Egy véletlen folytán ma lehetőségünk volt ellátogatni Babbal a Filharmoniába! Kaptunk ugyanis két koncertjegyet egy babáknak szóló koncertre (bevallom, én nem is tudtam róla, hogy létezik ilyen.) A dolog lényege, hogy egy rövid, de kellemes, mulatságos kis előadás keretében efféle behatásokkal is bombázzuk kicsinyeinket már e zsenge korukban. Nem csak a zenével, de a különleges terekkel is ismerkedhet a ded, a többi hasonszőrű dedtársról nem is beszélve. Az előadás során többféle érzékszervre próbálnak hatást gyakorolni, akár a szaglást, tapintást, ízlelést is bevonják a játékba (pl. levendula illatú párnát hord körbe az animátor lány). A szülők is bevonódnak egy-egy dúdolás erejéig, akár kánonban is. Az előadók az animátoron kívül egy gordonka-művész volt. Bab végig az ölemben ült és figyelt! Nem is gondoltam, hogy ennyire leköti, és ennyire ügyesen végig tudja ülni! Persze nem volt hosszú, de végig a színpadi események kötötték le, a többi gyerek (akik járkáltak, beszéltek), nem igazán! Nagyon büszke voltam rá!

Mivel az előadás alatt nem szabad fényképezni, csak a végén kattintottam el néhány képet, persze legtöbb szülő ugyanígy volt ezzel...

Utána még jelenésem volt az osanban, ahol megszemléltük az ünnepi dekorációt is...

Ezeken a párnákon ültünk:

 A színpadon:

Az aulában:

Az osanban...

Íme egy kis bepillantás a Little Gym életébe :)

 Minden alkalom így kezdődik: a csörgős karkötőket felvesszük, és a kezdő nótához tapsolunk vele. Aztán különböző irányokba csörgetjük őket jó hangosan. Macinak nagy kedvence.

Legtöbbször fittyet hányunk a foglalkozásra, és megszökünk... Anya meg csak fusson utánam :D (és segítsen, ha le akarnék esni...)

Ezeket a klassz formákat minden alkalommal másképp rakják össze, olyan, mint egy nagy lego. Így mindig más és más feladatok tárulnak elénk. A félköröket pl. egymás mellé letéve klafa kis alagutat kapunk.

Tadááám: ki ugrott elő a tortából? :)

A labdás feladatnál már elsők voltunk a helyszínen: (mondjuk nem nehéz legyőzni azokat, akik még nem tudnak menni - de gonosz vagyok :) ) Szóval igazán mókás ilyen sok labdát kergetni :)

A találka végét mindig a buborék-fújás jelenti. Halk, levezető zene mellett csodálkozunk a kis gömbökre (jelen esetben fogzásos kézevés kíséretében)

Ja igen: mezítláb illik lenni, ugyanis így jobban fejlődnek a talpizmaik, meg jobban érzékelik a világot.

Megint megszökött egy kislánnyal... Meglepően sokáig elkommunikáltak ott az ajtó előtt egymással. Sőt, a kép elkészülte előtt, még közelebb voltak egymáshoz a cukikáim.

Nincs egy percem se. Még csak most kezdődött a hét, és már szerda van. És mindjárt itt a hétvége, látom előre, hogy holnap se lesz több időm. Most, hogy Babbal heti kétszer járunk további babák közé, én pedig heti háromszor járok további önsanyargató tornázók közé, pontosan minden napra jut valami elfoglaltság, amihez igazodni kell. Ezen kívül is adónak újabban halaszthatatlan teendők, és a házimunkáról, bevásárlásról, főzésről még nem is beszéltem. Szóval ennek is betudható a blog jelenkori ritkulása, remélem, majd lesz még, amikor sűrűbben tudok jelentkezni.

Eközben Babfi csak nőttön nő. Az imént pakoltam el a 74-es ruhákat, mert tök picik!!! Az én 51 cm-vel született gyerekemre a 74-es ruhák már nem mennek rá! Na jó, a túl vékony ruhákat is el kellett már pakolni, mert bejött a tél. Ehhez jött még a terasz téliesítése, azaz a virágok enyhébb helyre szállítása, a párnák, terítő, napozóágy, napernyő, kismotor téli álomra küldése.

Délelőtt magyar babaklubot látogattunk, extra sok babával és velejáró szülőkkel. Maci láthatóan jól érezte magát, bár inkább a gyerekek mellett, mint velük játszott. Én legalább jót beszélgettem néhány anyukával :) Persze elvileg nem erről szól a dolog :)

Most pedig két új lakásdekorációmról következik fotó: :)

Ismét szombat: gyerekvásár. Mármint gyerekjáték.

De mielőtt erről mesélnék, kimagyarázom a kimaradásom: visszaestem a betegségbe, ráadásul még jobban benne voltam hét elején, mint korábban, de már jól vagyok, csak azt a lóméretű gyógyszert ne kéne már enni...

Nem is történt igazán említésre méltó a héten, kivéve a tegnap estét. Apája azzal ment el itthonról még reggel, hogy vegyek valami különleges halat az osanban. Nem kellett sokáig keresnem: a tengeri herkentyűs pultnál 20 cm átmérőjű rákok figyeltek. Tavaly karácsonyra a menü két darab guszta languszta volt, úgyhogy az már kipipálva. A mostani fogás az a széles derekú, lapát alakú egyed, akinek sokáig nem is jutott eszembe a neve. Még el se döntöttem, hogy tényleg ez lesz a vacsora, máris rám került a sor, s a halárús legény kérdőn vizslatott. Ekkor azonban megmozdult a pult, azaz néhány darab arrébb mászott. Jesszus!-gondoltam, de nem volt idő ijedezni, hosszú sorok álltak még mögöttem."Kettőt kérek"- mondtam, s valamit visszakérdezett, amit nem értettem. A másik árus bólogatott a fejével, hogy úgy lesz jó, hagyjam rá. Mondom biztos igaza van, ők tudják, legyen úgy. Jah kérem: a kérdés az lehetett, hogy jó lesz-e ha élve csomagolja őket...

Hazajöttem két ÉLŐ tarisznyarákkal (amint az később kiderült), de olyan jó megtermett darabokkal!!!

Aztán mondtam Apájának, hogy a különleges vacsora meglesz...

Egyébként:bár épp tényleg olcsó volt, más szempontból nem éri meg: iszonyat sok meló van vele egész kicsi húsért, amit ráadásul nem árt, ha jól készít el az ember.... Mivel egyikünk se tengerbiológus, nem igazán tudtuk, hol is kezdjük szegény ártatlan páncélosok kibelezését. (ja, a titok annyi, hogy lobogó húsleveslébe kell őket 8-10 percig főzni. Utána garantáltan nem mozognak. Persze ez kicsit sok a mi gyomrunknak, akik sose vágtunk le élő csirkét, mert szegény állatka! De aztán az éhség győzött.) Aztán valahogy az értelmes hús kinyerése is megtörtént, úgy kb 2 óra alatt...

Előtte: (élve!) ((a barna csík a tányér mintája))

Utána:

Ennyit a rákokról.

Ma pedig egy rövid trieri bevásárló kitérő után mentünk vásárba - eladni! Több ismerős családdal együtt béreltünk egy standot, így aztán roskadásig telt mindenféle földi jóval az asztalka. Néhány dologtól sikerült is megválni, ráadásul le se alkudták őket, egy része viszont megmaradt. Bab pedig gazdagabb lett néhány klassz könyvvel, ugyanis előszeretettel nézegeti őket! Kapott Mikulásosat, erdő állatait, mozdonyosat, mindezt német, angol és francia nyelven.

A héten pont ezen gondolkoztam: itthon a nagyitól kapott angol gyerekdalos cdt hallgatjuk, a kocsiban a németet, little gymen pedig franciául (kellene) énekelni. Ja és persze magamtól magyarul zendítek rá. Szóval egész multilingual zenei képzésben részesül :D

Ha szombat: kirándulás. Mégpedig ma egy csodás kis falu volt az úticélunk, Munshausen. Bár, mikor elindultunk, nem azt tudtuk róla, hogy csodás, hanem azt, hogy a hétvégén tartják az éves vásárukat. No, ez igaz is, meg nem is: valójában csak vasárnap. Ugye Vásár-Nap.... Ma még csak az előkészületek folytak.

Lényeg, hogy ez lehet a világ egyik legnyugalmasabb, legidillikusabb lakóhelye. Olyan családias minden, szabadon kóborolhat az ember olyan érdekes helyeken, mint üvegházak, patkolóműhelyek, birkaszőr-feldolgozó- és szövőműhely. A faluban több helyen pedig érdekes faragott állatokba "botlik" az ember, vagy az állat inkább az emberbe, amekkora nagyok ezek néha... De majd a képek mesélnek.

Munshauser Jeeeeeeer (rénszarvas luxemburgiul :D)

Sűrű napon vagyunk túl.

Mivel korábban keltünk a szokásosnál, már tegnap este előkészítettem mindent, így gyorsan ment a reggeli elkészülés. A szemész-dokinál kezdtünk. Kaptunk ugyanis egy levelet a múlt héten, hogy állam bácsi jóvoltából szemvizsgálatra mehetünk ingyen. Csak épp a mai (csütörtöki) napot jelölték meg, amikor is a Little Gym van, tehát necces volt, hogy egyik a másik rovására fog menni. Időben oda akartam érni a szemészetre, 10 perccel később értem csak oda a legkorábbi lehetséges időpontnál, s így lettünk 12.-ek. S csak azért nem 13.-ak mert egy jófej apuka maga elé engedett. Egyébként vicces volt a megérkezés: még soha nem voltunk itt korábban, s azt hiszem kerestem volna egy darabig, ha rá nem tapadok egy anyukára, aki a karján vitt egy kisfiút. Valami azt súgta, ők is ugyanoda mennek, s kb "vakon" követtem őket (úgyis szemészetre mentünk :). És láss csodát, odavezettek! :)

Szóval vártunk úgy egy órát, utána behívtak minket (azt hittem az dokihoz, de neem) egy benti váróterembe, ahol további fél órát vártunk, hogy aztán elvégezzék a 3 perces vizsgálatot.  Kíváncsi voltam, hogy lesz ez a 15 hónapos gyereknél, hiszen beszélni nem tud, a jeleket nem fogja leolvasni a falról, s arra is nehezen vennénk rá, hogy kicsi lyukakba, lámpákba benézzen önszántából. Végülis az történt, hogy egy csörgőt vitt mindenféle irányba a gyerek előtt a doki, és figyelte, hogy követi-e. Követte. Ebből azt szűrtem le, hogy jól hall...

Ezek után egy vékony kis zseblámpával belevilágított a Maci szemébe, aki erre elkezdte dörzsölni a szemeit. A doki meg megállapította, hogy biztos fáradt...

Végül egy 3 dimenziós, zavaros képben kellett volna meglátnia egy kisautót.

a. én is alig láttam, főleg, mert ezeknél a képeknél egy bizonyos szögben látszik a lényeg.

b. egy 15 hónapos gyerek nem feltétlen együttműködő, itthon se mutogat még a képekre, ha megkérjük rá akkor biztos nem.

c. amúgy is a hócipője volt tele, hogy ilyenekkel zaklatjuk, ahelyett, hogy mennénk játszani.

Erre a doki megállapította, hogy ez a vizsgálat nem volt túl biztató, meg kell ismételni. Haha.

Legalább a Gymre időben odaértünk. És ott legalább ma nem történt semmi baleset. Csak egy kislány ment oda Mackóhoz csókolózni :) De sajnos épp fontos játszanivalója volt, így nem különösebben hatotta meg a kedves közeledés. Talán majd 18 év múlva... Egyébként most az őszi szünet miatt nagy volt a felfordulás, sokan nem jöttek, s sokan más órákról jöttek át a maira.

Ezek után hazaértünk, Maci természetesen bealudt a kocsiban: az utolsó 10 m-en, még a garázslehajtóban szóltam neki, hogy mostmár nem kéne elaludnia. Ilyenkor úgy bevágja a szunyát, hogy nem érdekli, hányszor csapom be az autóajtót, hány ajtón keresztül jutunk be a lakásba, hogy álmában levetem a cipőjét, kabátját....

Egyszer csak kinézek a konyhaablakon, s mit látok? Az RTL épp itt forgat riportot. Egyébként érdemes elmondani azt is, miről: A házban két kutyatartó él, akik hajnalban, munka előtt kutyát sétáltatnak. Ebédszünetükben hazarohannak kutyát sétáltatni, majd este, mikor hazaértek a munkából, mennek kutyát sétáltatni. Közvetlen szomszédunk, Natalie megunta ezt, s engedélyezett magának heti két ebédet, amikor nem ő rohan haza, hanem a Dogwalker Szolgálat. A fickó a kis furgonjával megérkezik, van kulcsa a lakáshoz, leemeli a pórázt a fogasról, és kivezeti Jake-et, a kutyát a furgon ketrecébe, s a továbbiakban azt reméljük, hogy tényleg elviszi sétálni. Szóval ezzel a fickóval csinálták az interjút, ahogy épp hazahozza Jake-et, a kutyát. Ha kiálltam volna az ablakba, most én is benne lehetnék a tvben :D. Ezen is látszik, milyen kicsi ez az ország.

Apropó, pont ma egy hete Apája szerepelt a helyi rádióban, de ezt lehet, hogy akkor írtam is.

Ezek után már csak olyan uncsi dolgok következtek, mint porszívózás, osanozás. De rendkívül hatékonynak ítéltem a napot, s ezt az esti gyors, de annál fincsi vacsi készítése is igazolta :) Ki tudja, mi a neve annak a zöld növénynek, ami olyasmi, mint a karfiol, meg a brokkoli, de ilyen szabályos fraktálokból áll?? Na ilyet pároltam. 

Maci meg tökre beájult az esti tejcsi alatt, ezért is jutottam ma blogíráshoz :)

Ezek ugyan tegnap este készültek, de témában idevágnak:

Fürcsi előtt

Tejcsi után

No szánjuk el magunkat az írásra.

Ugyanis Nagyszülők elmentek haza, kikeveredtem a náthából, a vasalás meg tud várni egy napot.

Nagyjából ezzel el is mondtam mindent: a hétvége -szokásunktól eltérően- nem volt túl mozgalmas, a jó idő ellenére sem. Vasárnapra beiktatunk ugyan egy "Kürbisfestet" (Sütőtökünnep), de nem váltotta be nagyon a hozzá fűzött reményeket: egy egyszerű vásár volt, s az se túl nívós. Azért mi kirándultunk egyet.

A szombat mondjuk mozgalmas volt: Nagyszülőkön kívül más rokoni találkozók is megtörténtek, meg aztán sok-sok intéznivalót elintéztünk. Pl. megint vettünk egy babakocsit :) Egy szaladgálós, kicsire összecsukósat, természetesen használtan, így aztán viszonylag olcsón is. A huzat kimosása után szebb lett, mint új korában!

Hétfőn vásárolni akartunk, de hosszas válogatás után nem vettünk semmit se. :)

Egyik nap (már nem is tudom, mikor), összeállítottuk a névnapi ajándékomat, (nem kell megijedni, még nagyon sokára lesz), a Madáretetőt. Még a saarburgi vásár fia volt ez, melyet először felületkezelni meg lefesteni kellett, meg az állványnak kiásni a helyét, meg az állványnak földbefúrós fémet venni, meg az elvágni, mert túl hosszú lett, és a kiskertünk igazából egy zöldtető, ami kb 30 cm földet, és alatta vasbeton födémet, meg teremgarázst rejt. Szóval abba fémet befúrni nem lehet könnyen, meg nem is kéne átvágni a vízelvezető fóliát ugye.... De a szegény madaraknak enni kell, szóval a madáretető mégiscsak helyre került.

De inkább nézzünk képeket, mert ma csak kusza mondatokat sikerül írnom :)

Babaklubban: (kivételesen nem autó van a kezében, nem is tudom, mikor kapták el ezt a képet???-nem én fotóztam)

(Igazából a többi gyereket nem ismerjük, és azt hiszem,nem is magyarok a következő képen:)

"Háááááá":

Itthoni olvasmány: (sokáig nézegette elmélyülten, és nem is fordítva!!)