Balaton, nyár, fúvószenekarok

Ádám első balatoni élményén is túl vagyunk. Ehhez persze az kellett, hogy először is áthidaljuk a lakhelyünk és a Balcsi közti 1200 km-t, - többek között ez történt az elmúlt napokban.

Első magyarországi uticélunk Nagykanizsa, és jókor kell jó helyen lenni: épp ezen a hétvégén tartják a 30. fúvószenekari találkozót Balatonkeresztúron, ami közel esik Kanizsához annyira, hogy odalátogassunk.

A nagy cirkuszi sátor alatt 4 zenekar sorakozott fel, egyikük a híres-neves nagykanizsai fúvószenekar Tatár Csaba vezetésével. De a másik 3-nak se kellett szégyenkeznie, a hangulatot megint felépítették. Elég csak annyit mondani, Csabáék egyik száma a Gangnam Style volt fúvószenekarra hangszerelve, ez már elárulja, miben lehetett részünk... 

Ez még egy otthon készült nyári kép, kukoricaevés közben. De a szempillák miatt felkerült ide is :)

Balatonkeresztúr

Koncert-hangulat a nagykanizsaiak közreműködésével (és Ádámmal)

Papa kalapjában

Amikor kellett egy is mozgás, a tűzoltóautót lehetett szemügyre venni

Koncert után Balcsi a lemenő Nap fényeiben...

Este a legjobb fürdeni: kevés az ember de még meleg a víz

Eszi, nem eszi, nem kap mást

Nem tudom, aki csak a blogon keresztül ismeri az életünket, mennyire ment át az az infó, hogy Ádám evésével bajok vannak. Mégpedig olyan mértékben, hogy amióta bölcsődébe + óvodába jár, soha nem evett az ebédből, hacsak kivételesen nem levest adtak neki. Ha belegondolunk, hogy reggel fél 9-től délután 5-ig ott tölti az időt, mindenféle táplálékfelvétel nélkül, azért elég ijesztő. Persze hétvégén, meg este evett, mert többnyire olyat kapott, amivel már sikerült megbarátkoznia. De ezek a megbarátkozások baromi lassan haladtak. Szinte egy helyben toporogtak. Volt kb. 5 féle étel, amit nagy kegyesen hajlandó volt elfogyasztani. Egy ilyen gyerekkel bárhova elmenni itthonról nem egy leányálom. 3 évesen már azon a szinten kellene lenni, hogy azt eszi, amit a felnőtt eszik, esetleg kicsire feldarabolva, így aztán bárhova is vetődik, bármit tesznek elé, nagy valószínűséggel megeszi. Nem így Ádám. Szerencsénk volt, hogy pont a sült krumpli az egyik kedvence lett, utóbb már az is mindegy volt számára, mennyire kemény vagy mennyire puha. (Igen, mindkét korszak megelőzte ezt: volt, hogy csak a keményeket szerette, és műtét után csak a puhákat adtuk neki). Sültkrumpli jó eséllyel mindenhol van. Csak épp nem egészséges mindennapi fogyasztásra. 

Múlt hétvégén aztán Apája kísérletbe fogott. Szigorú étrendet parancsolt, s ha nem ette meg az elé kínált ételt, akkor éhes maradt. Nagyobb eséllyel evett a következő fogásból. És bevált a módszer. Van az az éhségérzet, amikor már neki is mindegy, mit eszik, csak ehessen. És az első falatnál rájött, hogy nem is olyan rossz az. (Igen, korábban is kínáltunk neki mindent, csak nem jutottunk el az első falatig sem.) Volt sikítás, ordítás, de ahogy végzett vele, utána megette, ami a tányérján volt.

Péntek este kezdtek steak-husival, szombaton volt nürnbergi virsli, mazsola, beleharapott egy barackba, melegszendvics melegen és hidegen; vasárnap sajtkrémes kenyér reggelire, zöldborsós egytálétel ebédre, sült halfilé zöldségkörettel és sok gyümölccsel vacsorára.

Ez meghozta az áttörést az óvodában is:  megevett egy tál főételt. (Käsespätzlet, ami sajtos szószban úszó vastagabb tésztát takar.)

Az elismerés Apát illeti, aki végig vitte Ádámmal a hétvégét. Reméljük, maradunk ezen az úton, és egy gourmét sikerül faragnunk a gyerekből. (Már abban az értelemben, hogy szeret enni, nem abban, hogy csak ritka érdekességeket eszik, mert abban már volt részünk köszönjük.)

Előző héten már nálam is alkotott újakat, akkor még csak ott tartottunk, hogy megette a levesben a tésztát, meg a kenyéren a vajat, ezekről készült fénykép, Apája nem fotózott a hétvégén. Viszont ma a közös vacsi végén úgy tolta be a csöves kukoricát, hogy ismét le kellett fényképeznem: a Bizonyíték! :)

Hippi bárszék és egyebek

Újabb DIY Projektem, (magyarosítva: magad Uram, ha szolgád nincsen :). Na jó későre jár az óra...)

Azzal indult a dolog, hogy új konyhánkban, az egyik sarokban olyan a konyhapult kialakítása, ami bárszékért kiált. Ez lett persze a kávézó-sarok is egyúttal :). A "honnan vegyünk bárszéket?" kérdés pedig K. Zsuzsi barátosnémnál tett látogatáskor nagyon gyorsan megoldódott: ugyanis kaptunk Tőle egyet ajándékba. (Köszi Zsuzsi! :)) Mondjuk szép szál legényekre méretezték, így ismét az alagsori asztalosműhelyben kötött ki: néhány centivel való megkurtítása végett.

De ekkor még nem nyugodott meg a lelkem. Sokáig egy bizonyos eljárás motoszkált a fejemben: a bizonyos belemártós festés.
Mint pl ez: (úgy néz ki a festése, mintha belemártották volna egy lavór más színű festékbe)

Aztán, ahogy nekiláttam volna csiszolásnak, hát mit nem mondjak: az életkedvem is elment. Különben is, olyan jól megy a nyílászárók színéhez.... :)

Egyszer aztán bekattant nálam valami, kivittem az erkélyre, és körbetapaszoztam a lábait.

ilyen volt...

Ádám is "segített" tapaszozni, de miután úgy gondoltam, ez drága segítség, mást találtam ki neki: vízzel festés a melegben gyorsan felszáradó kőre. Ő is épp úgy élvezte, mint én a Mamánál gyerekkoromban :)

Az egyik remekműve: a krokodil. Ezt ő mondta, de szerintem is eléggé krokodilusos...

...ilyen lett...

Igen, közeli képek elárulják a technika és a kézügyességem hiányosságait :D

Az tetszett meg a dologban, hogy nagyon gyorsan elkészült, és bármikor visszaállítható az eredeti állapot.

Ennyit a hippi-korszakomról. (Meglepően torzít ez a kép...)

Még két kép kívánkozik ide a blogra az elmúlt hét terméseiből. Múlt vasárnap egy közeli faluban voltunk ugyanis gyereknapozni (vagy hogy is nevezzem...). Jó volt, de nagyon meleg is, úgyhogy túl sok kép nem készült, ami készült az nem jó beállítással - khm, szóval elégedjetek meg ezzel:

Ha hiszitek, ha nem, itt egy bohóc műsorát nézik.

A faluközpontban parkoltunk, s emellett a házikó mellett kellett elmennünk (huh nehéz a magyar nyelv :))

Ezért megérte a sok munkaóra csiszolást és festést :)

Eifel Park, Gondorf

Kedden zárva volt az ovi tantestületi kirándulás miatt. Így aztán gondoltunk egyet, és kihasználva a minden másnap előforduló normálisabb időt, mi is kiruccantunk. Kb. 1 órányira tőlünk található egy kis falu, Gondorf (Németországban), ahol egy nagyon klassz szabadidőparkot hoztak létre. (Környékünkön élő gyerekeseknek nagyon ajánlom! :)) Egyszer kb 2-3 hete már jártunk itt, de le is pattantunk róla: sikerült ugyanis délután 4-re megérkeznünk, s kiderült: 5-ig van nyitva, hétvégén is. 1 órára nagyon nem érdemes kifizetni a belépőt, amely felnőtteknek 12 E. Ez egy egész napos elfoglaltság, ha így nézzük, akkor már nem is olyan sok érte. (gyerekeknek 3 éves kortól kell fizetni, természetesen Ádám itt még nagyon nem volt 3 éves :))

Ez egy igazi gyerek-paradicsom. Rengeteg játéklehetőség mellett a fő attrakció a vadaspark, amely az egésznek a legnagyobb területét foglalja. Ezen belül is, amellett, hogy kerítésen keresztül etethetünk őzet, szarvast, saját élővilágukban nézhetjük meg a farkasokat, medvéket, vaddisznókat. Aztán pedig sétálhatunk olyan területen is, ahol az állatok jönnek-mennek közöttünk (természetesen a szelídebb fajták). Sőt, némi szerencse is kell hozzá, hogy találkozzunk velük, ugyanis az erdőben jól el tudnak rejtőzni. Egész hosszú sétát tehetünk ilyen szép érintetlen természeti útvonalon, 3 évesek szinte kifogásolják a hosszát :) (kismotort viszont tilos bevinni!)

A játékok is egészen sokszínűek. A csúszdapark mellett trambulin van, vicces kisgyerek-játszótér, aztán van a naaagy bobpálya, amit Ádám is nagyon élvezett (hiszen itt már elmúlt 3 éves - legalábbis, ha valaki kérdezi, hehe). Egyik körben Apájával, másik körben velem csúszott le. Egész gyorsan belejött a sebességbe :) Ezen kívül lehet vízibiciklizni, kishajókat távirányítani a vízen, traktor-vontatta vonaton körbeutazni a területet, de néha bábszínházi bemutatót is láthatunk. Sólyometetés minden nap 1 órakor, farkasetetés minden nap 3 órakor van.

Lássuk a képeket:

Csíkosban

Férfias lila traktor húzza a lila vonatot

A sétaútvonal mellett vásárolhatunk olyan eledelt, amellyel etethetjük az állatokat.

A háziállat-simogatóban (Ádám nem volt túl bátor, de azért utánaszólt Apjának: Ne féljél!)

Erőpróba

Szomorú bocsika. Ha dobtunk le neki eledelt, akkor röptében elkapta.

Besétálhattunk a hegyi kecskék területére (vagy mi ez?)

Melyikük a fotogénebb? :D EZ az őzike nagyon barátságos volt, vagy 10 percig állt nekünk pózt :)

Aztán kiderült, hogy van több is

Szóval ezért pettyesek?

Ádámot felültettük egy kis versenyautóra. Meglepetésünkre simán tudta kezelni: a lábával adagolta a gázt (bár még alig érte el a pedált), és közben kormányzott, ahogyan a pálya megkívánta. Nagyon élvezte!

Ötletes játszótér, az ilyeneket szeretem :) Egyébként nagyon könnyű volt hajtani, csak lassan ment körbe a kerék

Trambulin Eifel-módra

A végén a megmaradt elemózsiát mind beszórtuk az őzeknek. Szerintem mindenki így csinálja :) Ezek az őzek a legszerencsésebbek, akik a be-/kijárat mellett tanyázhatnak.

Nagyszülőkkel Saarburgban

Saarburgból soha nem lehet elegünk, szerintem az egyik legszebb és legérdekesebb német város. Már ebben a blogban is áradoztam róla többször (pl itt), több évszakban jártunk már errefelé, mégis előfordulhatott, hogy az anyai nagyszülők még nem látták. Tekintve, hogy most 15 km-re lakunk ettől a helytől,  ez most egy kötelező programmá avanzsált. Azt is szeretem benne, hogy minden alkalommal tartogat valami újat, persze, ha gyakrabban járnánk ide, előbb-utóbb elfogynának a látnivalók, akkor viszont lehetne keresni a különleges alkalmakat, pl. borünnepeket, bolhapiacokat, adventi vásárokat a látogatásra, de a malommúzeumban sem jártunk még. Az is igaz, hogy postára csomagért idáig kellene eljönni, az egészségbiztosítóhoz is, tehát profánabb okok is kínálkoznak néha.

Ez alkalommal a libegő volt számunkra az újdonság, következő alkalommal pedig a bobpálya lesz :) De az talán nagyszülők nélkül :)

Bizonyíték, hogy felültek rá :)