25.

(Urban:Eve-től loptam.)

Karácsonyi képek nagyszülőknek

Karácsony-várás

Történnek a dolgaink, készülnek a fényképeink, csak épp blogbejegyzésre nincs idő.
Most is csak egy gyorsra, mert a Jézuska/Angyalka mindjárt esedékes, hogy beröpül a fával (fekvésidő után vagyunk), szóval várja a szorgos segítő kezeket :)

Készülnek a karácsonyi sütik :)

Pl. ez:

Középen a kosárkában a home-made szaloncukorkáim lapulnak! Narancsos-fahéjas marcipános :)

Boldog karácsonyt Mindenkinek! :)

Ez a szöveg megint független lesz a képtől :). A kép ugyanis nem igényel magyarázatot, a mondanivalóm meg képet :) Egyébként Nagymamáknak ez sem lesz újdonság a a délutáni szkájpolások után :)

Egy Mackó-aranyköpést készülök megörökíteni itt. Ez pedig a jól ismert, pici csokikat rejtő Adventi-naptár új neve. Egy kétéves gyereknek nem könnyű azt elmagyarázni, hogy most ugyan ehet egy csokikát, de tényleg csak egyet, mert a következőt HOLNAP bontjuk ki. Gyanítom, hogy kétéveseknél a holnap fogalma se tisztázott még teljesen, de lehet, hogy rosszul gondolom, és mégis. Néha meglep azzal, hogy egyes szavaknak nem csak a hangzását mondja, hanem a jelentését is mutatja. (Na de ezt majd később.)

Szóval, minden nap ezzel a mondattal tesszük el a kalendárt: majd holnap!

Reggel pedig mit követel?  A "holnap-csokit"!

Szóval, ami ma meglepett, hogy ha arra érünk haza a bölcsiből, hogy Apája nincs itthon, akkor rögtön rávágja: Apa. Másik. (Ez nem másik Apát jelent, hanem egy selypes sz-szel, hogy mászik.) Mondjuk kora délután nem szokott mászni, de ez nem baj. Viszont ma a kezével is mutatta, hogy mászik! Mint aki falra akar mászni tényleg :)

Van még egy dolog, amivel nagyon meglepett ma. Papa, figyelj nagyon!

Szóval, történt, hogy kb egy hete a Little Gym parkolójában állt egy  Citroen Picasso, kávébarna színben. Meg még vagy másik 10 különböző autó. mikor Maci meglátta, elkezdte mondogatni, hogy Papa! Papa! Nem értettem, hogy mért mondja, mert azt nem is feltételeztem, hogy a Papa fél évvel ezelőtt látott kocsijára még emlékszik. De ma egy másik parkolóban elmentünk egy másik C. P. mellett, ez ezüst színű volt, vagyis a színe nem stimmelt. (ez lehet, hogy csak nekem számít :D). Megint rákezdte, hogy Papa, Papa! miközben félreérthetetlenül az autóra mutogatott. Na most ezt magyarázzátok meg nekem....

(Utoljára augusztusban ült benne, de olyan különösen sokat nem látta, és nem is szoktuk az autók típusait sulykolni neki.)

Kreatív, Kifli&Levendula blograjonók figyelmébe ajánlom ezt a bejegyzést:

http://kiflieslevendula.blogspot.com/2012/12/szanko-faspatulabol.html

Az a Gabi épp szerény személyem :) Azért olyan jó érzés, hogy ismeretlenül is lehet barátkozni az éterben, és ezáltal megismerni egymás ízlését, és mint ahogyan a barátoknál ez működik, ha találunk valamit, amiről a másik jut eszünkbe, akkor azt elküldjük neki. Pont ez történt nálam is, és tényleg úgy tűnik, hogy sikerült eltalálnom Évi ízlését :) Erre szokás mondani, hogy ha ismernénk egymást személyesen, biztos jóban lennénk. Na de pont azért, mert a Levendulalánynak olyan közvetlen és kedves a stílusa, ugyanakkor hihetetlenül kreatív, nagyon sokakat magával ragad, szinte biztos vagyok benne, hogy irgalmatlan nagy olvasótábora van - mondom, nem véletlenül.

Egyébként K.Zsuzsi, még egyszer köszi, hogy anno megismertetted velem :)

Reggeli kávéhoz :)

A bölcsiben a második hetet tapossuk. Csak azt nem értem, mért nem mondták, hogy ez a nehezebb. Tegnap, mikor kiléptem az ajtón, hallottam valami hangot, amit nem tudtam beazonosítani, hogy kitől származik, és hogy sírás-e vagy nevetés. Kiderült délután, hogy Ádám került "emocionális hangulatba".

Kedd. Kicsit késve érkezünk, az előtérben az egyik kis finn ül az anyukája ölében, mint kiderült, már 15 perce, de még kabátban. Nem tudom, ez adta-e az ötletet Ádámnak, vagy enélkül is rákezdte volna ő is a nyakamba csimpaszkodást és sírást, de versenyt sírtak a nyakunkba. Végül testületileg bevonultunk a legbelső helyiségbe, ahol kiöntött Anne egy csomó legót. Ez még nem volt annyira vonzó Ádámnak, hogy elengedjen, csak mikor felcsillantottam az autóban maradt kakaó lehetőségét, engedett el. Persze, csak a csajszinak adtam be, már nem találkoztunk Macival, de szerencsére el is felejtett ezalatt, és ment minden rendben a nap folyamán.

Tegnap milánóis tésztát kaptak, amit Maci "megnyalt", illetve játszott vele. Már ez is haladás, nem tolta el maga elől, és nem állt fel. Ma leves volt, értelemszerűen ez jobban "csúszott".

Miután egész vasárnap délután csipszet tömött magába, elszálltak a kétségeink afelől, hogy képes lenne-e enni. Kifejezetten kemény, nagy darabos csipsz volt, amit harapni és rágni kellett... A milánóival pl ott van a hiba, hogy nem csipsz az állaga puha, a felülete meg szószos... Ezt még nem sikerült megértetni vele, hogy ettől csak jobb lesz az étel.

Persze most nem fogjuk krumpliszirommal tömni, mondjuk a sósperec alternatívát gondoltam ki eddig, de valami rostban gazdagabbat kéne kitalálni. Lehet kapni cékla+fehérrépa+répa chipset, lehet, hogy még ezt megpróbálom hátha kis lépésekkel eljutnánk a normális kaják irányába. Egyéb ötlet?

Vasárnap, hó

És most elég! Ne tovább!

Második bejegyzés, második Mikulás

Kedves meghívást kaptunk egy baráti családtól, akikhez ma úgyszintén megérkezett a Télapó. Maci már rutinos volt, egy pillanatig se hezitált, hanem odaállt az Apó orra alá, amíg az próbálta osztani a többi gyereket ajándékot :)

Képek:

Kíváncsi

Vidám

Komoly

Boldog

Elgondolkodó
(egyébként meg rembranti angyalka. Há' nem? De! :))

1. Karácsonyi vásár a Konstitúciós téren

Nekünk is idén ez volt az első karácsonyi vásárunk, ahová így szombat délelőtt kilátogattunk. Ez azért volt jó időpont, mert hétvége ellenére sincsenek még sokan.

A belső főteret már kinőtte a korábbi évek tapasztalatai alapján a vásár, így most befogták ezt a turisták által kedvelt kilátó/parkolót is, ahonnan az ember 50 m mélyre tekinthet le a városon keresztül húzódó völgybe.

Most nem is írok többet (késő is van már és a képek amúgy is magukért beszélnek.)

Igen, lefényképeztem a kukát is :) Tetszett...

Ójás.Kejék.

Futááááás! (háttérben a Kűrtös. Nem, én tudom, hogy az Kürtős, de ők nem...)

Téli/karácsonyi dekorációk 1.

Kezdjük olyasmivel, ami teljes egészében hand-made, Sz. barátnőm kezeit dicséri. Ezúton is még egyszer köszönöm ezeket az ajándékokat, nagy becsben tartom őket, főleg, mert látszik, hogy nem kevés idő- és energiaráfordítással jártak!

Hamar megtalálták a helyüket a kis lakásunkban, azon belül is a hálószobában:

Tehát kaptunk egy Tildás angyalkát, ami mindig is tetszett nekem:

illetve egy karácsonyi mintájú keresztszemes hímzést:

(Ui: a kis hintaló még nem találta meg a helyét, mert némi utólagos javításon esett át szegény, de az jól sikerült :) )

Good News

Péntek. Az 5. nap a bölcsiben, azaz a beszoktatás vége. Maci ma először maradt ott délután 3 óráig, vagyis az általunk választott teljes időig. A héten szép lassan értünk el idáig, első nap 1 órát volt ott, második nap két és felet, szerdán és csütörtökön már délután 1-ig maradtak a srácok. Ma pedig már alvásidőben is. Tegyük hozzá, a másik két kis finnt ma is hazavitték ebéd után, s egész decemberben csak Ádám lesz egyedül 3-ig. Ha az merülne fel Bennetek, hogy ezt mért hagyjuk, akkor elmondom. Egyrészt, mert nem akarjuk arra tanítani, hogy elég kibírnia 1 óráig evés nélkül, akkor úgyis hazavisszük, és otthon kap enni. Akkor sosem fog elkezdeni enni. Másrészt, a szüleinek, vagyis nekünk van némi intézni- és tanulnivalónk, amihez idő kell. Egyébként meg: hányan büszkélkedhetnek ennyire privát bölcsivel? :D

No de, hogy visszatérjek a címben foglaltakra: Maci ma délben először evett. De. Most már megbizonyosodhatunk afelől, hogy nem az új helyzettel van a baja, hanem az étel textúrájával. Vagyis, hogy nem leves. Ma viszont véletlen (s nagy szerencsénkre) leves is volt. Mert azért izgultunk, hogy fogja kibírni reggel 8-tól délután 3-ig egy falat nélkül. Már tegnap ugyan sikerült az elérni, hogy pohárból vizet igyon, ami ugyancsak jópont volt, de ez a levesezés főleg elindította a kőlavinát a bölcsis nénik szívéről.

Aztán, eljött az alvásidő. Tekintve, hogy a héten minden nap korábban keltünk, mint a megszokott, viszont Ádám nem volt hajlandó időben elaludni, azért igencsak összegyűlhetett már a fáradtság benne. Így aztán 20 percen belül álomba szenderült, bár sajnos nem sok időre, csak további 20 percre. De már ez is valami.

Egyébiránt pedig meg van dicsérve mindenféle finom-motorikus-, meg koncentráló képessége, meg megfigyelő készsége, meg kézügyessége, meg stb. :) Ma pl hópelyhet készítettek: összehajtogatott papírlapból formákat kivágva. Nem tudom, hogy mennyit segítettek neki, de nagyon jó lett. (Még nem kaptuk meg, talán valami céljuk lesz még vele, így nem tudom megmutatni.)

Szóval eddig minden jól halad, de ne kiabáljuk el...

Találkoztunk a Mikulással

Nem biztos, hogy idén az utolsóval, de biztos, hogy az elsővel :) Vagy inkább úgy fogalmaznék, nem utoljára, de először :) Mégpedig a Réeducation Précose (remélem, így kell írni helyesen) szervezésében. Ehhez a szervezethez járunk evési tanácsadásra. Hát és ez az: mi "csak" ilyesfajta összefüggésben ismerjük őket, de sokan mások sokkal nagyobb problémákkal keresik fel őket. Mindenféle hátránnyal született gyerekek járnak hozzájuk: fizikai és mentális betegségekkel egyaránt. Szinte ugyanaz az érzés kapott el minket, mint anno a kórházban, az operációk alkalmával: a mi problémánk sokszor eltörpül a másoké mellett. Számomra az is meglepő volt, hogy manapság ennyi szűrővizsgálat ellenére is ilyen nagy számban születnek pl. Down-kóros gyerekek.

No de vissza a témához. Az esemény 3 órára volt meghirdetve, ám a Mikulás csak 4 órára volt hivatalos. Addig ugyanis a gyerekek elkészíthették ajándékaikat a puttonyos számára: kifestőzhettek, vághattak, ragaszthattak, stb. (Na jó, ezeket a feladatokat gyakran és szívesen vették át a szülők is :)) Sokan vittünk házi készítésű sütiket, amiket aztán becsületkassza mellett mindenki fogyaszthatott.

Rengeteg gyerkőc volt jelen, így aztán a Miki bácsinak sok dolga akadt. Hosszú lista várta a jó gyerekek neveivel :) Hozta a ronda segítőjét, a Krampuszt is, aki virgács helyett kalács-emberkét osztott. (Gondolom ez helyi szokás :))

Ádám,a bátor

jó, odaülök, ha nagyon muszáj

Örülünk az új kincseknek

Elintegettük őket, mikor elmentek