Mai sétánk képekben

Nagyon hosszút sétáltunk ma Mackóval, aki jól bírta: a kb másfél óra utolsó 3 percében vetette csak fel magát, amikor már közel voltunk az autóhoz. (Mert persze autóval mentünk, ugyan nincs messze a városrész, kb 1-1,5 km-re, de ha addig is gyalog mennénk, akkor addig elfáradnánk, mire odaérnénk.) Szóval, minden reggel, mikor a bölcsibe tartunk, elmegyünk 1-2 érdekes és szupi házikó mellett, s ez adta az ötletet, hogy gyalog is meg kéne ismerni a környéket. Leginkább családi házas, illetve kisebb társasházas rész, ami azt jelenti, nem olyan egyhangú, mint a mi lakótelepünk.

Elsőként a bölcsit fotóztam le, hogy legyen némi fogalmatok a helyről, na persze ezt is csak kintről, hiszen odabent talán személyiségi jogokat sértenék a fényképezéssel :)

Ez a 'szép' kék lenne az. Földszint+ két emelet,+szuterén, ez utóbbiban alszanak a gyerekek. Maci csoportszobája a földszinten van egyébként, fentebb eggyel a kisbabák számára van hely kialakítva, illetve talán itt vannak a napközis nagyobbak is. (Ilyen szolgáltatásuk is van, iskolások részére.) Ha jól emlékszem, a legfelső emeleten a személyzeti helyiségek, irodák vannak. Szóval ez a "Caterpillar Haven", vagyis Hernyó Menedék. :)

És itt indul a sétánk, ahol minden nekem tetsző részletet megörökítettem, szóval nem lesz rövid a fényképek sora :)
Szeretem az ajtódíszeket, de ezt már tudjátok :). Ez itt pl egy téli, mégsem karácsonyi példány.

Tetszett ez az átmeneti-tér megoldás. Télen egy dekoratív előszoba, aminek nyilván hőfogó funkciója van. Nyáron kinyitva kellemes terasz.

Ez is hasonlóan otthonos előtér, bár mint látjuk, télen is nyitott. Ez egy nagyon kedvenc háznak a részlete, pontosabban talán kettő ház, amelyek összeépültek, lásd lentebbi képeken.

 ...szóval ez a nagyon kedvenc ház, amely mellett minden nap tátott szájjal mennénk el a bölcsibe vezető úton, ha nem a vezetésre kéne koncentrálnom jobban. Mondjuk kis hátránya, hogy völgyben fekszik, tehát eleve kevesebb napfény éri, ráadásul, ahogy a képen látható, egy híd megy el felette igen közel. De mindezek ellenére bevállalnám :)

Itt látszik az összeépülés, szóval nem igazán tudom eldönteni, ezt most hány család is lakja...

A télikert a szívem csücske. Meg a színek is. Eleve spaletta-mániás vagyok.

Garázsajtó mellett:

Nem mertem több képet készíteni erről a házról, úgyhogy gyorsan átfókuszáltam Macira. Jegesmacira.

Ez itt egy másik érdekes ház a bölcsibe vezető úton. Egész más a stílus, ezt elismerem, de mégis tetszik ez is. (hát ugye építész-kötelességem...:)
Ez a ház sarkon áll, mellette meredeken megy le az út. Vagyis az első fotón az látszik, míg elölről a terasz, vagyis az emelet szintjére érkezünk.

Azért egy ilyen nagy teraszt elfogadnánk, igaz? A faburkolatról nem is beszélve... Meg a ház egyszerű, mégis nagyszerű kialakításáról. (Végülis csak a garázs tetejét használták ki terasznak, ilyet meg látott már a világ, de nem ebben a minőségben, azt hiszem.) Tehát így néz ki a ház a lejtős útról nézve:

 És csak fotóztam...

meg fotóztam.... (Láthatóan nem voltak itthon.)

Itt már majdnem visszaértünk az autóhoz, mikor Macival úgy döntöttünk, teszünk még egy kört a másik irányba. Ekkor készültek a következők:

'Shabby chic', vagyis kopott stílus :) Ilyen is van itt. Csak tudnám, nekem miért tetszett?

Télen a leszüreteletlen levendulabokor:

 Hívogató, nem?

Ez egy Brasserienek az ablaka:

Séta a lux-belga határ-menti falvakban

Az a baj az autózással, hogy túl gyors. Átsuhanunk a falvakon, jobb esetben látunk belőle néhány klassz dolgot, szép házat, sok virágot, mittomén, de nincs idő felfogni, s még kevesebb lefotózni. (A vezetőről nem is beszélve, aki még kevesebbet észlel, hisz vezet.) 

Luxembourgot újabban jobban szeretem a vidékért, mint a városért. A maga nyugodtságával, gazdagságával, tehénsz@rszagával. Mert jó csak úgy sétálni, és álmodozni, mert a vidék, a természet is gyönyörű, meg a favak, a házak is. A régiek is és az újak is. (No, hát azért itt is látni szörnyedvényeket, de most azokon átsiklottam.)

...és, megálltunk, ha fényképeznivalót láttunk. (Na jó, mitfahrerként én még többször is láttam jó témát, de a megállásoknak is határt kell valahol szabni. Akkor már jobb kiszállni, és tényleg gyalog menni, így is tettünk, csak úgy lassabban jönnek viszont a jó témák :)

De van itt azért egy-kettő. Pl kezdjük egy olyannal, amit építész-ismerősök figyelmébe ajánlok (amennyiben vannak még itt az olvasók közt olyanok.) A magam részéről 6 évvel a diploma után már kezdem levetkőzni az egyetem alatt belénk plántált minimalista stílus iránti vonzalmat, és jobban vonzanak az otthonos, családias terek, de ezen azért megakadt a szemem. Mert szerintem ez szép és különleges, nem is élhetetlen. Ez kérlek szépen, konkrétan a belga-luxi határon van, talán (de nem biztos) még belga földön, de a falu utolsó háza, szerintem a kerítéstől jobbra már másik ország.

Azért tessék megnézni ezt a faburkolatot... Meg ezt a garázs+bejárati ajtó összehozást.

és igen, ha elnéztek a konzol alatt, a nappali üvege mellett, ott bizony tehenek bóklásznak :) Ezt a házat paraszt mezőgazdasággal foglalkozó ember építette.

És most az építészek megkövezhetnek, de nekem ez a következő ház is tetszik. Eredetileg mondjuk nem a ház volt a fő téma, hanem a körbehorgolt (kötött?) fatörzs, amit a pesti Deák-tér után szabadon itt is megvalósítottak, csak ott a villanypóznákat, itt meg a fákat. (Na jó, az ötlet nem biztos, hogy Pestről származik, kitalálta ezt más is :))

De most mondja valaki, hogy nem fogadná el ezt a házat?

ilyen részletei is vannak. Éljen az ősz (ha szép az idő)!

és éljenek a kötött fák!

Az uticélunk egy kisebb bevásárlóközpont volt itt a falvak között. (No, hát ennünk is kell néha). Annak a parkolójában találtuk ezt az elektromos autó-töltő állomást, amely már önmaga is napfény-kollektorral műxik! Épp működésben is volt. Néhány órával később, mikor ránéztünk, azt állapítottuk meg, hogy ez egy napraforgó (ami persze elég evidens, ha azt vesszük, hogy napsugarak gyűjtésére optimalizál.) De akkor is!!!

Aztán ismét ugrás a témák között. Ez egy másik kedves ház (a nagyon sok közül.) Jaj, hogy így is lehet élni?

A következőnél felhívnám a figyelmet a régi+új összehozására. Ez errefelé elég szokványos. De mondjuk ennél még szebb példái is vannak, ezen a képen inkább a kéményé a főszerep. Az ember rögtön elképzeli, hogy belül mennyire otthonos lehet az a kandalló! (Vagy tűzhely a konyhában?)

 utcarészlet

családi idill-részlet

bejáró-részlet

ajtó-részlet (vajon, mivel foglalkoznak az itt élők?) :)

Egy véletlen folytán ma lehetőségünk volt ellátogatni Babbal a Filharmoniába! Kaptunk ugyanis két koncertjegyet egy babáknak szóló koncertre (bevallom, én nem is tudtam róla, hogy létezik ilyen.) A dolog lényege, hogy egy rövid, de kellemes, mulatságos kis előadás keretében efféle behatásokkal is bombázzuk kicsinyeinket már e zsenge korukban. Nem csak a zenével, de a különleges terekkel is ismerkedhet a ded, a többi hasonszőrű dedtársról nem is beszélve. Az előadás során többféle érzékszervre próbálnak hatást gyakorolni, akár a szaglást, tapintást, ízlelést is bevonják a játékba (pl. levendula illatú párnát hord körbe az animátor lány). A szülők is bevonódnak egy-egy dúdolás erejéig, akár kánonban is. Az előadók az animátoron kívül egy gordonka-művész volt. Bab végig az ölemben ült és figyelt! Nem is gondoltam, hogy ennyire leköti, és ennyire ügyesen végig tudja ülni! Persze nem volt hosszú, de végig a színpadi események kötötték le, a többi gyerek (akik járkáltak, beszéltek), nem igazán! Nagyon büszke voltam rá!

Mivel az előadás alatt nem szabad fényképezni, csak a végén kattintottam el néhány képet, persze legtöbb szülő ugyanígy volt ezzel...

Utána még jelenésem volt az osanban, ahol megszemléltük az ünnepi dekorációt is...

Ezeken a párnákon ültünk:

 A színpadon:

Az aulában:

Az osanban...