sütik&séták

Hát ma úgy volt, hogy délelőtt kicsit főztem, meg nyálat feltöröltem, meg popsit töröltem, aztán visszajött Apja, hogy mehessek vízben futni. Nagyon jó volt, nemcsak azért, mert jó ez a mozgás, hanem mert jót lehet közben beszélgetni, és úgy éreztem, kell már egy óra a babamentes életből. Így aztán újult erővel tudom magamat belevetni...

Aztán egy átlagos délután után Apja hazajöttekor elléptünk az osanba. Ez egy nem mindennapi eseményt tartogatott számunkra! Egy férfi és egy nő lépett oda hozzánk, s míg azon tanakodtunk, milyen közös nyelven is tudnánk beszélgetni már fogalmaztam magamban a szokásos szöveget: igen, a gyereknek kétoldali stb stb. Erre azonban nem került sor, a pasi ugyanis rögtön azzal kezdte, hogy tudja, mi ez, és nyugodjunk meg, nagyon jól gyógyítják. Ismerjük-e Homburgot? (Hihi) Nagyon kedves házaspár volt, főként a férj volt nagyon lelkes a témában, azonnal kerestek a ma már 3 éves babáról képet. Tényleg egy csodaszép kisfiút mutattak, akinek tökéletesen helyreállítottak mindent. Csupa jót meséltek, s a homburgiakról nagy megelégedéssel nyilatkoztak. A vicc csak az volt, hogy végig úgy kérdezgettem őket, hogy a kisfiuk így meg úgy, mikor elváltunk tőlük, akkor mondta csak Peti hogy nem a saját gyerekükről volt szó, hanem az unokájukról... Égés! Hát, kicsit csodálkoztam, hogy a középkorú házaspár ilyen későn vállalt gyereket, de nem tartottam lehetetlennek, amellett tény, hogy jól is tartották magukat :) Szerencsém, hogy a németben a magázódást többes szám 3. személlyel fejezik ki, így nem annyira volt feltűnő a bénázásom :) Csak az lehetett furcsa, mikor a nőhöz fordultam, hogy a terhesség alatt tudták-e már :) Na de mindegy, inkább az az érdekes, hogy 2 és fél héttel a műtét előtt ilyen történt velünk! És végre nem a szokásos nézem-mert-nem-tudom-mi-ez eset. Ráadásul nekik is kétoldali volt, azt mondták, ugyanilyen volt, neki is volt kis műanyag szájpadlása, de mára már mindez a múlté, kívül-belül jól sikerültek a műtétek. Alig látszik már valami, azon kívül jól beszél, nincs orrhangzós színezete. Neki is ültettek kis csövet a fülébe. Így most teljesen egészséges.
Ahogy mondták, csak azért állítottak le minket, hogy bátorságra buzdítsanak. :) Tényleg nagyon kedvesek voltak!

Ezek után Bubi este valahogy megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó megenni a vacsoráját, csak egyfolytában torka szakadtából üvöltött. (jaj ez a hasonlat... hát lehet, hogy túlságosan passzol ránk....) Szóval nagy volt a sírás-rívás, aztán végre elaludt, hogy félóra múlva újra kezdje. Ki tudja miért... Vacsit akkor se kért. Szóval azt hiszem, lesz még ma nemulass. De enni azért csak kéne!