sütik&séták

Éjszaka: kicsit nehezebb volt, mint tegnap, gyakran ébredtünk, de nem azért, mert nem volt álmos, hanem mindig bánthatta valami. Először éjfélkor etetés, karban ringatás után elalvás. Az ágyrácsot már nem szoktam leereszteni, hogy ki tudjam venni, mert mikor visszateszem a helyére, és visszaemelem a rácsot, nagyot csattan, újra felébred. Tehát nagyon magasra kell emelni ki- és betételkor, dehát ez van. 1 órakor orrcsöppentés miatt keltünk fel, mert sajnos tele van trutykóval a kis orra, ami állítólag normális. Meg persze eleve sokkal kisebbek lettek az orrlyukai, ráadásul az egyikben megy a szonda, szóval nem csoda, hogy nehezen kap levegőt szegénykém. Ringatás, járkálás, végre elalvás. 2 órakor ismét sírás. Addigra már rég nem kapott kúpot, úgyhogy gondoltam, elment a fájdalomcsillapító hatása. Szerencsére a ringatás, járkálás után tényleg vissza is aludt. (Ja, ez a kúpbeadás egyszerűen nem megy nekem. Nincs hozzá szívem, így mindig nővérkét kérek meg rá...)

Legközelebb 5 körül keltünk, újabb etetés következett, majd meglepően gyors visszaalvás! Fél 8-ig sikerült még visszaaludnunk. Akkor már úgyis bent állt a reggelim, szóval mindenképp felkeltem, kicsit játszottam Babbal, meg tologattam a folyosón, hogy legyen kis környezetváltozás. 

Tudtuk előre, hogy a 9-es etetés kicsit más lesz, ugyanis az egyik nővérkének ez volt a vizsgája, így jött még két másik is. Szegény csaj izgult már előre, kora reggel bejött, hogy akkor mit hogy készítsünk elő. Volt ugyanis "fürdés" is, pontosabban csak egy tálból nedves ruhával végigtörölgettük. Nem tudom, mi lelte Babot, de az egésze végig üvöltötte, pedig közben ismét kapott kúpot is, tehát nem azért mert fájt volna neki, nem is azért, mert éhes volt. Akkor nyugodott meg, mire kimentek a nővérek. Lehet, hogy most kezd el félni az idegenektől. Hát nem is csoda, teljes nyugalommal ment el kedden az orvosokkal, és ezt művelték vele! Ezután senkiben sem bízhat :)

Azt hittem, a nővérkének vége is lett a vizsgájának ezzel, de az imént bejött pulzust mérni, s megint jött vele a két másik, lehet egész nap követik... :)

Bab utána kicsit még nézelődött, levettük a kézvédőjét, hogy tudja néha hajlítani is. Szegénynek nagyon rossz lehet mindig merev karral lenni. De sajnos, mikor nem tudunk rá ügyelni, hogy ne nyúljon a szájába, muszáj visszaadni rá.

A ma reggeli orvosi vizit meg egy vicc volt. A doki berobogott kb 5 kísérővel, ránézett a gyerekre, megállapította, hogy a szonda bent van, és ment is ki. Mi meg csak összenéztünk Apjával, hogy ez most mi volt? Hát nem a Landau...

Akartam már írni arról, hogy néz ki most Babfej. Fényképet majd később közlök itt.

A kétoldali hasadék következménye általában, hogy a középső rész egész az orrcsúcshoz nő, így nagyon kiáll. Ezt a részt (amely ajak és fogléc is), vissza kellett tolni a megfelelő helyére, s csak így tudták a szélsőkkel egyesíteni. Landau szerint, akinek nem annyira áll ki, annak nem tolják vissza, hanem ehhez rögzítik az oldalakat, ekkor lesz a bajúszporta kicsit kidomborodó. Nekünk a normálisnak mondható 6-7 mm helyett 18 mm-re állt ki, így mindenképp be kellett avatkozni sebészileg. Így viszont teljesen normális arca lett. A felső ajka is olyan alakú, mint amilyennek lennie kell, kis "fodorral"  a közepén. Két egyenes vonalban megy le az összevarrás. Mivel össze kellett húzni az arcát középre, így a kis pampuskái eltűntek, egészen kisfiús arca lett a babásból. Az orrocskája sem annyira lapos, mint amilyenre számítottunk, szerintem normális babás orra lett. Mint mondták, a tökéletességre törekedtek. Hát jól tették! :)

Szerencsére mára sem dagadt fel egyáltalán az arca, talán ezt már megússzuk.

Azt még le akartam írni, hogy a műtét napján, a végén már ugye idegesek voltunk, mi tart ilyen sokáig, és igaz, azt mondták, majd telefonálnak, ha mehetünk, 2 körül már odaálltunk az ajtó elé. Mondjuk kb jókor is mentünk, már nem kellett sokat várni. Minden ajtónyitásra odanéztünk. Aztán egyszer végre kijött az egyik kedves doki, hogy kész van, már csak utómunkálatok vannak. Kérdeztem, hogy sikerült a műtét, és azt válaszolta: "nekünk tetszik" :)

Az is vicces volt, hogy Ádám altatóorvosát Évának hívták.