2010. január 18., hétfő

MUDAM
Rég nem mutattam Nektek helyi épületet, így itt az idő. Mégpedig, a helyi kortárs művészetek múzeuma lesz a mai alanyunk.
Az épület Luxembourg városán belül a Kirchberg fennsíkon található, ahol az Európai Parlament, és hozzátartozó épületei, a korábban bemutatott Coque sportcsarnok, a későbbiekben bemutatásra kerülő Filharmónia, illetve sok banki és egyetemi épület veszi körül. Olyannyira, hogy én tegnapig azt se tudtam, hogy van.
A hely különlegessége,  hogy egy régi várromra épült, olyan, mintha annak a bemutatását szolgálná, holott éppen nem: mint mondtam, a kortárs művészetek bemutatását szánták neki. Vagyis, ezek szerint mindkettőt. Itt lehet mindenféle filozófiai tanulmányt kitalálni, hogy milyen jól megfér egymás mellett a régi és az új, sőt, egymás hatását erősítik, a modern is csak a régiből él, stb. A MUDAM honlapján hosszú fejtegetést lehet erről olvasni franciául, vagy angolul... :) Mégpedig hozzáértőktől :) Sőt, arról is, hogy magának az épületnek ebben milyen szerepe van, vagy kellene, hogy legyen.
Egy-két adat: a múzeum tervezésére a kínai-amerikai Pei-t kérték fel, 1997-ben. Valamiért, talán  a 20. század nagy találmányaként számon tartott óriási de filigrán üvegfelületek kitüntetett szerepét hangsúlyozza, miközben az épület egyszerű geometriai formákból épül fel. Alaprajzilag a központi eleme egy nyílhegy-szerűen beékelődő nagy tér, amit a piramis vetületeként is lehet értelmezni, ezzel visszautalva a Louvre udvarán álló piramisokra; egyúttal a múltbéli építészet dicsőítése is, ahogyan azt a korábbiakban írtam, ez itt előírásszerű volt. (Mindezt nem én találtam ki, olvastam :) Érdekes továbbá, hogy Pei-re hatással volt a Bauhaus, azon belül is Gropius és Breuer Marcell munkái! Ennek ellenére én nem sok Bauhaust találtam az épületben, hacsak nem számítjuk a letisztult formákat. Egyébként nagyon szép és visszahúzódó kőburkolata van belül. Annyi bizonyos, hogy jó fénykép-alany :) (Tekintve, hogy ottjártunkkor épp átépítés miatt nem volt semmilyen megnézhető kiállítás, legalább az épületfotózásért megérte odamenni.) Íme a képek:







2010. január 11., hétfő

Boldog új évet!

Remélem, sok sütés-főzéssel és sétával telt Mindenkinek a szünet! :)

Új évi első bejegyzésem az egyik kedvenc sütim lesz. Sajnos ezt most kép nélkül kell, hogy prezentáljam, ugyanis abból adódóan, hogy túl finom a süti, sose éri meg a fényképezést... De talán ebből is látszik, hogy megéri a fáradozást :) Egyébként pont azért kedvenc, mert nagyon alapvetők a hozzávalók, és nagyon gyorsan kész is van. Ez egy kuglóf-recept, amit néhány éve találtunk mi is valahol az interneten Tesóval, azóta általában karácsony környékén szoktam megsütni. Nem tudom, miért, mert nem csak karácsonyi a hangulata.

Tehát, ami kell hozzá: valamilyen kuglóf-forma. Nekem van egy nagy cserép-formám, azt általában félig tölti meg, illetve most utoljára egy tortaformához tartozó kuglóf-formában sütöttem meg. Ez utóbbiban is kicsi lett, de ebben még lapos is. Szóval lehet, hogy növelni kéne a tészta mennyiségét, de, hogy hű maradjak a recepthez, most az eredeti mennyiségekkel írom le. Aztán ki-ki növelheti az arány megtartásával.

Hozzávalók:

  • 30 dkg liszt
  • 12 dkg cukor
  • 10 dkg margarin
  • 2-3 db tojás
  • 2,5 dl tej
  • 1 cs. sütőpor
  • 1 cs. vaníliás cukor
  • fél citrom reszelt héja
  • tetszés szerint mazsola, amit előre beáztatunk!

Gyakorlatilag mindent összezutyulunk. Mondjuk én úgy szoktam, hogy a por állagúakat előre összekeverem, majd adogatom hozzá a nedvesebb hozzávalókat, míg a végén síma nem lesz. Ja, és a mazsolát csak a végén rakom bele. De az áztatás tényleg fontos, mert attól lesz finom, lédús. Egyébként a két legfontosabb elem, ami az ízért felel, a citromhéj és a vanília.

Közben előmelegítem a sütőt, illetve kivajazom a formát. Most jön még egy trükk: a kivajazott formát meghintem zsemlemorzsával. Ne kérdezzétek, ez mire jó, egy cukrász biztos megmondaná, én nem tudom. Mindenesetre azt szeretem legjobban a sütiben, hogy a külseje szinte ropogós lesz, a belseje meg omlós.

A sütésről nem szólt a recept, úgyhogy saját tapasztalat alapján: kb. 180 fokon sütöttem olyan fél órát, légkeverésessel. A gázsütőben pedig 4-5 között, ott is kb fél órát. (Ez két külön sütés :)))

Ígérem, ha legközelebb megsütöm, teszek fel képet is! :) Vagy küldjetek TI! :)