Ezt a bejegyzést Juditnak és Hertának ajánlom :) (ha még olvasnak...)

Elismerem, hogy hétközbeni történésekről hétköznapokon ritkultak az írásaim: senkit nem akarok untatni a mindig ugyanúgy zajló napokról. De végre eljött a hétvége, amikor Apája is velünk van egész nap, és érdekesebb dolgokkal is tudunk foglalkozni. 

Mint pl. ma: elmentünk a  Duck Race-re. 10 év óta minden év áprilisában megrendezik a kacsaúsztató versenyt a Petreuse nevű patakocskán, ami az egyik azon patakok közül, amik átszelik a várost. (Értsd: kb 100 m-es mélységű vájatban.) Szóval a lényeg, hogy 10.000 darab műanyag, normál esetben fürdőkádban úszkáló kacsát beömlesztenek a patakba, és több, egyre szűkülő körben megversenyeztetik őket. A nevezési díj kacsánként 5 E, igen, jól számolod, a végén 50.000 E-t zsebelnek be! (Mi nem neveztünk, csak nézők voltunk.) A fődíj pedig nem kisebb értékű dolog, mint egy autó.... (mondjuk nem egy Aston Martin :D)

Mindezt pedig nagy népünnepély köríti sörsátrakkal, ugrálóvárakkal, és valahogy úgy alakult, hogy ilyenkor szoktunk mini golfozni és kisvasutazni is, pedig az mindig ott van :).  (Vagyis a kisvasutat tavaly nem próbáltuk ki, lévén, hogy Bab még a hasamban volt, nem lett volna sok értelme, de idén már arra is beneveztünk!)

Golfban megint Apája nyert, ahogy tavaly is, bár akkor viccesebb volt, hogy négyen játszottunk :). A pályák most is nehezek voltak. De azért leírom: egyik pályán, ahol Apájának 10.-jére sem sikerült betalálnia a lyukba, nekem elsőre beszaladt.. Hahaha :D Aztán mégse én nyertem...

Sajnos az idő nem volt a legjobb: többször is rájött a zuhé, bár valahogy mindig megúsztuk, mint a kacsák a Petreuse-t...

Hazafelé úton még egyet kerültünk a felső belvárosban is (addig a Grundon volt ugyanis), beültünk A Levesezőbe, és ott megetettük Babfejet is. Mondjuk épp nem volt valami türelmes kedvében, egyfolytában sikításokkal zavarta a többi levesezőt.

Utána viszont a főtéren, a Place de Arms-on nagyon kellemes térzenébe botlottunk: latinos dallamokat játszott egy zenekar egy lakókocsiból kialakított színpadon. A kocsi belseje kellemes szobabelsőnek volt kialakítva tapétával és egyéb antik bútorokkal :). Mekkora ötlet!

Elméletileg lehetett volna ott táncolni is a zenére, kár, hogy nem volt igazi nyári esti meleg, a tánctér is kicsit csúszott.

Most mondja valaki, hogy Luxiban csak unatkozni lehet!

A kacsák beömlesztése a Petreuse-be.

Révbe értek

Talán jövőre még jobban élvezi.

Mi voltunk a "krumplifejű palacsinták" :D

Apa koncentrál. Bár ott már nyert ügye van...

...amit gondosan fel is jegyez! Addig Bab élvezi a jó időt.

Ők a latin zenekar. Kár, hogy a hangulatot nem lehet itt átadni...

Nem lenne fair, ha a korábban említett idegesítő szokások mellé fel nem vonultatnánk néhány pozitív tulajdonságot is. Mert bár mindenhova jut a püréből, amikor eszik, de legalább eszik, jó étvággyal. Fürdetéskor nem rendez hisztit, hanem szereti a vizet; este általában könnyű elaltatni; továbbra sem fél az idegenektől szerencsére; bármennyire is sír, ha kivisszük sétálni, abbahagyja; mindig jókedvű és érdeklődő, stb. Ja, és szépen elalszik, mielőtt kezdődne a Royal Wedding, teljesen át is alussza, hogy az anyja végig tudja nézni zavartalanul  :).

Hát szép pár, meg kell hagyni, bár Willi erősen kopaszodik :D. Meg aztán megpróbálták leutánozni a tökéletes esküvőt (úgy értem a mienket :D), de nem sikerült nekik :D. Persze őket köti a sok protokoll... Ja, nagyon vicces: hogy hívták a hintót, amivel visszamentek a palotába már házasként? Landau... mint a sebészdokinkat.

A héten voltunk gyerekorvosnál, nem is írtam. Csak általános kontroll, semmi extra, szerencsére most még szuri sem volt. Sőt, kb. én meséltem többet a baba életéről a dokinak, mint amennyi infot ő mondott volna nekem. Adott egy fül-orr-gégész orvos nevet, írt fel D vitamint, és lemérte, hogy abban a pillanatban épp 9,17 kg és 72 cm Bogyesz. 

Újabb témaváltás: egy újabb kisebb dühkitörésem: :D. Azon már túl vagyok, hogy nők, akik szülnek, szülés után nem maradnak akkora bálnák, mint én. (A mázlisták.) De azt hogy csinálják, hogy az Auchanban úgy tologatják a babakocsit, mint akik egy divatlapból léptek ki: makulátlan, csinos, divatos rucikban, 15 cm-s sarkú cipőben... Sehol egy kisebb hányásfolt, sárgarépapüré de még csak nyálfolt se! A hajukat nem cincálta szét egyetlen kis kezecske sem... Újabban ezen nem tudok napirendre térni.

Mikor jön vissza a jó idő? Elpakoltam a téli ruhákat, előszedtem a nyárikat (már amik rám jönnek), Bab is kapott írtó édes rövid gatyókat, napozókat. Erre megint hideg lett.

Ma délután együtt aludtunk Bogyesszal egy órácskát, nyitott ablak mellett. Épp, hogy elaludtunk, akkora vihar kerekedett, hogy csuda! Arra riadtam fel, hogy egy iszonyú nagyot dörgött az ég, hát két percig 100-zal vert a szívem, és közben persze izgultam, vajon Bab mennyire fog sírni ijedtében.... Hát semennyire! Komolyan, ágyút lehetne dörgetni a füle mellett! Ez mondjuk nem mindig van így, csak most alhatott nagyon mélyen. Éjjel 4-től 5-ig nem ez volt a helyzet, akkor kifejezetten éber volt, és azt gondolta, eljött a játszásidő. Nagyon nehezen lehetett visszaaltatni...

Mi lehet a dobozban???

Álljon itt egy bejegyzés a Babák ama idegesítő szokásaikról, amelyekre az elején mindig várunk, majd mikor bemutatják, rácsodálkozunk, a végén meg már szidjuk érte, s várunk a pillanatra, mikor megérti majd, mit miért nem szabad. Mert tuti, ez lesz az első, amit megért: Azt nem szabad!

Ott van például a kanalas evés. Jaj de vártuk! Végre elfogadta a kanálon az ételt, és hogy örültünk! "Nézd, kanállal eszik! Jaj de édes, ahogy kikeni magát". Innen indulva jön a moderáltabb etetési mondat: "cicám, nyissad a szád végre, jön a hami. Jaj, ne köpd már ki megint", majd pedig eljutunk a "ha még egyszer kivered a kezemből a kanalat/tányért, biztos, hogy nem kapsz többet" idegesebb mondatokig. Persze ilyenkor azt hiszi, a hangsúlyváltás a beszédemben is az ő szórakoztatását szolgálja, amit a szavak ismerete nélkül nagy mosollyal jutalmaz. Erre meg már nem lehet dühösen reagálni... :)

Aztán ott volt a kúszás-mászás. Mondjuk ez még a jobbik fajta szokás. Ugyanis nem gyors tevékenység, és nem is önveszélyes, már amennyiben nem az ágyról bucskázik épp a fejére. (Ilyen is előfordul.) A "jaj nézd, már elmászott 1 métert" mondattól itt is el lehet jutni a jellegzetes szülői hangsúllyal elmondott mondatokig: "Cicám, ne csúszkálj a konyhakövön, mert felfázol" és társaiig. De, mint mondtam, itt a fejreesés ijedtségén kívül nem sok a bosszúság, mert viszonylag alacsonyan mozog a gyerek, csak a konnektorokat és hosszabbítókat kell gyerekbiztosítani. A saját magasságában lévő cipőket érdekes módon nem fedezte fel, bár a papucsokat mindig is szerette.

Most viszont, hogy rájött a felállás művészetére, kitárult előtte a világ. Előttem meg elsötétült... Ugyanis bárhol, bármibe (értsd mozgó tárgyakba, mint pl. hintába) kapaszkodva pillanatokon belül feláll, főleg, ha van motiváció: laptop-zsinór, Apa telefonja, HVG-i, vagy egyéb megcsócsálható eszköz. Tehát elkezdődött a rendbontás, az állandó kupleráj, s mindez mellett az is, hogy egy pillanatra se lehet magára hagyni, mert olyan vageszok vagyunk, ha már állunk, nem is fogódzkodunk, s jön a hanyattesés. 72 cm pusz kb 20 cm karmagasságból kéne mindent elpakolni - az eleve kicsi lakásban. Mert ugye ki tudja, mikor találja meg a bronz Eiffel-tornyot, aminek a teteje hegyes, a videót, aminek gombjai vannak, vagy bármit, amivel magában kárt tehet, vagy el lehet rontani. Nem direkt, pusztán jó szándékból, empirikus célzattal... Anya meg pakoljon.

2011 Húsvét: BUGA-Koblenz

Pénteki nap: csináltam Tiramisut, cukor nélkül! Nagyon finom lett! (Most sztíviát használtam)

Továbbá ami Babot illeti, az első fogát kb. ezen a napon észleltük, bár valószínű, már ott volt 1-2 napja. Bal alsó 1-esről van szó. Azóta előszeretettel csattogtatja össze a műanyag szájpival... Fura... :D

Szombat: megettük a tiramisut, összepakoltunk, és irány Koblenz, ami az idei évi BUGA helyszíne. (Bundesgartenschau) Sok a tulipános kert, de Keukenhoffal azért nem ér fel. De nem is erről szól, hanem mindenről, ami a kerttel kapcsolatos. Mindezt összekötik a város nevezetességeinek bemutatásával.

Az építészek is alkothattak kedvükre:

Babfi meg élvezte a jóidőt, meg a szép füvet. Sokat mászkált, a végén meg a felállás lett a mániája. (Persze fogódzó mellett, nem magában.)

A városban folyik össze a Rajna és a Mosel. A Buga egyes területei a torkolatban, az óvárosi részben vannak, míg mások a Rajna túloldalán, a hegytetőn, a fellegvárban. A kettőt libegő köti össze, amelyet legkésőbb 2014-ig el kell bontania a városnak, ugyanis már korábban a világörökség része voltak, amelyet nem "szennyezhet" be egy felvonó látványa :D

A két folyó összefolyásánál egy óriási emlékmű áll a német nemzet tiszteletére, ezért is hívják Deutsches Ecke-nek. Tény, hogy a világháborúban Koblenzet nagyon nem kímélték, nem sok ház maradt meg.

Mint mondtam minden érdekességet felvonultattak, ami a kerttel kapcsolatos... :)

Természetesen a játszóterek sem maradhatnak el egy ilyen rendezvényről, hát még a hinták. Van olyan rész, ami kimondottan vizi játszótér gyerekeknek. És vannak öreg fák ágaira szerelt hinták, hintaágyak de mindig foglaltak :(

Viszont sok helyütt vannak különböző ötletes, dizájnos pihenőszékek, napozók, babzsákfotelek.

Beltéri virágkiállítás... mint Kecelen :) (Bogyesz meg alszik... sok napsütés és látnivaló kiszívta az erejét :D)

Ez meg itt egy sparhelt felvirágozva. A háttérben meg egy öntöttvas kályha. De volt rossz régi fiókos asztal, öreg bicikli is virágos kiállítási tárgy. Nekem tetszettek :D

Ezen kívül hajókáztunk, ettünk sült krumplit meg kenyérlángost, volt fúvós zenekari koncert, meg mindenféle húsvéti programok.

Luxembourgi olvasóimnak ajánlom a programot, Koblenz nincs 2 órányi útra. Mi két napos belépőt vettünk (vasárnap-hétfő) (ebben van az ingyen hajókázás), de nem lehetetlen 1 nap alatt se bejárni. 

Húsvéton kívül ma ünnepeltük a kétéves fennállásunkat is, mint házasok :)

Beszéljenek ma helyettem a képek... :)

a kertünkben

Tegnapi és mai sétáinkon készült fényképek:

Ez már nem babatalp, hanem gyereké... :(

Csak, hogy tudjátok: alvás közben így kell tartani a kezeteket :D

Láttatok már ennyi margarétát egy helyen??? Teljesen fehér ez egész mező az iskolaépület előtt...

A tavaszban az is nagyon jó, hogy az emberek kijönnek a lakásukból, és lehet velük társadalmi életet élni. Lehet spontán összefutni ismerősökkel a játszótéren, vagy átkiabálni a szomszédba, vagy a kertbe behívni a kutyát sétáltató szomszédot, stb. Persze az is nagyon jó, hogy az embernek kedve van sokat sétálni, mert jó az idő, és keveset kell öltözködni. Ez utóbbi eléggé fontos szempont... Télen minden sétánkat legalább félórás procedúra előzte meg.

Ja, a mai is volt ennyi :D. Ugyanis, ha megfigyeltétek, tegnap készítettem egy mezítlábas képet Bogyeszről. Na ennyire jó idő még nincs, de ha az Ebadta Kölyke minden zokniját nagy örömködve 1 másodperc alatt tépi le, akkor egy idő után nem is rakom vissza. Főleg ha jól megcsócsálta, akkor értelme se lenne... Na ma kitaláltam, hogy cipővel hidaljuk át a kérdést. Csakhogy jó néhányat már kinőtt, a tépőzárastól ugyanolyan sebességgel szabadult meg, mint a zokniktól, maradt a fűzős változat. Meg ahogy én azt elképzeltem... Amint megkötöttem az egyiket, s a másikkal babráltam, úgy lett meghúzva a cipőfűző, s kioldva az első. (Jééé, madzag!) Így ment ez addig, míg ki nem találtam a duplacsomó intézményét...

Na ezért tartott ma sokáig az elindulás. (Azért a duplacsomó se képez nagy akadályt, ha cipőlerángatásról van szó, csak késlelteti a dolgot.)

Délelőtt úgy aludt el Babesz a kocsijában, hogy ébredésekor már a szomszédban volt. Nagy megelégedésünkre egyáltalán nem sírt, nem ijedt meg, hanem játszott, evett, s nagyon örült nekem, mikor (aquajogging után) érte mentem. De a múlt héten is azt tapasztaltuk, hogy nem volt ideges, amíg helyettem a bébiszitter (a továbbiakban Viki) vigyázott rá. Legyen tele a poci, legyen felfedeznivaló a környéken, s minden rendben.

Mászás egyre jobban megy (most a gyerekről beszélek, nem az Apjáról, bár lehet, hogy ő ugyanezt érzi a falon). Kis kezek közeledő placcsanását lehet hallani sokszor :D

Ma Bab hivatalosan négykézláb mászott.

Először is: köszöntök minden kedves újonnan érkezett Olvasómat :) Ismeretlenül is.... Mondjuk ez a műfaj elég érdekes, korábban kb. tudtam, kik olvasnak, mostanra kicsit széleskörűbbé vált a tábor (azért nem azt mondom, hogy óriási lenne, nem is ez a cél) Pl. felkerültem ismeretlen ember bloglistájára, ahonnan lehet, hogy még több ismeretlen ember talál meg, bár el tudom azt képzelni, hogy ők nem követik sokáig szerény kis életünket, ha már úgysem tudják, mi fán termünk. Próbálok nem változtatni a stíluson, mondjuk nem is tudnék, csak lámpalázban írok még két bejegyzést, aztán majd visszaáll a lelki nyugalmam :) 

Na ennyi kitérő után dióhéjban lássuk, mi is történt, mióta nem találkoztunk. (Már csak azért röviden, mert fél 12 lett valahogyan... Alvásidő.)

A hétvége alkalmas volt arra, amit elterveztem: a "kertet" szintre hozni. Történt ugyanis, hogy a fű megnőtt. Van ilyen, nem is ez a baj, már nagyon vártam a kertészeket (bármily sznobul is hangzik ez :D) Végre jöttek is, 3 napig kisollóval szálanként tettek rendbe minden bokrot és fűszálat, kivéve a mi placcunkon! (Vagyis a bokrokat igen, de az égig érő fűűűű... "az a szép zöld gyep"...., na az kimaradt). A szomszédtól tudtuk meg, hogy igen, ezért külön fizetett az előző tulaj. Azt mindjárt gondoltuk, hogy nem ingyé lesz rövid, de minthogy tavaly legalább 3x levágták minden szó nélkül, egyértelmű volt a következtetés: a közös költség ezt is fedi. Ezek szerint nem... Lehet, hogy a tavalyi évre ki volt fizetve? Lényeg, hogy várt ránk egy zsebkendőnyi területen a fű rövidítése. Nem lenne nagy különlegesség, ha itt Kirchbergben, az EU-s intézmények, reprezentatív banképületek tövében egy birka legelészne, látott már ilyet a világ, na de az bogyózik is meg aztán azt is nyírni kell nyírni kell... Akkor már ugyanott vagyunk, ahol elindultunk. Maradt a B variáció: elkérni a szomszéd fűnyíróját.

Ezen kívül teraszunk ékessége volt, mióta csak ideköltöztünk, egy szép kiszáradt tuja. Végre elszántam magam, és kihúztam a két szerencsétlen rózsafa közül, meg aztán már az egészet ki is gyomtalanítottam. Itt kérdezném meg: hányan ismerik azt a szót, hogy PARÉ? A gyom szinonimája Kiskunmajsán :) Tehát a kő virágládában keletkezett egy űr, amit ma a Helában egy kisebb gömbtuja vagy buxus vagy mifene vásárlásával már félig orvosoltam is. Ugyanis megvéve már megvan, de elültetve még nincs.

Na már látom, hogy ez a dióhéj legalább egy kókuszdióé, mert ez ugyan már nem rövidke írás...

Mégis a tegnapi nap fő eseménye nem a kertészkedés volt, hanem kirándulásunk a berdorfi sziklákhoz a Mercury29Lion fedőnevű családdal :) Amíg a fiúk másztak, mi kerestük őket az erdőben, gyermekeinket magunkra aggatva :D A Schaffer utód az erdei séta közben be is vágta a szunyát.

Hétfői napunkon pedig sikerült végig pörögni. Kiadós porszívózást követően (na jó, meg ebéd, meg ebédeltetés, stb) ellátogattunk a Helába (megjegyzés: a junglinsteribe), ahol a fenti buxust egyéb hasznos dolgok mellett beszereztük Babesszal. Ráadásul ezt nem a saját kocsinkkal tettük, hanem egy kölcsön példánnyal, amivel a délután hátralévő részében ismét elmentünk Saarburgba Apájával a sajátunkért, immáron el is hoztuk onnan.

Ezek után egy akkora bevásárlást rendeztünk, hogy na! Ugyanis megint egy nagyon klafa boltra találtunk, eddig is Kauflandba jártunk a németeknél, de most egy igazán nagyot sikerült kifognunk! :) Asszem megvan, ezután hova járunk bevásárolni... :)

Este szokásos menetrend, csak 1 órás késésben. Na ezért van most késő.

Mielőtt befejezném, sértődötten elmondom, hogy Babfej az Anyjának még mindig nem mutatta meg a kanapé melletti felállás művészetét...  :(

Ma Apa szerint már a kanapé mellett is felálltam, de ezt Anya nem látta. Azért elhiszi, és elkönyveli, hogy a mai nap ezért történelmi jelentőségű. Apa! Mikor rakod le a kiságyat??? 

Mai sétánk képei: (elvittük Apát is arrafelé, amerre a múltkor Anyával sétáltunk).

Ez a ház nagyon megtetszett a szülőknek, mert nem csak szépek ezek a virágok, de a ház is nagyon tuti helyen van, jól fel lehetne újítani, és Apának a hátsó kertben saját mászósziklája lehetne. Hát szeretnek álmodozni, de majd kinövik....

Két majdnem egyforma nap. De nagyon kellemesek, a csütörtök és a péntek. Délelőtt úszni voltam, ebéd után Bogyóval aludtunk, majd Apájával elautóztunk Saarburgba. Csüt. ott hagytuk a kocsit, pénteken érte mentünk, de megint ott hagytuk. Szép az az út, dimbes-dombos, nagyon zöld a táj, kivéve ahol sárga a repcétől, és minden fa fehér. Idillikus látvány, mikor a virágzó fák alatt legelésznek a lovak. A falvak is jómódúak arrafelé. Végre az idő is kicsit melegebb már, mint a hét elején.

Bogyesz is jókedvű, kicsit többet eljátszott magában ma, mint a korábbi napokon, és aludt is, amíg a bébiszitter vigyázott rá. (Meg az én kedvem is jobb az úszástól.)

Bármilyen hülyén is hangzik, de tegnap megtanulta "kiköpni a szájpadlását". Megint. Szerencsére még nem folyamatosan, néha ugyanis elfelejti, és órákig is bent marad. De kezdhetjük megint a beragasztós hercehurcát. (De fura ez leírva).

Ezen kívül is ügyesedik, a kis székére kb felmászik, persze csak úgy, hogy feláll mellé és ráhajol. Ahol csak tud, feláll, de ehhez kellenek neki a vízszintes felületű kapaszkodók, tehát az ágyrácsra még nem jött rá. 

A mászás szerintem már csak egy kis lépésre van, ugyanis négykézláb állásban simán felemeli bármelyik kezét, hogy megfogjon egy játékot, és tartja is magát, szóval csak egymás elé kéne rakni őket, és menne. De a kúszást tökélyre vitte. Tegnap bekúszott (értsd nagy sebességgel suhant) a konyhába hozzám, aztán a hűtő alatti szekrény aljában észrevette a szellőzőrácsot (gondolhatjátok, patika tisztán tartom azt a részt: kb a létezéséről se tudtam eddig). Örültem neki, hogy azt tapogatja...

Egyébként a napirendünk eléggé óramű pontosságú, már ami az evéseket illeti. A napközbeni alvásra is kialakulóban van valami, de az még elég törékeny. Este legalább biztos a fekvés. Hajnalban valamikor 4 és 6 között még eszik egyet, de ez kibírható. Bár nem tudom, meddig nem akarja még átaludni teljesen az éjszakát. Szóval az evésre visszatérve: délben zöldséget kap, (esetleg hússal), uzsonnára pedig gyümölcsöt vagy babajoghurtot, estére (az egyik vacsorára a 3 közül) gyümölcsös tejpépet. A többi még tejcsi.

Most pedig megosztom Veletek a tojásos brokkoli receptjét, amiről nem készült sajnos fénykép...

Végy mondjuk két fej brokkolit, és kis gerezdekre tépve párold meg. Eközben végy tetszőleges számú tojást (4-5), és főzd meg keményre. Ha kész, a tojást is vágd fel, majd egy nagy tálban keverd össze őket natúr joghurt kíséretében. Sózd és borsozd meg. Amivel én feldobtam: véletlen találtam aznap az osanban fokhagymás és zöldfűszeres olajban pácolt garnélarákot, ezt is hozzáadtam, de ez persze nem kötelező. Azért én máskor is teszek hozzá valami halkonzervet legalább, mert eléggé passzol. Mondjuk az olaj lehet, hogy túlzás volt, de a fokhagyma máskor is belekerül legalább a joghurtba.

A mai ebédem és vacsoránk pedig Réka féle spenóstos egybesült volt, olasz recept alapján. Ezt is leírom:

Végy egy bolti réteslapot, de ne kövesd el azt a hibát, amit ma én: ne legyen édes!!! Nagyon nem finom úgy... Aztán végy egy fagyasztott spenótot, ami már konyhakész. (Biztos lehet friss spenóttal is csinálni, de én annyira nem szeretem a spenótot, hogy eddig egyáltalán nem foglalkoztam ezzel a zöldséggel.)

Aztán a recept úgy szól, hogy keverd el mascarponéval. Ki gondolta, hogy a Lidlben nem árulnak olyat? Vagy csak én nem találtam meg? (Edit a megmondhatója). Na mindegy, helyette vettem egy kis túrót meg egy kis tejfölt, és ezt kevertem össze. Igen ám, de ezen kívül kell bele még reszelt sajt is, fokhagyma, só. 

Tehát a réteslapot beleeszkábáljuk a tepsibe, de ha jól emlékszem, Réka tortaformába hajtotta bele. Lényeg, hogy oldala legyen. Ráöntjük a fent leírt masszát, s most jön az érdekes: üssünk rá néhány tojást! Nem kell felverni, csak rálöttyinteni, s a sütőben szépen rá fog sülni a tetejére. Merthogy kb 170-180 fokra előmelegített sütőbe toljuk be úgy 20-25 percre. Én csavartam rá légkeverést is meg pirítást is a végén. 

Hát ez most hosszú leírás lett, de állítom, rövidebb elkészíteni, mint a tojis brokit. :)

Ha én egyszer elkezdek pakolni.... Kő kövön (akarom mondani doboz dobozon) nem marad. Bármit megszerzek, és bármilyen távolságra elfuvarozom. Ha kell, bemászok érte a polcba. Jelenleg az Uno szabályaival ismerkedek, de én már többet játszottam a Hertától kapott Bohnanzával is, mint a szüleim... Szép sárga, és épp kézre áll. Már a magyar kártyával is végeztem, az a szék alatt hever. Ezzel a polccal legalább jól eljátszok 20 percet/ fél órát, és csak ritkán vágom be a fejemet. Ha kész vagyok a polc átrendezésével, kedvenc szórakozásom, hogy kis csimpánzként lógok Anyámon, de legalábbis sivítok, hogy vegyen fel. Ezt is sokáig tudom csinálni. Legjobbak azok a napok, amikor egyáltalán nem tud tőlem semmit se csinálni :D Hát mit tegyek, most szeparálódok. Vagy inkább nem...

Ennek ellenére Anyája mégis most kezdett el újra uszodába járni, szóval napi két órát mégis máson kell lógnia Babnak, na azért nem minden nap. Ma pl. Apája vigyázott rá délben, el is aludtak. Mikor le akarta tenni az ágyra a hasáról, hát nem felébredt? Nincs olyan, hogy délutáni alvás, ha a szülő akarja... Majd esetleg, ha ő is. 

Hogy biztos kilegyen a kilométerem, a déli aquajogging után este még lenyomtunk Babbal egy 5 és fél km-es sétát. Rátaláltam ugyanis itt a környéken egy új sétaútvonalra. Persze csak nekem új, már régóta itt van :) Nem is kell messzire menni, mindjárt itt a városhatár, csak a Konrad Adenauert kell keresztezni. Rögtön egy nagy repcemezőben találja magát az ember, ami kb. jövő hétre ki is fog virágozni. Na az szép lesz! Megint megyünk majd arra fényképezni! Aztán egy jó nagy körutat lehet megtenni, teljesen jól kiépített bicikliúton, szép helyeken keresztül. Na nem egyedül jártam arra, sok a futó, kutyasétáltató, szóval sokan ismerik. Időnként találni egy-egy padot is. A közepén (tehát ahonnan már visszafordultam egy másik úton), van egy nagyon erős lejtő, egész addig szinte vízszintes volt az út. Na a visszaút ezt a lejtőt képezi emelkedő formájában :D

Szóval én jól elfáradtam. Hát Bogyesz nem, mert kb. végig aludta... Aztán este nyomta a hisztit. Hihetetlen, de ez tényleg hiszti. Nincs semmi baja, csak az, ha nem foglalkozok vele. Szépen megetettem, sokat játszottam is vele ma, de semmi nem elég. Egyszerűen nem hajlandó egyedül eljátszani. Esetleg, ha nem a játékát, hanem valami felnőtt-tárgyat adok a kezébe, azzal elvan egy darabig. Természetesen kedvence a távirányító, bár ezt sikerült ma jól lehányni is. Kicsit megnyomódott a gyomra evés után...

Azért estére csak elfáradt ő is, úgyhogy szokásos ceremónia után alszik. Megyek én is...

Hát így nézünk ki mostanában evés-időben... :) Mondjuk itt épp az idő is nagyon jó, így a teraszon költhettük el az ebédet... Szerintetek is vicces belenyúlni a tálba, vagy ha az nem sikerül, mert az Anya nevű szülő megakadályozza, akkor legalább a kanalat kell megfogni a kajás vége felől...? Azután jól szétkenni nadrágon, székszöveten, (határozottan azon a részen, ahol nem takarja pelenka), vagy bármin... De az is elég móka, ha a műanyag előkére lecseppent pürét tapicskolhatom szét, s ezután jön a fent említett nadrágba kenés... De ha már belenyúlni nem enged Anya a tálba, akkor legalább kirúgom a kezéből. Ez ma a spenóttal esett meg, jó adag az ő nadrágján landolt. Aztán meg éhes maradtam...

Ma megjártuk Homburgot, egész kellemes utunk volt. Fél 12-re kellett odaérni, már 11-re ott voltunk. Bab úgy gondolta, vicces bekakilva megérkezni, úgyhogy pelenkacserével kezdtük a fogorvosnál. 

Kiszedték a kis szájpit, természetesen most se rajongott a dologért, hogy a szájában turkálnak, pedig nem tartott sokáig az egész. Utána azonnal indulhattunk is vissza, nem is kellett etetni sem, 1 órára már itthon is voltunk. Bogyesz odafelé aludt, visszafelé aludt, én meg délutánra fáradtam el, de nem sok esélyét láttam, hogy ennyi alvás után még esetleg velem is aludna. Tévedtem: szerencsésen jól elaludt a hasamon, kb fél 6-ig! És mégis le lehetett tenni este időben.

Komolyan nem értem, egyik nap alig alszik félórát egész nap, máskor meg végigalussza a napot...

Apája időben hazaért, így ma ők ketten mentek sétálni, addig én kicsit takarítottam itthon. Holnap jön a bébiszitter, mégse állhat a feje tetején a lakás.

Tegnap itthon ügyködtünk, csak este mentünk át Gonderange-ba sushizni a barátainkhoz.

Most pedig bemutatom a szombati bolhapiacos szerzeményeket: :)

Itt csak a kancsó és a két bögre az újdonság. Egy kakaó a kertben? :D

Itt pedig a porcelán tojások az újak. Ugye milyen jól megy a cukortartóhoz? :D

és íme az ingyen tálaló... :)

Mögötte a képkeret még várja a családi fotóinkat. Ez volt egy Maison du Monde-os szülinapi ajándékom.

Délelőtt egészen Thionville-ig mentünk, hogy az ottani Decathlonból beszerezzünk egy húzódzkodó-rudat. Hát nem nekem :D Szerintem Apája mindig is szeretett volna egy ilyet, és most, hogy a rugós hintát nincs mire felszerelni (krónikus ajtófélfa-hiányban szenvedünk), kénytelenek vagyunk a folyosóra befeszített rúd megoldást választani. Délre hazaértünk, és azonnal be is lett szerelve, ki is lett próbálva az eszköz :) Bogyesz nagy örömére. Azóta megint nem tud egy helyben állni (ülni) a kezünkben sem, valahogy a rugó a lábában maradt, és egyfolytában ugrálni akar. Már olyan baba-módon.

Aztán kettőt találhattok, délután voltunk-e a trier-i bolhapiacon? :D

Na akkor most elmondom, hogyan kell ingyen hozzájutni a kiszemelt tárgyhoz :)

Valahogy kísért minket a szerencse, már a legutóbbi trieri bolházásunkkor is hozzánk vágtak egy elefántos perselyt, amit azóta ki is festettem szép világos kékre. Csak, mert babával voltunk, ő kapta ajándékba.

A mai nem így történt. Az egyik standnál rávetettem a szememet egy ezüst tálalóra, tudjátok, arra a 3 emeletes fajtára. Mondjuk az egész nem túl nagy, kb 15 cm magas, de eléggé szép, cirádás, és jó állapotú. Hamarosan ki is derült az ára: 2 E. Hát ez valóban nem egy nagy összeg, de itt lép be a képbe a férj, aki elvonszolja onnan a feleségét, mondván, nincs neki erre szüksége, különben is hova akarja tenni, stb, stb. Ekkor a női eladó kérdőn ránéz a feleségre, aki elmondja neki, hogy az ura nem egyezett bele a vásárlásba. Aztán az eladónő lenyom valami szüfrazsett-szöveget, amit mondjuk nem teljesen értek, csak mosolyogva bólogatok, majd továbbállok. S itt jön a fordulat: a nő utánam jön: "Megengedi, hogy magának adjam ajándékba ezt a tálalót? Csak azért, mert a férje nem engedte."

:D :D :D

Hát így...

Aztán jó pár dolgot vettünk még, kiemelném itt a Catan nevű társasjátékot, annak két kiegészítő játékával és egy 2 személyes kártyaváltozatával együtt (igen ez összesen 4 nagy doboz), amit kb kevesebbért vettünk meg összesen, mint egy darab bolti ára lenne! Mondjuk Apja alkudott, de eleve is 10 E-t kértek darabjáért, már úgy is megérte volna, főleg, mert teljesen jó állapotú és hiánytalan (Apája épp ezt számolgatja itt mellettem). Szóval neki is megvolt az öröme. Az én szerzeményeim később kerülnek bemutatásra itt a blogon, egyrészt, ha már kicsit kitisztogattam őket, másrészt, ha napvilágnál le tudom fényképezni. Mert bár fél 9-kor még világos van, amit nagyon csípek, de már 10 óra lesz...

Bogyeszt az előbb raktuk le szokásos fürdés-tejcsievéses rituáléval. Kis Cukikám a piacozást szinte átaludta, pedig sokan benéztek a kocsiba :) Volt, aki azt feltételezte, hogy üres kocsival mászkálunk (mondjuk tény, hogy ezt is lehetett kapni, nem is rosszat, Peg-Pérego márkát).

Ja, és piacozás után még sétáltunk egyet, most nem a belvárosban, hanem a folyóparton, ahol egyszer ősszel is sétáltunk. Nagyon kellemes, és szép hely, egyik részen egymást érik a kis éttermek. Az egyikben ettünk egy fagyit, amíg Babfi is megette a tejadagját. Mindjárt keresek is képet a folyópartról.

A kocsiban alul sorakoznak a társasjátékok :D

A kép jobb felső sarkában látszik, hogy a két part között, a folyó felett ki van építve egy libegő-pálya, de sajnos mi még nem láttuk működni...

Hertának :)

dekupázs-tojások - 1.

dekupázs-tojások - 2.

Ha azt írtam szerdán, hogy minden milyen jó volt, akkor a csütörtök eléggé az ellenkezőjére sikerült. Bébiboy egész nap összesen fél órát (!) aludt! Teljesen kész voltam tőle. Egyedül annyi értelemeset tudtam csinálni, hogy jöttek Rékáék, és velük elmentünk sétálni a Coque mögötti játszótérre. Csak mikor este fél 8-kor kidőlt, foghattam hozzá házimunkákhoz. Akkor meg Apája ment el mászni, úgyhogy tényleg olyanokat igyekeztem megcsinálni, amit napközben kellett volna.

Pénteken  kicsit javult a helyzet, délelőtti osan-körben is szunyált kicsit (Rékának szereztünk szülinapi ajándékot), aztán délutáni szunyóka alatt végre befejeztem a vasalást, és a tojásokat is.

Vicces, hogy mióta visszajöttünk, még több magyar szót hallok mindenfelé. Csütörtökön este pl egy falka magyar kisfiú rajcsúrozott a házunk körül, legaláb 5-6-an voltak. Jó pár magyar családról tudok a környéken, de azok közül csak 1-nél tudok ilyen idős gyereket, de ezek szerint vagyunk még többen is magyarok a telepen.

Aztán tegnap az osanban az egyik sorban nem tudtam a babakocsival átmenni, mert középen hagytak egy kosarat. Mikor mégis megpróbáltam, mondja a nő: bocsánat. Mondom, nem történt semmi :D Asszem ők jobban meglepődtek :D

Bogyessszal gyűrjük a kanalas etetést. Rájöttem, hogy nem kéne azonnal a "lecsóba csapni", hogy stílszerű legyek... :) Hiába 8 hónapos, az elején kell kezdeni a püré-adagolást: a 4 hónaposoknak valótól, ami még elég folyós, nem darabos. De hogy minden egyes etetés után ő is és a környéke is hogy néz ki! Áldom azt az embert, aki kitalálta a műanyag előkét, amit evés után csak el kell löttyinteni... A széken pedig alá is és fölé is pelenka kerül, különben megnézhetném a székét... Mindig bele akarja törölni a száját.

Tegnap este vendégségben voltunk, ahol nagyon sok kisgyerek volt, hát volt hangzavar :D Mi jól elvoltunk, jókat beszélgettünk, finomakat ettünk, és még Bab is jól viselkedett (hála a hosszú délutáni alvásnak). Csak egyszer az történt, hogy egy 4-5 éves kisfiú odament hosszá, és egy színezővel rácsapott a fejére. Bab nem sírt, csak csodálkozva felnézett, aztán érdeklődött a színező után :D Ez vicces volt, de aztán felébredt bennem az anyatigris, hogy mégis, mi késztet egy 4-5 éves gyereket, hogy odamenjen egy kisbabához, és ráverjen??? Jó, a szülei próbálták hárítani, nem is haragszom, csak ledöbbentem... Főleg, mert még nincs beforrva a fejének a lágy része teljesen. Aztán mondhatják erre, hogy első gyerek, még túlságosan vigyázzuk, meg hogy majd az oviban durvábbak is jönnek. De az később lesz, és különben azt se tartom túl normálisnak..