Mostanában elkerülnek minket az intenzív történések, de nem baj, szeretjük a nyugalmas, rutinszerű hétköznapokat, amikor "Kertészkedünk, cukrászkodunk/ Vásározunk, labdázgatunk,/ Fúrunk, faragunk" Kb ebben a sorrendben, vagyis a vásározunk előbb volt, mint a cukrászkodunk. De tény, hogy a napot kertészkedéssel kezdtem: visszametszettem a levendulát (jobb későn mint soha alapon) és a rózsafákat, erre azt írta az okos net, hogy "kora tavasszal" érdemes. Én meg úgy döntöttem, hogy kora tavasz van. Nagyon kora. De azt hiszem, ezeknek a rózsáknak nagyjából édesmindegy volt már, mivel a kis buták kb novemberben számtalan bimbót hoztak, amik kb másnap mind elfagytak, s azóta így teleltek át. Mindegy, meglátjuk, mi sül ki belőlük...
Mindezt Bab délelőtti alvása alatt sikerült véghez vinnem, mert mostanában jól megnyújtja ezeket az időket.
Aztán volt egy gyors bevásárlás, majd pedig akartam hozzáfogni a cukrászkodáshoz, de családom nőtagjai felhívtak szkájpon, és elment az idő. De be kellett, hogy számoljanak a diplomaosztóról :)
Cukrászkodás elnapolva. A terv csokis keksz, de beindult a fantáziám és tervezek mandulás-marcipánost és mazsolást is. Természetesen a cukrot agávéval helyettesítve. Ez lesz a holnap reggeli műsor.
"...megesik, hogy néha-néha hoppon maradunk./ Mégse mondja senki ránk, hogy kétbal mancsos társaság./ Előbb utóbb minden Medve kinövi a bocs-korááááát"
Ami igaz, az igaz, Bab komolyan is veszi ezt, s mért ne tenné, ha már egyszer itthon leginkább Medvének hívjuk, s talán szent meggyőződése is, hogy ez a hivatalosan anyakönyvezett neve. Tehát növi a bocs-korát, s egyre ügyesebb és viccesebb. Hason fekvésben ugye nem kihívás már kinyomnia magát, s magasról szemlélni a külvilágot, ugyanakkor néha már a következő lépésben töri a fejét, s meg-megemeli a popóját, s egy pillanatig mintha négykézlábra emelkedne! A másik, hogy tud már csintalankodni: ma napközben nem sokat evett (mért is tenné, ha van az anyja, aki éjjel is felkel hozzá megetetni), de amikor végre a szájába bírtam varázsolni a cumisüveget, akkor is vigyorgott és közben morgott meg mindenféle vicces hangokat adott ki, majd várta a hatást. Ami persze nem maradt el, mert nagyon kellett ezen nevetni, ami csak fokozta az előadást, s tovább morgott és kacagott hozzá. Enni csak nagy ritkán sikerült... Nagyon sajnáltam, hogy nem tudok osztódni és miközben tartom a gyereket, meg a cumisüveget, esetleg fel tudnám venni videóra. Egyébként is jó lenne, ha még 1-2 keze lenne ilyenkor pluszban az embernek, mert tuti, hogy ezekben a percekben, mikor minden kezem foglalt, viszket az orrom, vagy előttem gőzölög a reggeli kávé, én meg csak sóvárgok utána, vagy lapozni kéne a neten/tv programban/stb.
Aztán hazaért Apja, akivel lehet mindig játszani (...labdázgatunk...), aztán jött az esti fürcsi-vacsi ideje, s most ugyancsak Apja teljesíti be a dalocskát a garázsban a biciklinél: "fúrunk-faragunk"...
(én meg megyek a szokásos visszaaltatásra.:( )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése