Benjamin keresztelöje (képriport, fotokredit: Anyu)

2016. április 30, Weimerskirch-i templom (Luxembourg)

Ebéd Nittelben: Zilliken Sektscheune-ban

-3. bejegyzés: Mumpreneur talalkozó

Baba 7 hetes volt, mikor "bevezettem a társaságba" :).

Nagyjából egy évvel ezelött egy luxembourgban élö vállalkozó hölgy és egyben édesanya, Angelique Supka (édesapja felöl magyar származású) inditott egy facebook csoportot azzal a szándékkal, hogy kideritse, vajon más is jár-e abban a cipöben, mint ö: gyerköc mellett vállalkozik? A nem várt gyors ütemü csoportnövekedés megadta a választ: nem is kevesen vannak ezek az otthon dolgozó anyukák, akik napi szinten próbálják össszehangolni a családi életet a biznisszel... Mára odáig növekedett a csoport, hogy jelentösége felülemelkedett holmi facebook csoportosuláson. Ahhoz viszont, hogy komolyan vehessék öket, hivatalos útra kellett lépni: ennek kapcsán rendezték meg ezt az összejövetelt, ahol megünnepeltük a nonprofit szervezetté alakulást. Fontos lépes ez, hiszen innentöl kezdve az anyavállalkoz´k politikai támogat´sra is számithatnak, ami nem kis segitséget jelent ebben a drága és globalizált világban.

A rendezvényen többen is beszédet mondtak, mint például a luxembourgi családügyi miniszter asszony. Benjámin csak és kizárólag a beszédek alatt üvöltött, igy mi ezt az idöt az elötérben töltöttük. Kb. 70 ember ismert meg minket egy csapásra, a miniszterasszonnyal együttvéve :)

Luxembourgi falvak 5.: Lenningen

Ádám mostanában már így indul velem sétálni: faluba megyünk? :) (vagyis futóbiciklit autóba be, és nyomás valami ismeretlen falu feltérképezése :)

Lehet, hamarosan ki fogom terjeszteni a falunézéseket Németországra is. Korábban a Mosel-menti falvaktól nem annyira jött az ihlet, hogy ott fényképezni kéne, de ma véletlenül olyan helyeken keresztül vezetett az utam, ahova még vissza kell majd menni :)

Vissza Lenningenhez, ami azért még Luxembourghoz tartozik. (Nem, Leningrádhoz nincs köze.)

Ezzel a faluval eltávolodtunk a Moseltől, viszont nem kevésbé szép tájakra érkezünk. Érződik, hogy nagy a nyugalom, nem lehet rossz itt lakni. Talán azért éreztem ezt a "hazaértem" feelinget, mert itt is fel van túrva minden utca, akárcsak Nittelben :) Valahogy mindenkire most jött rá a csatorna-cserélhetnékje. Éppen ezért, ahogy a korábbi falvakat se, ezt se tudtuk Macival teljesen töviről hegyire bejárni, mindig is maradtak ki szép részek, s az ezeket megmutató képek.

Viszont ezek vannak:

Nem egy túlkomponált kép: autóból fotóztam és sietni kellett :) De ez a ház!!! Rájöttem, hogy bírom ezeket a merész színeket. Most a ház sárgájáról beszélek, a piros levelek csak hab a tortán :) A szürke luxi időjárásban ezek hozzák meg a jókedvet.

Ennek meg kifejezetten vintage színei vannak, nem? :) (ajtó már csak az ajtós posztban lesz közelebbről :)

Őszi bejárat

Jók ezek a kis belső utcák/ szinte udvarok

Őszi színek virágokkal!

Nem tudom, ez a rom tetszik nekem :) Lehet, hogy látnék benne fantáziát?

No jó, láttam már tyúkot, de itt az utcán bóklászva ez elég meglepő volt

No és a szerencsésebbeknek ilyen kilátás jár.

A kedvencem! (igen, Machtumban egy nagyon hasonlót már fényképeztem, de talán ez eddig a legszebb.)

Néédcsak cuki kisautót, Anyaaaa! Lefényképezeed?

Ez ugyan nem egy régi ház, s általában a félnyereg tetőnek nem is vagyok nagy híve, de azért van egy hangulata. Főleg annak a cink dézsának ott középen! :)

Vasárnap

A vasárnap sem maradt program nélkül, Junglinsterben is felhajtás volt. Mi már csak ilyenek vagyunk, megyünk a történések után. (Azért itthon is szoktunk ülni néha, csak az nem érdekes annyira, hogy itt írjak róla :))

A lényeg abban állt, hogy a város mellett fekvő bevásárló- és ipari  negyed szervezésében sok-sok programban vehettünk részt, leginkább Maci, aki ugrálóvárról ugrálóvárra járt, és természetesen eközben az üzletek nagy része is nyitva volt, ami ugye vasárnap errefelé nem szokás. 

egy kis kacsahalászat,

majd pedig..... Ugrálóvár (itt saját!)

Még sokkal több ugrálóvárra felment, amiről kép is készült, és még jónéhányra fel se ment, szóval képzelhetitek, mennyi volt. Mind ingyen.

De szerintem a csúcs ez a rezesbanda volt (hát honnan, ha nem Hollandiából :)) A zenéjük is, a humoruk is jó volt :)

Az RC Machines udvarán járunk, ahol ilyen gőzzel hajtott (!) százéves traktorokat is megcsodálhattunk, mint pl. Lady Jane:

Hát ez XY kromoszómákkal rendelkezők számára maga a mennyország.

Egy kisebb, de ugyancsak szénnel felfűtött trakeszt ki is próbálhattunk :) Csak mivel borzasztó hangosan tudott sípolni, Macinak nem lett a kedvence.

RCM-ék 2 db hőlégballonon is képviseltették magukat, amúgy meg modellkiállítást is rendeztek, meg traktorfelvonulást, szóval csupa érdekességeket (leginkább fiús családoknak :))

Velük szemben pedig folyt az almalé. Legalábbis a gyártása. A piros kabátos lány keze alatt épp a présgép működik, az ott kiszivárgott levet aztán viszik át egy nagyobb edénybe, ott a daraboktól megszűrik és töltik is a palackba, amit aztán helyben meg lehet venni. Vigyázat a fogyasztásával..... Olyan őszi tisztítókúrát végez.

Luxembourgi falvak 4.: Machtum

Nagyon érdekes megfigyelni, ahogy járom sorra a falvakat, milyen más mindegyiknek a hangulata. A héten voltam pl. Stadtbredimus nevű faluban, ugyancsak Luxembourgban, Mosel partján fekszik. Az a helyzet, hogy nem lesz róla poszt, mert nem jött be ez a hely. Semmi köze nincs a korábbi szépségekhez, mert még Wormeldange-nál is forgalmasabb és lepukkantabb. Olyan furcsán szétesett a többi társához képest. Úgyhogy ugrunk is a következő áldozatra, a Nittellel épp szemben fekvő Machtum-ra. No, ő megint hozta a szintet: bár folyómenti útja forgalmas, ráadásul építik is, belül nyugis főteret és kellemes utcácskákat találunk, melyek mind szőlőhegyek felé viszik az arra sétáló népet. A falu éppen abban a Mosel-kanyarulatban terül el, amelyről egyszer korábban már írtam.

Ezt a fotót meg persze Nittel határából készítettem egyszer, egy másik bejegyzéshez, amelyet még nem mutattam meg :) Egy házikó kilátását akartam vele demonstrálni, de most inkább Machtumot mutatom meg vele távolról: (ja és még tavasz volt.)

Most viszont térben és időben visszatérünk machtumi látogatásunkhoz, és itt kezdjük a sétát. Hivatalosan is ajtó-gyűjtő lettem, s bár már korábbi bejegyzésekben csomót megmutattam, lehet, egyszer szentelek nekik külön egy bejegyzést.

(A kis sárga bokor mögött pedig egy second-hand gyerekcucc kereskedésre bukkantam!)

Az "előkertek" témakör győztese:

2. helyezett: :) (Dísztökökkel a vakablakban és rózsaszín hortenzia bokorral!!!)

Egy modern házikó támfala:

Ha akarod, ha nem, előbb utóbb kisétálsz a szőlők közé. Ott lehet kóstolni is :) Érik már a rizling, érik. (A német házigazdáink kikérték maguknak: a folyó túloldalán nem Elbling terem, hanem Rizling. Nem ugyanaz! - aha.)

A fókusz épp az országhatárra esik :) (folyó közepe)

Valahogy a kertek alatt visszajutunk a faluba. Szeretik errefelé az eldugott kis kerteket, a közöttük vezető fél méter széles ösvénykéket. Elég nyugis az biztos. Aztán a végén ez a szolid kis udvarház fogad. Azért jók ezek az ösvények, mert sose tudhatod, hol lyukadsz ki :) Általában olyan helyen, amely nem látszik az utcáról, hogy ott bárki  bemehet. (A kertek általában le vannak választva kerítéssel, szóval tisztán látszik, ki meddig mehet.)

A kőkeret bárhol feldobja a homlokzatot. Hát még egy öntöttvas harang :)

Ádám megkaparintotta a fényképezőt, és csinált néhány jó képet a templomról, meg a környező autók vonóhorgairól, azokat most inkább nem tenném közzé :)