2009. december 18., péntek

Sziasztok!
Utoljára jelentkezik a KKÉKK Baselből!
A múltkor még kimaradt egy Vitra-épület, pedig eléggé lényeges. Frank O. Gehry volt az elkövető :) Egész pontosan a székmúzeum épületét tervezte ő, dekonstruktív stílusban. De ez nem szorul nagyon magyarázatra, ha megnézitek a képeket... Hát igen, önmagában is szoborszerű az épület. Illik is Vitra formabontó ülőkéihez... Jut eszembe, azóta már több helyen találkoztam Vitra-fotelekkel, szóval csak ki kellett nyitnom a szememet. Biztos otthon is lehet velük találkozni egy-egy különösebb lakberendezési boltban. Ez kb. olyan extravagáns, mint az Alessi-féle teáskannák (tudjátok, amiket építészekkel terveztetett.) Speciel én egy boltban láttam mindkét tervező munkáit, ezért kapcsoltam most össze őket. De vissza Gehryre: itt "csak" vakolt síkokkal játszik, meg a fémlemezes tetővel, de azért mégis érződik, hogy ez Gehry... Az a fura ezekben a dekonstruktivista házakban, hogy mégis érzed (főleg bent), hogy mindennek megvan a helye. Nem furcsább, mint egy "normális" ház, vagy ha mégis, akkor jó értelemben. De ez csak az én véleményem.



Most pedig távolodjuk el Baseltől, és keressünk fel egy jól ismert templomot Ronchamp-de-Haut-ben. Tudom, merőben stílusváltás az előzőhöz képest, de egy kirándulás arról szól, hogy minél többfélét lásson az ember, nem igaz? Ha az ember nem egy építésszel közelíti meg ezt a helyet, nem árt sokat mesélni róla, miért is érdemes ekkora kitérőt tenni az úton, hogy ezt igenis látni kell! El kell mondani például, hogy ez még akkor épült, amikor a vasbeton nagyon friss dolognak számított, épp ezért nem olyan evidens, hogy bármit meg lehet építeni. El kell mondani, hogy azért nagy szám, mert a templomépítészet nagyot szakít a korábbi stílusokkal, ahol minden szimmetrikus, minden kerek, minden arany, s ezzel szemben észre kell venni, hogy különleges formákkal is fel lehet hívni az emberek figyelmét, kis zegzugos ablakokkal is otthonossá lehet tenni egy templomot. Jó, aki szakszerű vezetést kíván, az olvasson el könyveket Corburől. Sok van, mint tudjuk :)
És jöjjön az elmaradhatatlan kép:
Tudjátok, mi van a toronyban? Belülről egy vakolt felület, az alján van egy oltár, vagy inkább prédikációra alkalmas hely, a tetején a túloldalon meg van nyitva, így a fény végigcsúszik a vakolaton egészen le a prédikáló emberig. Sejtelmes. Sajnos a fényképen nem jön át ezért is nem rakom ide, de azért érdekes ötlet.
Ez a prédikáló szék pedig a szabadban van. Mint látjátok, látszóbetonnal játszott a szerző...


És az ékes bizonyíték, hogy itt jártam. :) Meg, hogy nem volt szép idő. :( Viszont, amit még érdemes tudni a helyről, hogy nem akárhova építették, egy kis hegy tetejére, az erdőbe, messze a falutól, ahonnan nagyon szép (lehet) a kilátás (amikor szép az idő és nem ködös, mint nekünk).
Hát ennyit Corburől, és Baselről.
Jövőre jelentkezek! Addig is mindenkinek Békés Karácsonyt,Vidám Szilvesztert és Boldog Új Évet kívánok!! :)

2009. december 7., hétfő

KKÉKK3.
Sziasztok!
Jelentkezek a Kis Kortárs Építészeti Körkép Baselban 3. felvonásával, ahol a sokkal letisztultabb (persze, mert minimalista) Tadao Ando épületét láthatjátok, melyet ugyancsak a korábban említett Vitra számára épített, illetve Renzo Piano múzeumát, ami viszont már teljesen különböző téma a korábbiaktól, semmi köze Vitrához és a bútorokhoz. De ő is eléggé letisztult, nyugodt formákkal dolgozik, meg kell hagyni...
Tadao Ando megbízása az volt Vitrától, hogy építsen neki egy konferencia-központot. Ekkor rá jellemző módon bevetette japán filozófiáját, és úgy gondolkozott, hogy a természetbe, a fák közé kihelyezett épületet csak úgy lehessen megközelíteni, hogy egy hosszabb, kanyargós sétányon kell végigmennie az embernek: mielőtt a konferenciára menne, séta közben újból átgondolhassa mondanivalóit, gondolatait.
A másik érdekessége az épületnek, hogy T.A. az épület szerkesztésekor egy bizpnyos modulméretet vett alapul, mégpedig a japán fekvőhelyek 90x180 cm-es méretét, és megpróbálta az egész házat ezen arány segítségével felépíteni. Szerinte ugyanis ez az arány harmóniát sugároz és békét. Így aztán a betonblokkok, a belsőépítészetben a faburkolati táblák és még az üvegosztás is ezt a méretet követi. Más anyagot nem is nagyon használt. (Jó persze fémet még igen, az üveg tartószerkezetéhez.)







Renzo Piano múzeuma, a Fondation Beyeler is egy Bázel-közeli német kisvárosban, Riehen-ben található. Az épület különlegessége, hogy teljesen aláveti magát a kiállító funkciónak: úgy van minden részletében megkomponálva, hogy aki bent elmélázik egy képen, az a legjobb fényviszonyokat kapja. Állandóan ellenőrzés alatt tartott mozgó redőny-rendszer, illetve a közvetlenül a függönyfal előtti medence visszatükröződése mind-mind a különleges fényélményt hivatottak előteremteni. Sőt, a medence fölötti üvegtető is a fényt szórja. Összességében hangulatos, nyugodt hely.