Ezek a hétfők mindig olyan sűrűre sikerednek. Pedig még felét se csináltam meg annak, amit terveztem. Persze, nem hajt a tatár, holnap is nap lesz. Hogy, hogy nem, épp a takarítás maradt el :D De a mentségem az, hogy végre ragyogó időnk volt, egész tavaszias, napsütéses, amikor nem illik itthon ülni. Így Babbal délután kicsit kiruccantunk. Azt gondoltam, "üsse kavics" a karcolást a kilincsen, ettől én még fogok autózni. 

Na de ne szaladjunk ennyire előre. Reggel, mikor kitámolyogtam, mivel Apája munkába indult, és leültem ide a hintaszékbe, Bab új produkcióval fogadott. (Csak arra várt, hogy Apja kitegye a lábát -hehe) Elkezdett hátrafelé kúszásban haladni! Tudom, a videón nem úgy tűnik, hogy ezzel marathoni távokat győz le, de élőben egész meghökkentő volt. Igen, a szőnyeg minden lépésben (kúszásban) tart meglepetéseket, amit meg kell csodálni (hát jó, tényleg ideje porszívózni :D) A felvételen már nem látszik, de elhalad egész a szekrényig, ahol elkezd pakolni. Igazi gyerek. De a következő videón már látszik, ahogy felfedez! Új lehetőségek nyíltak meg most számára. Nem is tetszett neki, hogy sokáig a hordozóban kellett csücsülnie délután. De azért jófej volt, elkísérte anyját 1-2 boltba, aztán mindketten meguzsonnáztunk a Hela kis pékségében. A Helában megint ahhoz a kasszás csajhoz kerültünk, akiről egyszer már meséltem, hogy kinézetre savanyúnak tűnt, ám valójában egy nagyon kedves nő, meg is ismert minket, mondta, mennyit nőtt Bab, kicsit beszélgettünk, és persze mondta, mennyire szorít nekünk. :) Később láttam, hogy tényleg minden vásárló nevetgél, aki nála fizet, szóval igazán belevaló eladó, jó az ilyet látni.

Ezek után átsétáltunk a Casaba, ahol megvettem fele királyságom :D egy konzolasztal személyében. Azért fele, mert ez kb a szülinapi ajándék fele, (jut eszembe Apjának is találtam itt egy nagyon tuti ajándékot, mert ugye neki is közeleg), és hát egyszerűen ez az asztalka királyság :D Majd megmutatom, de már nem ma. Ja, az elkészült művemmel együtt :)

Este aztán Apája ment mászni (ez ma ilyen mászós nap volt, én is mindjárt bemászok az ágyba...), úgyhogy egyedül fürdettem és altattam. Közben még kicsit kézműveskedtem is, meg csináltam tzatzikit. Vicces, hogy nem néztem meg a receptet, pedig már ezer éve nem csináltam, és minden hozzávalót beletettem :D Aztán Apja mondta, hogy a folyosón jó illatot érzett, és remélte, hogy tőlünk jön :D Onnan jött...

Ráadásként ma hozta el a járókát, úgyhogy még azt is letisztogattam. Már sajnálom, hogy nem takarítottam ki, most az új bútorok jobban éreznék már magukat. Na majd holnap... Kíváncsi leszek, Bab mit szól az új kuckójához!

Ja, ezen minden este nevetek: miközben Bogyesz eszi álmai hamiját (ettől alszik be ugyanis), a szemei általában összevissza járnak, lényeg, hogy sosincsenek lecsukva. Jó egyetemi hallgató lesz belőle :D Tud nyitott szemmel aludni :D

Nyugis, de rövid hétvége. Apája tegnap is dolgozott, így igazából hétköznapot tartottunk. Annyi különbséggel, hogy kicsit különlegesebb ebédet főztem, mármint a hétközbeninél. A szárított-sózott hal második fele került asztalra, most egy kicsit jobb kiadásban. Mondjuk 1 nappal tovább tudott ázni, másrészt krumplival sütöttem együtt, ami kicsit vett ki a sósságán. Hagymával együtt raktam be őket sütőzacskóba, szigorúan nem sóztam, csak egyéb fűszereket tettem még rájuk, majd kb fél óra alatt kész is lett. Nem mondom, hogy a világ legjobb halétele lett, de sokkal finomabb lett, mint a korábbi. Szóval, ha valaki netán abban törné a fejét, hogy egyszer kipróbálja... Hát sok szerencsét! (Skandináviába utazókon nagy lesz a kísértés.)

Apropó: fellángolt újra a skandináv országok/kultúrák iránti rajongásom (rajongásunk, csak ez Apjánál másban nyilvánul meg, mint nálam). Nálam ugyanis többek között a lakásaik berendezése, bútoraik vannak előtérben, bár aki szereti az Ikeát, annak ezt nem kell ecsetelni... De az igazi svéd vidéki stílus annál is szebb, otthonosabb, csinosabb! Alant, a bejegyzés jobb szélén találhattok néhány blogot, amik bemutatják ezt a stílust. Igazából ez csak a "jéghegy csúcsa" hogy stílusos legyek :) Nekik is vannak bloglistáik.... Szóval egészen bele tudok feledkezni ezekbe a képekbe, és csodálni, mennyire szép dolgaik vannak, milyen jó nekik, hogy ilyen világban élhetnek. Ez persze már akkor is tetszett, mikor kint jártunk náluk. Az is igaz, hogy mi nyáron voltunk - biztos kemény lehet ott az élet télen. Gondolom, ezért is lehet, hogy lakásaikban a fő szín mindig a fehér: minél világosabb legyen a berendezés, hogy a fényt visszaverje.

Lényeg, hogy sok jó ötletet lehet meríteni tőlük, s annyit nézegettem ezeket az oldalakat, hogy kedvem támadt egyet-kettőt megvalósítani. Ehhez azonban fel kellett keresnünk egy közeli bolhapiacot. Minő szerencse, hogy Trierben olyan gyakran van! Találtunk is egyet mai datálással, csak a helyszín nem volt túl egzakt: a Lidl parkolójában... Aha, Trierben 4 Lidl is van! (Mellesleg jó lett volna, ha az is nyitva van, mert nagybevásárlást is kellene már tartani, de persze vasárnap ott sincs nyitva semmi.) Ám az ócskapiacot hamar megtaláltuk, és nagy örömünkre egy egész korrekt méretűt! Nem csak valami 5 standból állót. Így aztán egész sokat elbóklásztunk ott, ettünk egy hotdogot és néhány berlinert is, majd pedig nézelődésünk meghozta gyümölcsét, amit szerettem volna, azt beszereztem. Egyelőre nem mondok többet :) Még be kell fejeznem a művet :)

Bogyó türelmesen várta, hogy szülői kilelkendezzék magukat, és csak utána etessék meg őt is. Aztán jógyerek módjára szépen beszunyált a friss levegőn. Tényleg klassz élmény volt ez a vásár, hihetetlen, hogy MINDENT árultak! És persze bolhapiaci áron, ahol alkudni is lehet. (Apjának, mert ő tud :) ) Bár: szerintem ez egy jó taktika: én megkérem occsóé, amiért persze nem adja, ránézek kérdőn Apjára, aki mond egy kicsit jobb árat, azért már adja :)

Szóval Bab bealudt,sőt a hazautat is végigaludta, pedig nem is a leggyorsabb úton jöttünk.

Ma befejeztük a spenótot vele. Ügyes volt, nem reklamált, mind betolta. Az más kérdés, hogy a világ is zöld lett. Még szerencse, hogy ez a lakás alapszíne a fehér és fekete mellett :D Persze a sütőtök-sárgarépa püréknél már nem lesz ekkora mázlink :D

Tegnap este a mi lefekvésünkig vagy 3-szor ébredt fel, a végén már semmivel se sikerült visszaaltatni, így kihoztuk a nappaliba közénk, s csak velünk aludt el. Ma este eddig még alszik :) (23:19)

ui.: azt el is felejtettem, hogy az egyik kereskedő néni adott Babnak egy ajándék-perselyt. Pedig nem is nála csináltuk az üzletet, hanem a szomszédjánál :). Ezek azok a dolgok, amik nem kerülnek sokba, mégis megszépítik az ember napját!

No, mielőtt azt hinnétek, nekem mennyi időm van sütni is meg festeni is, azért hozzáteszem, egyik se tartott végtelen sokáig. Főleg a süti nem. Lusta asszony sütijének nevezik, én inkább a kapkodó asszony sütijének nevezném. Tényleg nem sok munka van vele, bár sok a hozzávaló, de csak egybe kell hajigálni őket, meg az elején begyújtani a sütőt (180 fokra), hogy azzal se veszítsünk időt. (A recept eredetileg Edittől származik, ám ez székes fővárosunkban maradt, így újfent kikerestem a netről.)

Lusta asszony sütije (Nagyon finom!)

10 púpozott ek. liszt (teljes kiőrlésű is lehet)

10 csapott ek. cukor (más édesítőszer is lehet)

10 ek. tej

3 tojás

10 dkg lágy vaj

1 tk. szódabikarbóna

1 tk. fahéj

2-3 ek. kemény lekvár

1 marék durvára vágott dió

1 marék mazsola

csokidarabkák (ez utóbbi kettő nem fontos, ha nincs otthon, a dió azért kell, vagy helyettesíthető mogyoróval stb)

Tehát összekeverni mindent, és kivajazott/ sütőpapírral bélelt tepsibe/ szilikonformába öntjük a masszát, és 30- 35 percig sütjük.

A képek nem épp egy rembranti produkciók, gyerekszoba dekorációnak szántam. Kb 2 óra alatt készül el 1 kép, annyit azért tudtam szakítani. Főleg, hogy ma Apa is besegített: addig játszott Bogyesszal. Őkelme ma csak egyszer aludt, így este nagyon korán letettük. Napközben egyszer itt a hintaszékben bóbiskolt el rajtam a kis drága, de mire bevittem volna az ágyába, felébredt.

Viszont tegnap is, ma is evett sok spenótot! Amit azért is nagyon becsülendő, mert Anyája sose szerette. Ki tudja, vele mennyit ettetek így meg kiskorában :D Persze még mindig a tejes hígításnál tartunk.

Babfej ma megint nem fordult hasról vissza, ellenben hátrafelé már egész jól kúszik :) Persze teszi ezt mindig sírás közepette, mert a fészkelődést mindig az kell, hogy kísérje, már csak megszokásból is. Az ügyesedéshez viszont az kell, hogy hagyjam kicsit önállóan mocorogni.

Ma végre nem rohantam, hanem itthon voltunk, és a szokásos teendők mellett kicsit kreatívkodhattam. Most nem úgy, mint a hétvégén, amikor a lakást alakítottam át (képek lentebb), hanem festettem :) . Persze ilyenkor nem kell azt hinni, hogy Bab el lenne hanyagolva, nem is tudnám, hiszen mindig kéri a jussát, ha nincs eleget kézben a kis feneke, akkor igenis jelzi. De persze próbálom nem mindig felvenni, hanem odaülök mellé, megmutatok neki a halom játékából hármat, amik ilyenkor az újdonság varázsával hatnak rá, és rögtön a szájába is veszi, hátha változott valamit az ízük. Szóval szoktunk együtt játszani, ütemre csörgőzni, meg a műanyag félgömböt is remekül lehet pörgetni a sima padlón, olyan, mint egy búgócsiga. Ilyenkor megint elvan pár percig.

Aztán volt ma olyan is, hogy letettem a szőnyegére, és két perccel később már 1 méterrel arrébb találtam meg! Nem, még nem mászik, hanem rájött a hasról visszafordulás művészetére, azaz tud már gurulni. Nem sokkal később odagurult hozzám :D Na jó, még nem tökéletes a művelet, de jó irányba halad.

Kicsit elcsúszott a mai napunk, már ami az alvásait illeti, meg az is igaz, hogy egy-egy alvása rövid is volt, így délután 4-re már nagyon nyűgös volt. 3/4 órán keresztül... Míg végre egy kis tejcsivel a szájában elaludt. Ez eléggé szenvedés volt. Utána viszont vagy 7-ig aludt, akkor már tudtam, hogy nem lesz korai fekvés este. De közben festettem neki egy képet :) (ezt megint később fogom csak bemutatni)

Este aztán Apája hazaért, és kivételesen mégsem ment mászni. Fogtam is neki vacsit készíteni: tegnap ugyanis az osanban vettem a félárra leárazott sózott-szárított tőkehalból. Mindig is tetszett nekünk, ahogy halomban áll, bár általában nem jutottunk el odáig, hogy az árát meglessük, annyira különlegesnek tűnt. Ha azt veszem, hogy a neten próbáltam hozzá receptet vadászni, hát az is! 1-et leltem magyarul... Viszont az kiderült, hogy ez a szegények eledelének számított az északi országokban. Akkor itt mért adják aranyárban? Mert most féláron se volt olcsó! Szóval lényeg, hogy ahhoz, hogy fogyaszthatóvá váljon, minimum 24 óráig kell vízben áztatni, hogy a só kiázzon, és megszívja magát nedvességgel. Így is történt, tegnap este óta ázott, sőt, vizet is cseréltem rajta. Ma végülis azzal a recepttel készítettem el, amit a múltkor Evelyn blogjában találtam, és akkor nagyon ízlett. Jó lett volna az most is, ha a hal nem marad olyan sós, hogy azóta is csak iszunk... Szóval ezzel az újítással befürödtünk. De még megvan a fele. Azt hiszem, tovább áztatom, hátha jobb lesz...

A héten annyit írtam arról, hogy hogy alakítottuk a kis lakásunkat, hogy gondoltam, felteszek néhány részletet:

Ez itt a nappalink sarka, ahol eddig egy asztal állt, de mint kiderült, nem nagyon használjuk, max arra, hogy mindig tele legyen, Viszont nem volt elég ülő felületünk. Most sokkal tágasabb is lett az érzés, és kaptunk egy kellemes olvasósarkot.

Ez lett a kis konzolasztalunk. Persze, az ikeában kapható egyik olcsó darab, nem is ez a lényeg, hanem, hogy az osan boros részlegén begyűjtött borosláda pont bepasszol oda, és remek fiókot képez a röviditaloknak :) Egész loftos lett, nem? :)

Ez pedig a hálóban a kis hajónk és a neki beszerzett polc:

Bogyesz ma betöltötte féléves korát, így először is róla fog következni egy ma esti képarzenál :)

Első képünk most lefekvés előtt (sőt, fürdés előtt) készült: Apája ölében elpilledt.

Bevittem az ágyra, levetkőztettem, gondoltam, ha nem ébred fel, akkor ma kimarad a fürcsi. Felébredt... :)

(ha még egyszer a szemebe villantasz...!) :)

Az igazat megvallva, majdnem el is felejtettem, hogy ma féléves, ha valaki nem írja nekem :) Szóval nem készültem különösebb meglepivel neki, ő viszont ma különösen aranyos volt. Bár reggel volt egy kis nyüzsi, pont, mikor annyi dolgom lett volna. Megpróbáltam lefektetni, hátha ez a baja, de persze esze ágában se volt aludni, így mérgemben csak kihoztam a konyhába, beraktam a székébe és elkezdtem főzni. Onnan kezdve olyan lett, mint a kisangyal! Beszélt, játszott, nevetgélt, csapkodott. Megfőztem mellette egy gulyáslevest (tegnap említettem itt a blogban, aztán egész kedvet kaptam hozzá), meg palacsintát is sütöttem. Mindezt délre, mire Apja hazaért, hogy mehessek vízben futni. Ma 4-en is voltunk magyarok, jó volt. Megint tudtam a lányokkal beszélgetni. Aztán rohantam haza. Annyira, hogy a garázsban "szerencsésen" meghorzsoltam az autókilincset parkolás közben. Gáz... Szerencsére a biztosításunk erre is kiterjed, a biztosítós pasi szerint még autót is bérelhetünk arra az időre, amíg kicserélik/lefestik. Pedig kezdtem egész úgy érzeni, hogy belejöttem a vezetésbe... Ezek a hülye pillérek :)

Aztán szokásos osan-kör következett, mert már nem tudtam tovább húzni, nem volt már mit az asztalra tenni. Pedig elhihetitek, nem nagy öröm számomra osanba járkálni ilyen gyakran. Ott tartok, sokkal jobb lenne, ha csak egy kis vegyesbolt lenne itt a sarkon, hogy ne kelljen egy kenyérért meg egy uborkáért egy egész bevásárlóközpontot végigcaplatni... Mindegy, ma Bab itt is rendes volt, a kasszánál a szokásos sírása helyett a csendes bealvást választotta. Ami tök jó, csak kabát, sapka nem volt rajta, így nem vihettem ki, felébreszteni meg sajnáltam. Szóval további sétálgatás következett. (A Pimkieben a szövetkabátok 15 E-ért kaphatók :) Hátha otthon is olcsó!?)

Aztán itthon szokásos rutin, Bab-etetés, vacsi készítés Apa-érkezés. Megint nagy pancsi következett, úszik a fürdő. Felvettük videóra, mert ezentúl másféle fürdetést kell bevezetnünk. A pancsit megtartjuk ünnepnapokra és uszodai élménynek :) Ja igen: várom már, hogy uszodába vigyük, de most a műtét környékén ugye nem fogjuk, majd tavasszal. Biztos nagyon fogja élvezni.

Egyébként ma is figyeltem a mozgását, azért ügyesedik már: ahogy azt korábban is írtam, kezdi emelgetni a popsiját. Sokszor van úgy, hogy hasra fordul nagy lendülettel, de nem a játékai felé érkezik. Ilyenkor korábban nagy nyüszítés volt, újabban viszont addig fészkelődik, megemeli a felsőtestét, és máshova rakja le, hogy előbb-utóbb a játékok felé néz. Aztán volt egy pillanat, amikor nem figyeltem, és megint a hátán volt. Mondjuk ez még mindig lehet, hogy csak véletlen volt.

Ma is sűrű napot tartottunk. Csak Bab pihent, de ő se sokat.

Addig én megvarrtam a megvarrnivalót, megragasztottam a megragasztanivalót, kiporszívóztam, kimostam a hintaszék huzatát (nincs bor a pincénkben, mégis borospince-szagot árasztott...); megfőztem az ebédet, megfőztem Bab krumpliját, aztán kidobtam, mert azt hittem nem jó, aztán megfőztem még egyszer, és kiderült, hogy az első is jó lett volna... (Hogy hogy lehet a krumplit elrontani? Héjában főztem, amit ritkán szokott az ember utána turmixolni... Így én se tudtam, hogy ha nyúlós ragadós gumiszerű lesz, az normális. Az a nem normális, hogy héjában főztem. A kudarcokról is beszámolok :D)

Sütöttem sütit, apropó: mindjárt meg is osztom Veletek a receptet; aztán elmentünk sétálni, mert kell a friss levegő is. Út közben véletlen összefutottunk Apájával, úgyhogy ő is csatlakozott. Bár rövidre fogtuk, mert marha hideg volt.

Este Apja elment falra mászni, én meg Babtól akartam majdnem, mert egyfolytában nyikorgott. Ez most biztos, hogy a fogak számlájára írandó, bármennyire is nem látszik. Tonna nyál (az első pólócserém emiatt volt), piros fenék minden kenőcs ellenére (igen, én se tudtam, de ez is a fog jele!), és mindent a szájába vesz, amit ér. Freud szerint van az embernek orális életszakasza? Hát nem csoda, szegénykének, akinek meg kell küzdenie első körben 28 foggal, hogy a szájával van elfoglalva! Ehhez nem kell sok ész...

Aztán megfőztem a vacsit, amit még mindig nem ettünk meg, mert előbb Babfej-fektetési projekt volt, most meg Apja még a pincében matat. Ja, második pólócsere fürdetés után volt... Hihetetlen, még a feneke se éri a vizet, máris kipancsolja. Konkrétan a fenekét a kád aljához veri, és repül a víz mindenfelé. Már nem vicces...

Szóval, a múltkor fényképében közölt, elvileg csokis, gyakorlatilag bármilyen kekszről szeretnék bővebb kifejtést adni:

Ma is megcsináltam, ugyanis jó, ha van itthon az embernek mihez nyúlnia. Mármint valami kis nassolhatnék gyanánt. És mivel megint nem cukorral sütöttem, ezért még lelkifurdalás se gyötör. Ennek ellenére este 6 után nem esszük. Főként, mert az ízesítésben azért biztosan cukor van: a csokidarában, vagy a marcipánmasszában. Ami persze nem kötelező, ez az én újításom. Mert rájöttem, nem tudok kísérletezés nélkül főzni, csak úgy végigvinni egy receptet. Még ha egy szimpla gulyáslevesről is van szó.

A hozzávalók mennyiségénél szerintem csak az arányokat tartsuk be, ugyanis ennyiből 1 tepsinyi keksz jön ki, amit kb. egymagam el tudnék fogyasztani egy ültő helyemben. Minimum duplázzuk.

Az alapok:

15 dkg liszt (én teljes kiőrlésűt használtam, ezzel is jó)

fél tk. szódabikarbóna

negyed tk. fahéj

10 dkg vaj

5dkg cukor (agávé, stb)

1 tojás

kis tej, hogy gyúrható legyen

ami feldobja:

apróra vágott csoki

esetleg kakaópor

meg szerintem jó a mazsola,

marcipán (belecsipkedni egy kicsit)

vaníliás cukor

vagy ami eszetekbe jut

A tetejére 

először szeletelt mandulát, 

másodszor darált mogyorót raktam, de minden nélkül is tuti.

Először az olvasztott vajat és a tojást elkeverem, bár én az agávét is ebbe a részbe szoktam tenni, mivel folyós. Közben a többit is összerakom, majd az egészet egybeöntöm. Ha nem eléggé gyúrható, kis tejjel felöntöm, de vigyázat, nehogy túl folyós (ragadós) legyen (mint nekem ma), mert utána kis golyóbisokat kell belőle formázni. Ezeket a sütőpapírral bélelt tepsire teszem, majd (kézzel v. poháraljával) kilapítom. Itt lehet a tetejét díszíteni. Kb 150-170 fokra előmelegített sütőben 1 percig sütöm. Nem lesz se száraz, se kemény! Csak ki kell várni, hogy kihűljön :( Ja, azt elfelejtettem: a múltkor én szétosztottam a tésztát, és különbözőeket csináltam, ma mindent egyberaktam. Ígyis jó, amúgy meg lehet közte válogatni, amíg a készlet tart. :)

Folytatódott a tegnapi rendezkedési lázam, így elég sokat haladtam, és Bab is jól viselkedett ma, hagyta, hogy tegyem a dolgomat. A helába is elkísért délután, ahol a szükséges hozzávalókat beszereztem. Szóval: szétszedtem egy asztalt, összeszereltem egy hintaszéket, és vettem gipszkarton falba való fémtiplit. Így este a polc is a helyére kerülhetett Apja által, sőt, a hajó is. Egyre lakájosabb a lakás :) A helában további kreativitáskdáshoz való eszközöket is beszereztem, úgyhogy lesz még tennivaló a héten. Igaz, az mindig akad. Minimum egy gomb leszakad valahonnan, vagy pillanatragasztózni kell valamit, s ha egyik sem, akkor is lehet takarítani. Jelenleg a felsoroltak még rám várnak... :)

Szóval Babfej egész jó volt ma, nem sokat nyűgösködött, csak amikor az autóba beraktam, kezdett égtelen sírásba. Kicsi főtt a fejem, hogy fogok így vezetni, de néhány Iciri piciri, meg Mehemed megtette a hatását, előbb elhallgatott, figyelt, majd szép lassan bealudt. Még szerencse, hogy annyira tudom már kívülről ezeket a mondókákat, hogy figyelnem se kell rájuk, és közben simán vezettem...

A boltban ugyan felébredt, de a hazaúton ismét beájult, így volt sok időm a szerelésre. 

Este is gyorsan bealudt. Kíváncsi leszek az éjszakánkra...

Tegnap több dolog is arra utalt, hogy Bab féléves korához közeleg:

• elfogyott az utolsó Nestlé Nan 1-es tápszer, ami féléves korig adható, elkezdtük a 2-est, ami azért is üdvözlendő, mer lehet kapni az osanban is. Nem azért, mintha különösen messze lett volna a gyógyszertár, de így egyszerűbb lesz.
• rájöttünk, hogy kinőtte a hálózsákját, ami tényleg féléves koráig szólt. Így aztán elővettük az ugyanilyen dizájnú nagyobbat, ami talán másfél-2 éves koráig is jó lesz. Emiatt aztán szegény kicsi Bab ebben most ugyanúgy eltűnik, mint ahogy anno születésekor a kis hálózsákban eltűnt :) Na mielőtt megijednétek, nem tud belecsúszni, csak átvitt értelemben irtó nagy rá. Aggodalmam lett, hogy ezt majd nem tudja "kifűteni" és a lábija fázni fog, így Apja kitalálta, hogy gumizzuk el a végét :). Így most van egy kis bugyor az alján :)
• továbbá szerintem mennyiségi ugrásnál is tartunk, már ami az evést illeti, már 210 ml víz+7 kanál tápot adok neki, nem kevesebbet, hanem esetenként többet is akár. És ezt olyan ügyesen becummantja rövid időn belül - ha akarja!

Szóval pár nappal korábban félévesek lettünk :) Na jó, nem, de tény, hogy egész jól kiszámolta :)

Tegnap valahogy kedvezett a csillagok állása kreatív énemnek, így nagy házalakításba kezdtünk. Vagyis inkább a szombaton megvett bútort "laktuk be", így most nagy rendérzet alakult ki, egyrészt az új bútor lett klafa (itt most Apa örül majd magának :), másrészt a meglévő tehermentesült. De még korántsem vagyunk kész, még nincs minden a helyén. Talán a héten mindennel el tudunk készülni, csak be kell még szerezni ezt-azt, pl megfelelő tiplit, hogy a polcot felszereljük, meg elmegyünk majd a járókáért is, apropó, a bölcsőt elszállítottuk ideiglenesen, hogy a helyére kerülhessen majd a járóka. Aztán szét kell még szednem egy asztalt, és összeszerelni egy jelenleg elfekvőben lévő hintaszéket is. Szóval lesz most változás :)

Bár a Nap állása is kedvező volt, akár mondhatnánk, kirándulóidőnek jobbat se kívánhatna az ember így januárban, mégsem volt most ehhez érkezésünk, pedig már a célt is kiválasztottuk a hét elején: Maastricht. De ez a város még várat magára, most jobb volt itthon tenni-venni.

A szombati polip-különlegesség után vasárnap sushit készítettünk, immáron egyedül. Nem is lett rossz! Beújítottunk, és lett egy kéksajtos változat is, nekem nagyon bejött! (Szegény japók, lehet, hogy fognák most a fejüket :) ) Mondom én, hogy kreatívkodtam :D 

Ma igazán idillikus napunk volt. Először is, mert Babfej hagyott minket sokáig aludni (igaz, a végén közöttünk kötött ki, de aludt.) Másodszor is, mert fényes napsütésre ébredtünk, a redőny rései közt sok kis fénypont kandikált be, és a függönyön megsokszorozódtak. Így, mikor Bab kinyitotta a szemét, rögtön volt sok néznivaló! Aztán, mikor mindhárman felébredtünk, kicsit még mókáztunk az ágyikóban, majd pedig kellemesen reggelizgettünk. Reggeli közben kisütöttem a kekszeket, hát meg kell mondjam, jól sikerültek! Sajnos nem lett sok, de ezt már a hozzávalók mennyiségén láttam. Ennek ellenére 3 felé osztottam a masszát, és lett csokis, marcipános-mandulás és mazsolás, ahogy azt tegnap elterveztem.

Aztán kis tanakodás után, hogy hova is menjünk, útnak indultunk. Felkerestük a Troc-ot, ahol egész eddigi luxi tartózkodásunk alatt még nem jártunk, pedig már régóta készültünk. Ez egy használt mindenféle kereskedés, leginkább bútor, de van itt játék, bicikli, vagy elektromos eszköz is. Vagy kb bármi. A cél egy kis falhoz állítható asztalka beszerzése volt, végül csak nem jött szembe a stílusban, méretben és árban egyaránt megfelelő darab, pedig mondhatom, volt választék! Ha most kéne egy lakást nulláról berendezni, azért találnék egybecsengő különleges darabokat, de így, hogy van már egy (ikea) stílusa a lakásnak, kicsit nehezebb. De azt a sok mindent már látni is nagy élmény, ami ott fel van halmozva! Gyönyörű antik bútorok állnak ott garmadával, bakelitlemezek, társasjátékok, biciklik és még sorolhatnám. Szóval lehet, hogy mostantól gyakoribb látogatói leszünk mi is ennek az üzletnek.

Végül hogy, hogy nem, mégis az ikeában kötöttünk ki, s kiegyeztünk egy egyszerűbb, de ide passzoló darabbal. Elköltöttünk ott egy könnyebb ebédet, és Babot is megetettük, aztán megnéztük, mik az elmúlt félév újdonságai, és mik az aktuális leárazások :) Pl karácsonyfadísz-téren lehet ilyenkor jókat találni! Végülis néhány kisebb hasznos dologgal tértünk haza, meg egy polccal az ágyunk fölé.

Este, míg ezt Apja megszerelte ("fúrunk, faragunk"), addig Anyja megfőzte és megsütötte a polipot. Nyami lett :)

Babot is könnyen ágyba tudtuk varázsolni, bár még biztos lesz szokásos felébredés, visszaalvás Anyja vállán :)

Mostanában elkerülnek minket az intenzív történések, de nem baj, szeretjük a nyugalmas, rutinszerű hétköznapokat, amikor "Kertészkedünk, cukrászkodunk/ Vásározunk, labdázgatunk,/ Fúrunk, faragunk" Kb ebben a sorrendben, vagyis a vásározunk előbb volt, mint a cukrászkodunk. De tény, hogy a napot kertészkedéssel kezdtem: visszametszettem a levendulát (jobb későn mint soha alapon) és a rózsafákat, erre azt írta az okos net, hogy "kora tavasszal" érdemes. Én meg úgy döntöttem, hogy kora tavasz van. Nagyon kora. De azt hiszem, ezeknek a rózsáknak nagyjából édesmindegy volt már, mivel a kis buták kb novemberben számtalan bimbót hoztak, amik kb másnap mind elfagytak, s azóta így teleltek át. Mindegy, meglátjuk, mi sül ki belőlük...

Mindezt Bab délelőtti alvása alatt sikerült véghez vinnem, mert mostanában jól megnyújtja ezeket az időket.

Aztán volt egy gyors bevásárlás, majd pedig akartam hozzáfogni a cukrászkodáshoz, de családom nőtagjai felhívtak szkájpon, és elment az idő. De be kellett, hogy számoljanak a diplomaosztóról :)

Cukrászkodás elnapolva. A terv csokis keksz, de beindult a fantáziám és tervezek mandulás-marcipánost és mazsolást is. Természetesen a cukrot agávéval helyettesítve. Ez lesz a holnap reggeli műsor. 

"...megesik, hogy néha-néha hoppon maradunk./ Mégse mondja senki ránk, hogy kétbal mancsos társaság./ Előbb utóbb minden Medve kinövi a bocs-korááááát"

Ami igaz, az igaz, Bab komolyan is veszi ezt, s mért ne tenné, ha már egyszer itthon leginkább Medvének hívjuk, s talán szent meggyőződése is, hogy ez a hivatalosan anyakönyvezett neve. Tehát növi a bocs-korát, s egyre ügyesebb és viccesebb. Hason fekvésben ugye nem kihívás már kinyomnia magát, s magasról szemlélni a külvilágot, ugyanakkor néha már a következő lépésben töri a fejét, s meg-megemeli a popóját, s egy pillanatig mintha négykézlábra emelkedne! A másik, hogy tud már csintalankodni: ma napközben nem sokat evett (mért is tenné, ha van az anyja, aki éjjel is felkel hozzá megetetni), de amikor végre a szájába bírtam varázsolni a cumisüveget, akkor is vigyorgott és közben morgott meg mindenféle vicces hangokat adott ki, majd várta a hatást. Ami persze nem maradt el, mert nagyon kellett ezen nevetni, ami csak fokozta az előadást, s tovább morgott és kacagott hozzá. Enni csak nagy ritkán sikerült... Nagyon sajnáltam, hogy nem tudok osztódni és miközben tartom a gyereket, meg a cumisüveget, esetleg fel tudnám venni videóra.  Egyébként is jó lenne, ha még 1-2 keze lenne ilyenkor pluszban az embernek, mert tuti, hogy ezekben a percekben, mikor minden kezem foglalt, viszket az orrom, vagy előttem gőzölög a reggeli kávé, én meg csak sóvárgok utána, vagy lapozni kéne a neten/tv programban/stb.

Aztán hazaért Apja, akivel lehet mindig játszani (...labdázgatunk...), aztán jött az esti fürcsi-vacsi ideje, s most ugyancsak Apja teljesíti be a dalocskát a garázsban a biciklinél: "fúrunk-faragunk"...

(én meg megyek a szokásos visszaaltatásra.:( )

Hadd ajánljak egy könyvet. Mindenkinek, annak is, aki nem építész. Sőt, főleg nekik!

Petrik Adrien: Asszony és háza.

Nem, nem kapok jutalékot, a jóasszony azt se tudja, hogy létezek. Ez csak egy olvasmányélményem pár évvel korábbról, de azóta is hordom magammal, ahova költözünk, mint egy bibliát.

Ma pl azért vettem elő, mert emlékeztem, hogy vannak a végén receptek. A nő kedvencei, amiket nagyon ízletesen tud leírni, az embernek kedve támad azonnal nekilátni. Ma azon nevettem, hogy kb fele olyan, amiket mostanában én is megcsináltam, amiket mi is szeretünk.

Aztán nem bírtam letenni a könyvet. Hátulról kezdve lapoztam visszafelé, és nem bírtam betelni a gyönyörű képekkel.

Ez az ember TUD ÉLNI. Most nem a szokásos szlogent akarom citálni, mert ő tényleg, ízig vérig él. Minden területet kihasználva.

A könyv egyébként a saját házuk építéséről szól. Vagy inkább ez az alibi, és minden másról szól :) A hétköznapjaikról és az ünnepeikről, a kreatív életükről, amelyből rengeteg ötletet lehet meríteni!

A házuk is, meg az életük is kicsit esetlegesen alakul, s a végén mindig kihozzák belőle a legjobbat. Szerintem ezt kéne eltanulni tőlük!

A könyv tele van gyönyörű fotókkal, ahogy ő is írja, az újonnan felkapott régi "country" stílust követő házukról, ami nekem is közel áll a szívemhez. Az is nagyon szimpatikus, hogy újra felhasznál dolgokat: ha valami eltörik, elromlik, új funkciót kap. Pl egy eltört kerámia beépül egy mozaikba.

Egészen egyedülálló módon beszerzett magának egy sparheltet, és ezen főz/süt/aszal stb. Az ízeknek is új dimenziót ad.

Az is irigylésre méltó, hogy 3 gyerek, egy családi ház, óriási kert, számtalan kutya és macska mellett hogy marad ideje dolgozni és kreatívkodni!

A ház is, a kert is tele van érdekes elemekkel, kellemes terekkel, szép részletekkel, s a végén egységesen áll össze. Látszik, hogy jó ott lakni, érződik az otthon melege.

Ezek után megvették a szomszéd telket, amit hozzácsaptak a sajátjukhoz, hogy megnöveljék a kert méretét! Ez a második kötet története :)

Na, ennyit a mai fülszövegről :D

Hát ma úgy volt, hogy délelőtt kicsit főztem, meg nyálat feltöröltem, meg popsit töröltem, aztán visszajött Apja, hogy mehessek vízben futni. Nagyon jó volt, nemcsak azért, mert jó ez a mozgás, hanem mert jót lehet közben beszélgetni, és úgy éreztem, kell már egy óra a babamentes életből. Így aztán újult erővel tudom magamat belevetni...

Aztán egy átlagos délután után Apja hazajöttekor elléptünk az osanba. Ez egy nem mindennapi eseményt tartogatott számunkra! Egy férfi és egy nő lépett oda hozzánk, s míg azon tanakodtunk, milyen közös nyelven is tudnánk beszélgetni már fogalmaztam magamban a szokásos szöveget: igen, a gyereknek kétoldali stb stb. Erre azonban nem került sor, a pasi ugyanis rögtön azzal kezdte, hogy tudja, mi ez, és nyugodjunk meg, nagyon jól gyógyítják. Ismerjük-e Homburgot? (Hihi) Nagyon kedves házaspár volt, főként a férj volt nagyon lelkes a témában, azonnal kerestek a ma már 3 éves babáról képet. Tényleg egy csodaszép kisfiút mutattak, akinek tökéletesen helyreállítottak mindent. Csupa jót meséltek, s a homburgiakról nagy megelégedéssel nyilatkoztak. A vicc csak az volt, hogy végig úgy kérdezgettem őket, hogy a kisfiuk így meg úgy, mikor elváltunk tőlük, akkor mondta csak Peti hogy nem a saját gyerekükről volt szó, hanem az unokájukról... Égés! Hát, kicsit csodálkoztam, hogy a középkorú házaspár ilyen későn vállalt gyereket, de nem tartottam lehetetlennek, amellett tény, hogy jól is tartották magukat :) Szerencsém, hogy a németben a magázódást többes szám 3. személlyel fejezik ki, így nem annyira volt feltűnő a bénázásom :) Csak az lehetett furcsa, mikor a nőhöz fordultam, hogy a terhesség alatt tudták-e már :) Na de mindegy, inkább az az érdekes, hogy 2 és fél héttel a műtét előtt ilyen történt velünk! És végre nem a szokásos nézem-mert-nem-tudom-mi-ez eset. Ráadásul nekik is kétoldali volt, azt mondták, ugyanilyen volt, neki is volt kis műanyag szájpadlása, de mára már mindez a múlté, kívül-belül jól sikerültek a műtétek. Alig látszik már valami, azon kívül jól beszél, nincs orrhangzós színezete. Neki is ültettek kis csövet a fülébe. Így most teljesen egészséges.
Ahogy mondták, csak azért állítottak le minket, hogy bátorságra buzdítsanak. :) Tényleg nagyon kedvesek voltak!

Ezek után Bubi este valahogy megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó megenni a vacsoráját, csak egyfolytában torka szakadtából üvöltött. (jaj ez a hasonlat... hát lehet, hogy túlságosan passzol ránk....) Szóval nagy volt a sírás-rívás, aztán végre elaludt, hogy félóra múlva újra kezdje. Ki tudja miért... Vacsit akkor se kért. Szóval azt hiszem, lesz még ma nemulass. De enni azért csak kéne!

De igen, van világítás a fürdőben, csak az a helyzet, hogy a nagyobbik villanyra rá van kötve a szellőző, ami nagyon kerreg. (Igaz, házinéni? Aki azt ígérted, hogy megszerelteted?) Szóval azóta csak a kisebb lámpát használjuk, s így szerencsére nehezebben is szárad ki a fürdő... Meg a videóból se sok hallatszana. 

Szóval így szereti Bab a vizet :)

Nem is mondom el, milyen ügyesen sokat aludt egyben az éjjel, mert ilyenkor szokott mindig rácáfolni. De rendszeresíthetné :)

Újabban egy Donaueschingen költözött a gyerekbe: egész álló nap csorog belőle valami, bármilyen helyzetben. Lassan tőlünk ered a Duna.

Az is nagyon vicces, ha nincs kézközelben játék, akkor kéznél van a láb, s összecsukósdit játszik vele: általában mindkét lábfeje a feje körül matat, sőt, legtöbbször a szájában. Aztán realizálja, hogy a lábnak, főleg zokniban nincs különösebben jó íze, s ezt egy széles grimasszal is kifejezésre juttatja. (Jóbarátok-rajongóknak: "ennek lábíze van!...") De egyelőre úgy tanul, mint egy elefánt: ugyanis 100-szor is újra próbálja, hátha azóta tejcsi ízre tett szert, s lenne értelme nyalogatni...

Babfej déli alvása során pedig anyja kisütött egy adag vaníliás kiflit, bár vanilincukor nem volt itthon, így átkonvertálta fahéjas-szerecsendiós-gyömbéres kiflire. (Tudom, hogy elmúlt karácsony, de jók ezek az ízek-illatok :))

Közérdekű információ: a megjegyzés közzététele egyszerűsödött, már csak azt kell kiválasztani, hogy milyen néven szeretnétek írni, nem kell betűket kihámozni!

A doktornéni szerint illene már csak nappal enni. Szerintem is, de Bogyesz szerint éppen az a vicces, ha éjjel háromszor is lenyomhat egy üveg piát. Annak ellenére, hogy tegnap azt írtam, a szokásos adagnál jóval többet vett magához lefekvés előtt... Mintha nem kapna napközben...

Szóval délelőtti programunk a doktornéni volt, ami Anyát jobban megviseli, mint Babot. Mindig előre ráparázik a szurira... Pedig a kedves doktornéni mindenféléről elcseveg velünk, s leveszi a szokásos méreteket (fejkf. 44, hossz 71 cm, súly 8100 g - óriásbébi ). Pedig kár anyának ilyen bátortalannak lennie, mikor Bab az egyik szurinál meg se nyekkent, a másiknál is csak kb 20 másodpercig sírt, utána csak szomorúan nézett... Ilyenkor jön anya és megvigasztal :)

Ezek után Bab szokásostól eltérően hosszan aludt délben, így a délutáni és az esti elalvása sokat csúszott...

Ezen kívül Apja ma sokáig dolgozott, mert egyrészt sok is a dolga, másrészt, a dokinéni miatt később is ért be a munkahelyére.

Bogyesz ma birtokba vette újdonsült játékait, ahogyan azt a videón is láthatjátok :) Nagyon kis frappáns játékok, csörögnek, zörögnek és színesek, és jól bébikézre állnak. Csak a megforduláskor szúrja mindig valami a hasát... :) Meg meg is kéne beszélni ezekkel az új szerzeményekkel, hogy maradjanak mindig a játszószőnyegen, mert szeretnek onnan elvándorolni. Na, majd ha meglesz a járóka! (Merthogy járóka-kérdés megoldva: egyszerűbb volt, mint gondoltam volna! Egyik barátunktól kölcsönkapunk, és itt helyben, tehát nem kell otthonról ideszállítani.) Erről jut eszembe: tegnap a játékvásáron láttunk olyat, ami nagyon tetszett, ám az nem eladó volt: a gyerekmegőrző bútorai :D Színes mosható huzatú szivacs építőelemek, amelyeket asztalnak, széknek is használhatnak a gyerkőcök, vagy épp bunkert-hajót-hidat-tornyot-bármit építhetnek belőle. Többféle, egymással összerakható forma, annyira azért nem nagyok, hogy leessenek róla. Találtam is a neten ilyet, de a magyar honlapon nincsenek árak, a külföldieken elég drágák. (Gondolom otthon se fillérekért akarják majd utánunk hajítani :( ) Pedig annyira klassz dolog! Itt egy példa: http://www.quatrosport.hu/termekkatalogus_2009/299-blokkmodulok-2.jpg De ennek a cégnek sokféle van ezen kívül is! Majd utánajárok a dolognak, úgyis előbb kéne neki egy saját szoba. Szóval ráér még.

hétvége

A hétvége kellemesen telt, szombaton kicsit sütöttem-főztem, aztán délután útra keltünk. A város egyik bevásárlóutcáját fedeztük fel, ahol nem kis örömünkre egész normális boltokat találtunk minden téren, úgy értem a megfizethetőbb kategóriát, nem azt a típust, ami a belvárosban van: inkább be se mer menni az ember... Itt találtunk rá két kellemes kis boltra is, az egyik ilyen mindenes, tényleg szó szerint mindent árulnak, ez a HEMA. Vettünk is pillanatragasztót, meg hálóinget :D meg babarágókát. (Ekkor még nem tudtuk, mi vár ránk vasárnap :)) Szóval képzelhetitek ezt a boltot, ahol ezek egy helyen kaphatók, s mégsem akkora mint egy osan. Aztán betértünk egy bútor+lakber boltba! Hát ez egy álom! Sajnálom is, hogy nem korábban találtam rá! Persze a bútorok drágábbak mint egy ikeában, azoknak való, akik a végleges lakásukat rendezik be, de itt is van minden, mi szem-szájnak ingere, s igen jó minőségben, és ízlésvilágban. Még Peti is elismerte, hogy érdemes volt betérni, s biztatott, hogy szülinapomra válasszak onnan valamit :) Nehéz lesz... túl sok a jó dolog! (A neve Maisons du Monde, nincs ilyen otthon is? :))

Aztán vasárnap is ebéd után útra kéltünk: az egyik faluban second-hand gyerekcuccvásárt tartottak, tényleg csomó klafa jó állapotú játék és ruha, potom áron! Megéri elmenni ezekre, már látjuk! Ma pl egy baba-bicikliüléssel lettünk gazdagabbak, bár ennek majd csak nyáron vesszük igazán hasznát, mikor már ülni tud, és mehetünk vele biciklizni. A vásáron több magyar családdal is találkoztunk, köztük kedves ismerőseinkkel is, akik aztán meginvitáltak magukhoz. De előtte még volt egy programunk, amit Apja vett észre az újságban: ma ugyanis nyitva volt az Aqua-Tunnel, ami a város alatt húzódó alagút. Igazából még mindig nem világos, hogy pontosan mi célt is szolgál(t), tiszta víz csörgedezett-é benne, avagy a másik... ? :) Ez pedig a városon keresztül húzódó völgyből indult, s egy másik helyén végződött mintegy 900 m után. Mivel meg volt hirdetve rendesen, hát nem csak hárman voltunk.... Hosszú sorban állás után jutottunk be. Az alagút fel volt osztva több részre, s a vízzel kapcsolatosan interaktív kiállításon lehetett végigmenni. Pl. hogy is működik a körforgás, mármint a szennyvízből hogy lesz tiszta, meg hogy hány üveg ivóvizet is használunk el egy fürdés során, meg milyen élőlények laknak benne (na ezt nagy ívben elkerültük - jobb nem tudni az ilyesmiről, és eleve is azt remélem, csak a szennyvízre értették ezt). Meg hogy Afrikában mit tesznek, hogy legyen ivóvizük, s ehhez hasonló érdekes dolgok. Csakhogy: mivel nem csak hárman voltunk (Bab időközben a sötétben/homályban édesen bealudt), szóval minden stand előtt rengetegen álltak, kb lehetetlen volt sajnos érdemben megnézni... A végén természetesen hotdog+sör és társai várták a megfáradt nézelődőt...

Ezek után a társasági életünk karbantartása végett meglátogattuk a fent említett kedves ismerőseinket, akik (nem is sejtettük) egy nagy szatyor játékkal várták Bogyeszt. Ha olvassátok a blogot, ezúton is köszönjük szépen! :) Kb megötszöröződtek Bab játékai... Ezen kívül szokásos módon kellemesen elbeszélgettünk. Bab is látott végre gyerekeket :)

És most itt tartunk. Nem kevéssé fáradtan... Babot 240 ml (!) tej után könnyen ágyba lehetett varázsolni, érzésem szerint a ma esti szokásos újraébredés is el fog maradni. Főleg, mert ma is sok új infó érte, sokat voltunk friss levegőn... lesz mit feldolgozni :) De asszem nekünk is, ha egyszer végre ágyba kerülünk :) (Főleg, mert újabban Medve hajnalban úgy ébred, hogy köszöni, ő akkor most inkább játszana/beszélne stb, többet az alvásból nem kér. Ez a legrosszabb időpont, ilyenkor kb csak arra vagyok képes, hogy a cumisüveget a szájába nyomjam és 10 perc múlva kivegyem, majd aludjunk tovább... Mivel ő ezt több mint egy óráig nem így gondolta, ez eléggé megviselt... Remélem ezt a szokását azonnali hatállyal elhagyja...)

Philharmonie Luxemburg

Régóta adósotok vagyok ezzel a különleges luxembourgi épülettel, amely első pillanattól a kedvencemmé vált. Pedig jó pár hónapot kellett várnunk, hogy egy előadásra bejussunk, de már ennek is jó pár hónapja.

Tehát ez az épület a Philharmonie Luxemburg, más néven Grande-Duchesse Joséphine-Charlotte Hangversenyterem (melyet a gúgl nagy-hercegnőburgonyának fordít :D)

Luxembourg város Kirchberg fennsíkján található, az Európai Unió adminisztrációs épületei között/alatt, nem kevésbé jelentős városrészben, mint ahol mi is lakunk :)

 1995-ben Luxembourgot jelölték Európa kulturális fővárosává. E kezdeményezés sikere bebizonyította, hogy szükség van a kulturális létesítmények továbbfejlesztésére. Az állam nemzetközi pályázatot hirdetett, melynek során 1997-ben Christian de Portzamparc projektjét választották meg. Az építési munkálatok 2002 és 2005 között zajlottak.

Az új koncertterem 2005 július 26-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A megnyitón részt vett Henri Nagyherceg, az állam magas rangú képviselői, az EU Tanács elnöksége, s más luxembourgi és külföldi díszvendégek. Ez alkalomra írta meg Krzysztof Penderecki 8. Szimfóniáját, melyet a Luxembuorgi Filharmonikus Zenekar elsőként adott elő.

Christian de Portzamparc építész eredeti elképzelése az volt, hogy a zene világába való belépést egy természetes szűrő jelölje. Ez a gondolat vált valósággá  823 fehér acélból készült homlokzati oszlop formájában, melyet három vagy négy sorba  rendezett. A legbelső sor oszlop a műszaki berendezéseket, 

a második az ablakokat, üveghomlokzatot tartja, és a harmadik pedig a statikus funkciót tölt be.

A szűrő oszlopok közötti térben, az oszlopcsarnokban található a központi mag, az Grand Auditorium. Ezt rámpák, lépcsők veszik körbe, s ezek vezetnek a koncertterem belsejébe, illetve ezek kötik össze a dobozokat, melyekben pl irodák kaptak helyet.

Grand Auditorium közel 20.000 m3, és akár 1500 hallgató befogadására is képes. A téglalap alakú terem akusztikai korlátainak megszüntetésére a színpad körül 8 páholy-dobozt helyezett el a tervező szabálytalan alakzatban. Így, akár egy shakespear-i színházban, a nyilvánosság minden oldalról részt vesz a bemutatón.

Az akusztikus kialakítás a  kínai születésű Albert Yaying Xu nevéhez fűződik. Különböző zenei igényekhez különböző akusztikai kialakítás lehetséges az állítható berendezésnek köszönhetően, s pl. a színpad felett elhelyezett hangreflektorral mindig megfelelőképpen a közönség irányába tudják irányítani a hangot.

Az orgona, mely a színpad fölött található, tükrözi az építészeti elképzeléseket. Építője a berlini Karl Schuke, aki modern orgonájával képes a klasszikus és a szimfonikus orgona repertoárjait is megszólaltatni.

A Salle de Musique de Chambre, a jegyiroda és a föld alatti parkoló nem a főépületben, hanem mellette kívül két alumínium borítású kagylóban kapott helyet, amelyből kiemelkedik az oszloperdő.

Reggel Bab egy órával korábban gondolta felkelni, mint ahogy mi gondoltuk. Már félálomban azon tanakodtam, melyikünk fog hozzá felkelni, de mivel Apja legmélyebb álmát aludta, így én voltam aki megnyerte ezt a feladatot. A vicc az volt, hogy ugyan már egy ideje elbeszélgetett magában, amikor meglátott, nevetett, mégis, mikor felvettem, a vállamon abban a pillanatban visszaaludt :). Még álltam ott egy kicsit, hogy biztos-e ez a csoda, majd befektettem közénk :) Ez a legjobb a reggeli visszaalvásoknál...

Ja, pedig éjjel is volt egy jó sztori: Bab (egész ügyesen, 5 óra kihagyás után) ébredt fel a szokásos hamira, amit két csataüvöltéssel jelzett. Ez tény, hogy elég ijesztő lehet annak, aki épp legédesebb álmát alussza, de én már (valami anyai ösztön folytán) fent voltam ez idő tájt, sőt, már az ágy mellett álltam. Apja viszont mint akit rugón húztak fel, hirtelen felült, és idegesen rám mordult: "mit csinálsz?" Mondom megyek kaját melegíteni a gyereknek, feküdj vissza. "De mit csináltál?" Mondom semmit, mit csináltam volna, most keltem fel, aludj nyugodtan :D

Az előbb elmeséltem neki. Szerintetek emlékezett rá? :D

Egész nap gyönyörűen sütött a nap, így könnyebb volt rávenni magamat, hogy sétálni menjünk. Persze, most, hogy gyönyörűek voltak a fények, nem vittem fényképezőt... :( Bogyesz végig nézelődött, hiszen előtte jól kialudta már magát. Ma legalább megvolt a természetes D-vitamin adagunk is. Tegnap  már épp azon zsörtölődtem, mért van az, hogy süt a nap, egész addig a pillanatig,míg ki nem tesszük a lábunkat (babakocsikerekünket) az utcára, amikor is Murphy miatt előjönnek a felhők. De csak addig, amíg vissza nem érkezünk haza... Ma szerencsére nem így volt.

Este vasaltunk, majd elkészítettem Evelyn zellerkrémlevesét. (Ja, mert kettőt találhattok: vajon útba ejtettem-e ma is az osant... De legalább most kaptam zellergumót. És nagyon gyorsan kijöttünk onnan!) Szóval a leves jó lett, Apja a 3. tányérral ette meg!

Engedjétek meg, hadd írjak pár szót a megjegyzésekről. Nem akarok panaszkodni: tudom, hogy mikor blogot kezdtem írni, az írói oldalt választottam, s örülhetek annak, hogy egyáltalán valaki olvassa. Arra szeretnék csak kilyukadni, hogy mindig szívet melengető számomra, ha valaki hozzászól ahhoz, amit írok, mert érzem azt, hogy van reflektálás. De szomorú, hogy mostanában nem nagyon kényeztettek el ezen a téren... Kezdi az ember alul-motiváltnak érezni magát. Persze vannak kivételek, vagytok néhányan, akik rendszeresen írtok, s ezért Nektek külön köszönet! Biztosan vannak embertípusok, akik hozzászólósak, és vannak akik inkább a néma olvasói táborba szeretnek tartozni. Igazából csak bátorítanám Őket, hogy ha van véleményük, nyugodtan osszák meg! A mai bejegyzésem pl tipikusan nem tartalmaz olyan elemet, amihez érdemes lenne írni, de azért igyekezni szoktam változatosabb lenni pl képekkel Babról... 

Mindegy, nem is érdemes erről tovább szót ejteni. 

Köszi a figyelmet :)

Cukika szokásos időben ágyban :) Olyan jó, hogy nincs baj az elalvással. Még ha fel is ébred néhányszor valamire.

Mai napom a netvörkingelésről szólt (kb még mindig). Persze azokban az időkben, amikor nem Babot kellett ellátni. Vagyis azokban az időkben, amikor hasznos házimunkát szoktam végezni... Persze ez is hasznos!

Meg amúgy is: a nap középső részét a lehető legszokványosabb módon sétálással az osanba töltöttük. Belépve mindig az az első dolgom, hogy levetkőztessem mindnyájunkat, ne melegedjen ránk a kabát, mert abból csak sírás lesz. Az első szó, amit meghallottam, hogy egy anyuka a kisfiával magyarul kiabál :D Aztán az első boltba, ahova bementem, egy másik nő is magyarul beszélt. (Mondjuk később kiderül, hogy ezek egy csapat voltak.) De azért ez vicces, igazán nem panaszkodhatok arra, hogy nem értem a járókelőket :D Tiszta otthoni fíling...

Mai nap poénja: megtudtam, melyik országban is lakunk magyar óvodások szerint: Tyukszembourgban! Ezt az információt egyik kedves magyar szomszéd családnál szedtem össze, akikkel ugyancsak rég beszéltünk már. Sajnos ilyen ez a tél: mindenki begubózik. Viszont nyáron, alig várom, hogy kinyissuk a teraszra vezető nagy ajtókat, és a kertbe vendégeket hívjunk! (ott ugyanis még el is férnénk...)

Azt hiszem, társaság-hiányom van, ezért is ülök rá nap mint nap az internetre... Pedig tényleg nem panaszkodhatok, itt is van sok kedves ismerősünk már. Csak mindenki el van a saját kis dolgával... De tény, hogy nem sok helyre megyünk, és legtöbbet gyerekdalokat mondok, vagy értelmetlen betűkombinációkat...
Erről jut eszembe, egyszer jött egy ilyen továbbküldős levél, hogy 10 dolog, amiről biztosan megállapítható, hogy gyereked van: (ha ugyan más apró jelek erre nem utaltak volna korábban): az egyik az volt köztük, hogy állandóan gyerekdalok jutnak eszedbe, ha épp dudolászni támad kedved... Na én most épp itt tartok, a zuhany alatt újabban az Erdő-erdő-eeeerdőőő és az A part alatt már nagyon jól megy. A Virágéknál ég a világról nem is beszélve. Mentségemre legyen mondva, ezt a közönségem mulattatására is teszem, aki olyankor az ajtóban ül a kis székében, és vigyorogva várja, hogy éneklő anyja megtisztuljon...

(De hogy ilyenekről mért számolok be itt??)

Ja, még egy dolog eszembe jutott, ami mához kötődik: megalapozván, hogy a későbbiekben Bab is hódolattal adózzon a Csülök Pékné módra és társai előtt, megkóstoltattam vele a hús pürét, krumpli és kukoricapüré társaságában. Ezt jómagam sem tartottam rossz kombinációnak, így vettem a bátorságot, és szokásos módon hígítottam, hogy cumisüvegből tudja nyelni. (Ittatok már húst? :)) Korábbi tapasztalatok szerint ha így kapta az új ételt, nem volt gond, nyelte... Már azt hittem, mindegy is neki, mit kap folyékony állapotban. De ma megmutatkozott, hogy igenis van ízlése, és köszöni, de a húsból és társaiból egyelőre nem kér. (még az is lehet, hogy vegetáriánus lesz? :) Ez a fej más volt mint korábban: ez a "te nem vagy normális, mit tömsz belém"-egészen értelmesnek látszó fej volt... :) Pedig a banán, alma és sütőtök már egész jól csúszik.

Íme egy kevéssé előkészített kötelező fénykép a hasalós babáról :)

Úgy értem, legalábbis a családunkban minden babáról készült kép ebben az életkorban és testhelyzetben. A különbség csak az, hogy ott szép ruhákban, szép háttérrel és kevesebb nyállal feszítenek a gyerkőcök, mint esetünkben. Ez legyen a nem hivatalos verzió, ami csak azt hivatott bemutatni, hogy Bab mennyire jól ki tudja már nyomni magát, akár hosszú percekig is; meg hogy ma egészen használhatóan jókedvű volt. :)

Másik ma készült fotó a mackómókus jelmezről. Tudom, ősszel már volt egy, de annyira cuki, hogy ezt nem lehet kihagyni! :) Sajnos mindkét fényképnél Anya rossz beállítást használt, így szerencsére életlenek lettek... :( Dehát gyors akart lenni. Ez utóbbi kép közvetlen séta előtt készült. Sajnos azonban már ippeg, hogy jó rá ez a ruhadarab, annyira viszont mégse meleg, hogy a kemény télben elővegyem. Ma határeset volt...

Anya ma nagyon büszke volt magára, mert felfedezett magán egy kóros elváltozást (jaj nem kell megijedni, csak kis dologról van szó, amolyan női ügy...). De feltétlen túl akar rajta lenni, így reggel fogta magát, és felhívta az orvosa titkárnőjét, akitől angolul megtudta, hogy esély sincs rá, hogy a következő 4 hétben fogadja, menjen inkább az ambulanciára. Anya (megvárta, hogy Apa hazajőjjjön Babvigyázatba), és kocsival elhajtott a Maternitéig, ahol talált egy üres parkolót a nem fizetős zónában, ügyesen párhuzamos parkolt, majd bement.  Ott németül előadta bánatát a titkárnőnek, aki továbbította egy gyakornok kisasszonyhoz, akivel ezután német-angol mixturában folytatták a beszélgetést. Csatlakozott hozzájuk egy éjfekete orvos is, majd közösen megvizsgálták. Ezután anya szépen elhajtott a gyógyszertárig, ott is talált egy jó kis parkolót (ott sem kellett fizetni), ott is párhuzamos parkolt, majd a gyógyszertárossal németül elcsevegett. Mindezt egy országban, ahol legjobban franciául szeretnek megszólalni. Aztán hazahajtott, és tökéletesen beállt a garázsban a két oszlop közé, sőt, még a biciklit se ütötte el!

Sőt ezek után vette a fáradságot, és Apával közösen megsétáltatták Babszemüket, aki csak ezidő alatt aludt. Így este gyorsan le tudták tenni, de míg e sorokat írom, Bab felébredt s ennek sírással hangot is adott.

Ám e kettő között még ki is porszívózott! 

Ennyit Anya dícséretéről :D

Most megy és elhallgattatja Babját.