-1. bejegyzés: Családfotózás - 2015 november

A képeket elkövette: Székely Judit fotográfus, Babócafotó

- 4. : Születes

Pár szóban Benjámin világra jöveteléröl.

Eredetileg október 17.-re volt kiirva, de ez sosem volt köbe vésve...
Szerintem fontos elmondani, hátha valaki meg tud belöle profitalni: mivel az elsö szülésélmény meglehetösen borzasztóra sikerült, elhatároztam, hogy a másodikra jobban felkészülök. Nem csak elmentem a szülésfelkeszitö tanfolyamra, amit elsö esetben kihagytam, (akkor meg nem voltam jártas magyartól különbözö nyelvek gyakorlati használatában), hanem rátaláltam egy nagyon hasznos elökészitö kurzusra, a hypnobirthingre. Azért nagyon hasznos, mert visszaadja az embernek a hitet, hogy kepés ra, hogy szüljön, mert ez egy természetes folyamat része, igy vagyunk megkomponálva, és nem csak az orvosok közremüködésével lesz meg a végén a baba. (Persze nagyon fontos, hogy nem utasitja el a korházat, meg az orvostudomány ezen területen elért vivmányait!) Lényeg, hogy ez  is fejben döl el, hogyan viszonyulunk a szüléshez.

Anélkül, hogy túl mélyen beleásnánk most magunkat ebbe, el kell mondjam, nekem nagyon sokat segitett ez a mentalis felkészüles. Aztán kiderült, hogy baba farfekvéses, es ez már igy is marad. Volt egy kisérlet a megforditásara - a császáros mütöben, ha bármi félresiklana, akkor azonnal lépni lehessen - de kb 1 percen belül kiderült, hogy nem fog menni, mert már túl nagy hozzá. Kiirtuk a császár idöpontját: oktober 9, péntekre. (Hiába szerettük volna, hogy valami szep dátum legyen, pl 15.10.15, vagy 15.10.10, ezt mi nem választhatjuk meg - az elsöt azért, mert túl közel lett volna az eredeti dátumhoz, es olyankor félö, hogy már megindul magátol is a szülés, amit nem szeretnek az orvosok egy tervezett császárnal, a 2. pedig hétvégére esett, amikor tervezett császárt nem vállalnak.)

Szóval, ha azt mondtam, hogy nem szerencsés orvosi szempontból, ha megindul a szülés egy tervezett császárnál, akkor mi ebbe a kategóriába tartozunk... Október 2-án, pénteken még ellátogattam egy gyerekvásárba, délután elvittem Ádámot focira, aztán éjjel meg már rohantunk a Maternitere. Mondhatom, hogy utolsó pillanatig aktiv voltam :)
Éjfélkor, az elfolyt magzatviz es a fájások közepette jól jött a hypnobirthinges hanganyag, ami kicsit lenyugtatja a kedélyeit az embernek, mikor épp szülni készül. (Akkor is, ha az biztosan császár lesz.)
Még egy jótanács: tényleg legyen összepakolva idöben az a börönd! Mert amikor indulni kell, es még akkor dobáljuk be a dolgokat, az kényelmetlen is, es tutira kimaradnak dolgok...

Hogy miért nem szerencsés orvosi szempontból a nem tervezett császár? Mert az azt jelenti, hogy nem üres a gyomor, es a beltartalom bekavarhat az érzéstelenitésben: ergo altatás lesz. Hát ezt nem akartam! Es láss csodát: engedték, hogy csak érzéstelenités legyen! Fizikailag nem kellemes ugyan, de az ember legalabb "jelen" van a baba születésénél.

A másik nagy mázlink az volt, hogy épp ezen az éjjelen az én orvosom (dr. Jean-Paul Hermand) volt az ügyeletes, tehat ö végezte a császárt is! Tényleg biztonságban tudtuk magunkat.

Benjámin 1 óra 45 perckor jött a világra (hallottuk, ahogy a doki Bon Jourt köszön neki :)), 3,2 kg-mal es 48 cm-rel. :)

Túl sokat nem aludtunk ezen az éjjelen. Àdámra a nagynénje vigyázott, és reggel 8 órakor hivtuk fel (épp abban a percben, ahogy felébredt, és konstatálta, hogy nem mi vagyunk otthon vele, hanem Szilvi es Jochen), hogy megszületett a kistestvére.

- 5. bejegyzes: Terhessegi fotozas

Arra gondoltam, nem csak a most pillanatatol kezdve irom a blogot, hanem egy kicsit visszamenöleg is dokumentalok. Az egyik erre erdemes esemeny a terhessegi fotozas, bar szerintem mar legtöbben lattatok ezeket a kepeket.

O-OK, nem birtunk magunkkal, es kinyitottuk korabban...

Nagyszülőkkel Saarburgban

Saarburgból soha nem lehet elegünk, szerintem az egyik legszebb és legérdekesebb német város. Már ebben a blogban is áradoztam róla többször (pl itt), több évszakban jártunk már errefelé, mégis előfordulhatott, hogy az anyai nagyszülők még nem látták. Tekintve, hogy most 15 km-re lakunk ettől a helytől,  ez most egy kötelező programmá avanzsált. Azt is szeretem benne, hogy minden alkalommal tartogat valami újat, persze, ha gyakrabban járnánk ide, előbb-utóbb elfogynának a látnivalók, akkor viszont lehetne keresni a különleges alkalmakat, pl. borünnepeket, bolhapiacokat, adventi vásárokat a látogatásra, de a malommúzeumban sem jártunk még. Az is igaz, hogy postára csomagért idáig kellene eljönni, az egészségbiztosítóhoz is, tehát profánabb okok is kínálkoznak néha.

Ez alkalommal a libegő volt számunkra az újdonság, következő alkalommal pedig a bobpálya lesz :) De az talán nagyszülők nélkül :)

Bizonyíték, hogy felültek rá :)

Újra Luxembourgban - Magyarországi képriport

3 hetes otthon-tartózkodásunk augusztus 20-án letelt.
Több oka is van, hogy korábban nem jelentkeztem, de az egyik legalapvetőbb, hogy elromlott a laptopom.

Most azonban igyekszek képekben beszámolni a történésekről - legalábbis azokról, ahol készültek képek. Igaz, mostanság jobban hanyagoljuk a fotózást, de azt ígérhetem, hogy hosszú bejegyzés lesz ez is :)


Maci augusztus 2-án betöltötte a 2-t:

Verseny, hogy ki fújja el a gyertyát. Macit láthatólag nem mozgatja...

Margit-szigeten (egy BKV-hajókázás után!)

Császártöltésen, unokatesókkal (Lili! szegődj el hozzánk pesztonkának! :))

A nagyfiú biciklizni tanul

verseny a helyért

és a győztes:

Kiskunmajsán is ment a bohóckodás:

meg a csibészkedés

 a játék

és újra a csibészkedés

a végén olyan volt a lábuk, mintha szenet hordtak volna...

mindenhol jó dolgunk volt...

csak a fénykép erejéig pihentek meg

de azért kitartották, hogy több kép is készülhessen. Aztán ment tovább a rosszalkodás

A kanizsai mamáékkal kis kirándulást tettünk

Papával a megújult főtéren