Télelő változások a bejárat körül

Most átmentem romantikusba. Amikor az őszi napok szürkék (mert sajna nem mindig süt a nap), akkor kellenek a világos színek lelket vidítani. Skandináv módra. (Na jó, kicsit már télinek is mondható ez a dekó) Az esernyő valójában elő-névnapi ajándékom :) Jócskán elő... :) Ja, a lámpás maga pedig elő karácsonyi ajándék :) Még jobban előőőő. Köszi még egyszer! :)

Ezzel a kavicsos tálcás megoldással is már a lucskos időszakra készülünk. A két tálcán éppen jól elfér két felnőtt és egy gyerek cipője. A dolog lényegét gondolom nem kell túlmagyarázni: a csizmákról leolvadó hó feladata, hogy a tálcába folyjon, ahelyett, hogy az előszobában nagyobb tócsát csinálna. Vagy esetleg rusnya rongyok szívnák magukba, ahogy a korábbi években történt nálunk :) Az ötlet nem saját, azt hiszem, tavaly hallottam róla, de mostanra ért be nálam a gondolat :) Egyébként persze praktikusabb lenne egy nagyobb tálcát készíteni, de sajnos nagyon a szívemhez nőttek ezek a kékek, és kénytelem voltam őket választani :). Nagyobb megoldás úgysem jött szembe. Amúgy lehet, hogy nyáron majd más funkciót kapnak.

Ádám csizmája elférne az enyém mellett, és akkor Apájáé mehetne a kisebbe, de most Apájának még nincs szüksége rá, így Ádám szépen beállította az övét a kicsibe, ugyanolyan szögben, mint ahogy az enyém áll. :)

Bemutatom: a nappalit

Ugyan már nem számítunk friss lakóknak a lakáskánkban, még két fontosabb helyiség bemutatása elmaradt. Egyik oka, hogy nálunk (meg gondolom mindenki másnál is) idővel mindig alakulnak ezek a dolgok, főleg az elején, amikor még sokáig hiánycikk a kép a falról, vagy a tökéletes állólámpa a sarokból, mert ezek nem égetően sürgősek, és inkább jobb kivárni az Igazit. :) Igen, most pontosan arról beszélek, hogy a nappalinkból még ez a két tárgy hiányzik, ami nélkül persze élet az élet.

Szóval a nappali. Összességében nem túl nagy helyiség, inkább olyan rendes méretű szoba. Persze a korábbi lakásunk nappalijánál azért jóval nagyobb, főleg, hogy az ott elég sok funkciót betöltött, ez itt meg "csak" nappali. Olyan nyugis hangulata lett szerintem, elég visszafogott színeket választottunk. Bár a nagy kedvencemről, a fehér/de legalább világos színű kanapéról le kellett mondanom. (Előnye lett volna, hogy növelte volna a térérzetet, viszont hátránya, hogy gyorsan koszolódik.) Apája a fekete mellett szavazott, de! nem ezért lett fekete, ugyanis kompromisszumként a szürkét választottuk. Ikea Ektorp huzatok között normális és egyben olcsót találni kihívás... (Szóval ha nem fehér és nem fekete, akkor olcsó még a piros. Köszi. Egy kategóriával fentebb volt a szürke, és több kategóriával még fentebb a többi jó, pl világos barna és társai.) Ektorpnál igenis számít a huzat az árban, meg persze az is, ha kihúzhatós. Szóval nem húzom tovább a szót, amíg Macival a kórházban voltunk, az interneten másodkézből és nagyon jó árban szembejött egy fekete kinyithatós. A kérdés ezzel elintéződött. Ehhez vettünk még egy kettes feketét. (Azóta ugyanez a házaspár eladott még két szürke Ektorpot is!!! Azt hiszem minden szobájukban volt egy...)

Szürkének meg ott a szép retró fülesfotel, ugyancsak ikea-barátunktól.

A képek nagyjából 3 különböző időpillanatban készültek, így a dekorációk is vándorolhatnak.

A lámpát már ismeritek :)

Ha valaha rám bíznák ennek a lakásnak a felújítását, az egyik intézkedésem az lenne, hogy kivenném a parapetet és földig érő üvege lenne a nappalinak. (A másik, hogy összenyitnám az étkezővel. Vagy az étkezőt a konyhával.Egyiknek se lenne akadálya, itt vannak egymás mellett, nem teherhordó falakkal elválasztva.)

Ő lenne a kihúzhatós (vendégfogadásra alkalmas!) kanapénk. A sarokba még kerül majd egy állólámpa, fölé pedig egy nagyobb kép. Ha egyszer szembejön valahol valami jó. :)

Utolsó beújításunk a nagy falióra

Vettem egy kisasztalt és lefestettem

(aki itt az imént egy karácsonyi régi bejegyzést látott, attól elnézést kérek, az oldal épp szerkesztés alatt áll, és néha történnek furcsaságok)

Még nyár elején pattant ki a fejemből, hogy az étkezőnk kihasználatlan sarkát hogyan is kéne benépesíteni, de akkor nem volt rá idő, illetve nem volt megfelelő alany a trocban. Ugyan kinéztem internetről 1-2 szép kis asztalt, de elég rozogák voltak élőben, így abba is maradt ez az ügy. De ismertek: ha lakberendezési munkáról van szó, nálam nem fog elfelejtődni semmi.

A héten rátaláltam egy megfelelő darabra, amely szerencsére jó kopottacska is volt - ez a csiszolás miatt érdekes.

Ő volt az régi színében: (szerintem nagyon szép a forma, de így azért kicsit uncsi.)

Csiszolás a kövön/ a köbön.... Hát, én megint visszatértem a kézzel - csiszolópapírral csiszoláshoz, ennek megfelelően hosszúra is nyúlt, géppel azért negyed annyi időbe telt volna.

Aztán jött a színtervezős rész: fél éve biztos lettem volna benne, hogy fehér lesz, sőt most is ez volt az első gondolatom, míg el nem kezdtem kacérkodni a pirossal, kékkel. Ezeken a képeken nagyon csábítónak találtam az erőteljes színeket,

...aztán belegondoltam, hogy nálunk ez kicsit túl ütős lenne ahhoz képest, hogy egy kis sarokban álló asztalkáról van szó. De, hogy mégse fehér legyen, egy enyhe kék mégis beköszön:

Tágabb környezetében így néz ki, a képtől a falon tekintsetek el: bár nekem tetszik, de túl erősek a színei, nem ide való. Még ki kellene találni a végleges helyét, ide meg valami idepasszolót :)

Annyit még megemlítek, hogy mivel kifogytam a múltkori festékből, el kellett szaladjak venni, de nagyon jól jártam így: rátaláltam egy szuper jó festékre, amihez nem kell alapozót használni, így azt kapásból pénzben is és időben is megspórolhattam. Maga a festék nagyon jól fed, nagyon gyorsan szárad és szép lesz a felülete, szóval jó választás volt, sőt, a festés része a dolognak így meglepően gyorsan ment. Elgondolkoztam rajta, hogy több ilyet kéne csinálnom, akár mások számára is :)) Csak a csiszolást kell valahogy profibb módon kivitelezni :)

Kezdem a beszámolót: szokásos szállás-ismertetés :)

SERENDIPITY

Véletlenszerű felfedezés, vagy szerencsés véletlen, váratlan meglepetés, stb. Nem lehet jól lefordítani (ezt maguk az angolok is tudják :P).

Lényeg, hogy nálam már törvényszerűvé vált az egyes utazásaink előtti hosszas szálláskeresés az interneten. Ugyanis mindig a tökéleteset keresem, mert szerintem eléggé meghatározó a kirándulás érzetében,hogy milyen helyen alszunk: ha egyáltalán csendes helyen van, és lehet aludni (autópálya, vasúti sín reszkessetek). Mert ugye nem csak aludni megyünk oda, a nap több mint felét ott töltjük majd. Szóval az alapvető tisztaság mellett nem baj, ha ki is néz valahogy. Persze nem elszállt árakra kell gondolni - és ez adja meg a keresés nehézségi fokát: a meghatározott büdzsén belül megtalálni az igazit. Aztán másik nehéz kérdés: van-e olyan, hogy adnak reggelit az árban, és használhatok egy konyhát is (esetleg az apartmanon belül van)? Na ilyen a legritkább esetben fordul elő. Vagy ez, vagy az. Pedig a reggeli jó, mert főként az első reggel nehéz anélkül elindulni boltot keresni, de amúgy is, nyaralunk: legalább egy étkezésnél jó, ha nem nekem kell ugrálnom. Viszont a konyha is nagyon hasznos: főleg, amíg Ádám kisebb volt, de a másik ok, hogy nálunk nagyon jól bevált (már tavaly, és idén is adaptáltuk): ott vacsorázunk. Ugyanis nagyon klassz dolog kipróbálni a helyi tájjelegű étkeket, mint pl. az ízletes szalámikat, sajtokat, borokat. Épp ezért nem árt, ha van a szállásnak kiülős része, mondjuk terasz vagy hasonló. Mert jó a nyári estében kiülni. Aztán az is fontos volt, hogy ha már tóhoz megyünk nyaralni, akkor a szállás ne legyen 5 km-re fentebb a hegyekben. Mert igen jó kis szállásokat adtak a megszabott áron belül - az üveghegyen is túl. Szóval: voltak igények :)

Elindult a keresés... De elég kiábrándító volt a helyzet: néhány szállás már majdnem teljesítette az elvárásokat, de mindnél ott volt a kompromisszum. Félretettem őket, megnéztem másnap, de mindig arra jutottam, hogy eléggé fontos lenne az a tényező, amiben épp hiányos volt.

És itt jön az, hogy milyen jó, hogy nem adtam fel, azaz adtam be a derekamat :). Amikor már azt hittem, minden létező hirdetést végignéztem a Comoi-tó körül, mégis szembejött az a bizonyos Serendipity :) A szó szoros értelmében. A fent felsorolt kívánalmakat mind tudja teljesíteni, sőt, sok esetben még többet is ad: ugyanis csak élőben derül ki, hogy a házigazdák tényleg nagyon jófejek és segítőkészek, a szoba tényleg tiszta, és minőségi felújítása miatt nagyon kellemes, vagy hogy a reggeli mennyire pazar: a kilátás miatt is, és Antonella minden reggel frissen sült croissantja miatt is...

Ez most itt a reklám helye, tényleg szívből tudjuk ajánlani ezt a helyet.

Az elhelyezkedés is pont olyan volt, amilyet vártam: a tó felett 2 km-re egy pici falu óvárosában van a szoba, tehát a kőfalú házak sikátorai között, mégis közel a parkolási lehetőséghez. Tehát adott a romantikus környezet, ehhez jön a szoba provencei stílusú berendezése - számomra tökéletes. További áradozások helyett inkább mutatok képeket:

Kívülről: a szobánk a lépcső tetején található "Pink room", a lépcső alatti helyiség a konyha, jobbra a kovácsoltvaskapun át jutunk a szállásadóink udvarára. (A "Blue room" is onnan nyílik.)

Ez a szállásadónk udvara, errefelé nyílt a mi szobánk ablaka is. A szemközti falon - bár sajnos ezen a képen túl fényes és emiatt nem látszik - egy díszes Szűz Mária ábrázolás látható. Mondjuk kicsit néha furcsa, hogy fekszel az ágyban és az udvarról Mária néz be rád :)

Ez is az udvaron van: (meg hortenzia bokrok, meg felfuttatott lila akác, meg levendula, meg macskák és macskakövek :)...)

A "Pink room":

és annak felső emelete, ahol további 2 személy tud aludni. (A lépcső tetején babakorlát van, és van baba-éjjeli fény, és kérésre adnak utazóágyat)

Mint utóbb kiderült, az összes szekrényt Derek, az angol származású házigazda festette, a virágokkal együtt! Ehhez stencilt használt, meg sok türelmet.

 A reggelit jó idő esetén a saját lakásuk teraszán tálalják fel, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a tóra.

Ez.Ádám.Kedvenc.Helye.Apa!!! Fotózzzállleeee!

Kis romcsi részletek :)

Este ide is kiülhettünk, de legtöbbször a konyhában maradtunk mégis, az is nagyon hangulatos volt: elindítottuk a zenét a lejátszóban, és klassz vacsikat tartottunk.

További részletek:

Még több kép, árak és elérhetőségek az alábbi linkeken:

http://www.bedandbreakfast.it/de/bb/7517

http://www.serendipitybb.it/dove.html

Hippi bárszék és egyebek

Újabb DIY Projektem, (magyarosítva: magad Uram, ha szolgád nincsen :). Na jó későre jár az óra...)

Azzal indult a dolog, hogy új konyhánkban, az egyik sarokban olyan a konyhapult kialakítása, ami bárszékért kiált. Ez lett persze a kávézó-sarok is egyúttal :). A "honnan vegyünk bárszéket?" kérdés pedig K. Zsuzsi barátosnémnál tett látogatáskor nagyon gyorsan megoldódott: ugyanis kaptunk Tőle egyet ajándékba. (Köszi Zsuzsi! :)) Mondjuk szép szál legényekre méretezték, így ismét az alagsori asztalosműhelyben kötött ki: néhány centivel való megkurtítása végett.

De ekkor még nem nyugodott meg a lelkem. Sokáig egy bizonyos eljárás motoszkált a fejemben: a bizonyos belemártós festés.
Mint pl ez: (úgy néz ki a festése, mintha belemártották volna egy lavór más színű festékbe)

Aztán, ahogy nekiláttam volna csiszolásnak, hát mit nem mondjak: az életkedvem is elment. Különben is, olyan jól megy a nyílászárók színéhez.... :)

Egyszer aztán bekattant nálam valami, kivittem az erkélyre, és körbetapaszoztam a lábait.

ilyen volt...

Ádám is "segített" tapaszozni, de miután úgy gondoltam, ez drága segítség, mást találtam ki neki: vízzel festés a melegben gyorsan felszáradó kőre. Ő is épp úgy élvezte, mint én a Mamánál gyerekkoromban :)

Az egyik remekműve: a krokodil. Ezt ő mondta, de szerintem is eléggé krokodilusos...

...ilyen lett...

Igen, közeli képek elárulják a technika és a kézügyességem hiányosságait :D

Az tetszett meg a dologban, hogy nagyon gyorsan elkészült, és bármikor visszaállítható az eredeti állapot.

Ennyit a hippi-korszakomról. (Meglepően torzít ez a kép...)

Még két kép kívánkozik ide a blogra az elmúlt hét terméseiből. Múlt vasárnap egy közeli faluban voltunk ugyanis gyereknapozni (vagy hogy is nevezzem...). Jó volt, de nagyon meleg is, úgyhogy túl sok kép nem készült, ami készült az nem jó beállítással - khm, szóval elégedjetek meg ezzel:

Ha hiszitek, ha nem, itt egy bohóc műsorát nézik.

A faluközpontban parkoltunk, s emellett a házikó mellett kellett elmennünk (huh nehéz a magyar nyelv :))

Ezért megérte a sok munkaóra csiszolást és festést :)

Lámpa a nappaliba - s.k.

Ez egy közös projekt, mi több, nekem volt benne a legkevesebb szerepem.

Valahol a tudatalattimban már rejtőzött ott hasonló, hiszen tudjátok: rengeteg lakberendezős on- és offline magazint nézegetek, a pinterestről, houzzról és társaikról nem is beszélve. Sőt, azt hiszem, az egyik trocban is láttam egy dizájn-lámpát, amely ugyanezt az ötletet hordozta magában, persze borsos áron. Kb ilyen volt. 

ezen látszik, hogy nagy belmagasságú terekben érvényesül

Aztán, mikor Homburgban jártunk, és terveztük a lakást, természetesen ott is szétnéztünk. Az egyik boltban szembejött ő:

Eltekintve attól, hogy a búrák kissé romantikusba hajlóak (bár nekünk ez is bejött), gondolom az alapötletet már értitek: egy pontból induló sok lámpa, akár egy magasságban, egymást ütköztetve, akár különböző magasságban, akár egyforma ernyőkkel, akár különbözőekkel.

Az egyik kedvenc lakber.-boltomban, a Leen Bakkerben (nem nevet! :)) ugyancsak ráakadtam:

viszont az árával nem voltunk kibékülve...

Aztán, ha a neten keresgél az ember, immáron céltudatosan, akad jó pár érdekesség. Más is kitalálta már, hogy ha valami tetszik, de nincs rá pénze, akkor elkészíti magának:

egyesek üvegekből,

mások konzervdobozból. Ennél a variációnál hangsúlyt fektettek a kábelekre is.

De valaki a befőttes üveget is így hasznosította újra

Még néhány hangulatkép, inspiráció gyanánt:

 

Ők ugyan nem egy pontból érkeznek, de szépek :)

Ennyi bevezető után mutatom, hogy milyen lett a mi lámpánk. Úgy döntöttünk, nekünk 3 ernyős lesz, melyeket az Ikeából választottunk ki. Ott ugyanis viszonylag jó választék van, méretre, színre, és az áruk is normális. Peti talált az egyik építőanyag-kereskedésben egy fa takaróelemet, amelyet magunk lyukaszthatunk ki a kellő számú kábeleknek. Apropó: kábelek. Korábban olvastam a textilkábelről, amelyet rengeteg színben gyártanak, mégpedig konkrétan a Tilka nevű cég, Magyarországon. (Persze biztos máshol is lehet kapni, de én erről olvastam.) Szóval otthonról rendeltem hozzá két színű kábelt, egy méter türkizt és két méter drapp színűt. Ez utóbbi nekem kicsit sárgásba hajlik, itt látszik a különbség a monitor színei és a valóság között. Bár, elnevezésben is drapp volt...

Ezek után nem volt más hátra, mint a kalandos összeszerelés, amely során lecsaptuk a biztosítékot, kiégettünk egy kapcsolót, amelyet kicseréltünk, majd a helyes összekötéssel megszületett a Lámpa. Aki esetleg irtózik a baglyoktól, annak jó hír: a búrák könnyű szerrel cserélhetőek.

Ui.: léci a képek forrását most ne keressétek, sajnos ezeket nem mentettem el...:( Kivétel az utolsó 3 :)