Tegnap, mire idejutottam volna blogot írni, elfogyott a net :(. Mert el tud fogyni... Így volt ez a műtét napján is, ezért nincs arról hosszabb beszámoló.
Elmondható, hogy az éjszakáink egyre kellemesebbek, sőt, a mai kifejezetten pihentető volt, 7 órát kibírt evés nélkül! Mondjuk szegény kis orra tele volt valamivel, ezért annyira nem aludtunk mélyen, de cseppenteni sose tudtam neki, mert mindig oldalt volt a feje. A tegnapi éjjel az volt a baj, hogy 1-1 ébredés után másfél óráig altattam vissza, az szörnyű volt, de ma ez is könnyen ment: kb 7re végeztünk az etetéssel (hiába szóltam a nővérnek, hogy etetni szeretnék, azt mondta, amíg megcsinálom a kajáját, el kell szaladnia, de mindjárt jön. Aha, 20 perc múlva újra hívtam...) Egyedül nem etethetek, a szondázásnak fortélyai vannak. Na jó, nem olyan nagy ördöngősség azért. Lényeg, hogy 7-kor visszaaludtunk az én ágyamon, és 9-kor keltem fel én, Bab meg kicsit később, a takkernénire... Szóval most kisimultak vagyunk, ő is jókedvűen birkózza le Apját épp.
Jaj, nem is mondtam, tegnapi nap sajnos Landau bácsi azt a hírt hozta, hogy nem kedden, hanem szerdán lesz varratszedés, és csak csütörtökön mehetünk haza. Hát elég uncsi lesz ez, de a gyógyulás érdekében ezt kell csinálni, nehogy szétnyíljon a seb. Ezt szerintem tudta korábban is, csak elfelejtette mondani, mert nem most állapította meg Babról. Egyébként az ajkait Bephantennel kell kenegetni nagyon gyakran és vastagon. Ezt persze nem szereti, pedig nem fáj neki, csak utálja, ha ott matatunk. Tegnap pl. a szonda rögzítését ki kellett már cserélni. Ketten fogtuk le Babfejet, míg a nő leszedte a régi ragasztót, s az újat rátette. Nem volt egyszerű! A ragasztó nagyon erős, sokáig tartott leszedni, szegény gyerek meg nagyon félt, hogy megint mi a fenét akarunk az arcával. Mindenki leizzadt...
Aztán tegnap voltunk már kint sétálni is, mondjuk sajnos sötétedés után, de még nem későn. Úgyhogy szívtunk végre egy kis friss levegőt. Szép helyen van a klinika, dombok, erdők veszik körül, a kilátásunk is ilyen a szobából. Jut eszembe, mért van az, hogy ahányszor bekapcsoljuk itt a tvt, kórházas sorozat megy benne??? Nem a Feketeerdő-Klinika, nem is a Vészhelyzet, de van már ezekből sok... Most is épp egy ilyen megy.
Az ápolónők mind nagyon rendesek, nincs az, hogy éjjel mérgesek lennének, ha hívom őket. De azért vannak kis különbségek, itt is vannak tudálékosabbak, meg dohányszagúak stb. Azért fél éve már életben tartottuk ezt a gyereket, szóval nem vagyunk teljesen kezdők a témában, mint amilyenek a szülőotthonban voltunk, mégis kapjuk a tanácsokat és dorgálásokat az egyik csajtól, hogy mit hogy kéne. Na mind1... Egy másik viszont a kedvencemmé vált, nagyon kis kedves, és még az én lábamra is hozott kenőcsöt. Nem is fáj már. Sokat beszélgettünk már vele.
Az nem szokott még jó lenni, ha épp akkor jön e az ápoló, amikor Babot épp sikerült elaltatni, tegnap valahogy többször is ez fordult elő, kicsit már mérges voltam.
No, most etetés következik újra, megyek is. Később teszek fel fényképet a tortámról :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése