Hollandia - extra hosszú bejegyzés

Közeledett a hosszú hétvége, én meg barangoltam a neten (Google-Mapsen, Booking.com-on és Google-Pictures-ek között felváltva), hogy hová is kéne kiruccanni, ami nincs is túl messze, tenger is van benne, megfizethető a szállás, stb. Egy idő után feladtam a tengeres vágyaimat, s átnyergeltem inkább Hollandiára, mivel az egy nagy kedvenc. Nagyon jó választás volt! Ugyanis ráböktem egy Breda nevű kisvárosra, amiről soha korábban nem hallottam, de a G.Pictures nagyon meggyőző volt. A szállodánk egy Zewenbergen nevű helyen volt, de ez a város is megért egy misét, majd csak figyeljétek a képeket! 

Komolyan nagyon tetszik, ahogyan ezek az emberek élnek. Persze biztosan nem mellékes, hogy van is pénzük ehhez az életstílushoz. Az is lehet, hogy most túlzottan szép emlékeket tudtunk gyűjteni a nyárias, meleg idő miatt, s az év nagy része itt is jóval borúsabb (lásd: Luxi.) De azért sokat lehet tőlük tanulni. A legjobb példa a bicikli. Most nem arról akarok beszélni, hogy ha Hollandia, akkor sok bicikli. Inkább arról, hogy létezik a "holland bicikli" fogalma, ami azt a bizonyos klasszikus, nagymamás stílusú kétkerekűt takarja, aminek az elejére művirágokkal díszített fonott kosarat erősítenek. Az a meglepő, hogy tényleg mindenki ilyen teker, még a Helyi Menő Csávók is (csak esetleg virág nélkül.) Aki motorra pattan, az vagy romantikus olasz városkákból/filmekből ismert robogóval, vagy igazán míves, szemet gyönyörködtető (és fülsiketeítő) chopperekkel járkál.

Az üzletek (amelyek persze egytől egyig zárva voltak), ugyancsak érdekesnek bizonyultak: valahogy nem találni gagyi 100 Forintos meg kínai boltokat, hanem csakis olyanokat, amelyek minőséget árulnak, igazán szép választékkal.

A házak, az utcák olyan emberközpontúak! Nyilván könnyű annak, aki nem fél a betöréstől, mert az általános jólét általános közbiztonságot is jelent. De tényleg, az ember csak álmodozva tud sétálni, hogy igen, így is lehet élni! Szép (de tényleg szép) házikók között! Az elterjedt építőanyag a kisméretű tégla, ami valami hihetetlen sokszínűséget és részletgazdagságot tesz ehetővé, arról nem is beszélve, hogy lehet modernebb és klasszikusabb stílust is kialakítani vele. S  mivel az anyag ugyanaz, a város összképe nem lesz tiritarka. A házak mind egyediek lehetnek, mindenki beleviheti saját fantáziáját, s mégsem érzed azt, hogy kihívó lenne bármelyik is. Érdekes, hogy itt a pénz ízléssel is tud párosulni! Nem attól lesz impozáns a ház, hogy lilára festjük és bábos korlátot aggatunk rá, hanem a jó minőségű anyagokból szakértelemmel építik fel, ugyanakkor homlokzatuk letisztult, és alaprajzuk használható, logikus. A színek harmonikusak, s adnak a környezetükre, arborétum-szerű kertek veszik körbe őket.

No inkább következzenek a képek, elsőként Zewenbergenről:

Majd pedig Bredáról:

Varásnap este az utcákon több helyen is zenészekbe botlottunk, általában egy söröző vagy kávézó előtt (biztosan ők fizették őket), de óriási hangulatot teremtettek!

Ez itt az egyik leghíresebb és legrégebbi kocsmájuk, ami egyúttal sörfőzde is. Most épp meccs volt, ahol hollandok is játszottak!

Maci a "színpad" mögött :)

Maci a kismotorral az egész városban nagy sikert aratott, senki se bírta ki legalább egy mosoly nélkül :)

Végül pedig épp egy olyan kikötővároskában kötöttünk ki, mint amilyet eredetileg kerestünk! Bredától kb 30 km-re fekszik Willemstad, ami a helyiek között egy híres luxusfalu lehet: kikötője tele van jachtokkal, főutcája pedig kellemes kis kávézókkal, éttermekkel. A falu utcáin kis folyócskákat is találunk, sokkal szebb, mint Velence! :)

Ebből a szélmalomból egy lakóházat alakítottak ki!

A helyi benzinkút :)

3/3. (nem ügynök, hanem bejegyzés)

Mai utolsóként válogatás következik az Ádámos csínyekből:

Mehetünk a méhészetbe!

Igazi magyar: fordítva is megüli a lovat. Főleg, ha a függöny talányos ködébe burkolózhat.

Többet ésszel, mint erővel. Azt a tekerentyűt mindenképp el kellett érni.

Ne kérdezzétek, hogy csinálta... De nyugi, a lába még jó irányba néz!

Szóval érdemes visszalapozni 2 bejegyzéssel korábbig, mert azokat is ma írtam.

3/2. Kerti parti

Második bejegyzésünk a tegnap esténkről szól, ugyanis végre volt olyan jó idő, hogy a teraszon vendégséget rendezhessünk. (És ez egy 5 fős család meghívásánál nem kis előnyt jelent a mi lakásméretünkhöz viszonyítva.)
Sajnos nem fényképeztem le a terített asztalt, csak inkább a gyerekeket:


Szóval mégis meggyújtottuk a gyertyákat, amit a fiúk épp megszakértenek. Maci aztán elleste, hogy kell állni a Nagyfiúknak, s ő is csípőre tette a kezét :)

Ádám: Ott egy macska!
Adél: Nem is tudom, inkább itt maradnék...

Csak hadd gyakoroljon... :)))

3/1. Things I love Thursday

Mai napi első felvonásunk témája a dolgaim lesznek, amikben kedvemet lelem :)


Ez itt a mai reggeliző asztalom, igaz, az üvegek még üresek, ahogyan a bagetem is, tehát nem teljesen ez volt a felállás :)

Újra van levendula a teraszunkon! Mögöttük két óriás gyertyát láthattok, romantikus borozgatós estékre. (Hát a későbbiekben kiderül majd, hogy nem csak arra.) Közöttük pedig a recyclált tejporos doboz, amit már régóta tervezek, hogy kidobás helyett valami érdekeset készítek belőle. Vettem hát egy "megfakult fehér" (=elefántcsont színű) festéksprayt, és ez lett belőle. Na de ez most nem a DIY-rovat.

Ezt talán magyaráznom se kéne, de azért mégis :) Biztos emlékeztek, hogy kedvelem ezeket a csoki-mártogatókat, így aztán múltkor, mikor Nürnbergben lerobbantunk, rátaláltunk a híres nürnbergi mézeskalácsosnál erre a Bourbon-vanília ízű forrócsokira. Eddig tartogattam is, de egyik nap mindenképp kecsketejet szerettem volna inni (pl, hogy kipróbáljam, mit is adok mostanság ÁdáMackónak), és akkor összepárosítottam ezzel.

Végül pedig: tegnap kiolvastam a Szederbort. Annyira fura ez a könyv, végig nem ilyenre számítottam, eleve egész más cselekményt képzeltem el hozzá, és aztán nagyon hirtelen lett vége, még úgy éreztem, maradtak elvarratlan szálak. Ennek ellenére nagyon jó a hangulata, az ember elkezdi nézegetni, hová kén menni nyaralni :) (Villő: múlt héten a Gazdag szegényeket olvastam ki Jókaitól, most pedig az Urban:Eve-en talált ajánlóból Az élet játékát olvasom, no de ennek megvan a külön története.)

Ez itt a reklám helye....

...avagy muszáj megmutatnom a kincseimet, amiket Fércművektől rendeltem. (Következő bejegyzésemet férfi olvasók ugorhatják, hacsak nem akarnak ajándékot rendelni :))

Kezdődött azzal, hogy nem rég Nevenincslánytól kaptam egy kitűzőt ajándékba. Ekkor ő már rajongója volt a Készítőnek, aki rendszerint megjelenik a WAMP-on (Vasárnapi Művész Piac), boltja van a Meskán és az Etsy-n. No és van egy blogja, ahol nyomon lehet követni legújabb műveit. Ezt aztán végeláthatalanul lehet nézegetni, ahogy én is tettem :). Egyébként van vele egy közös szenvedélyünk is, a filcbábuk készítése, tulajdonképp ezt takarja a Fércművek, és az ékszerkészítő bolt neve a GomBolt.

Nem tudom, valahogy pont jókor talált rám ez a blog, ugyanis tökéletesen megegyezik a jelenlegi ízlésemmel minden darab, amit csak készít Judit, így nehéz is volt a választás. Egész biztosan fogok még tőle rendelni, vaaagy végre egyszer (ha majd otthon leszünk és épp lesz Wamp), akkor személyesen is meglátogatom a standjánál, és élőben fogok válogatni. De azt egész biztosan elmondhatom: a netről választott ékszerek egytől egyig tetszenek, pontosan jó a méretük, súlyuk, anyaguk, tehát azok a paraméterek, amiket csak úgy ismer meg az ember, ha megfogja, mielőtt megvenné.

Ez volt az első, ajándékba kapott fácska, ami azért érdekes, mert Nevenincslány nem tudhatta, milyen blézerem van, és mégis épp egyeznek a mintáik!

Ezeket pedig rendeltem. Ez a Hóbagoly egy kitűző, inkább télies időszakra. (A tükör nem új, csak háttérként funkcionál)

Mostanában madár-mániás lettem, és persze fülbevalót is találtam ehhez:

Párizsi romantika 

Másik kedvenc stílusom öltözködésben, lakberendezésben a Hajózás, a tengerparti feeling :)

  Ehhez megfelelő nyári kitűző:

Szombat esti Marathon

Ahogy arról már tavaly is beszámoltam, az évnek ezen időszakában szokás itt megrendezni a Luxembourgi Marathon-i futóversenyt, amely egy eléggé nagyszabású esemény. Jelzi ezt az is, hogy ilyenkor meg se szabad próbálni autóval közlekedni a városban, mert kb minden le van zárva. Nálunk a fő behajtó útvonalra telepítettek pl. egy színpadot. Vagy az is eléggé érdekes számomra, hogy csak a futók kedvéért (na jó csak azért a sacc/kb. 5000 emberért :)) minden olyan helyet, ahol a járdáról, padkáról úttestre kell lépniük, aszfalttal akadálymentesítenek, hogy aztán másnap felszedjék.

Képekben elmesélve:

Ezen a képen ugyan elszakadunk a témánktól, ugyanis bemutatjuk Kismotort, az új favoritot, ezzel kelünk, ezzel fekszünk, lépést se teszünk nélküle. Ó, és naaagyon büszkék is vagyunk rá! Ennél csak az a jobb, ha van még egy kisgyerek a közelben motorral, ahogyan a futóverseny alatt a többi kimerészkedett magyar szomszéd között találtunk is egy kislányt. No, egyikük se szárnyalta túl a fél méter/ 10 másodperces sebességet, Ádi még barátkozott a járgánnyal (pláne lejtőkön), a kislány meg beteges volt. Ők voltak a Szelíd Motorosok.

Visszatérve a versenyhez: ez itt a nagy kereszteződés, ahol hozzánk lehet befordulni. Vagy inkább nem lehet. Mi épp nem bántuk, ugyanis iszonyat jó hangulatot teremtenek mindig ezek a dobosok, szinte kedve támad az embernek táncolni. Gondolom a futókat is jól motiválja, no meg a tapsolókat!

Aki ismeri a híres afrikai futókat, az talán talál magának ismerőst itt: (hát nem nézegettük őket sokáig, mert elhúztak gyorsan. Így volt ez anno a híres bicikliversenynél is: az ember kimegy, hogy várja őket, drukkoljon nekik, aztán olyan gyorsan elhúznak, hogy észre se venni őket.)

No nem úgy, mint a tömeget, akik követték őket:

A versenyre még Apája is "befutott" örömünkre :)

Idén jóval kevesebb jelmezes futott, mint tavaly (hát nem is értem :)) Azért most is volt Kacsa, meg egy-két fura szerzet, de a prímet nálam akkor is a gólyalábas futó vitte, aki kb másfél méterrel magasabban szelte a levegőt. Kíváncsi lennék, meddig jutott.

Mikor a nagyok elvonultak, egy kisebb körön elindultak a gyerekek. Nagyon kicsik is! No hát őket jól megtapsoltuk, mármint a beszélgetni kint maradt magyar kolónia, mert a többiek addigra elpárologtak. No és persze a dobos-banda is biztatta őket! Nem emlékszem, hogy lett volna ilyen tavaly, de lehet, hogy mi is csak gyorsan elhagytuk a terepet. Azért ez aranyos ötlet, hogy már kiskorban elhintik a sportolást.