Krémleves, ami újat hoz

Nem saját alkotás, ezt előre leszögezem. Viszont, eléggé ügyes kis leves, amit érdemesnek találtam ide a "halhatatlanok" :D sorába felvenni. Hogy miért tetszett? Mert a karfiolról az embernek nem biztos, hogy épp a krémleves jut az eszébe, mert kiadós, tartalmas, és egyszerű hozzávalókból új ízkombinációk jönnek létre. Mégpedig a mustár bekeverésére, és a camembert sajtra, mint feltétre gondolok.

Ez az eredeti link, de ide fogom másolni, csak, hogy biztos meglegyen :)

Ami nálam másképp nézett ki, pedig tutira ugyanannyi hozzávalót vettem mindenből, hogy jóval narancssárgább lett a színe, nyilván a sok répa tette. Ez Macit ismerve külön pozitívum, ugyanis vonzódik a narancssárga levesekhez. Egyébként ízlett is neki! Persze a sajtot kihagyta.... Még nem tudja, hogy a javát...

Tehát, szóról szóra így hangzik:

"Karfiol krémleves camembert sajttal tálalva

Hozzávalók:
50 dkg sárgarépa,
60 dkg karfiol,
1 fej vöröshagyma,
1 evőkanál vaj,
1 evőkanál mustár,
oregano (itt friss),
tárkony,
só,
őrölt bors,
szerecsendió,
2 dl tejföl,

tálaláshoz:
camembert sajt,
pirított zsemlekockák. 

Elkészítés: a sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszelem, a karfiolt rózsáira szedem. A vajon megdinsztelem a hagymát, majd rádobom a sárgarépát és együtt dinsztelem pár percig. Ekkor ráteszem a karfiolt, pár perc múlva felöntöm kb 2,5 liter vízzel és puhára főzöm a zöldségeket. Közben beleszórom a fűszereket és a mustárt. Amikor minden puha, merülő mixerrel turmixolom. A tejfölre rámerek 2-3 merőkanál levest a hőkiegyenlítés miatt és behabarom vele. Már nem forralom, csak összemelegítem. Ha kell még utána ízesítem.Tálaláskor mindegyik tányérba teszek egy szelet camembert sajtot és pirított zsemlekockát, aki szereti."

Új ízkombináció

Arra gondoltam, már régen osztottam itt észt meg receptet. Nem is, az igazi ok, amiért most le fogom ide írni a tegnapi vacsoránkat, az, hogy később magam is visszaolvashassam. :)

Szerintem az a nagyszerű benne (khm, tekintsetek el most a nagyképűségemtől), hogy egész egyszerű alapanyagokat, ízeket köt össze. Na jó, nem saját ötlet, az ihletet ez a recept adta, de messze nem használtam fel az itt leírt összetevőket. Két hete tényleg véletlenül nílusi sügért vettünk, ekkor találtam a receptet, de tegnap egy másik noname halra is adaptáltam, ugyanazt a hatást elérve.

Szóval. Végy halat. Ez amolyan filézett fajta halszelet legyen most. Eddig megvolnánk. Amit még venned kéne, az kókusztej. Na most nem tudom, kinél veri ez ki a biztosítékot az "egyszerű" alapanyag terén, ugyanis fogalmam sincs, jelenleg Magyarországon ez mennyire elérhető, és ha igen, milyen árban. Nálunk ez eléggé egyszerű, és tekintve sokrétű felhasználhatóságát, exotikus ízét és egészségességét, kezd mindennapi alapanyaggá válni. De: tartom valószínűnek, hogy enélkül is el lehet érni az érdekes hatást.

Egy kis tálban keverjünk össze lisztet, sót és FAHÉJAT! Ebbe tessék bele hempergetni a halszeleteket, majd pedig vajban kisütni. Esetleg csepegtethetünk rá kis citromlevet (csak ne vigyük túlzásba, mert akkor már savanyú lesz az eredmény.) A kókusztejet én itt a sütés közben csepegtettem a szeletekre, kicsit ugyan ez is megsült, de nagyon finom lett!

Köretként tegnap cukkínit karikáztam fel, és ugyanilyen módon (lisztes keverékben megforgatás után) sütöttem ki.

Utóirat: kifelejtettem, hogy a lisztes keverékbe tettem egy kis őrölt pirospaprikát is!

Két majdnem egyforma nap. De nagyon kellemesek, a csütörtök és a péntek. Délelőtt úszni voltam, ebéd után Bogyóval aludtunk, majd Apájával elautóztunk Saarburgba. Csüt. ott hagytuk a kocsit, pénteken érte mentünk, de megint ott hagytuk. Szép az az út, dimbes-dombos, nagyon zöld a táj, kivéve ahol sárga a repcétől, és minden fa fehér. Idillikus látvány, mikor a virágzó fák alatt legelésznek a lovak. A falvak is jómódúak arrafelé. Végre az idő is kicsit melegebb már, mint a hét elején.

Bogyesz is jókedvű, kicsit többet eljátszott magában ma, mint a korábbi napokon, és aludt is, amíg a bébiszitter vigyázott rá. (Meg az én kedvem is jobb az úszástól.)

Bármilyen hülyén is hangzik, de tegnap megtanulta "kiköpni a szájpadlását". Megint. Szerencsére még nem folyamatosan, néha ugyanis elfelejti, és órákig is bent marad. De kezdhetjük megint a beragasztós hercehurcát. (De fura ez leírva).

Ezen kívül is ügyesedik, a kis székére kb felmászik, persze csak úgy, hogy feláll mellé és ráhajol. Ahol csak tud, feláll, de ehhez kellenek neki a vízszintes felületű kapaszkodók, tehát az ágyrácsra még nem jött rá. 

A mászás szerintem már csak egy kis lépésre van, ugyanis négykézláb állásban simán felemeli bármelyik kezét, hogy megfogjon egy játékot, és tartja is magát, szóval csak egymás elé kéne rakni őket, és menne. De a kúszást tökélyre vitte. Tegnap bekúszott (értsd nagy sebességgel suhant) a konyhába hozzám, aztán a hűtő alatti szekrény aljában észrevette a szellőzőrácsot (gondolhatjátok, patika tisztán tartom azt a részt: kb a létezéséről se tudtam eddig). Örültem neki, hogy azt tapogatja...

Egyébként a napirendünk eléggé óramű pontosságú, már ami az evéseket illeti. A napközbeni alvásra is kialakulóban van valami, de az még elég törékeny. Este legalább biztos a fekvés. Hajnalban valamikor 4 és 6 között még eszik egyet, de ez kibírható. Bár nem tudom, meddig nem akarja még átaludni teljesen az éjszakát. Szóval az evésre visszatérve: délben zöldséget kap, (esetleg hússal), uzsonnára pedig gyümölcsöt vagy babajoghurtot, estére (az egyik vacsorára a 3 közül) gyümölcsös tejpépet. A többi még tejcsi.

Most pedig megosztom Veletek a tojásos brokkoli receptjét, amiről nem készült sajnos fénykép...

Végy mondjuk két fej brokkolit, és kis gerezdekre tépve párold meg. Eközben végy tetszőleges számú tojást (4-5), és főzd meg keményre. Ha kész, a tojást is vágd fel, majd egy nagy tálban keverd össze őket natúr joghurt kíséretében. Sózd és borsozd meg. Amivel én feldobtam: véletlen találtam aznap az osanban fokhagymás és zöldfűszeres olajban pácolt garnélarákot, ezt is hozzáadtam, de ez persze nem kötelező. Azért én máskor is teszek hozzá valami halkonzervet legalább, mert eléggé passzol. Mondjuk az olaj lehet, hogy túlzás volt, de a fokhagyma máskor is belekerül legalább a joghurtba.

A mai ebédem és vacsoránk pedig Réka féle spenóstos egybesült volt, olasz recept alapján. Ezt is leírom:

Végy egy bolti réteslapot, de ne kövesd el azt a hibát, amit ma én: ne legyen édes!!! Nagyon nem finom úgy... Aztán végy egy fagyasztott spenótot, ami már konyhakész. (Biztos lehet friss spenóttal is csinálni, de én annyira nem szeretem a spenótot, hogy eddig egyáltalán nem foglalkoztam ezzel a zöldséggel.)

Aztán a recept úgy szól, hogy keverd el mascarponéval. Ki gondolta, hogy a Lidlben nem árulnak olyat? Vagy csak én nem találtam meg? (Edit a megmondhatója). Na mindegy, helyette vettem egy kis túrót meg egy kis tejfölt, és ezt kevertem össze. Igen ám, de ezen kívül kell bele még reszelt sajt is, fokhagyma, só. 

Tehát a réteslapot beleeszkábáljuk a tepsibe, de ha jól emlékszem, Réka tortaformába hajtotta bele. Lényeg, hogy oldala legyen. Ráöntjük a fent leírt masszát, s most jön az érdekes: üssünk rá néhány tojást! Nem kell felverni, csak rálöttyinteni, s a sütőben szépen rá fog sülni a tetejére. Merthogy kb 170-180 fokra előmelegített sütőbe toljuk be úgy 20-25 percre. Én csavartam rá légkeverést is meg pirítást is a végén. 

Hát ez most hosszú leírás lett, de állítom, rövidebb elkészíteni, mint a tojis brokit. :)

Ma is sűrű napot tartottunk. Csak Bab pihent, de ő se sokat.

Addig én megvarrtam a megvarrnivalót, megragasztottam a megragasztanivalót, kiporszívóztam, kimostam a hintaszék huzatát (nincs bor a pincénkben, mégis borospince-szagot árasztott...); megfőztem az ebédet, megfőztem Bab krumpliját, aztán kidobtam, mert azt hittem nem jó, aztán megfőztem még egyszer, és kiderült, hogy az első is jó lett volna... (Hogy hogy lehet a krumplit elrontani? Héjában főztem, amit ritkán szokott az ember utána turmixolni... Így én se tudtam, hogy ha nyúlós ragadós gumiszerű lesz, az normális. Az a nem normális, hogy héjában főztem. A kudarcokról is beszámolok :D)

Sütöttem sütit, apropó: mindjárt meg is osztom Veletek a receptet; aztán elmentünk sétálni, mert kell a friss levegő is. Út közben véletlen összefutottunk Apájával, úgyhogy ő is csatlakozott. Bár rövidre fogtuk, mert marha hideg volt.

Este Apja elment falra mászni, én meg Babtól akartam majdnem, mert egyfolytában nyikorgott. Ez most biztos, hogy a fogak számlájára írandó, bármennyire is nem látszik. Tonna nyál (az első pólócserém emiatt volt), piros fenék minden kenőcs ellenére (igen, én se tudtam, de ez is a fog jele!), és mindent a szájába vesz, amit ér. Freud szerint van az embernek orális életszakasza? Hát nem csoda, szegénykének, akinek meg kell küzdenie első körben 28 foggal, hogy a szájával van elfoglalva! Ehhez nem kell sok ész...

Aztán megfőztem a vacsit, amit még mindig nem ettünk meg, mert előbb Babfej-fektetési projekt volt, most meg Apja még a pincében matat. Ja, második pólócsere fürdetés után volt... Hihetetlen, még a feneke se éri a vizet, máris kipancsolja. Konkrétan a fenekét a kád aljához veri, és repül a víz mindenfelé. Már nem vicces...

Szóval, a múltkor fényképében közölt, elvileg csokis, gyakorlatilag bármilyen kekszről szeretnék bővebb kifejtést adni:

Ma is megcsináltam, ugyanis jó, ha van itthon az embernek mihez nyúlnia. Mármint valami kis nassolhatnék gyanánt. És mivel megint nem cukorral sütöttem, ezért még lelkifurdalás se gyötör. Ennek ellenére este 6 után nem esszük. Főként, mert az ízesítésben azért biztosan cukor van: a csokidarában, vagy a marcipánmasszában. Ami persze nem kötelező, ez az én újításom. Mert rájöttem, nem tudok kísérletezés nélkül főzni, csak úgy végigvinni egy receptet. Még ha egy szimpla gulyáslevesről is van szó.

A hozzávalók mennyiségénél szerintem csak az arányokat tartsuk be, ugyanis ennyiből 1 tepsinyi keksz jön ki, amit kb. egymagam el tudnék fogyasztani egy ültő helyemben. Minimum duplázzuk.

Az alapok:

15 dkg liszt (én teljes kiőrlésűt használtam, ezzel is jó)

fél tk. szódabikarbóna

negyed tk. fahéj

10 dkg vaj

5dkg cukor (agávé, stb)

1 tojás

kis tej, hogy gyúrható legyen

ami feldobja:

apróra vágott csoki

esetleg kakaópor

meg szerintem jó a mazsola,

marcipán (belecsipkedni egy kicsit)

vaníliás cukor

vagy ami eszetekbe jut

A tetejére 

először szeletelt mandulát, 

másodszor darált mogyorót raktam, de minden nélkül is tuti.

Először az olvasztott vajat és a tojást elkeverem, bár én az agávét is ebbe a részbe szoktam tenni, mivel folyós. Közben a többit is összerakom, majd az egészet egybeöntöm. Ha nem eléggé gyúrható, kis tejjel felöntöm, de vigyázat, nehogy túl folyós (ragadós) legyen (mint nekem ma), mert utána kis golyóbisokat kell belőle formázni. Ezeket a sütőpapírral bélelt tepsire teszem, majd (kézzel v. poháraljával) kilapítom. Itt lehet a tetejét díszíteni. Kb 150-170 fokra előmelegített sütőben 1 percig sütöm. Nem lesz se száraz, se kemény! Csak ki kell várni, hogy kihűljön :( Ja, azt elfelejtettem: a múltkor én szétosztottam a tésztát, és különbözőeket csináltam, ma mindent egyberaktam. Ígyis jó, amúgy meg lehet közte válogatni, amíg a készlet tart. :)

 Ez volt Bab korábbi éjszakai alvóhelye

(hogy a tegnapi bejegyzést kiegészítsem)

Ma este már nem itthon alszunk, így most írom meg a mai bejegyzést.

Pont az esti utazás miatt, a mai nap is elég sűrűre sikerült (eddig). Reggel futással kezdtem, bár bevallom, ma kicsit kevesebb volt a táv, mint tegnap. Aztán hozzáláttam Bab kinőtt ruháit kiszortírozni. Nem kis munka! Az a durva, hogy pár hónapja 3-4 tele zsák ruha sorakozott a komódban, hogy majd belenő. Mára egy fél szatyornyi maradt a nagyokból, viszont kiszorítanak a kicsik! Annak ellenére, hogy a legkisebbekből már novemberben két zsákkal hazavittünk... Hihetetlen gyorsan nő, jelenleg nincs egyetlen rugdalózója sem, ami jó lenne rá. Mondjuk nem is használjuk már a rugdalózót. Nem tudom, valahogy nem tartom annyira praktikusnak, A dereka így sem fázik meg.

Szóval ezzel el is ment a délelőtt nagy része, plusz azzal, hogy előszedtem a mi ruháinkat a csomagoláshoz.

Most, amíg az ebédem rotyog, és Bab is alszik, gondoltam leülök ide.

Következő projektem, a jelenleg kelésben lévő tészta kisütése. A receptet én találtam ki, mert a múltkor egy kicsit tömörre sikerült a stanglim, illetve volt itthon fél doboz tejfölöm is, amit nem kéne megromlasztani. Szóval meglátjuk, mi sül ki belőle. Ha jó lesz, leírom, hogy is csináltam (már magam miatt is, hogy meglegyen.)

Este pedig Apja munkája után indulunk Antwerpenbe. Kíváncsian várom, ugyanis az útikönyv nagyon felcsigázott: sok érdekességet tartogat állítólag. Modern építészet nem olyan sok várható, mint Baselban, de azért egy Richard Rogers itt is benéz. Inkább az ódon utcák régiségboltjai vonzóak, meg persze a mérhetetlen mennyiségű Rubens-kép, meg a számomra nagyon szimpatikus Art Nouveau-s és Art Deco-s házikók. A gótikus katedrálisról nem is beszélve. Meglátjuk, mit sikerül abszolválni... 

Szóval szerintem hétfőig nem jelentkezek itt, akkor viszont képekkel!

***

A mai kreációm

Két órával később... Kisült a stangli, közben pedig vendégünk is volt Editke személyében. 

Szóval a stangli nagyon tuti lett! Omlós és laza, pedig már kezdtem róla lemondani, hogy teljes kiőrlésű lisztből is lehet ilyet sütni.

Szerintem a titok nyitja a szódabikarbónában van.

Csak fél adagot sütöttem, így nem lett sok, bátran duplázzátok a mennyiségeket!

A recept alapja Evelyntől származik, a többi az én kísérletezésem.

Tehát, a hozzávalók:

kb 250 (500) g teljes kiőrlésű liszt

1 dl (2 dl) tejföl

50 g (100 g) vaj

1 db (2 db) tojás

1 ek. (2 ek.) olívaolaj

csipet szódabikarbóna

fél cs. (1 cs.) porélesztő

só

leheletnyi fokhagymapor (nem összetévesztendő a fokhagymás lehelettel)

kis víz, kb. fél-1 dl

Homogén tésztává gyúrom a hozzávalókat. 1 órán át meleg helyen kelesztem. Utána megpróbáltam kis háromszögeket formázni, nem több, mint kb 1 ek. mennyiségű tésztából. A háromszögeket felcsavarom az egyik csücsök felé. 180 fokra előmelegítem a sütőt közben. A tepsire sütőpapírt teszek. A stanglik tetejét szezámmaggal v. sajttal szórom meg. Kb negyedóra / 20 perc alatt készre sütöm. Lehet, szebb lett volna a teteje, ha megkentem volna tojással, így nem pirultak meg. Viszont nagyon fincsi lett!

Megyek pakolni.... Pussz!

Huh, végre kicsit leülhetek. Egész nap rohantam, tettem-vettem.

Holnap ugyanis vendégeink lesznek. Megint kisütöttem egy adag sütit, vaníliás kiflit, voltunk osanban, kicsit takarítottam, meg előkészítettem a holnapi étkek alapanyagát. Na jó, Peti is besegített.

Bab ma furcsa volt, hajnalban felébredt, de nem evett, nagy nehezen visszaaludt. Reggel felébredt, de nem evett (vagyis csak nagyon keveset), aztán gyorsan bealudt. Délben nem akart enni, ekkor már ott tartottam, hogy valami baja van a tejjel, vagy a cumisüveggel, pedig mindig frisset csináltam neki. Szóval adtam neki bébi-gyümölcslevet, azt végre nyelte, mint kacsa a nokedlit. :) Nem vette észre, hogy ez más... Gondoltam, ha ennyire összebarátkoztak a gyümölcsökkel, akkor ismét kap egy sanszot a banánpüré, pedig most volt pár nap kimaradás. Na azért annyira mégse lehet ám átverni: erre megint húzta a száját, a 3. kanalat meg egyenesen kilökte a kezemből. Aztán megint óriási alvás következett (addig sütöttem ki a sütit), csodálkoztam is, hogy lehet ennyit aludni :) Persze megértem, én is tudnék :)

Aztán szerencsére az osanban is jól viselkedett (főleg, mert félig átaludta). Ez különben is csak egy gyors kör volt: ami még a sütikbe hiányzott, azt vettem meg. 

Szóval, ha érdekel valakit a fincsi omlós vaníliás kifli receptje, akkor íme:

(Elég egyszerű, gyerekbarát recept: gyorsan is készül, meg akár nagyobb gyerekeket be is lehet vonni a kiflik formázásába, a végén pedig nagyon fincsi dolog sül ki)

((Tartva magamat a korábbi reform elképzelésemhez, ezt a receptet is átalakítottam: a lisztet simán csak kicseréltem teljes kiőrlésűre, a cukrot meg agavéra, most 1:1 arányban. Viszont, mivel az agávé folyós, a cukor meg nem, így a végén kellett még hozzátennem lisztet, hogy gyúrható masszát kapjak, ne ragacsos-folyósat. Meg azért is, mert az előírtnál kevesebb darált dióm volt itthon. De azért jó lett :)  ))

(((Nem saját recept, a mindmegettéről származik. Egész jó az az oldal! Ismeritek?)))

hozzávalók:

• (eredetileg) 28 dkg liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 10 dkg cukor (agávé... stb)
• 1 csomag vaníliáscukor bele, 1 a tetejére porcukorral keverve
• 2 tojás sárgája
• 20 dkg lágy vaj
• 12,5 dkg őrölt dió vagy mandula

Ha túltettük magunkat azon, hogy miért éppen 28 dkg a liszt (hogy jött ez ki?) vagy miért éppen 12,5 dkg dió kell bele, akkor tulajdonképp öntsünk össze mindent, keverjük el, majd gyúrjuk össze. Mint mondtam, agávéval nem lett az a gyúrható állag, így én érzésre tettem még hozzá lisztet. Ne kérdezzétek, hány dekát. Főleg ne tizedes pontossággal...

Hengergessünk belőle ceruza vastagságú rudakat, (itt kell bevetni a gyurmázni vágyó gyerekeket), majd pedig vágjuk fel 4-5 cm-s darabokra. A végeit vékonyítsuk el, és formázzunk belőle kifliket. (Nekem eléggé különböző nagyságúak lettek, de mindenhogy jó.) Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük.

180 fokon 15 percig sütjük, és még forrón vaníliás porcukorral meghintjük, vagy megforgatjuk. Kihűlés után megismételhetjük.

(Ez nem annyira reform, de nekem nem is volt porcukrom, a sima vanilin cukor meg nem tapadt meg rajta, tehát mégis reform lett :)

Majd csinálok fényképet is. :)

Pikáns karfiol

Sose volt kedvenc ételem a karfiol. Ha muszáj, akkor már megeszem. Kivéve a fenti elkészítésben. El se hinnétek, milyen jó! :) Félreértés ne essék, nincs odaégetve, ennek ez a színe alapjáraton, mivel kakaóporral van megszórva. Ez viszont nem jelenti azt, hogy édességről van szó. Hanem a kakaó alternatív felhasználásáról egy (számunkra) különleges ízvilágban.

Persze nem én találtam ki a receptet, én is egy másik blogról loptam, de gondoltam nem fognak plágium miatt megkövezni :)

Szóval azért jó ez az étel, mert gyorsan el lehet készíteni (ha a sütést nem számoljuk), és különleges vendégváró, vagy köret lehet. Szerintem chips helyett is kiváló borkorcsolya.

Hogy is készül:

a karfiolt megmossuk és rózsáira szedjük, minél kisebbre. Meglocsoljuk olivaolajjal, sózzuk, borsozzuk, és a recept szerint vagy cayenne-borssal, vagy chillivel megszórjuk.

Egy fóliával bélelt tepsire terítjük. Natúr kakaóporral meghintjük egy teaszűrő segítségével.

A 200 fokra előmelegített sütőben 35-40 percig sütjük, légkeveréssel elég a 35. 

Ui.: a szerelő 4-kor jött...

Mexikói kukoricaleves

Másik kedvenc levesünk. Azért is jó, mert a hozzávalói nem különlegesek, de maga a leves az lesz. Meg azért is jó, mert gyorsan kész van, és nagyon finom.

Hozzávalók:

1 fej vöröshagyma

kis olaj, amin megpirítjuk

1 db kaliforniai paprika

1 kukoricakonzerv levével együtt

2 dl tejszín

1 ek. liszt (étkezési keményítő helyett)

kb 2 dl víz (lehet kevesebb vagy több is, ízlés szerint)

fűszerek: só, bors, ki lehet próbálni kis fokhagymával, kis chillivel

én tettem bele fél leveskockát is

Tehát a felaprított hagymát olajon megpirítjuk. A felkockázott paprikát is hosszátesszük, kicsit azt is fonnyasztjuk. Jön a liszt, ami miatt rögtön jön a víz is, mert odaégne. Itt szúrtam közbe a fél leveskockát, hogy elolvadjon. Beletesszük a kukoricakonzervet a levével együtt, majd felforraljuk. A végén beleöntjük a tejszínt is. Néha tejjel helyettesítem, de olyankor nem túl krémes. Kb. ennyi. Közben ne felejtsük el a fűszerezést sem!

Nem vettem egész tököt. Már csak túl nagyok és túl hosszúkásak voltak a boltban, abból nem nézett volna ki jól a morci Halloween-arc, és ennyire sok tökkel még én se tudtam volna mit kezdeni. De vettem tököt darabban, és elkezdtem előkeresni a kedvenc töklevesem receptjét, itt a blogban. Kiderült, hogy ettől az élménytől eddig megfosztottalak Titeket! :) Pedig már tavaly is odáig voltam érte.

Tehát, ma Tabasco-s sütőtökkrémlevest főztem ebédre, második félének pedig: RÁJÁT sütöttem! Ez utóbbira próbáltam a neten receptet keresni, de nem igazán jött szembe semmi, mindig csak ilyeneket találtam: "és ha kész a mártás, öntsük RÁJA..." Úgyhogy nagyon egyszerűen oldottam meg: megmostam, kettévágtam (ehhez nem ártott volna ismerni a ráják anatómiáját, hogy hol is érdemes vágni....), befűszereztem halas fűszerkeverékel, lisztes panír, és olajban kisütöttem. Hihetetlen finom lett! Nagyon ízletes, és meglepően sok húsa van, a csontozata pedig inkább porc, mert könnyen elrágható. De nem muszáj megenni, könnyen leválik róla a húsa, mindkét oldalról. Nem is került sokba.

Először is a jőjjenek a képek:

Rája:

Tabasco-s sütőtökkrém-leves:

Előtte:

Utána:

1 kg tisztított sütőtök (küzdelmes, de megéri)

1 fej hagyma

1 ek. olívaolaj

1 tk. cukor

1 kk. pirospaprika (törött)

5 dl alapleves (nálam ez sima kockaleves)

0,5 dl főzőtejszín (nem volt itthon, tej lett helyette)

só, Tabasco

A megmosott, meghámozott tök magját eltávolítjuk, majd kb. 2 cm-es kockákra vágjuk. A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. A megforrósított olajon a hagymát és a cukrot gyakran kevergetve kb. 10 percig dinszteljük, amíg szép barna lesz.

Tűzről levéve keverjük hozzá a pirospaprikát, majd tűzre visszatéve adjuk hozzá a kockára vágott tököt. Rövid pirítás után öntsük föl az alaplevessel, és fedő alatt pároljuk puhára. (Kb. 20 perc.) A levest ezután botmixerrel pürésítjük, ízlás szerint sózzuk és tejszínnel gazdagítjuk.

Tálalás előtt csepegtessünk a kiadagolt levesbe Tabascot, szórjuk meg a tetejét reszelt sajttal, tortillachipssel.

Nekem épp egyik se volt, amúgy is kétszersülttel szoktam megszórni. A Tabascot én tálalás előtt beleteszem, de azért nem túlzom el :).

Paradicsomkrém-leves

Sziasztok! Tudom, már nagyon rég nem írtam, de az a helyzet, hogy uborkaszezon van. Vagy még az se... Szóval a tél miatt kevéssé lehetett kimozdulni, de sütit sem sütöttem a "vonalak" miatt. De uborka helyett a mai menü a paradicsomkrém-leves. Ez onnan jött, hogy egyrészt, én nem rajongok a hagyományos magyar édes paradicsom-levesért, de az olaszos sós-savanykásért igen; másrészt, a múlt héten, Amszterdam egyik legnagyobb élménye egy krémes, fincsi paradicsomleves volt. (Igazatok van, Amszterdamról írhattam volna egy bejegyzést, de addig is, akit érdekel, látogassa meg a képes blogunkat, ott már fent vannak a képek.) Tehát megpróbáltam leutánozni, hogy is készülhetett ez a mennyei leves. Na jó, lehet, hogy túlzok, hiszen ott éhesek voltunk, és kint hideg volt, a pubban pedig meleg, és gőzölgött a leves... Nem állítom, hogy maradéktalanul sikerült, de leírom a mai kísérletezésemet. Akinek van esetleg ötlete, mivel lehet még pikánsabb, krémesebb, az írjon! A pikánsat nem a csípősségre értettem, bár nyílván lesznek olyanok itt a házban, akiknek első dolguk lesz egy jó adag tabascot belenyomni...  Kitaláltátok, ki az? :)

Szóval a végeredmény így nézett ki:

Nem állítom, hogy 10 perc alatt elkészül, mert mindenféle trükköt bevetettem, de nem lett rossz, szóval megéri.

2 sárga- és egy fehérrépát megpároltam előre. Amikor kész lett, géppel pépesítettem. Eközben 1 fej hagymát felaprítva megdinsztelek egy kis olajon, ami lehet olivaolaj is. Mivel nekem volt itthon házi paradicsomlevem, így könnyű dolgom volt, azzal öntöttem fel. Tettem bele 1 húsleveskockát, két kis paradicsompürét, 1 gerezd kinyomott fokhagymát és a pürésített zöldségeket. Jól elkeverem, ízlés szerint sózom, borsozom. Mivel így még elég fanyar volt, mégis tettem bele egy kis cukrot, de nem vittem túlzásba... Illetve főzőtejszínnel is el lehet ütni az élét, kb. 1 dl-t adtam hozzá.

Mindezt kevergetés mellett összefőzöm kb 5-10 percig. A végén botmixerrel még egyszer jól átkevertem, s így még pürésebb lett az állaga.

Reszelt sajttal tálalva nagyon finom! Persze csomó mindent ki lehetne még hozzá találni, mivel lenne még érdemes tálalni, akinek nem elég a krémleves önmagában, pl. kis fokhagymás-pirítós darabkák, vagy belefőzött krumpligombóc. (Korábban próbáltam, és nagyon passzolt!)

A múltkor hasonló módon főztem sütőtöklevest. Egyszer majd azt is leírom, hogy hogy kell, na azt 100 %-ig tudom ajánlani!! (Mivel nem saját kísérletezés, hanem bevált recept, hehe.) Viszont azt vettem észre, hogy mikor másnap ettem a maradékot, valahogy még sokkal finombb volt, jobban összeértek az ízek! Sajnáltam, hogy már nem sok maradt belőle. Abban reménykedem, valahogy így fogok még járni a paradicsomkrém-levessel is :))

Karácsony-ízű sütőtöktorta

Ha lehet, ez még finomabb, mint a másik közzé tett sütőtökös süti. Talán, mert nem is annyira édes. Ami mindenképpen mellette szól, hogy egyszerűbb hozzávalókra van szükség (már amennyiben a gyömbért és a kardamomot nem tekintjük különcségnek. Ez utóbbi helyett én úgyis véletlenül koriandert vettem, de azzal is jó lett :) ) Ami még nagyon kiemeli a jó ízét, az a végén rákerülő citromos-gyömbéres szirup. Nem szabad kihagyni! Hozzá kell tennem, hogy én csak fűszerként használtam bele a gyömbért, míg az eredeti recept szerint igazi, sőt, kandírozott gyömbér kellene bele. De így is finom lett.

Tehát a hozzávalók:

• 6 tojás (nekem csak 5 volt...)
• 25 dkg sütőtök (nincs mérlegem, szóval találomra ment a dolog)
• 25 dkg (rétes)liszt
• 10 dkg cukor (érezhetően kevesebb kell bele, mint a másik sütibe, ezért ezen már nem is csökkentettem)
• 10 dkg puha, vagy olvasztott vaj/margarin
• 0,5 dl tejföl (na ez sem volt itthon, úgyhogy főzőtejszínnel helyettesítettem)
• 0,5 dl narancslé (~ 1 narancs leve)
• 10 dkg darált dió
• 1 tk. sütőpor (én mindig egy csomaggal teszek bele, ezek szerint az sok?)
• 1 tk. őrölt gyömbér
• 1 kk. őrölt fahéj
• 1tk. őrölt szegfűszeg
• 1 kk. őrölt kardamom (mondom, korianderrel se lett baja :)
• 1 kk. reszelt/őrölt szerecsendió
• 1 narancs héja reszelve

A tököt a nagylyukú reszelőn lereszelem. (Ez mindig nagy küzdelem, idáig eljutni...) Ezek után a recept szerint csak mindent össze kell zutyulni. (Vicces így leírva.) No, én azért legalább két lépésre osztottam: a tököt a tojásokkal, a vajjal, a tejföllel/tejszínnel, narancshéjjal, narancslével és a cukorral kevertem, míg a többi "porállagú" hozzávalót egy másik tálban. A receptíró szerint habverővel kéne keverni. Nem is tudom: szerintem bőven jó a fakanál is, mert nem nehéz keverni, én meg nem vagyok oda a habverő elmosásáért. Meg valahogy nem is olyan állagú, amiről a habverő eszembe jutna.

Szóval hamindkét tálat előbb külön-külön elkevertem, majd pedig egybeöntöttem és úgyis jól elkevertem, míg egyenletes lett a massza. 

Előkészítem a sütőformát: a 28 cm-s tortaformára alkalmas állítólag a mennyiség, én legközelebb ki fogom próbálni a kuglófformával is. De kétség kívül könnyű volt úgy kezelni, hogy az aljára sütőpapírt vágtam. Mert sütés után (ami 170 C-on 60-70 perc), könnyebb volt kiborítani. Mivel kerül rá még egy szirup, ezért egyértelműen az alja lett a teteje, hogy az ottani lyukak jól beigyák. Még annyit a sütéshez, hogy légkeveréses módban tuti elég a 60 perc.

Szóval a szirup: (nem kell megijedni, nem édesíti el!)

Érzés szerinti citromlevet, cukrot és őrölt gyömbért keverünk össze, és főzzük, amíg szirupos nem lesz. Nekem sikerült csak annyit csinálnom, hogy egyszer locsoltam végig az egészet, tényleg jól beitta, de kb. csak a közpéig ért le. Lehet, ha többször végiglocsolom, az egész tésztát átitatja, de nekünk így is ízlett.

Na, meghoztam a kedvet hozzá? :)

ui.: már nem kell a hozzászólásokhoz regisztrálni, szóval csak bátran!

Sütőtökös süti

A címhez híven rögtön közlök is egy receptet, bár a gasztroblogtól is távol fog állni ez a műfaj, azt ígérhetem. 

Lényeg, hogy így október végéhez közeledve egyre sűrűbben lehet látni mindenfelé klassz színes tököket. Vannak meglepően nagyok is, mint egy puff, de igazából a színüktől vagyok elájulva. Ezek után nem csoda, hogy odáig lettem értük, amikor elolvastam, milyen jótékony hatásai vannak, illetve mennyiféle vitamint tartalmaz. Bevallom, korábban nem annyira ugrottam érte, de most, hogy láttam, mennyiféle étel készíthető belőle, rajongó lettem. Egy hét alatt kétszer vettünk tököt! Ti tudtátok, hogy ennyire sárgadinnye-illatú? Legalábbis ez, amire mi rászoktunk, nagyon.

Az a baj, hogy az előbb sült ki ez a nyalánkság, így lassan megy az írás, mert rájárok a sütire.

Csináltam előtte-utána képeket :)

Tehát a recept, amely valami német oldalról származik, nem a fordítás során módosult, hanem a kétszeri megsütés során ésszerűsödött.

• 100 g margarin
• 100 g (barna)cukor
• 200 g vörösáfonya (ehelyett én mazsolát használtam)
• 120 g pekándió (szerintem meg ami otthon van, nekem először darált hagyományos dióm volt, azóta kesudiót vettem, mert épp az érte meg)
• 2 db nagy tojás
• 250 g tökpüré (én ezt nem mértem, csak érzésre jó sokat adtam bele. A püréről annyit, hogy első esetben kislyukú reszelőn reszeltem le, másodjára már nagylyukún és így talán még jobb lett. Ja természetesen nyers sütőtökről beszélünk.)
• 90 ml olaj (szóval nincs egy deci)
• 200 g búzaliszt
• sütőpor
• 200 g cukor (na ehelyett sztem elég kevesebb is)
• 1 tk. fahéj
• 1/4 tk. só

Előkészítem a tököt: megpucolom, kiszedem a magot, és legyalulom. (ez tart legtovább, a többi már gyorsan megy.)

Előveszek egy négyszögletű teps(z)it, sütőpapírt rakok bele. Felolvasztom a vajat, amit elkeverek az első adag (barna)cukorral. Ez szerintem elég fura lesz, de így kell csinálni: beleöntöm a tepsi aljára és rászórom az aszalt gyümölcsöt meg a diófélét (később ez lesz a süti teteje). 

Közben a tökpürét elkeverem az olajjal és a tojással, míg egy másik tálban a lisztet a cukorral, a sütőporral, a fahéjjal és a sóval. Majd összeöntöm a két tál tartalmát, és ezt az egészet is elkeverem. Ha kész, ráöntöm a diós-aszaltgyümis cuccra és bevágom a 175 fokra előmelegített sütőbe. 35-40 percig kell sütni. A recept szerint, ha a végén kiborítom, és még mindig nagyon cukros a teteje, érdemes visszatenni kicsit a sütőbe, hogy megkaramellizálódjon. Viszont az lett a közmegegyezés nálunk, hogy ezt a cukrot egy az egyben ki kell hagyni máskor.