Tegnap már kora délután kifogytunk a megabájtokból, amit a világhálóhoz szokott kis lelkünk rosszul viselt, de mondhatom, a család még rosszabbul. (nem értették, hova tűntünk, igaz? :D)
Megnyugtatásul azért leírom, senki semmi fontosról nem maradt le, ezek a napok itt mind egyformák.
Ha már történésről van szó, akkor inkább a mai nap volt érdekes, amikor is újra "időpontunk" volt a HNO-osztályon. (Fül-Orr-Gégészet, mintha mi FOG-nak rövidítenénk). Hát előre fáztunk a dologtól, ezeknek semmi se szent ugyanis, tökéletesen mindegy, hogy van-e az embernek időpontja, vagy nincs, 6 hónapos-e az illető, vagy felnőtt, frissen műtött/műtétre vár vagy esetleg a baja tudna is várni. Már legalábbis azt a 2x5 percet, amennyit mi bent töltöttünk. Legelső HNO-élményünk során nem volt időpontunk, sőt talán már péntek délután volt. Az ember megértette, hogy 3 órát várakoztatják, még ha egy 2 hónapos gyerekről is van szó.
Másodszor (azaz múlt hétfőn) írtam, hogy 1-re volt időpontunk és 4-re végeztünk.
Hiába van időpontunk 10-re, hiába érünk oda 15 perccel korábban, odáig se jutunk 10-ig, hogy a papírunkat leadjuk! Aztán várunk, hogy szólítsanak (nem keveset). Bab bealszik (na ez se véletlen, de ez egy másik történet), a gyerekek ordibálnak körülötte. Bennem meg megy fel a pumpa. Valahogy mindenhol tök büdös van... Ráadásul tudom, hogy itt hiába várunk végig egy sort, mert a hallásvizsgálathoz külön végig kell majd állnunk egy másikat. Így is lett. Az ember azt gondolná, majd legalább előrevesznek, ha látják, hogy gyerekkel vagyunk. MINDENKI gyerekkel volt előttünk, ráadásul mind közül a mienknek volt a legkevesebb baja... Akkor jött a mentő ötlet (ami nem csalás, mert igaz): szóltam a nőnek, hogy márpedig legyen kedves valamit intézni, mert nekünk ezt a gyereket etetni kell. Végig se mondtam, hogy a műtét miatt jelenleg egy speckó kanállal etetjük, amit nem lehet szállítani mint egy cumisüveget, mondta, hogy rendben! És tényleg, 10 perc alatt végeztünk! (Mármint összesen 1 óra 10 perc alatt). Szóval így kell máskor is csinálni :) Ami persze a többiekkel szembe nem fair, de amennyit összesen ott vártunk már, ez kezd nem érdekelni... LÉNYEG: A GYERKŐC JÓL HALL! A beültetett kis csövecskének köszönhetően.
Ja, a pocsék reggelünk: először is, tegnap este Bab azt játszotta, hogy ő már hű de álmos, minden pillanatban elaludt (a szokásosnál jóval korábban), így le is tettük. Épp addig aludt, amíg Apája elment a szállására, onnantól kezdve 11-ig folyamatosan altattam, de minden fénypont különösen érdekes volt a szobában.
Sajnos most nem volt 7-8 órás alvás, 3:45-kor már kukorékolt. Etetés, visszaaltatás (cca 1 órás művelet). Épphogy visszaaludtunk, ez a szerencsétlen ápolófiú 6:45-kor berontott a gurulós kisasztalával, amin a hőmérőt tolta, és hangosan ébresztgette a gyereket, meg beszélt hozzá. DE HOGY MIÉRT??? Amikor a lázmérővel hozzá se kell érni! Persze hogy felébredt szegényke, és ilyenkor nem lehet visszaaltatni már. Pedig ő is fáradt. Meg én is. Iszonyatosan mérges vagyok erre a fickóra. Mert ok, holnap tényleg korán kell kelnünk a varratszedés miatt, megint mi leszünk az elsők. Ez világos. De komolyan, majd megtudja, ha egyszer neki is gyereke lesz, mennyit ér reggel még félóra alvás! Nemcsak szülőnek, babának is, aki ezután egész nap nyűgös. Csak tudnék annyira jól németül, hogy leteremtsem! De reggel még magyarul se tudtam volna beszélni, így németül is elég nehezen ment...
Na, most jól kipanaszkodtam magam :D
Csütörtökön megyünk haza!!!
Igazad van tényleg lessük a jelentést, arra nem is gondoltunk, hogy ilyen ok is közbe jöhet.!
VálaszTörlés