Vissza a blogoláshoz :)

Az van, hogy néha élni is kell, hogy aztán legyen miről beszámolni :). Mostanában voltunk sokfelé, készültek is a képek szép számban, de arra már nem jutott idő, hogy itt közzé tegyem. Ez azt jelenti, hogy most ömlesztem őket a nyakatokba (már annak, akit érdekel), és mégpedig az se biztos, hogy időrendi sorrendben. Olyannyira nem, hogy mai képekkel kezdem, aztán majd jön a többi is.

Szóval igyekszem visszatérni, és rendszeresen jelentkezni.

Péntek, fél 5, Nittel. Ragyogó napsütés, záporos eső. (A frizura mégis tartós marad.) Egyenes következmény: szivárvány-jelenség. Szemfülesek kiszúrhatják azt is, hogy dupla volt! (Egyébként épp sétáltunk haza az oviból.)

Lehet, hogy ő is a szivárványt nézi? (vagy nem is látnak színeket? vagy azok a kutyák?)

Az elmaradhatatlan piros falevelek. Mert én látom a színeket :)

Siiinging in the raiin...

Luxembourgi falvak 5.: Lenningen

Ádám mostanában már így indul velem sétálni: faluba megyünk? :) (vagyis futóbiciklit autóba be, és nyomás valami ismeretlen falu feltérképezése :)

Lehet, hamarosan ki fogom terjeszteni a falunézéseket Németországra is. Korábban a Mosel-menti falvaktól nem annyira jött az ihlet, hogy ott fényképezni kéne, de ma véletlenül olyan helyeken keresztül vezetett az utam, ahova még vissza kell majd menni :)

Vissza Lenningenhez, ami azért még Luxembourghoz tartozik. (Nem, Leningrádhoz nincs köze.)

Ezzel a faluval eltávolodtunk a Moseltől, viszont nem kevésbé szép tájakra érkezünk. Érződik, hogy nagy a nyugalom, nem lehet rossz itt lakni. Talán azért éreztem ezt a "hazaértem" feelinget, mert itt is fel van túrva minden utca, akárcsak Nittelben :) Valahogy mindenkire most jött rá a csatorna-cserélhetnékje. Éppen ezért, ahogy a korábbi falvakat se, ezt se tudtuk Macival teljesen töviről hegyire bejárni, mindig is maradtak ki szép részek, s az ezeket megmutató képek.

Viszont ezek vannak:

Nem egy túlkomponált kép: autóból fotóztam és sietni kellett :) De ez a ház!!! Rájöttem, hogy bírom ezeket a merész színeket. Most a ház sárgájáról beszélek, a piros levelek csak hab a tortán :) A szürke luxi időjárásban ezek hozzák meg a jókedvet.

Ennek meg kifejezetten vintage színei vannak, nem? :) (ajtó már csak az ajtós posztban lesz közelebbről :)

Őszi bejárat

Jók ezek a kis belső utcák/ szinte udvarok

Őszi színek virágokkal!

Nem tudom, ez a rom tetszik nekem :) Lehet, hogy látnék benne fantáziát?

No jó, láttam már tyúkot, de itt az utcán bóklászva ez elég meglepő volt

No és a szerencsésebbeknek ilyen kilátás jár.

A kedvencem! (igen, Machtumban egy nagyon hasonlót már fényképeztem, de talán ez eddig a legszebb.)

Néédcsak cuki kisautót, Anyaaaa! Lefényképezeed?

Ez ugyan nem egy régi ház, s általában a félnyereg tetőnek nem is vagyok nagy híve, de azért van egy hangulata. Főleg annak a cink dézsának ott középen! :)

Mai sétánk képekben

Nagyon hosszút sétáltunk ma Mackóval, aki jól bírta: a kb másfél óra utolsó 3 percében vetette csak fel magát, amikor már közel voltunk az autóhoz. (Mert persze autóval mentünk, ugyan nincs messze a városrész, kb 1-1,5 km-re, de ha addig is gyalog mennénk, akkor addig elfáradnánk, mire odaérnénk.) Szóval, minden reggel, mikor a bölcsibe tartunk, elmegyünk 1-2 érdekes és szupi házikó mellett, s ez adta az ötletet, hogy gyalog is meg kéne ismerni a környéket. Leginkább családi házas, illetve kisebb társasházas rész, ami azt jelenti, nem olyan egyhangú, mint a mi lakótelepünk.

Elsőként a bölcsit fotóztam le, hogy legyen némi fogalmatok a helyről, na persze ezt is csak kintről, hiszen odabent talán személyiségi jogokat sértenék a fényképezéssel :)

Ez a 'szép' kék lenne az. Földszint+ két emelet,+szuterén, ez utóbbiban alszanak a gyerekek. Maci csoportszobája a földszinten van egyébként, fentebb eggyel a kisbabák számára van hely kialakítva, illetve talán itt vannak a napközis nagyobbak is. (Ilyen szolgáltatásuk is van, iskolások részére.) Ha jól emlékszem, a legfelső emeleten a személyzeti helyiségek, irodák vannak. Szóval ez a "Caterpillar Haven", vagyis Hernyó Menedék. :)

És itt indul a sétánk, ahol minden nekem tetsző részletet megörökítettem, szóval nem lesz rövid a fényképek sora :)
Szeretem az ajtódíszeket, de ezt már tudjátok :). Ez itt pl egy téli, mégsem karácsonyi példány.

Tetszett ez az átmeneti-tér megoldás. Télen egy dekoratív előszoba, aminek nyilván hőfogó funkciója van. Nyáron kinyitva kellemes terasz.

Ez is hasonlóan otthonos előtér, bár mint látjuk, télen is nyitott. Ez egy nagyon kedvenc háznak a részlete, pontosabban talán kettő ház, amelyek összeépültek, lásd lentebbi képeken.

 ...szóval ez a nagyon kedvenc ház, amely mellett minden nap tátott szájjal mennénk el a bölcsibe vezető úton, ha nem a vezetésre kéne koncentrálnom jobban. Mondjuk kis hátránya, hogy völgyben fekszik, tehát eleve kevesebb napfény éri, ráadásul, ahogy a képen látható, egy híd megy el felette igen közel. De mindezek ellenére bevállalnám :)

Itt látszik az összeépülés, szóval nem igazán tudom eldönteni, ezt most hány család is lakja...

A télikert a szívem csücske. Meg a színek is. Eleve spaletta-mániás vagyok.

Garázsajtó mellett:

Nem mertem több képet készíteni erről a házról, úgyhogy gyorsan átfókuszáltam Macira. Jegesmacira.

Ez itt egy másik érdekes ház a bölcsibe vezető úton. Egész más a stílus, ezt elismerem, de mégis tetszik ez is. (hát ugye építész-kötelességem...:)
Ez a ház sarkon áll, mellette meredeken megy le az út. Vagyis az első fotón az látszik, míg elölről a terasz, vagyis az emelet szintjére érkezünk.

Azért egy ilyen nagy teraszt elfogadnánk, igaz? A faburkolatról nem is beszélve... Meg a ház egyszerű, mégis nagyszerű kialakításáról. (Végülis csak a garázs tetejét használták ki terasznak, ilyet meg látott már a világ, de nem ebben a minőségben, azt hiszem.) Tehát így néz ki a ház a lejtős útról nézve:

 És csak fotóztam...

meg fotóztam.... (Láthatóan nem voltak itthon.)

Itt már majdnem visszaértünk az autóhoz, mikor Macival úgy döntöttünk, teszünk még egy kört a másik irányba. Ekkor készültek a következők:

'Shabby chic', vagyis kopott stílus :) Ilyen is van itt. Csak tudnám, nekem miért tetszett?

Télen a leszüreteletlen levendulabokor:

 Hívogató, nem?

Ez egy Brasserienek az ablaka:

Séta Pfaffenthalban

Tudom, lemaradtam, mint a borravaló, de nálunk is január van, ami egyenlő az uborkaszezonnal. Már nincsenek ünnepek, de alig van program. Amúgy is jobb otthon kuckózni :) No de szombat délután azért felkerekedtünk, Macinak kell a friss levegő! felkiáltással. A hosszú sétát jobban bírta mint én, de mentségemre legyen mondva, én nem rég még beteg voltam :)

Szóval egy hozzánk nagyon közeli helyre mentünk el sétálgatni. A kirchbergi fennsíkot, vagyis a városrészt, ahol mi lakunk, meg ahol az uniós intézmények leledzenek, egy óriási piros híd köti össze a város többi részével. Ő a Pont Grand-Duchesse Charlotte. A híd alatti területet hívják Pfaffenthalnak, ez volt a kiindulási pontunk. (És persze az érkezési is.) Innen sétáltunk felfelé a Vauban-ösvényen, amely egy torony megmászásával indul. A lépcsőzés során egy kis vasúti átjárón kelünk át, egész pontosan egy üveghídon, ahonnan 2 évesek szemmel tarthatják az épp közlekedő vonatokat.

A toronyból visszanézve ez a látkép Pfaffenthalra:

 Később, az ösvényen haladva ilyen kis bástyák mellett vezet el az utunk:

Az 1 centis hó értelme, hogy szép lesz tőle a táj, de még nem kell attól tartani, hogy az erdei utak járhatatlanok. (Sár és pocsolyák, azok vannak, a kétévesek további nagy örömére.)

Az ösvény a híd felé vezet. Mi nap mint nap kelünk át rajta, de olyankor nem szembesülünk vele, milyen monumentális. Csak egy ilyen szombati séta alkalmával:

A száraz tények:

A hidat 1965-ben építették Egon Jux tervei alapján. Az Alzette folyó fölött 75 m-re magasan kel át, teljes hossza 355 m, de az alátámasztások távolsága 234 m. 25 m széles, és 4900 tonna ez a vasszerkezet.

A wikipédia szerint egészen 1990-ig évente ugráltak le itt öngyilkosok, amikor is megkapta két oldalt a plexi falat, ami kicsit megnehezíti nekik az ugrándozást.

Sárika beterpeszt:

Csak az arányok kedvéért: 

Később egy másik úton tértünk vissza a völgybe, ahol ez a plakát fogadott minket:

Jelenlegi kedvenc képem, ahol Apája leviszi Mackót az Alzette folyóhoz