Ma végre nem rohantam, hanem itthon voltunk, és a szokásos teendők mellett kicsit kreatívkodhattam. Most nem úgy, mint a hétvégén, amikor a lakást alakítottam át (képek lentebb), hanem festettem :) . Persze ilyenkor nem kell azt hinni, hogy Bab el lenne hanyagolva, nem is tudnám, hiszen mindig kéri a jussát, ha nincs eleget kézben a kis feneke, akkor igenis jelzi. De persze próbálom nem mindig felvenni, hanem odaülök mellé, megmutatok neki a halom játékából hármat, amik ilyenkor az újdonság varázsával hatnak rá, és rögtön a szájába is veszi, hátha változott valamit az ízük. Szóval szoktunk együtt játszani, ütemre csörgőzni, meg a műanyag félgömböt is remekül lehet pörgetni a sima padlón, olyan, mint egy búgócsiga. Ilyenkor megint elvan pár percig.
Aztán volt ma olyan is, hogy letettem a szőnyegére, és két perccel később már 1 méterrel arrébb találtam meg! Nem, még nem mászik, hanem rájött a hasról visszafordulás művészetére, azaz tud már gurulni. Nem sokkal később odagurult hozzám :D Na jó, még nem tökéletes a művelet, de jó irányba halad.
Kicsit elcsúszott a mai napunk, már ami az alvásait illeti, meg az is igaz, hogy egy-egy alvása rövid is volt, így délután 4-re már nagyon nyűgös volt. 3/4 órán keresztül... Míg végre egy kis tejcsivel a szájában elaludt. Ez eléggé szenvedés volt. Utána viszont vagy 7-ig aludt, akkor már tudtam, hogy nem lesz korai fekvés este. De közben festettem neki egy képet :) (ezt megint később fogom csak bemutatni)
Este aztán Apája hazaért, és kivételesen mégsem ment mászni. Fogtam is neki vacsit készíteni: tegnap ugyanis az osanban vettem a félárra leárazott sózott-szárított tőkehalból. Mindig is tetszett nekünk, ahogy halomban áll, bár általában nem jutottunk el odáig, hogy az árát meglessük, annyira különlegesnek tűnt. Ha azt veszem, hogy a neten próbáltam hozzá receptet vadászni, hát az is! 1-et leltem magyarul... Viszont az kiderült, hogy ez a szegények eledelének számított az északi országokban. Akkor itt mért adják aranyárban? Mert most féláron se volt olcsó! Szóval lényeg, hogy ahhoz, hogy fogyaszthatóvá váljon, minimum 24 óráig kell vízben áztatni, hogy a só kiázzon, és megszívja magát nedvességgel. Így is történt, tegnap este óta ázott, sőt, vizet is cseréltem rajta. Ma végülis azzal a recepttel készítettem el, amit a múltkor Evelyn blogjában találtam, és akkor nagyon ízlett. Jó lett volna az most is, ha a hal nem marad olyan sós, hogy azóta is csak iszunk... Szóval ezzel az újítással befürödtünk. De még megvan a fele. Azt hiszem, tovább áztatom, hátha jobb lesz...
A héten annyit írtam arról, hogy hogy alakítottuk a kis lakásunkat, hogy gondoltam, felteszek néhány részletet:
Ez itt a nappalink sarka, ahol eddig egy asztal állt, de mint kiderült, nem nagyon használjuk, max arra, hogy mindig tele legyen, Viszont nem volt elég ülő felületünk. Most sokkal tágasabb is lett az érzés, és kaptunk egy kellemes olvasósarkot.
Ez lett a kis konzolasztalunk. Persze, az ikeában kapható egyik olcsó darab, nem is ez a lényeg, hanem, hogy az osan boros részlegén begyűjtött borosláda pont bepasszol oda, és remek fiókot képez a röviditaloknak :) Egész loftos lett, nem? :)
Ez pedig a hálóban a kis hajónk és a neki beszerzett polc:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése