Csütörtökön volt a félév utolsó Little Gymje, ez alkalomból rendhagyó óra volt: vendégeket, rokonokat lehetett hívni, akik most nem az üvegfalon túlról nézték a babákat, hanem szabadott bejönniük, és akár bekapcsolódni a játékba, meg sokat fényképezni, kamerázni. Nálunk az a szerencsés eset állt elő, hogy Apája el tudott kísérni minket, és az a szerencsétlen, hogy egy lemerült fényképezővel és egy betelt szalagú kazettával érkeztünk. Azért így is készült fénykép is és videófelvétel is. Kicsit sajnáltam, hogy jóval kevesebb gyerkőc és szülő jelent meg, mint egy átlagos órán, főleg, mert jövő héttől teljesen más csoportba fogunk belecsöppenni. Maci ugyanis 2-án betölti a másfél évet, s ez épp az alsó korhatára az eggyel nagyobb csoportnak. Meg aztán van is annyira ügyes és mozgékony, hogy nagyobbak feladatát is megoldja. A jelenlegi csoportunkban sokan még nem járnak, s azért ez elég nagy különbség, hiszen Maci előtt már nincs akadály, ha eszébe jutna (jaj ne), még az asztalra is fel tudna mászni.

Az órán szokás szerint volt éneklés és torna, volt ejtőernyő és buborékfújás. Az egyik luxembourgi kisfiút a szülein kívül vagy három nagymama-szerűség is elkísérte, őket a saját unokájukon kívül Ádám is gyakran elbűvölte :).

Volt egy olyan része az órának, amikor családi fotót készítettek rólunk, miközben Mackó egy nagy henger palástján hasalt, mi pedig kétoldalt fogtuk. A végén pedig megkaptuk a képet.

A végén pedig éremosztás következett. Na nem mintha felfogták volna a manók, hogy mért is akasztanak a nyakukba egy csillogó karikát :). Maci azonnal ráharapott, hát ugye ki kellett próbálni, hogy igazi aranyból van-e...

Szemezgetés az elmúlt hét eseményeiből (Nagymama és Dédimama látogatása)

Little Gym esete Apával és az ejtőernyővel:

Osanos Látogatás a nagyikkal:

Karácsony Saarburgban:

Karácsony Trierben:

Íme egy kis bepillantás a Little Gym életébe :)

 Minden alkalom így kezdődik: a csörgős karkötőket felvesszük, és a kezdő nótához tapsolunk vele. Aztán különböző irányokba csörgetjük őket jó hangosan. Macinak nagy kedvence.

Legtöbbször fittyet hányunk a foglalkozásra, és megszökünk... Anya meg csak fusson utánam :D (és segítsen, ha le akarnék esni...)

Ezeket a klassz formákat minden alkalommal másképp rakják össze, olyan, mint egy nagy lego. Így mindig más és más feladatok tárulnak elénk. A félköröket pl. egymás mellé letéve klafa kis alagutat kapunk.

Tadááám: ki ugrott elő a tortából? :)

A labdás feladatnál már elsők voltunk a helyszínen: (mondjuk nem nehéz legyőzni azokat, akik még nem tudnak menni - de gonosz vagyok :) ) Szóval igazán mókás ilyen sok labdát kergetni :)

A találka végét mindig a buborék-fújás jelenti. Halk, levezető zene mellett csodálkozunk a kis gömbökre (jelen esetben fogzásos kézevés kíséretében)

Ja igen: mezítláb illik lenni, ugyanis így jobban fejlődnek a talpizmaik, meg jobban érzékelik a világot.

Megint megszökött egy kislánnyal... Meglepően sokáig elkommunikáltak ott az ajtó előtt egymással. Sőt, a kép elkészülte előtt, még közelebb voltak egymáshoz a cukikáim.

Little Gym újra

Csütörtök, tehát "Kicsi Torna" napja volt ma. Merthogy eldöntöttük, Mackóval csatlakozunk a "Madárka" csoporthoz, ugyanis jót tesz neki a társaság, a mozgás. Márpedig le se lehet lőni, amikor belép abba a terembe: elvileg csoportos foglalkozáson kellene részt venni, követni a feladatokat, de ő azonnal célba veszi a tornaszereket, és máris ügyeskedik rajtuk.

Korábban érkeztünk, részben épp az adminisztrációs ügyek elvégzése miatt. Volt ott egy kislány is a csoportunkból, épp akkora-forma, mint Ádi: már ő is járt. No innentől aztán örök barátság és szerelem sarjadt a két ifjonc között, mindenhova együtt mentek, néha megfogták egymás kezét, s megmutatták egymásnak az újonnan felfedezett játékokat. S folytatódott ez a teremben is, rögtön a megszökéssel, és a tornaszerek együttes felfedezésével. Mondjuk ahogy megjött a többi gyerkőc, azért háttérbe szorult a kislány, s Bab nagy örömmel járt-kelt a többi kis mászó között. (Amíg újra meg nem szökött).

Ma is kedvencek voltak a labdák, a buborékok, tetszett neki a kézre erősíthető csörgő, a pálcák, akikkel a ritmust ütöttük, nagyokat sikított, amikor együtt kellett futni anyával, viszont ha fejen átfordulós gyakorlat (pl bukfenc, korláton átpördülés - persze szülői segítséggel és megtámasztással) következett, akkor aztán jött a hiszti meg a nemakarom. Úgy látszik, ez az a pont, amit fejleszteni kell a mozgásában.

A francia énekeket persze még mindig nem tudom neki reprezentálni, így jobb híján én is csak ülök, és tapsolok a ritmusra... Gondolom neki épp annyira lenne új a magyar is.

Már alig várom a következőt!

Addig is viszont úgy néz ki szerveződik egy magyar babaklub is, inkább az éneklésre kihegyezve, mint a mozgásra. Ezt is kipróbáljuk majd, bár nem tudom, mennyire lehet majd lefoglalni ezzel... Azért a többi gyerkőc társasága biztos jót tesz majd. Ezt is várom már!

Little Gym

Mindenek előtt: köszönöm a kedves bátorító szavakat, mindjárt jobban érzem magam :). Valójában nem ismertséget és elismerséget akartam én szerezni (ezért nem is posztolunk fészbúkra, igaz? :)), hanem csak az lenne a kezdeményezésem, hogy néha jó lenne, ha kis párbeszédek is ki tudnának alakulni, mert ugye ezzel a blogírással nagyon egyoldalú a "beszélgetés". Szóval akinek mondanivalója van, ne fogja vissza magát, annak meg különösen fogok örülni, ha legalább egy monogramot odabiggyeszt a végére, ha nem is akarja mindenki előtt felvállalni magát, én elszórakoznék rajta egy napig, hogy kitaláljam, ki írt... Név nélkül kicsit nehezebb, de mondjuk így is szokta furdalni az oldalamat :) Na jó, mindegy örülök az Anonimeknek is, csak sokan vannak :)

Amiről viszont a cím szól, az a ma délelőtti foglalkozás volt, amelyet Babbal meglátogattunk. Mivel itt nincs sajnos Kerekítő meg Ringató, mást kellett keresni, hiszen Bogyesz nagyon nyitna már más gyerekek felé, másrészről meg nagyon eljött a mindenre felmászós korszaka. Na, ezt itt a Little Gym termében kiélvezheti: telis tele van kellemes méretű színes szivacselemekkel, amelyek csak úgy hívogatják az efféle 14 hónaposokat! S emellett még foglalkozást is tartanának nekik, amennyiben ez őket a szivacsnál is jobban lekötné: hol zenére, hol énekszóra, hol állathangokra kellene kis tornagyakorlatokat végezni a szülő segítségével. De persze semmi sem kötelező.

Úgy érzékeltem, a szemeszter már szeptember elején elindult, de még most is csatlakozhattunk. Ez a csütörtök délelőtt 11 óra épp alkalmasnak bizonyult számunkra is, így adódott, hogy belecsöppentünk ebbe a kis társaságba: nagyjából 15 gyerkőc közé mind a 15 anyukával. (Na jó, volt egy apuka is.) Maci nagyon élvezte, bár ő már nagyobbacskának számított azzal, hogy tud menni (nem egész másfél hete ugye :D),  rajta kívül csak 1-2 babóca járt. Egyrészt nagyon mosolygott a többiekre, másrészt sokszor meglógott és a tornaszerekre mászkált fel. A labdák és a buborékfújás voltak a kedvencei. Az oktató néni többször is elcsente, hogy vele mutassa be a gyakorlatot. De bizony nagyon a szeme előtt kellett lennem, nehogy megijedjen, még tart ugye ez a szeparációs időszak...

Szóval összességében nagyon jó volt, az is, hogy volt még hely, mert pl a babaúszásra semmi esélyünk sincs, legalábbis a Coque-ban, de úgy hallottam, más uszikban se sok. Szóval ahhoz képest jók vagyunk.

Ja, és az a furcsa, hogy az óra franciául és angolul van. Franciául ugye se én se Bab nem gagyeválunk, angolul esetleg én kicsit, szóval elő kell szednem minden tudományomat... Ha talán német-angol lenne, kicsit könnyítene nekem, mondjuk Macinak édesmindegy. Apája örülhet, hogy hall egy kis angol szót a gyerek.

A folytatást majd meglátjuk... (nem occsóóó)