Télelő változások a bejárat körül

Most átmentem romantikusba. Amikor az őszi napok szürkék (mert sajna nem mindig süt a nap), akkor kellenek a világos színek lelket vidítani. Skandináv módra. (Na jó, kicsit már télinek is mondható ez a dekó) Az esernyő valójában elő-névnapi ajándékom :) Jócskán elő... :) Ja, a lámpás maga pedig elő karácsonyi ajándék :) Még jobban előőőő. Köszi még egyszer! :)

Ezzel a kavicsos tálcás megoldással is már a lucskos időszakra készülünk. A két tálcán éppen jól elfér két felnőtt és egy gyerek cipője. A dolog lényegét gondolom nem kell túlmagyarázni: a csizmákról leolvadó hó feladata, hogy a tálcába folyjon, ahelyett, hogy az előszobában nagyobb tócsát csinálna. Vagy esetleg rusnya rongyok szívnák magukba, ahogy a korábbi években történt nálunk :) Az ötlet nem saját, azt hiszem, tavaly hallottam róla, de mostanra ért be nálam a gondolat :) Egyébként persze praktikusabb lenne egy nagyobb tálcát készíteni, de sajnos nagyon a szívemhez nőttek ezek a kékek, és kénytelem voltam őket választani :). Nagyobb megoldás úgysem jött szembe. Amúgy lehet, hogy nyáron majd más funkciót kapnak.

Ádám csizmája elférne az enyém mellett, és akkor Apájáé mehetne a kisebbe, de most Apájának még nincs szüksége rá, így Ádám szépen beállította az övét a kicsibe, ugyanolyan szögben, mint ahogy az enyém áll. :)

Ősz a lakásban

Következik az elmaradhatatlan őszi dekoráció :). A hagyománnyá vált élénk színű sütőtökökkel, idén először bordó díszkukoricával, lámpással és koszorúval. Ez utóbbit a Kifli és levendula ihlette, bár, fogalmam sincs, hogy nem csináltam ilyet korábban, annyira adja magát: koszorú az őszi termésekből: gesztenyéből, dióból, mogyoróból, makkból, csipkebogyóból. Ahogy a K&L bloggere írta: terápiás üzemmódban kell elkészíteni.

Sétálni pedig jó ideig csak szatyorral és kis vödörrel mentünk, hogy alapanyagot gyűjtsünk, de sajnos csak olyan gesztenyefákat találtunk Macival, amelyet a többi gyerek már rég kifosztott. Amikor persze elfelejtettem bármit is magunkkal vinni, megtaláltam a Fát, így a kis táskámat jól teletömtük Ádám segítségével. De pont elég lett, amit gyűjtöttünk. :)

Először is az asztalon henyélő tálnyi gyümölcs: 

(szerintem nagyon klassz a hasonlóság a formákban, s emellett Tök jól kiegészítik egymást a színek)

Aztán a lakás bejárati ajtaja így fogad minket mostanság:
(valahogy hiányzik nekem még ide egy kis kosár, abban rendezettebbek lennének az őszi javak)

Végül pedig a fent említett ajtókoszorú, a ház bejáratán. Mivel magasan volt a kampó, kellett egy szék. Aztán Ádám feltalálta magát.

Tekintsetek el az üvegezéstől, ez egy általunk nem befolyásolható tény.

Jótanács: ha hungarocell alapra kezditek el, akkor előtte tekerjétek be valami természetesnek látszó anyaggal, különben annyit fogtok vele szenvedni, mint én: a gesztenyék közti lyukakat _el_kell_tüntetni, vagy kivilágít a fehérség...

Vettem egy kisasztalt és lefestettem

(aki itt az imént egy karácsonyi régi bejegyzést látott, attól elnézést kérek, az oldal épp szerkesztés alatt áll, és néha történnek furcsaságok)

Még nyár elején pattant ki a fejemből, hogy az étkezőnk kihasználatlan sarkát hogyan is kéne benépesíteni, de akkor nem volt rá idő, illetve nem volt megfelelő alany a trocban. Ugyan kinéztem internetről 1-2 szép kis asztalt, de elég rozogák voltak élőben, így abba is maradt ez az ügy. De ismertek: ha lakberendezési munkáról van szó, nálam nem fog elfelejtődni semmi.

A héten rátaláltam egy megfelelő darabra, amely szerencsére jó kopottacska is volt - ez a csiszolás miatt érdekes.

Ő volt az régi színében: (szerintem nagyon szép a forma, de így azért kicsit uncsi.)

Csiszolás a kövön/ a köbön.... Hát, én megint visszatértem a kézzel - csiszolópapírral csiszoláshoz, ennek megfelelően hosszúra is nyúlt, géppel azért negyed annyi időbe telt volna.

Aztán jött a színtervezős rész: fél éve biztos lettem volna benne, hogy fehér lesz, sőt most is ez volt az első gondolatom, míg el nem kezdtem kacérkodni a pirossal, kékkel. Ezeken a képeken nagyon csábítónak találtam az erőteljes színeket,

...aztán belegondoltam, hogy nálunk ez kicsit túl ütős lenne ahhoz képest, hogy egy kis sarokban álló asztalkáról van szó. De, hogy mégse fehér legyen, egy enyhe kék mégis beköszön:

Tágabb környezetében így néz ki, a képtől a falon tekintsetek el: bár nekem tetszik, de túl erősek a színei, nem ide való. Még ki kellene találni a végleges helyét, ide meg valami idepasszolót :)

Annyit még megemlítek, hogy mivel kifogytam a múltkori festékből, el kellett szaladjak venni, de nagyon jól jártam így: rátaláltam egy szuper jó festékre, amihez nem kell alapozót használni, így azt kapásból pénzben is és időben is megspórolhattam. Maga a festék nagyon jól fed, nagyon gyorsan szárad és szép lesz a felülete, szóval jó választás volt, sőt, a festés része a dolognak így meglepően gyorsan ment. Elgondolkoztam rajta, hogy több ilyet kéne csinálnom, akár mások számára is :)) Csak a csiszolást kell valahogy profibb módon kivitelezni :)

Hippi bárszék és egyebek

Újabb DIY Projektem, (magyarosítva: magad Uram, ha szolgád nincsen :). Na jó későre jár az óra...)

Azzal indult a dolog, hogy új konyhánkban, az egyik sarokban olyan a konyhapult kialakítása, ami bárszékért kiált. Ez lett persze a kávézó-sarok is egyúttal :). A "honnan vegyünk bárszéket?" kérdés pedig K. Zsuzsi barátosnémnál tett látogatáskor nagyon gyorsan megoldódott: ugyanis kaptunk Tőle egyet ajándékba. (Köszi Zsuzsi! :)) Mondjuk szép szál legényekre méretezték, így ismét az alagsori asztalosműhelyben kötött ki: néhány centivel való megkurtítása végett.

De ekkor még nem nyugodott meg a lelkem. Sokáig egy bizonyos eljárás motoszkált a fejemben: a bizonyos belemártós festés.
Mint pl ez: (úgy néz ki a festése, mintha belemártották volna egy lavór más színű festékbe)

Aztán, ahogy nekiláttam volna csiszolásnak, hát mit nem mondjak: az életkedvem is elment. Különben is, olyan jól megy a nyílászárók színéhez.... :)

Egyszer aztán bekattant nálam valami, kivittem az erkélyre, és körbetapaszoztam a lábait.

ilyen volt...

Ádám is "segített" tapaszozni, de miután úgy gondoltam, ez drága segítség, mást találtam ki neki: vízzel festés a melegben gyorsan felszáradó kőre. Ő is épp úgy élvezte, mint én a Mamánál gyerekkoromban :)

Az egyik remekműve: a krokodil. Ezt ő mondta, de szerintem is eléggé krokodilusos...

...ilyen lett...

Igen, közeli képek elárulják a technika és a kézügyességem hiányosságait :D

Az tetszett meg a dologban, hogy nagyon gyorsan elkészült, és bármikor visszaállítható az eredeti állapot.

Ennyit a hippi-korszakomról. (Meglepően torzít ez a kép...)

Még két kép kívánkozik ide a blogra az elmúlt hét terméseiből. Múlt vasárnap egy közeli faluban voltunk ugyanis gyereknapozni (vagy hogy is nevezzem...). Jó volt, de nagyon meleg is, úgyhogy túl sok kép nem készült, ami készült az nem jó beállítással - khm, szóval elégedjetek meg ezzel:

Ha hiszitek, ha nem, itt egy bohóc műsorát nézik.

A faluközpontban parkoltunk, s emellett a házikó mellett kellett elmennünk (huh nehéz a magyar nyelv :))

Ezért megérte a sok munkaóra csiszolást és festést :)

Lámpa a nappaliba - s.k.

Ez egy közös projekt, mi több, nekem volt benne a legkevesebb szerepem.

Valahol a tudatalattimban már rejtőzött ott hasonló, hiszen tudjátok: rengeteg lakberendezős on- és offline magazint nézegetek, a pinterestről, houzzról és társaikról nem is beszélve. Sőt, azt hiszem, az egyik trocban is láttam egy dizájn-lámpát, amely ugyanezt az ötletet hordozta magában, persze borsos áron. Kb ilyen volt. 

ezen látszik, hogy nagy belmagasságú terekben érvényesül

Aztán, mikor Homburgban jártunk, és terveztük a lakást, természetesen ott is szétnéztünk. Az egyik boltban szembejött ő:

Eltekintve attól, hogy a búrák kissé romantikusba hajlóak (bár nekünk ez is bejött), gondolom az alapötletet már értitek: egy pontból induló sok lámpa, akár egy magasságban, egymást ütköztetve, akár különböző magasságban, akár egyforma ernyőkkel, akár különbözőekkel.

Az egyik kedvenc lakber.-boltomban, a Leen Bakkerben (nem nevet! :)) ugyancsak ráakadtam:

viszont az árával nem voltunk kibékülve...

Aztán, ha a neten keresgél az ember, immáron céltudatosan, akad jó pár érdekesség. Más is kitalálta már, hogy ha valami tetszik, de nincs rá pénze, akkor elkészíti magának:

egyesek üvegekből,

mások konzervdobozból. Ennél a variációnál hangsúlyt fektettek a kábelekre is.

De valaki a befőttes üveget is így hasznosította újra

Még néhány hangulatkép, inspiráció gyanánt:

 

Ők ugyan nem egy pontból érkeznek, de szépek :)

Ennyi bevezető után mutatom, hogy milyen lett a mi lámpánk. Úgy döntöttünk, nekünk 3 ernyős lesz, melyeket az Ikeából választottunk ki. Ott ugyanis viszonylag jó választék van, méretre, színre, és az áruk is normális. Peti talált az egyik építőanyag-kereskedésben egy fa takaróelemet, amelyet magunk lyukaszthatunk ki a kellő számú kábeleknek. Apropó: kábelek. Korábban olvastam a textilkábelről, amelyet rengeteg színben gyártanak, mégpedig konkrétan a Tilka nevű cég, Magyarországon. (Persze biztos máshol is lehet kapni, de én erről olvastam.) Szóval otthonról rendeltem hozzá két színű kábelt, egy méter türkizt és két méter drapp színűt. Ez utóbbi nekem kicsit sárgásba hajlik, itt látszik a különbség a monitor színei és a valóság között. Bár, elnevezésben is drapp volt...

Ezek után nem volt más hátra, mint a kalandos összeszerelés, amely során lecsaptuk a biztosítékot, kiégettünk egy kapcsolót, amelyet kicseréltünk, majd a helyes összekötéssel megszületett a Lámpa. Aki esetleg irtózik a baglyoktól, annak jó hír: a búrák könnyű szerrel cserélhetőek.

Ui.: léci a képek forrását most ne keressétek, sajnos ezeket nem mentettem el...:( Kivétel az utolsó 3 :)

Bemutatom az étkezőt :)

Ez a mai 2. bejegyzés, tehát aki ezt találja meg hamarabb, az bátran lapozzon vissza :)

Elkészültünk az étkezővel is, erről jönnek most képek. Bár a székeket már láttátok, talán emlékeztek még az inspirációkra is :)

Azóta egy szekrényt és egy falipolcot fejeztünk be, igen többesszámban, kooperációs munkával :) Mindjárt azt is elmesélem, miért kellett az összjáték.

Először is, egyetlen fényképem maradt a szekrény eredeti állapotáról, amit a bolt honlapjára töltöttek fel anno. (Ez is trocos természetesen.) Szerintem korábban egy kislány gyerekszobájában állhatott, a fiókoknak erősen öblítő-illatuk van még most is :) A külső felületek sok helyen kopottak voltak, kis csiszolás után jót tett neki a festés. Egyik első dolgunk volt még a bumszli fogantyúk kicserélése is finomabb procelán-darabokra.

Az inspriácót a következő képek adták (talán a második még inkább, amelyet egy magazin címlapján láttam először a kórházi tartózkodásunk alatt). A lényeg: a hátlap kitapétázása.

Szerintem nagyon vidám ez a sok sárga, és vicces, hogy sokféle a tapéta. No de én ennyi félét nem kaptam, mint kiderült nem lehet méterre, csak tekercsre vásárolni, így elég volt egy tekercsbe beruházni...

És a végeredmény: (leszámítva, hogy az alsó négy polcra még tervezek 4 egyforma dobozt venni. Sajnos, amit az ikeában kinéztem, nem passzol méretben.)

Hogy miért kellett kooperálni Apájával? Ugyanis azzal nem számoltam, hogy ha a hátlapra felragasztok kb. 1-1,5 mm tapétát, a polcok nem akarnak visszatérni a helyükre. Viszont abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy házunk alagsorában sokféle klassz asztalos-szerszám sorakozik, amelyeket alkalomadtán mi is használhatunk. Így már "könnyűszerrel" lefaragott Apája minden polc széléből 1 mm-t :)

Az étkező többi része:

A falon látható polc egy trier-i bolházás eredménye - kb 2 évvel ezelőttről. Azóta halogatódott a lecsiszolása-lefestése. ÍGy történhetett, hogy időközben a fa szétszáradt, és egy helyen teljesen eltörött. Volt mit javítani rajta... Ez is közös munka.

Az olvasó nőcis gobelin is most debütál, neki története van. Tavaly nyáron, mikor Provence-ban nyaraltunk, egyszer véletlen rábukkantunk egy bolhapiacra, annak is az utolsó órájában. Bár lehet, hogy erről már itt is meséltem, lényeg, hogy az egyik stand lábához ez a nőci volt odaállítva. Nem azért, mert akkora gobelin-imádók lennénk, de valami megfogott bennünket benne, így rákérdeztünk az árára. Volt egy belső határ bennünk, mondjuk ha 10 E alatt kérnek érte. A válasz 1 E volt. 

Természetesen elhoztuk :), bár sajnos nem volt kerete. Ezt utólag lőttem a trocban, egy másik "gyönyörű" türkizkék tájkép-gobelinről.

A bortartó még egy kedvenc darabom, errefelé ugyanis a borkereskedéseknél ilyeneket lehet látni, kb 5-ször ekkorában.