Régóta adósotok vagyok ezzel a különleges luxembourgi épülettel, amely első pillanattól a kedvencemmé vált. Pedig jó pár hónapot kellett várnunk, hogy egy előadásra bejussunk, de már ennek is jó pár hónapja.
Tehát ez az épület a Philharmonie Luxemburg, más néven Grande-Duchesse Joséphine-Charlotte Hangversenyterem (melyet a gúgl nagy-hercegnőburgonyának fordít :D)
Luxembourg város Kirchberg fennsíkján található, az Európai Unió adminisztrációs épületei között/alatt, nem kevésbé jelentős városrészben, mint ahol mi is lakunk :)
1995-ben Luxembourgot jelölték Európa kulturális fővárosává. E kezdeményezés sikere bebizonyította, hogy szükség van a kulturális létesítmények továbbfejlesztésére. Az állam nemzetközi pályázatot hirdetett, melynek során 1997-ben Christian de Portzamparc projektjét választották meg. Az építési munkálatok 2002 és 2005 között zajlottak.
Az új koncertterem 2005 július 26-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A megnyitón részt vett Henri Nagyherceg, az állam magas rangú képviselői, az EU Tanács elnöksége, s más luxembourgi és külföldi díszvendégek. Ez alkalomra írta meg Krzysztof Penderecki 8. Szimfóniáját, melyet a Luxembuorgi Filharmonikus Zenekar elsőként adott elő.
Christian de Portzamparc építész eredeti elképzelése az volt, hogy a zene világába való belépést egy természetes szűrő jelölje. Ez a gondolat vált valósággá 823 fehér acélból készült homlokzati oszlop formájában, melyet három vagy négy sorba rendezett. A legbelső sor oszlop a műszaki berendezéseket,
a második az ablakokat, üveghomlokzatot tartja, és a harmadik pedig a statikus funkciót tölt be.
A szűrő oszlopok közötti térben, az oszlopcsarnokban található a központi mag, az Grand Auditorium. Ezt rámpák, lépcsők veszik körbe, s ezek vezetnek a koncertterem belsejébe, illetve ezek kötik össze a dobozokat, melyekben pl irodák kaptak helyet.
Grand Auditorium közel 20.000 m3, és akár 1500 hallgató befogadására is képes. A téglalap alakú terem akusztikai korlátainak megszüntetésére a színpad körül 8 páholy-dobozt helyezett el a tervező szabálytalan alakzatban. Így, akár egy shakespear-i színházban, a nyilvánosság minden oldalról részt vesz a bemutatón.
Az akusztikus kialakítás a kínai születésű Albert Yaying Xu nevéhez fűződik. Különböző zenei igényekhez különböző akusztikai kialakítás lehetséges az állítható berendezésnek köszönhetően, s pl. a színpad felett elhelyezett hangreflektorral mindig megfelelőképpen a közönség irányába tudják irányítani a hangot.
Az orgona, mely a színpad fölött található, tükrözi az építészeti elképzeléseket. Építője a berlini Karl Schuke, aki modern orgonájával képes a klasszikus és a szimfonikus orgona repertoárjait is megszólaltatni.
A Salle de Musique de Chambre, a jegyiroda és a föld alatti parkoló nem a főépületben, hanem mellette kívül két alumínium borítású kagylóban kapott helyet, amelyből kiemelkedik az oszloperdő.
Szerintem az épület első pillantásra maga is egy orgonára hasonlít. Az oszlopok mint megannyi síp tűnnek fel nekem. Egyébként meg egy nagyon könnyed, kicsit hárfaszerű hatása is van. Szóval elég jól tudok a zenére, a muzsikára asszociálni a képek láttán.
VálaszTörlésÉn amúgy nagyon szeretem az építészeti fotóidat - és ezt nem hízelgésből mondom - meg persze a képekhez hozzáfűzött magyarázatokat, érdekességeket is szívesen olvasom.
És simán el tudom képzelni, hogy most éppen egy építészeti albumot lapozgatok csak úgy, a saját kedvtelésemre. Vagy egy olyan könyvet olvasok, mint amit pár bejegyzéssel később saját magad is méltatsz (Asszony és háza).
Jó élmény. Köszönet érte. :)
Sz.