sütik&séták

Farsang van :) Első fánkom :) Mind elfogyott :)

Keleti kényelem... 

Mai dekorációm. Úgy tervezem, évszakonként változni fog.

Ez akár lehetett volna egy jó kép is, ha látom, hova fókuszálok... :(

Napsütésre ébredtünk, amit nagyon szeretek. Ilyenkor más energiaszinten mozgok. Hát mondjuk Luxembourgban aztán beszélhet az ember a napenergiáról... :D

Lényeg, hogy délelőtt gyorsan összedobtam a fent említett fánkot. Aztán meglepetésemre beugrott Kriszti, így őt is megkínálhattam vele, majd együtt mentünk vizipók-mozgásra :) Ma öten voltunk magyarok :)

Mikor hazaértem, még mindig sütött a nap, így úgy gondoltam, itt az ideje egy kis kiruccanásnak - a város felé. Még sosem buszoztam egyedül Babbal, valahogy féltem tőle, hogy majd ordítani fog, meg sok cuccolással jár, meg egyáltalán, melyik busz is lenne jó, stb. Még itthon jó sokat evett, úgyhogy az éhséggel nem volt gond, márpedig akkor nagy eséllyel nem sír :) Igazából volt egy cél: egy hobbybolt, s szerencsémre a közelben megálló busz pont megy abba az irányba. Bab élvezte az utat, nézelődött.

Aztán beszabadultunk a boltba :D (Mondjuk nem volt egyértelmű, mert vagy 8 lépcső vezetett oda, de egy kedves eladó segített a babakocsival. Aztán annyira belejött a beszélgetésbe, hogy mindent meg akart mutatni, és nagyon érdeklődött a hasadék operációja iránt. Kicsit nehéz volt vele beszélgetni, néha úgy éreztem, én jobban beszélek németül. Sajnos a luxembourgiak azt hiszik, alapból tudnak németül, de ezt nem jól hiszik... No szóval, sok időt töltöttünk itt... Annyira tuti hely! Most ott tartok, hogy sok mindent én is meg tudok csinálni sk., amiket a kedvenc boltjaimban sok pénzért lehet megvenni. Hú, tele vagyok tervvel :)

Mit is mondhatnék, amikor elindultunk itthonról, 100 ágra sütött. Már a ház előtt láttam, hogy furcsa köd gomolyog Apja munkahelye irányában, nagyon érdekes volt, mert egész a föld közelben volt, felette meg sütött a nap. Ahogy a város felé haladtunk a busszal, egyre nagyobb köd lett, aztán pillanatok alatt ugyanabban a szürke időben találtam magunkat, amilyen eddig is volt :( Pedig vékony kabátban indultam neki. Hazafelé szedtem a lábam, meg a babakocsi kerekét :) Mondhatni nordic-walkingoltam :D

Baba jól el tud játszani a kuckójában, amíg bent van a szájpadlása. Ha kiesik, akkor nem olyan kényelmes a kemény játékokat rágni, és rögvest sikítás van. Márpedig az a fránya szájpi szeret kilógni a szájból. Az a legcukibb, hogy néha felveszi, és megpróbálja visszarakni (persze nem tudatosan gondolom, ez is csak egy bekapásra váró dolog), csak sajnos sose a jó irányba próbálkozik.

Jaj el is felejtem: MEGVOLT AZ ELSŐ ÁGYRÓL LEESÉS! De mindketten könnyebben átvészeltük: Bab lehátrálásból eshetett le, tehát előbb az alfele ért le, nem esett nagyot, csak megijedt. Ahogy én is, aki épp a fürdőben tisztogattam a szájpit. De 3 perc vigasztalás után már nevetés volt, még egy kis kék foltocska, vagy búbocska sem maradt. Hm, ebből is tanultunk. Mindig a földön kell tárolni, ha kimegyünk a szobából :)