Cukika szokásos időben ágyban :) Olyan jó, hogy nincs baj az elalvással. Még ha fel is ébred néhányszor valamire.
Mai napom a netvörkingelésről szólt (kb még mindig). Persze azokban az időkben, amikor nem Babot kellett ellátni. Vagyis azokban az időkben, amikor hasznos házimunkát szoktam végezni... Persze ez is hasznos!
Meg amúgy is: a nap középső részét a lehető legszokványosabb módon sétálással az osanba töltöttük. Belépve mindig az az első dolgom, hogy levetkőztessem mindnyájunkat, ne melegedjen ránk a kabát, mert abból csak sírás lesz. Az első szó, amit meghallottam, hogy egy anyuka a kisfiával magyarul kiabál :D Aztán az első boltba, ahova bementem, egy másik nő is magyarul beszélt. (Mondjuk később kiderül, hogy ezek egy csapat voltak.) De azért ez vicces, igazán nem panaszkodhatok arra, hogy nem értem a járókelőket :D Tiszta otthoni fíling...
Mai nap poénja: megtudtam, melyik országban is lakunk magyar óvodások szerint: Tyukszembourgban! Ezt az információt egyik kedves magyar szomszéd családnál szedtem össze, akikkel ugyancsak rég beszéltünk már. Sajnos ilyen ez a tél: mindenki begubózik. Viszont nyáron, alig várom, hogy kinyissuk a teraszra vezető nagy ajtókat, és a kertbe vendégeket hívjunk! (ott ugyanis még el is férnénk...)
Azt hiszem, társaság-hiányom van, ezért is ülök rá nap mint nap az internetre... Pedig tényleg nem panaszkodhatok, itt is van sok kedves ismerősünk már. Csak mindenki el van a saját kis dolgával... De tény, hogy nem sok helyre megyünk, és legtöbbet gyerekdalokat mondok, vagy értelmetlen betűkombinációkat...
Erről jut eszembe, egyszer jött egy ilyen továbbküldős levél, hogy 10 dolog, amiről biztosan megállapítható, hogy gyereked van: (ha ugyan más apró jelek erre nem utaltak volna korábban): az egyik az volt köztük, hogy állandóan gyerekdalok jutnak eszedbe, ha épp dudolászni támad kedved... Na én most épp itt tartok, a zuhany alatt újabban az Erdő-erdő-eeeerdőőő és az A part alatt már nagyon jól megy. A Virágéknál ég a világról nem is beszélve. Mentségemre legyen mondva, ezt a közönségem mulattatására is teszem, aki olyankor az ajtóban ül a kis székében, és vigyorogva várja, hogy éneklő anyja megtisztuljon...
(De hogy ilyenekről mért számolok be itt??)
Ja, még egy dolog eszembe jutott, ami mához kötődik: megalapozván, hogy a későbbiekben Bab is hódolattal adózzon a Csülök Pékné módra és társai előtt, megkóstoltattam vele a hús pürét, krumpli és kukoricapüré társaságában. Ezt jómagam sem tartottam rossz kombinációnak, így vettem a bátorságot, és szokásos módon hígítottam, hogy cumisüvegből tudja nyelni. (Ittatok már húst? :)) Korábbi tapasztalatok szerint ha így kapta az új ételt, nem volt gond, nyelte... Már azt hittem, mindegy is neki, mit kap folyékony állapotban. De ma megmutatkozott, hogy igenis van ízlése, és köszöni, de a húsból és társaiból egyelőre nem kér. (még az is lehet, hogy vegetáriánus lesz? :) Ez a fej más volt mint korábban: ez a "te nem vagy normális, mit tömsz belém"-egészen értelmesnek látszó fej volt... :) Pedig a banán, alma és sütőtök már egész jól csúszik.
Mai nap poénja: megtudtam, melyik országban is lakunk magyar óvodások szerint: Tyukszembourgban! Ezt az információt egyik kedves magyar szomszéd családnál szedtem össze, akikkel ugyancsak rég beszéltünk már. Sajnos ilyen ez a tél: mindenki begubózik. Viszont nyáron, alig várom, hogy kinyissuk a teraszra vezető nagy ajtókat, és a kertbe vendégeket hívjunk! (ott ugyanis még el is férnénk...)
Azt hiszem, társaság-hiányom van, ezért is ülök rá nap mint nap az internetre... Pedig tényleg nem panaszkodhatok, itt is van sok kedves ismerősünk már. Csak mindenki el van a saját kis dolgával... De tény, hogy nem sok helyre megyünk, és legtöbbet gyerekdalokat mondok, vagy értelmetlen betűkombinációkat...
Erről jut eszembe, egyszer jött egy ilyen továbbküldős levél, hogy 10 dolog, amiről biztosan megállapítható, hogy gyereked van: (ha ugyan más apró jelek erre nem utaltak volna korábban): az egyik az volt köztük, hogy állandóan gyerekdalok jutnak eszedbe, ha épp dudolászni támad kedved... Na én most épp itt tartok, a zuhany alatt újabban az Erdő-erdő-eeeerdőőő és az A part alatt már nagyon jól megy. A Virágéknál ég a világról nem is beszélve. Mentségemre legyen mondva, ezt a közönségem mulattatására is teszem, aki olyankor az ajtóban ül a kis székében, és vigyorogva várja, hogy éneklő anyja megtisztuljon...
(De hogy ilyenekről mért számolok be itt??)
Ja, még egy dolog eszembe jutott, ami mához kötődik: megalapozván, hogy a későbbiekben Bab is hódolattal adózzon a Csülök Pékné módra és társai előtt, megkóstoltattam vele a hús pürét, krumpli és kukoricapüré társaságában. Ezt jómagam sem tartottam rossz kombinációnak, így vettem a bátorságot, és szokásos módon hígítottam, hogy cumisüvegből tudja nyelni. (Ittatok már húst? :)) Korábbi tapasztalatok szerint ha így kapta az új ételt, nem volt gond, nyelte... Már azt hittem, mindegy is neki, mit kap folyékony állapotban. De ma megmutatkozott, hogy igenis van ízlése, és köszöni, de a húsból és társaiból egyelőre nem kér. (még az is lehet, hogy vegetáriánus lesz? :) Ez a fej más volt mint korábban: ez a "te nem vagy normális, mit tömsz belém"-egészen értelmesnek látszó fej volt... :) Pedig a banán, alma és sütőtök már egész jól csúszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése