugráltam oda megforgatni, hogy ne sírjon már. 

Sajnos arra is rájött, hogy bármilyen ragasztó ellenére simán ki tudja köpni a kis műanyag lapkáját, ezért ezt is percenként gyakorolta: visszatettem, kiköpte. Szájkitakarítás, lapkalemosás, ragasztózás, berakás, aztán mindez előlről úgy 20-szor.

Na ezekben fáradtam ki.

Holnapra takarítást és főzést terveztem. Viszont Apja nem hozott zellert, így nem az lesz, amiket kitaláltam. Vagy lehet, hogy reggel elugrok érte. Karácsonyi díszeket eltettem, most kicsit üresebb lett a lakás, de ez is jó. Könnyebb lesz porszívózni. 

Mára ennyi :)

Vannak sírós napok. Most nem magamról beszélek, de mondjuk nekem se kell egy kis sírásért a szomszédba menni. Na jó, általában nem sok okom van rá. De hogy ma mi lehetett Bab baja, arra csak az előbb kezdtem rádöbbenni: szerintem fogzik. Szerencsére kb egy hete beszereztünk neki tuti íny-masszírozó rágókákat, de olyan jól eltettem, hogy most meg nem találom, sok időm meg nincs keresgélni, mert ha csak 2 percre tűnök el, már óbégatás van. Csak jőjjön haza Apa a mászásból, megkapja a fiát, aztán megkeresem a rágókát. 

Az is klafa, hogy megfordult, de most már sehol nem hagyhatom ott, sőt ha kell, ha nem forgolódik, itt inkább a HA NEM-en van a hangsúly. Pl pelenkázás közben ez nem annyira üdvös... Meg aztán a pelenkázón megtalált egy zenélő fadobozt is, amit feltétlen meg kellett szereznie, csak aztán betette szépen a tokája alá, a kezeit meg felemelte, és a gyerek nyakát a fadoboz nyírta... Jó kis látvány volt. Na jó, nem történt baja, ott voltam mellette és azonnal kettéválasztottam őket. De hogy mikre kell még számítani?

Na nem volt ma osanozás, mert ritka ronda időnk volt. Bár olvadás van, de egész napos esőzés is. Apja nadrágjai továbbra is ott hevernek...

Cserébe viszont beraktam 3 mosást! Az utazással sok szennyes jár...

Ja, kérdés: mért csak egyik irányba hajlandó forgolászni a Kölyke? Úgy értem azon belül, hogy hátról hasra, csak a jobboldali irányba. Majd rájön, hogy másikba is lehet?

A kis hintánk ma is jó szolgálatot tett: a nagy sírás közepette beletettem, és volt kb negyedórás meglepett csend :) Anyja örömére... (Akkor ugyan kereshettem volna a rágókát, de akkor még csak szimpla hisztinek diagnosztizáltam...)

További két dolog, amely néhány pillanatig-percig lekötötte a figyelmét: az egyik az Edittől kapott gyerekdalos-mondókás dvd, amit elnézegetett, mivel jó színesek a képei, és néhány dalt még Anyja is tud vele énekelni. A másik a harangjáték, ami a nagy sírás közben megszóltalt, és hirtelen felfigyelt rá.

Most megint beletettem a hintába, hogy nyerjek pár percet, de már nincs hatása... Épp ott tartok, hogy kb mindegy, hogy ott ordít, vagy a kezemben.... Különben is: ha nem nézek rá, akkor abbahagyja, és elvan magában is, csak ha észreveszi, hogy van kinek sírni, akkor zendít rá... 

Na nézzünk néhány sírásmentes képet. Ja, nem: az utolsón sír, én meg nevettem: nagyon kreatívan talált helyet a csörgőjének.

 Ikea-katalógus-lapozgatós

 Apja haját-tépős-megevős

Csörgős sírós-nevetős

A mai napot jellemezvén idézném itt Varró Dániel kapcsolódó anyagú költeményét:

Firtatgató

(ha nem tudjuk, miért nyí a baba, 

ezt kell neki mondogatni)

Kisbaba, mi a stájsz?

Mi miatt kiabálsz?

Mi a nagy helyzet?

Szomjadat jelzed?

Hogy állnak a dolgok?

Nem vagy boldog?

Mi a probléma?

Uncsi a téma?

A nyakadon mi a kolonc?

Szeparációsan szorongsz?

Mi a szitu? Na mesélj!

Elalvásra van esély?