Vasárnap 3 képben

Ez kérem a szeparációs szorongás. Kifejezetten nem rasszizmus, mert két perccel később a fehér bőrszínű Petra kezében is ezt a sírást produkálta. Meg 1 nappal korábban a Balázs kezében is. Pedig olyan jó kép lehetett volna... :) A kongadobos zenéje még tetszett is Babnak...

Jah, hogy hol jártunk? A lorentzweileri iskola udvarán, a Barátság-ünnepen, ahol 9 nemzet képviseltette magát. Pl. gulyást ettünk ebédre :) (Szerintem a magyarok voltak a legtöbben... Jól meghirdették a levlistán.)

 A kissrác azt hiszem az echternachi (egyik luxi város) portugál kisebbségét képviseli. Ha jól gondolom, kamu-harmonikája van :)

Délután 5-re Apájával mozijegyünk volt, ahol a Coppelia c. balettelőadást néztük élő egyenes adásban Bolshoi operaházából. Nagyon szép volt, teljesen emészthető darab, kellemes zenével és nagyon ügyes balett-táncosokkal! Addig Babra a szomszédban vigyáztak. Este aztán volt itthon hancúr! Könyv polcon nem maradt! Úgy is mondhatnánk, volt egy kiskakasunk a szemétdombon. És itt még fel se fedezte, hogy a pampers-doboz tele van építőkockákkal!!! Bogyó által definiált rend az, ha nincs a helyén semmi. Ha mégis ott lenne, akkor laza mozdulattal kell hátradobni az illető tárgyat, oda, ahová nem érdemes utánanézni se...

Juj de nem jutok ide, hogy írjak. Most is nagyon késő van már, de a mai napot leírom pár szóban. Délelőtt Apájával hármasban kimentünk a Brocantra a városközpontba (Place de Armes), mert már több helyen voltunk bolhapiacon, a luxembourgin még nem. Nem is tértünk haza üres kézzel: egy 1893-ban kiadott könyvre bukkantunk, meg is kaptuk 5(!) E-ért, amely gyönyörű tipográfiájával és rajzaival az építészet történetére tanít. Nagyon szépen öregedett meg, nincs szétesve, csak kicsit megkopva. Csak annyira, mint ami egy cca.120 éves könyvtől elvárható.... Utána átsétáltunk a Place de Guillome-ra, ahol rózsaszín giccses "buccsú" fogadott minket, ebédre itt vettünk két nagy choucrout-os (sima párolt kápis) hot dogot... Pedig már kitaláltam, mit főzök ma ebédre, de így alakult.

Délután Apájának dolgoznia kellett, én pedig gondoltam egy nagyot, és elmentem egy ismerős családhoz. Az eredeti cél az volt, hogy interjút készítsek velük a házukról (újabb cikkhez anyaggyűjtés), de nem volt a találkozó lefixálva. Így fordulhatott elő, hogy én megérkeztem, de ők nem voltak otthon :) Nem volt baj, úgyis épp etetés-idő volt, Bogyó akkor ébredt fel. Végre aztán elértük egymást telefonon, kiderült, hogy egy óriási játék-vásáron vannak, unszoltak, menjek én is. Ez újabb bátorság-próba volt: gps-szel ugyan, de olyan helyre vezetni, ahol még sosem jártam. De szép idő és forgalom-mentes szombat délután lévén ez könnyen ment.

Hihetetlen jó volt ez a vásár! Sajnáltuk, hogy Apja nincs velünk, neki is tetszett volna. Nagyon megérte elmenni: összesen 30 E-t költöttem, mégis vagy 4 szatyor játékkal tértem haza (jó, ebből egy szatyor építőkockát az ismerősöktől kaptunk.) Ezen kívül egy klassz kisautóra tettem szert, ami hamarosan jó lesz Babnak, ha ráül, már most is stabilan tud ülni, mert van lábtartója.  (Ezt ugyan egy csodálatos pirosra festett fa-hintaló helyett vettem meg, az is 10 E lett volna, de az még tényleg nagy volt neki, és itthon meg ugye kevés a hely...) Mondjuk a kevés helynek ellentmondva Bab kapott egy interaktív kisasztalt, ami megint csak zenél, beszél, villog, amikor a gombjait nyomogatja, meg játszik a mindenféle tekerentyűvel és billentyűvel rajta. Továbbá egy nagyon tuti fa kisvonatot vettem 5 E-ért, de ez lehet, hogy nem is játék lesz a végén, hanem dísztárgy karácsony környékén, annyira kis helyes, részletgazdag :). 1 E-ért pedig szert tettem egy babáknak való fa puzzle-ra, tudjátok, amikor fogantyúja van, és bele kell találni a megfelelő kivágásba... Hm, ezt nem túl jól mondtam el, de aki ismeri, megérti.

Szóval nagyon termékeny volt ez a nap, ráadásul később az interjút is megejtettük, fotózással, sok beszélgetéssel. Egész későn, 9-kor értünk haza Mogyesszal, Apja már itthon várt minket. Együtt szedtük szét a játékokat. Jaj, az autóba felakasztható lábbal rugdosós zongoráról majdnem el is felejtkeztem!!! A huzatát még ki kell mosnom. (Bár a többi játékot is le kell még mosni).

Még nincs 10 óra, világos van, gyerek alszik, megvacsoráztunk, esti rutinok elvégezve. Ilyen is ritkán van.

Persze ehhez kellett az is, hogy Apája ma nem menjen mászni, hanem 6 órára hazaérjen. Elmentünk egy sportboltba ugyanis, baba-hátihordozót nézni, persze a kinézett darab nem volt kapható. Viszont találtunk olyan úszósapkát, ami jó lesz Babra, meg is vettük ízibe. Nagyon cuki benne :D Már ez sem akadálya az uszinak... Utána Lidlbe mentünk, ahol Bogyesz életében először bevásárlókocsiban ülte végig a bevásárlást :) Jaj nagyon cuki volt, kár, hogy nem volt nálam a fényképező. Csak arra kellett ügyelni, hogy ne akarja nyalogatni a kocsi részeit, mert ugye az egész kicsit higiénikus.... De különben szépen ült benne, nem volt kiesésveszély sem. Csak a kis lábai lógtak cukin :)

Délután Rékáék voltak nálunk Borival, nagyon kellemesen elbeszélgettünk, a gyerekek eljátszottak. (Mondjuk nem egymással, inkább egymás mellett, de hát mit is várhatnánk egy majdnem 10 hónapos Babfülétől...)

Mivel úgy látszik, időrendben visszafelé haladok, így most a déli aqua-joggingom következik, ez is jó volt, minden magyar csajszi jelen volt, mindegyikkel beszélgettem is. Ki is fáradtam...

Délelőtt viszont nem volt semmi izgalmas.

Ja és mindig elfelejtem írni. Utolsó homburgi látogatásunk során láttuk utoljára Babfej klafa kis széldzsekijét. Pozitív hozzáállás szerint ott felejtettük, negatív szerint ellopták. (De mondjuk ez utóbbi tényleg nem logikus, mert akkor más, értékesebb dolgot is ellophattak volna.) Szerencsére nem volt megfizethetetlen drága, így el is határoztuk, hogy megvesszük újra, mert amúgy nagyon bevált, kellemes az anyaga, szabása is. És, hogy kihasználjuk ezt a körülményt, így legalább azonnal egy számmal nagyobbat vettünk. (Persze színben már nem volt ugyanaz a barna, de a kék is megteszi...)

Most pedig következzék egy néhány kép a ma esti Babfürdésről: (eredetileg csak 1-et akartam, de olyan cukik)

23:04, a Gyerekfej nem alszik....

Persze, mert 8 órakor se szó, se beszéd, szunyókára fogta, meg se várta, hogy szépen alváshoz előkészüljünk. Sejtettem én, hogy rossz vége lesz...

Pedig már épp dicséret tárgyát akarta képezni azzal, hogy újabban estétől reggelig alszik, sőt a reggeli után is még egy kicsit. (Mondjuk ezt jól teszi, mert a reggeli mostanság 6 órakor van nála...)

Másik jó dolog, hogy végre elfogytak a gyógyszerek, meg már amúgy sem kéne őket szedni (cseppenteni) az előírás szerint sem. Az orrba fújósdi még van :( Viszont meg is van az eredmény: tényleg nincs több fülfolyás. Eredetileg ma mentünk volna kontrollra egy F-O-G-dokihoz (másikhoz, mint korábban), de lemondták, állítólag ma épp akkor műtött. Jövő hétfőre tolódott a rándevúú. Ha mindent rendbe talál, irány az uszoda!

Konyha szekrényajtók gyerekbiztosítva. Kettő ajtó mögött kukákat talált, egy mögött a lábasokat, s a maradék 1 mögött kivételesen nem veszélyes vagy leejtve hangos dolgok rejtőznek, de nem kéne kipakolnia azt sem. A nagy svéd áruház idevonatkozó termékeit vettük meg aranyárban, s mégsem képviselik az elvárt minőséget... A mellékelt ragasztó hangyafület sem ér... Egy erősebb változatot használtunk, de nem kell nagyon nekifeszülni, hogy letépje az ember gyereke... Most nekünk is szokni kell még, hogy nem olyan egyszerűen nyílnak az ajtók...

Az említett nagyáruházból Bab kapott kedves fejlesztő játékokat is, a tipikus színes csöveken mozgatható fagyönygöset, meg a montessori tornyot. Azért szimpatikusak ezek a játékok, mert pl a Fisher Price-szal ellentétben ezek fából vannak, mégpedig nagyon szép színekre festve, s még olcsóbbak is! Az más kérdés, hogy Babfit még nem teljesen fogta meg játék lényege, ha szájba lehet venni, máris nyerő. Merthogy nagy erőkkel fogzunk. Meg nyálzunk. (Persze csak ő, de olyan jó belekerülni ebbe a kismamás többesbe.)

23:18: szenvedés. Megyek, lerakom...

Vidéki Élet Magazin

Kedves Olvasóim!

Örömmel jelenthetem be, hogy a mai napon megjelent az első cikkem a Vidéki Élet Magazinban Házi készítésű szappan régen és ma címmel. Mindenkinek sok sok szeretettel ajánlom figyelmébe, a magazin többi érdekes olvasnivalója mellett!

Szép napot! :)

Gent, hétvégi kirándulás

Péntek:

Genti képek:

Na ki a "menő"? :)  :

 holland tengerparton...

Cicákok találkozása...

Ez a nagy darab szomszéd macska délután egyszer csak idevette magát, ki tudja, milyen szándékkal. Ez biztosan nem magyar macsek, mert a Sicc! felszólításra kényelmesen elhelyezkedett a meleg kövön. Egyfolytában be akarta menni a lakásba is, és nagyon erősen barátkozni akart a babával is... Ezért a Cica neee! felkiáltásra ketten néztek rám értetlenül, mert már Bab is ismeri ez :)

Ez a kép borzasztó idillikus... kár, hogy a valóság nem ilyen volt , hanem tele sikítással, ordítással, nem evéssel...

Azt érdemes megfigyelni, hogy 9 órakor készült, és milyen világos van odakint. Igaz, most 3/4 10 van, és még mindig! Ezt szeretem itt a nyárban.

Tegnap reggel mentünk az elkészült tuti füldugóért. Busszal mentünk, így aztán csomó érdekes emberrel találkoztunk :). A hallásközpontban pl. egy apáca nénivel játszottunk, igaz,ő luxemburgischul beszélt, mi meg németül próbáltunk reagálni, de talán nem mentek félre a válaszok...A titkárnő is így svaccolt hozzánk, de szerencsére ki lehet találni, miről is lehet szó...

Hazafelé a buszon ültek érdekes emberek, akik egyfolytában szórakoztatták egymást, meg láthatóan engem is próbáltak, csak kár, hogy nem értettem egy szót se... Nem is tudom megmondani, hogy francia volt-e vagy luxi a nyelv, amit nem értettem :) Mindenesetre a kisbabák hozzák össze az embereket mindig. A vicces embereknek is volt egy vicces kisbabája :) Akivel persze rögtön felvettük a szemkontaktust :)

Később aztán aqua-fitre mentem, az is jó élmény volt, Judittal beszélgettünk, aztán egy néni is leszólított. Valahogy ilyen kommunikatív kisugárzásom lehetett, hogy mindenki közeledni próbált :D

Húú, Babbal egyre nehezebb lépést tartani. 1 m alatt lévő dolgok már nincsenek biztonságban. Most is épp egy mappára talált rá, amit már ki tud húzni a helyéről, mint ahogy a konyhaszekrényeket is kinyitja, vagy a bébiételes dobozt kipakolja, s az imént is leszakított egy kiragasztott térképet. Csodálkozom, hogy még nem érti a nyomatékosan, hangosan elmondott "nem szabad"-ot, ilyenkor mindig szélesen elmosolyodik, mint aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre, de azért a bazsalygással majd helyrehoz mindent... Aztán folytatja...

Ma autóval szaladtunk el Junglinsterbe, leginkább élelmiszert vettünk, meg néhány boltot megnéztünk. Hát a Hela parkolójában majdnem elütöttek minket... Pedig jól láthatóak voltunk, toltam a babakocsit, de a süket csaj azért csak ránk tolatott. Ilyenkor persze nem tudok annál értelmesebbet kinyögni, mint hogy Helllóóóó! és értetlenül széttárni a kezemet, hogy mit képzel, nem lát a szemétől? (na ezt nem tudom ilyenkor gyorsan megfogalmazni, meg aztán fennáll a veszélye, hogy amilyen nyelven elmondanám, meg se értené...) De nagyon mérges voltam, az biztos :)

Na ezt is látni kéne: áll a kisszékében, és arról pakolja le a könyveket a polcról... Ilyenkor van persze a kamera lemerülve...

Az a péntek 13 nagyon megviccelt, minthogy később visszakerült (ki tudja honnan?) a szerdai bejegyzésem... Az informatikában doktorit szerzett férjem a megmondhatója, hogy tényleg nem volt ott egy fél napig, nem csak én nem találtam. Na mindegy.

A hétvégénk elég hétköznaposan telt, mivel a fent említett férj mindkét nap dolgozott. Amúgy sem volt jó idő, nem is baj, nem fájt a szívünk, hogy épp valami jó kis kiránduláson kéne lennünk.

Szombaton vendégünk volt, Petra és 3 éves kislánya személyében, velük voltunk játszótér-felfedezőben a környéken.

Vasárnap Apáját hazacsábította a palacsinta, ezen kívül Babbal pihentünk. Este ismerősökkel találkoztunk. Ezen kívül félóránként felváltva zuhogott, vagy sütött a nap 100 ágra, egyszer még jég is volt.

Mogyesz a héten nagyon rákapott, hogy felmásszon rám, sose lehet eldönteni, épp tényleg van-e valami baja, vagy csak rászokott már. De mindig talál ürügyet, ha kicsit is odavágja valamihez a buksiját, már nagy hisztit rendezve közeledik, hogy vegyem fel és vigasztaljam meg... De azért egyre ügyesebb, egyre stabilabban áll. Épp emiatt már a konyhaszekrény mellett szinte nem is kell kapaszkodnia, esetleg 1 kézzel támaszkodik, s a másikkal kinyitja a szekrényajtót, ahol a szelektált szemetet gyűjtjük, s sorba vágja földhöz a kiürült bébiételes üvegeket... Először annyira meglepődtem, hogy már erre képes, hogy vagy 3-at földhöz vágott, mire a 4. eltörésénél feleszméltem, hogy talán most hagyjuk abba.

De szombaton sikerült magára rántania egy fél kancsó málnaszörpöt is. Na ettől aztán maga is jól megijedt, én meg attól, hogy vajon a fal is rózsaszín lett-e. Az nem, csak a padlót kellett sokáig súrolni, hogy ne ragadjon, meg a gyereket átöltöztetni. És a kancsó se tört el!

Most magam is meglepődtem, hogy hétfőn írtam utoljára, annyira gyorsan telnek a napok. Pedig nem szándékozom ilyen ritkán jelentkezni.

(Fél órával később: csak most konstatáltam, hogy nem igaz, hogy hétfőn jelentkeztem volna utoljára, hiszen volt egy szerdai bejegyzésem, ha még emlékeztek a teraszról és Bab etetőszékéről, sőt, Törpi még megjegyzést is fűzött hozzá, amit köszönök szépen, nos ez a bejegyzés különös módon szőrén szálán eltűnt, törlődött a listáról. Vagy valaki feltörte a blogomat és játszik, vagy ami még inkább elképzelhető, Bogyópajtás kezelésbe vette a laptopot, és össze-vissza ütögetései egyszer csak értelmet nyertek a gép számára. Még arra is válaszolnia kellett, hogy "biztosan abban, hogy törli ezt a bejegyzést?"... na mind1, a mai végére beszúrom a két szerdai képet. A szerdaiban csak annyi volt, hogy eladtuk a hintát, és kaptunk egy etetőszéket.)

A hét fő eseménye a homburgi látogatásunk volt, ahová szerencsére Apája is elkísért minket. A fogorvosnál volt jelenésünk első sorban, s mint ahogy utoljára írtam, a fülészhez is be akartunk nézni - időpont nélkül, felkészülve a legrosszabbra, életünk leghosszabb várakozására.

A fogorvosnál az volt, hogy a szájpadlás elülső részét lefaragta a néni, hogy legyen helye a kibújó fogaknak: ugyanis már a 2. is látszik fent. Azt mondta, bárhogy is nőjenek, a tejfogakat még nem kell szabályozni, csak a maradandóakat, amint azok majd megjelennek. Nagy valószínűséggel szükség lesz rá.

Aztán délre jutottunk oda, hogy bejelentkezzünk a fül-orr-gégésznél. Kiderült, hogy 11-ig vesznek fel új beteget ambuláns konzultációra. Áááá... Első válaszként azt kaptuk, ma már biztos nem fogadnak minket. Ekkor jött a könyörgés, hoy de uram, messziről jöttünk ám, kisbabával... Hát jó, megkérdezi. Nagy sokára tért vissza, de pozitív válasszal: ok, bevesznek még mára, de végtelen hosszú várakozás elé nézünk, mert a sor végén vagyunk, hiszen kevés az orvos, sok a beteg, stb... Ekkor már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy megkérdeztük: annyira hosszú az a várakozás, hogy elmehetünk ebédelni? Húha, még mit nem, ki tudja mikor szabadul fel egy doki. Na jó: jelentkezzünk ki, aztán ha visszajöttünk, jelentkezzünk be. Szép nyugodtan megebédeltünk a szülészet büféjében, tisztába tettük a gyereket, újságot is akartam venni, de nem sikerült. Majd úgy másfél óra múlva visszamentünk, becsekkoltunk, hogy újra itt vagyunk, (közben Babesz elaludt), addig Apája elkezdte intézni a levelezését, én meg leültem a Hosszú Várakozásomat megkezdve. Apája végzett úgy 5 perc múlva, s utánunk jött. Abban a pillanatban hívtak be :)

Sajnos nem volt igazam: meg kell kövessem magamat: van fülgyulladása a gyereknek, s ez az orvos is az antibiotikum kúrát javasolta. A magunk védelmében elmondom, azért nem gyanakodtunk, hogy a sok folyadék nem normális, mert azt mondták, a csövecske beültetése éppen a folyadék távozását szolgálja... Valaki szólhatott volna, hogy de ha tényleg van is, akkor az nem normális! A jó legalább az a dologban, hogy Mogyesznak nincsenek fájdalmai emiatt. 

Itthon aztán tényleg kiváltottuk a gyógyszereket, amiket mind másképp kell adagolni, s más időtartamig.... Mondanom se kell, az orrspraytől frászt kap, de már a fülcsepptől is, pedig az tényleg nem fáj. Még szerencse, hogy a gyógyszerekről nem tud, így azokat issza... A jóhír az, ha végre kikeveredünk a fülgyusziból, akkor az új füldugóval tényleg szabad lesz mennük uszodába.

Na persze, ez se olyan egyszerű: hiába van legalább 3 babaúszás kurzus, mind betelt, legközelebb szeptembertől indítanak, amire július 7-én 8 órakor kell jelentkezni... Hát hogyne!

Ezzel szemben (nem adom fel) azt találtam ki, hogy nem fosztom meg a vízi örömöktől, a kismedencébe én is el tudom vinni, és pancsolok majd ott vele. Persze szigorúan, miután rendbe jött a füle.

Mai uszodai élményem az volt, hogy aqua fiten arra lettem figyelmes gyakorlat közben, hogy a korábban nyakig érő víz hirtelen már csak a derekamig ér, pedig nem eresztették le a vizet :) Már az első alkalommal feltűnt a medence padlója, ugyanis elég kényelmetlen: fémből van, perforációkkal, amik kicsit irritálják a talpamat. Na ma kiderült, hogy ez egy dupla fenék, amit fel lehet emelni, s a lyukakon átfolyik a víz. Mekkora ötlet! Szabályozható vízmélység...

A szerdai képek:

Hadd büszkélkedjek el a teraszunkkal, amit tegnap felvirágoztam :) (Apja bánatára...) Pedig szeretnék újra levendulát is. :)

Még szerencse, hogy hétfőn sikerült eladnunk a hintát, amit már nem használtunk, mert ma megkaptuk az etetőszéket Krisztiéktől. Hú, én már nagyon vártam, az etetések elég kínosan zajlottak akár a kis székében, akár a babakocsiban: nehéz volt a gyerekhez férni, cserébe minden huzat babakajás lett... :( Most viszont oda tudom vinni a konyhába, és látja, mit csinálok. Korábban ez is hiányzott már. Jó ez az ikeás etetőszék, mert ebbe is bele lehet kötni. Ahol hétvégén étteremben ettünk, egy dizájnos fa etetőszéket adtak: az első percben felállt benne!!! Ennek nincs lábtartója, úgyhogy nem lesz könnyű dolga vele...

Az a gyanúnk, Bogyesz tényleg elkaphatta a hétvégi gyors betegségemet, remélem nála is gyors lefolyású lesz. De két napja eléggé bújós (mármint nem tud más tevékenységet a rajtam való lógáson kívül elképzelni ), és az orrfolyása sincs rendben. de láza továbbra sincs. Most próbálok neki sok vitamint adni.

Újabban valamiért esténként csak nem megy könnyen az elalvás, ilyenkor kihozzuk hozzánk a nappaliba, és a kis székébe ültetjük (vagyis inkább félfekvő pozícióban van), s itt aztán nagy nehezen bevágja a szunyát (mint pl épp ebben a  percben, végre...) Na valaki ezt mondja meg, miért csinálja??

Napok óta elfelejtettem írni, hogy már 3 fogáról tudunk! Két alsó 1-es, és egy felső!

Nagyon cuki, mostanában az a kedvenc szavajárása, hogy "Ollá-ollá-olá-olá" Bár Apája szerint Allahot emlegeti :D

Ja, és a másik új szokása, hogy a fejét rázza, mintha mindig nemet mondana mindenre. Persze (még) nem tudja a jelentését, meg a nemet, de szoktak adódni vicces szituációk. Pl. egyik nap (gondolom valami olyan történés után, hogy szétdobálta a kaját, vagy hasonló), felsóhajtottam, hogy nem egyszerű az élet... Erre elkezdi rázni a fejét.... Hát nem...

Meg aztán sokszor van, hogy valami eldöntendő kérdésről beszélgetünk, s elkezdni rázni a fejét: mindig olyan, mintha értené :)

Talán azt már érti, hogy "hami". Nagy haspók, az biztos. Felismeri az előkét, a kanalat, a bébiételes üveget, a cumisüveget természetesen már régóta, s olyankor felragyog az arca :) Sőt, ha korábban csendben is volt, nyöszörgésbe kezd... Hogy olyankor már minek? Amikor látja, hogy hozom neki?

Holnap irány Homburg, bepróbálkozunk ott is a fül-orr-gégészeten. Abból kiindulva, hogy voltunk már ott spontán, meg időponttal is, és mindenképp 3 óra (!) sorbanállást kellett végigvárni, úgy döntöttünk, mindegy, hogy megyünk oda. Csak ki kell várni... :(

Hosszú nap végén vagyunk. Délelőtt Babfival jártunk a fül- orr- gégésznél. Áááá, nem tudom miért, nem bízok benne. A pasi alig vizsgálta meg (értsd 1-1 másodpercig bekukkantott mindkét fülébe azzal a kis kúp alakú eszközével), és arra a megállapításra jutott, hogy fülgyulladása van. Szerintem meg nincs. Rögtön fel is írt rá 1 heti antibiotikum-kúrát. Szerintem meg nézze meg másik orvos is. Igen, folyadék van a fülében. Azt vezeti ki a csövecske. Nem állítom, hogy nem lehet semmi baja a gyereknek, hiszen pont a hétvégén én is beteg voltam, elkaphatta, de talán azt észrevenném, ha tényleg beteg volna. Egész nap jó kedvű, nem aluszékony, nem sír, eszik rendesen, nem lázas stb. A fülét nem fájlalja... Az orra néha folyik. Ja, azt is előírta, hogy 1 hónapig napi kétszer spricceljünk sós vizet az orrába... Szegény gyerek.... Remélem, erre se lesz szükség.

Ja, a másik: kérdeztem a dokit, hogy neki mi a személyes véleménye arról a speciális füldugóról, amit épp most csináltatok Babnak: tényleg alkalmas-e uszodai használatra. Erre az volt a válasz, hogy csak sampon és tengervíz nem mehet a fülébe... Mi van??? Szerinte sima víz mehet? Mert szerintem nem! Ugyanis a csövecske nem csak kifelé vezeti a folyadékot, hanem befelé is... Az az érzésem, nem volt képben az eljárással.

Na mind1, túltettem magamat ezen a dokin, de sajnos a másik kórház illetékes titkársága meg nem veszi fel a telefont, hogy ott is időpontot kérhessek egy másik orvosnál.

A doki után útba ejtettem egy klassz kajáldát, ami pont a kórház mellett van. A neve Exki, és fairtrade szellemben a bio, reform és vega kajákra van kihegyezve a kínálata.  Ennek ellenére azért finom :D Meg jó drága is, úgyhogy nem itt fogok naponta ebédelni...

Itthon aztán megetettem Bogyót és jött is Viki, hogy mehessek úszni. Na ez a mai elég felejtős volt: rengeteg iskolás csoport teljesen elfoglalta a medencét, az egy kis sáv, ahova összeszorultunk mi, halandó úszók, teljesen telítve volt, s a végén még ide is ugráltak a gyerekek... Ráadásul iszonyat volt a hangzavar, ebben jobban kifáradtam, mint az úszásban... Na de az utána jövő kellemes érzés miatt megéri :) Majd megtanulom, hogy ilyenkor nem jövök...

Itthon aztán Babot kellett elaltatni, nagyon szeretem, hogy végre jó idő van, csak kimegyünk a babakocsival, fordulok vele kettőt a lakás előtt, s már alszik is.

Volt Mackónak egy hintája, ("halász-díj" márkájú), az az igazság, nekünk nem vált be, se pici babaként, se azóta. Úgyhogy fogtuk magunkat, és szombaton meghirdettük. Ma jöttek érte! :) Reméljük, nekik beválik. Lehet, hogy gyereke válogatja, tényleg nem a minőségével volt a gond.

Ezután még megejtettünk egy konzi bevásárlást, de a végére Maci már nagyon kifáradt.

Most megyek én is...

A héten elmaradt tuti képek:

Az új interaktív csilli-villi járást segítő eszköz. Beszél, zenél, villog, nyomkodható, stb. Mondjuk németül próbálja a gyereket tapsoltatni, számokra és formákra tanítani, de  mindegy :)

Valamelyik nap kapott egy szandált is, tépőzárast... Ez az alternatív módja a hordásnak.

(ez szerintem az eddig készült legviccesebb kép róla :D)

S ezek már a mai kirándulásunk alkalmával készültek:

Nézd már, mi a fene... ragad a kezemhez, és különben is: fura íze van...

(megevett egy százszorszépet!... vagyis... pár perc múlva kiköpte a sötét szájban időközben összecsukódott virágot. Én már keresztet vetettem rá, de csak előkerült :D Mint ahogy nem sokkal később egy nagy darab papír is, ami egy névjegykártya sarkáról hiányzott. Lehet, ma éheztettük a gyereket?) 

Ez egy Európa-emlékmű, amely Lux. északi részén, a hármashatárnál található (Németo. és Belgiummal közös). Kis idillikus hely, patakkal (határfolyóval, bocsánat), tehenekkel és piknikező helyekkel.

Találkozások

Tegnap annyi mindent írtam, hogy néhány érdekes és fontos részlet kimaradt.

Általánosságban elmondható, hogy bármerre jár az ember babával, a baba mindig jó társalgási alapot szolgáltat. Mármint: nagyon sokan leszólítanak, vagy csak a Bogyesznak gagyognak, de akkor már illik valamit az anyjához is szólni. Ezzel is csak akkor van baj, ha azt franciául próbálja meg az illető, ami azért itt elég gyakori. Minthogy sok esetben bolti eladóról van szó, esély sincs rá, hogy más nyelven is megszólaljon. Hacsak nem luxemburgischul "svaccol"...

Na lényeg, nem tudom, mennyire emlékeztek, még a műtét előtt, mikor először voltam a luxi hobbiboltban, egy kedves eladónéni nagyon ránk kattant, nagyon érdeklődött Babfej és az ő szája iránt, sokat beszélgetett velünk, s mondta, hogy drukkol nekünk. Nos, a szerdai sétánk során ismét betértem a Bastelkistébe, s persze ismét belebotlottunk a nénibe, aki azonnal felismert minket. Annyira jó találkozás volt ez! Teljesen oda volt meg vissza a csodálkozástól, hogy mennyire szép lett, mennyire megváltozott, és nagyon örült a sikeres műtétnek. (Ő is :)) Látszott, hogy mennyire meghatotta a dolog.

Az volt a vicces, hogy jó pár perccel később egy másik ottani eladó is odajött hozzánk, pedig ő nem hallhatta az előző beszélgetést: sőt nem is tűnt fel neki a műtéti heg, ő inkább arról áradozott, Bab mennyire szép kisfiú, mennyire látszik rajta, hogy fiú, és milyen okos a tekintete :) Mintha mindent értene. (Mindezt németül, tehát egész biztos, hogy nem értette :D) 

Ám a tegnap esti találkozásunk még furcsább volt. Ez pedig a "kektüszben" történt, ahol aznap már sokadszor, és nem utoljára egy néni elkezdett Babhoz beszélni. Már fel se tűnt, csak amikor hozzám is szólt,  hogy látja, milyen jól sikerült a műtét, s rögtön el is mesélte, hogy az ő fiának is ajak- és szájpad hasadéka volt, rögtön a férjével mutattak is képet a most 18 éves srácról, illetve a 3 hónapos "állapotáról". Neki 1 oldali volt, de érdekes, hogy ők is Homburgba jártak vele kezdettől fogva (luxembourgi létükre nem bízván az itteni orvosi ellátásban -haha...), s ki csinálta a sebészeti beavatkozást 18 éve? Prof. dr Landau! Ki volt a fogszabályzásért felelős doki? Prof. dr. Lisson. Mint nekünk :) A srácnak 6 évig volt fogszabályzója, most vették le neki. Szülei szerint teljesen tisztán beszél, mindenféle orrhangzás nélkül, igaz, jártak vele logopédushoz. Egyedül a hallásával van némi baj, nem nagy, de nem is egészséges. Reméljük, ez nálunk nem fog bekövetkezni. A néni nagyon lelkes volt, mesélte, hogy a fia mindig, kicsiként is nagyon jókedélyű, boldog gyerek volt, s mindenáron Babhoz hasonlította, aki tényleg minden idegenre mosolyog.

S most jön a csavar. A nő kérdezte, volt-e ilyen eset a családunkban, mondtam nem, s vissza is kérdeztem, hogy az övékében? Nem tudja, ugyanis a srácot adoptálták!!!!!

Akkor itt most hagynék egy kis hatásszünetet.....

Erre a nemes cselekedetre azóta se tudok mit mondani. Azt mondta, annak idején Landauval hosszú telefonbeszélgetés alatt elmagyaráztatta, hogyan lehet ezt kezelni, s onnantól kezdve nem hezitált...

Érdekes, hogy műtét előtt is volt egy ilyen ominózus találkozásunk egy másik családdal, meg most is.

Mióta úszni járok, olyan gyorsasággal telnek el a napok, hogy észre se veszem, és már péntek van. Utoljára meg kedden írtam ide... Ez is az úszás miatt van: nap végére olyan mértékben kifáradok, hogy bekapcsolni sincs erőm a gépet. 

De az úszáson kívül is bonyolítjuk az életünket, a szerdai napom azzal telt, hogy kibogozzam a jövő hétfői programokat: 3 különböző dolgot sikerült egy napra szervezni. Először is, jövő hétfőre volt időpontunk Homburgban egy ellenőrzésre. Másodszor hétfőn, mikor belelkesültem az aqua-fitre, meggondolatlanul vettem jegyet 9.-ére is, pedig éreztem, hogy van akkor valami. Csak kedd hajnalban, mikor nem aludtam, jöttem rá, hogy a kettőt egymásra szerveztem, s azt ötlöttem ki, hogy a Homburgot elrakatom más napra. Szerda reggel viszont felhívtam a fül-orr-gégészt, hogy foglaljak időpontot, mire közölte a titkárnő, szerencsém van, épp hétfőn megüresedett egy hely. Na mondom klafa, hogy ez is hétfőn van, először nem is kértem, de akkor legközelebb július 8-ra adott volna, úgyhogy Apája ráhatására mégis elkértük a hétfőit. Egy ideig reménykedtem, hogy az aqua-fit és a F-O-G-doki megfér egymás mellett, de nem, kb ütik egymást. Szóval: Homburgot eltoltam csütörtökre, majd az aqua-fitet 1 héttel későbbre. Ez is érdekes, ugyanis a hétfői kurzus bejelentkezős alapon megy, olyannyira hogy előre meg is kell venni a jegyet. Na most ezt én vagy nem is kaptam meg, vagy azon nyomban elvesztettem, de 1-2 napig azon izgultam, egyáltalán jegy (pontosítok:blokk) nélkül hogy megyek be. De ez is kisimult: szerencsére vezetnek nyilávtartást a jelentkezőkről, és arról is, hogy befizették már. További szerencsére minden szó nélkül át lehetett tolni a köv. alkalomra. Na bírtátok követni? :D

Ezen kívül szerdán volt egy körünk Nyuszkóval a füldugósnál is. Próbáltam előtte neten rákeresni a cégre, de francia tudás nélkül nem egyszerű, a helyet viszont nagyjából tudtam, hová kell menni. Nem is bonyolult tőlünk eljutni oda, átszállás nélkül odavisz a közeli busz. Azonnal értették, hogy mit akarok, s péntekre adtak időpontot a fül mintalevételére...

Kellemes sétával össze is kötöttem a dolgot, ha már egyszer a városban vagyok.

Csütörtök is sok szempontból jó nap volt. Délelőtt Macesszal elugrottam osanba pénzt felvenni, mert szerdán szóltak a szervízből, hogy kész a kocsink. Végre. Úgyhogy Apája ment is érte délután Trierbe. Előtte azonban volt itt Dóri, a helyi magyar fodrász, s mindkettőnkön alakított egy sort. Apája rövid lett, nekem meg frufrum lett. (Ez a babahajak eltakarása véget kellett, átmeneti állapotnak szánom.) Délután még mentem úszni, bár most nem volt annyira jó: a nagymedencébe, az úszók közé beeresztettek egy csapat iskolást játszani. Akik persze ugráltak, fröcsköltek és mindenkire keresztbe úsztak... Mikor elmentek, addigra meg tök sokan lettünk. Ettől függetlenül szeretem az úszást, meg az utána lévő kellemesen fáradt érzést. Este Apája is ment mászni, mialatt én 5 db articsókával küzdöttem. Ezt szántam vacsinak, mivel most nem olyan vészesen drága. De tényleg küzdelmes, azóta is fekete a kezem, mint aki egész nap földmunkát végzett, s tényleg csak nagyon kicsi része ehető. A netről néztem recepteket, de végül megint sajátot kreáltam. Szerintem alapjába véve nem is lett volna rossz a receptem, csak mivel nem volt még dolgom az említett növénnyel, bizonytalanul rajtahagytam nem ehető részeket is, és a  sok kemény rész elvette az élvezetet.

Ma pedig péntek volt, úgy volt, délelőtt megyek úszni, jött is a Viki. De változott a módosítás, mivel reggelre elég jó kis torok-és fejfájással ébredtem, így inkább dokihoz mentem, hogy még az elején állítsuk meg a bajt. A szomszéd házban van háziorvos, de most voltam ott először, kicsit macerás volt megtalálni hozzá a bejáratot, utána viszont nagyon kellemes csalódás volt. Angolul beszélt, viszont olyan érthetően, hogy nem volt a megértésével problémám, és elég körültekintően vizsgált meg. (Ezt csak azért emelném ki, mert a korábbi háziorvosunkról, akik Gonderangeban volt, ez nem mondható el... 4-5 hónapos terhesen voltam nála hasonló tünetekkel, és olyan gyógyszereket írt fel, amiket terhese nem szedhetnek, pedig mondtam is neki...) Szóval a mai azért is jó, mert nem várt hozzá senki, közel van, és tök normális. Utána még elszaladtam kiváltani a gyogyókat, s furcsa módon volt parkolóhely a gyógyszertár előtt, s ott sem volt sor, pedig ez nem jellemző.

Délután 1-re már Babot vittem a fülészhez. Meg kell mondjam, nagyon ügyesen viselte, hogy a trutyit benyomják a fülébe. Várni kellett, hogy kicsit megszikkadjon, majd kivették. Ez a hely is szimpatikus volt, elég profinak tűnt a felszerelésük, és normális volt a kiszolgálás. Majd meglátjuk, milyen áron... :) Jövő hétre talán kész lesz a dugasz, aztán irány az uszoda!

Megint sétáltunk egyet, s aztán jöttünk haza. Este még Apájával elmentünk a Cactusba, mert a katalógusukból kinézte, hogy majdnem féláron van a pelenka. Így aztán kb 1 évi pelenkafogyasztást lefedtünk ma. Ezen kívül Mackó kapott egy járássegítő taligát is, aminek az eleje színes, zenél, gombos stb. Kellett már neki készségfejlesztő játék, mert a plüssállatkákkal már nem nagyon tud mit kezdeni. Ezt mondjuk meg is értem...

No kb ennyi történt, mióta nem találkoztunk :)

Megyek, és kipihenem a vírusaimat, remélem más nem kapja el...

(Bogyó ma 7-től van fent, 2x félóra alvással, s csak fél 11-kor aludt el!!! Nekem ennyi alvás nem elég, ő hogy csinálja?)

Vasárnapi projektünk volt, hogy letettük a kiságyat. Már éppen ideje volt, ugyanis nagyon jól megtanult a rácsok mellett felállni, s találtam úgy rá, hogy a pelenkázón matat (csak a kezével, átmászni még nem tud). Pedig azonnal ott voltam, amint kicsi gyanú is ébredt bennem, hogy felébredt, s valamiben sántikálhat...

Kérdés, vajon a masnik meddig lesznek ott? De vonatkozik ez a fejvédő masnijaira is... Most még nem kibogozza, csak megízleli. Mint mindent... Nála az a szeretetnyilvánítás is, ha végre felveszem, hogy megnyalogatja a vállamat :D Vagy ott van például a kacsa:  :D :D :D

..."csőröznek"...

"fürcsi előtt lebirkózom Apát!" :D

(meg egy kicsit le is nyálazta, de mi ez ahhoz képest, ami vizet aztán fürdés közben ránk fröcskölt...)

A haja meg azért kis pánkos, mert épp előtte koszmótlanítottam neki. Jaj már az is nagyon ráfért! Egy ideje ugyanis elveszett a 2. fésűje is, így szegénykémet nem tudtam fésülni... De itt az osanban olyan bénákat árulnak, hogy rendes fésülésre nem alkalmasak. Ma vettem neki egy felnőtt fésűt. Szóval nálunk valaki eszi a fésűket...

Ma is sokat szaladtam: délelőtt a szomszéd babóra is vigyáztam, kettős műszak volt. Délután meg uszoda, jött Viki. Este meg Apás osankör. Megyek is kidőlni...

u.i: ez az utsó kép úgy néz ki, mintha masszírozná Apája hátát :D

Míg a vasárnapunk csupa lazulással telt, a hétfőnk annál inkább nyüzsisebb volt.

Bár a délelőttje még ennek is lassú volt, mert sok munkám ellenére hagytam, hogy Bogyesz a hasamon szunnyantsa a délelőtti adagját, s így nem jutottam dolgom végére, de olyan jó volt ez így! :)

Délben viszont gyors etetés után áttoltam a szomszédba, ahol vállalták a mai felvigyázást, én meg elvágtattam drótparipámon a kokba valamelyik akva-tornára. (Sose tudom, vagy aqua-fit, vagy aqua-gym van ilyenkor, az biztos, hogy nem a jogging, mert arra szerdán járok.) Ezt most a kipróbálás kedvéért iktattam be. Nagyon lelkes vagyok azóta is! Már csak azért is, mert ugyanaz a tanár-csajszi tartja, mint a szerdait, és ő nagyon barátságos, szimpatikus. Aztán kiderült, hogy abban a medencében, ahol ezt tartják, épp előtte babaúszás van, úgyhogy ott öltöztettek vagy 10 babát :) Jaj nagyon kedvet kaptam hozzá, hogy Ádámkát is elhozzam, mert ugye imádja a vizet. Csakhogy ennek még van némi akadálya, sőt az is lehet, hogy nem lehet. Ugyanis a műtétileg dobhártyájába applikált csövecskét nem érheti víz, fürdéskor sem. A héten lesz a projektem, hogy speciális víztűrő füldugót szerezzek be neki, de kérdés, hogy ez mennyire marad bent neki? Mennyire alkalmas ez uszodára, vagy épp csak a gyors kádas fürdésre jó... Meg aztán megyünk úgyis a fül-orr gégész dokihoz is, majd ő is mond rá valamit.

Na de vissza a mai vizi tornához: nagyon kellemesen elfáradtam a végére. A vicc az volt, hogy a mai alkalmat éppen videóra is rögzítették :D Lehet, fent leszek a Coque weboldalán :D Na jó, voltunk vagy 30-an, de a tömegben ott leszek :D

Ezután vágtattam haza, s egy gyors ebédet követően szaladtunk Babért a szomszédba. Mármint Apájával, ugyanis mára volt időpontunk Dr. Hermandnál, Bogyó szülészdokijánál. Mondjuk végül nem nála született :) De meg akartuk neki mutatni, hogy sikerült a műtét.

Itt pedig az volt a vicc, hogy épp ma 9 hónapos a Nyuszkó, úgyhogy ma megmutattuk neki, hogy hol jött világra, már amennyire ez őt érdekelte :D

Érdekes, hogy a nőgyógyászati vizsgálatokat leszámítva mennyire kellemesnek tűnt most ez a hely. Hát igen, az idő megszépíti az emlékeket. Mondjuk akkor sem voltak rossz tapasztalataim a hellyel, csak akkor nagyon fájtam :) Ma én is kávéztam a kávézójában, ahol a szülés hete alatt minden reggel Apája és Nénje reggelizett :)

Lassan haladok ezzel a bejegyzéssel, mert Bab folyamatosan zaklatja a laptopot. A játékai nem érdeklik... Meg amúgy is, mindenhol fel kell állni...

Szóval hazaértünk, s Apája kicsit kint dolgozott a teraszon, s kicsit mi is levegőztünk ott. Csak sajnos a fű még hideg volt, pont árnyékos is, a kő meg ugyan meleg, de elég érdes. Mondjuk ez Macit nem érdekelte, ő jött-ment, rátalált a locsolókannára, a kis ásóra, amire a múltkor a helában tettem szert, a levenduláimat tépkette (mondjuk azoknak már úgyis mindegy, kiszáradtak...), bebújt a pilleszárító alá, felállt az asztal alatt. Ja, és a kerti kerámia-madarunk csőrén kapaszkodva is megpróbált felállni, csak azt nem engedtem...

Aztán végre elaludt a kocsijában, s ekkor tudtam a sok házimunkámat gyorsított tempóban elvégezni. A vasalást kivéve...

S most vagyunk itt, amikor Apája falra mászik épp Nideranvenben, én meg itthon, mert Bab már megint polcot pakol...