sütik&séták

Huh érdekes napunk volt: kemény is, meg könnyű is. Bab jól viselkedett többnyire. Először is, el ne kiabáljam, átaludta az éjszakát! Azaz 8 órát egyben! Tegnap ez 7 volt. Így aztán reggel hétkor egész kipihenten keltünk fel enni. Mert ugye ilyenkor már nekem is hozzák a reggelit, nincs ám az, hogy vasárnap van, majd 10-kor villásreggelivel keltenek :D Különben is kb 11-kor már az ebédet hozzák :D De tudtam én, hogy 8 óra alvás nagyon szép egyben, ám Babnak ez nem elég, mégse aludt vissza, csak nézelődött. Kimentem vele a játszószobába, ahol egy másik 2 év körüli kisfiúval és az anyukájával megismerkedtünk. Mellesleg szobaszomszédok is vagyunk. A kissrác betette az ujja végét a bicikliláncba... 

Szóval kb 10 óráig ott játszottunk, aztán láttam, hogy kezd nyűgösködni. Őszintén szólva nekem is jól esett egy kis visszaalvás így a délelőtt során.

Közben Apája felhívott, hogy ma nem nagyon jön át hozzánk, mert nem érzi 100%-osnak magát, nehogy Bab is elkapja. Helyette inkább kipihente magát. 

Dél után az épületben sétáltunk Bogyesszal sokat. Voltunk a büfében is, aztán később Apjával újra, mert ő ott ebédelt.

Ma nem mentünk ki sétálni, mert elég sokat szakadt a hó! Remélem, ez a tél már az utolsókat rúgja!

Apája visszament a szállásra, Bogyesz pedig újra elaludt, mégpedig a hasamon aludt vagy másfél órát. Egész későn ébredt fel, amikor a szomszéd kisgyereket már az esti lefekvéshez készítették elő... Mondjuk őt meg szerintem kicsit korán, de mindenki maga tudja.

Ezek után jött az, hogy Babfej alkotott: jófej akartam lenni vele, így kis időre levettem a karmerevítőt. Hát igen, az anyja volt a hülye... Bab ugyanis egy elegáns mozdulattal kitépte magából a gyomorszondát!

Na itt kezdődött Anyja idegessége.

A vicc az, hogy van egy ápolónő, aki tegnap nem úgy szondázta Babot, ahogy a többiek: nem ellenőrizte le, hogy jó helyre jut-e a tej. Mikor rákérdeztem, azt mondta, elég napjában egyszer ellenőrizni.

Ma reggel a főnővér jött etetni, s tőle is megkérdeztem: igaz, hogy nem kell minden alkalommal ellenőrizni? Azt mondta, akkor lehet csak kihagyni, ha az illető teljesen biztos a dolgában. Említett ápolónőnk 2 alkalomból egyszer sem nézte meg, tehát nem lehetett biztos!!! Voltam olyan pofátlan és elmondtam ezt a főnővérnek... Azt mondta, ne izguljak, nem teremti le, de rábeszéli a nőt, hogy minden alkalommal kontrolláljon.

Na most, ennek is van két változata. Az egyik, hogy kis levegőt fújnak a szondába, miközben sztetoszkóppal hallgatják a hasát, hogy bugyog-e. Szerintem ez nem lehet kellemes érzés, Babon mindig látszik, hogy rossz neki. A másik változatot nem részletezem itt, de annyit elmondhatok, hogy semennyire nem jár kellemetlenséggel, szerintem ez a jobb. 

Délelőtt hogy, hogy nem, pont megint ezt a nőt kaptuk. Mondja: hallottam, szeretnék, ha minden alkalommal vizsgálnánk a szondát. Mondom neki, igen, így van, legyünk biztosak, hogy jól fekszik a szonda. Persze, hogy a gyomorba levegő fúvást választotta...

Na ezek után, mikor Bab kitépte a szondát, már megint ez a nő akadt az utamba! Na ez volt a ciki... Gondolhatta, én itt papolok, hogy hogy fekszik a szonda, arra meg nem figyelek, hogy a gyerekem ne húzza ki magából.

Lényeg, hogy a végén ne kellett orvossal visszarakatni (Bab nagy mázlijára!!), mert már eltelt 5 nap az operáció óta, elkezdhetjük szájon át etetni.

Itt jött a kérdés. Igen, de mivel?

Nem annyira voltunk megindulva, hogy rögvest cumisüveget tegyünk a szájába, nem akarjuk még, hogy a felső ajkára nyomás kerüljön. Ha már egyszer emiatt maradunk egy nappal tovább, hogy jól összeforrjon ott minden...

Otthon van csomó Habermanos etetőnk, cumifej is, kanál is. Otthon... Mert mért is hoztam volna magammal.

Peti úgy döntött, "hazaugrik" értük. Meg akkor már csomó másért is, ami még jól jöhet.

De talán nem kellett volna mégse útnak indulnia, ugyanis később elkezdtem Babot sima műanyag kanállal megetetni.

Ez vicces volt. Fel voltam rá készülve, hogy szenvedés lesz, sokáig fog tartani, nem kell majd neki.

Először nagyon nem tudta, mit akarok már megint egy új eszközzel a szája körül matatni... Nem engedte, hogy a közelébe tegyem. Aztán nagy nehezen egy kis tejet sikerült a szájába csorgatni róla. Na onnan kezdve jött a megvilágosodás! Mohón lefetyelte, és ha nem kapta az új adagot, vagy ha kicsit is messzebb vittem tőle a kanalat, már reklamált! A kis drága! Nem mondom, sok mellé folyt, de azért nagyon jól haladtunk, megevett egy nagy adagot, majd bealudt... Ekkora szerencsére meg én nem számítottam... Fel is hívtam Apját, hogy ne rohanjon vissza, inkább aludjon otthon.

Egyébként jó, hogy végre nem lóg belőle sehonnan se cső, és nincs már leragasztva a szonda miatt az arca. Megint másképp néz ki, vagyis jobban látszik :)