A telet hivatalosan is, (azaz a helyi pogány szokásoknak megfelelően) elbúcsúztattuk. Talán valaki még emlékszik két évvel korábbi fényképeinkre, ahol a gonderange-i fáklyás menetbe mi is bekapcsolódtunk, hogy aztán a falu szélén felállított hatalmas fakeresztet meggyújtsuk.
Bár a hagyomány nem vallási eredetű, valamiért az időpontját mégis a keresztény kultúra határozza meg: nagyböjt első vasárnapján kell az égetésnek megtörténnie.
A wikipédia szerint néhány 10 évvel ezelőtt Belgiumban, Franciaországban és Németországban is ünnepelték ezt a fajta télűzést, manapság viszont csak Luxembourg élesztette újra a szokást. Maga a "buerg" szó is égetést jelent, tehát a neve: Égetés-égetés :)
Rengeteg falu csatlakozott a programhoz, így aztán nagyon jól nézhet ki repülőről, ahogy sötétedéskor sok kis égő pötty tarkítja itt a földet.
Általában fáklyás menettel kezdődik az ünnep, bár mi most vasárnap a Luxembourg város Grund nevű városrészére mentünk, s ott nem igazán találkoztunk fáklyásokkal. Annál több kíváncsi emberrel! A Grund, ahogy a neve is mutatja, alacsonyan fekvő terület, vagyis a várost átszelő szakadék alján gyűltünk össze. Persze fentről érkeztünk, sok kis lépcsőn kellett lemennünk, így áldottuk az eszünket, hogy nem babakocsival, hanem háti hordozóval indultunk neki.
Épp időben érkeztünk: a máglya meggyújtására. Nagyjából 10 m magas keresztet formázó farakást gyújtottak meg egyszerre minden irányból az emberek. Hirtelen irdatlan meleg lett, nem is szabadott megközelíteni úgy 20 m-es sugárban. Ráadásul amerre a szél fújt, az a rész is gyorsan kiüresedett, mert arrafelé az égből még égő darabkák hullottak. Azért veszély nem volt, a tűzoltók nagy erőkkel vonultak fel, s azonnali készültségben voltak.
Szerencsére hatalmas területet választottak a szervezők, mert tényleg irdatlan tömeg kerekedett. A szokáshoz tartozik, hogy ilyenkor virslit kell enni és forralt bort inni. Bár igazság szerint fázni nem lehetett :). Amúgy sem volt már rossz idő (nem hiába űztük a telet), de a kb. fél óráig teljes "gőzzel" égő rakás eléggé befűtött.
Az este végén még sétáltunk egyet a fenti városrészben, mert Macinak is szüksége volt egy kis mozgásra, amit a tűz és a tömeg az első helyen nem annyira engedett neki.
