Hadd ajánljak egy könyvet. Mindenkinek, annak is, aki nem építész. Sőt, főleg nekik!
Petrik Adrien: Asszony és háza.
Nem, nem kapok jutalékot, a jóasszony azt se tudja, hogy létezek. Ez csak egy olvasmányélményem pár évvel korábbról, de azóta is hordom magammal, ahova költözünk, mint egy bibliát.
Ma pl azért vettem elő, mert emlékeztem, hogy vannak a végén receptek. A nő kedvencei, amiket nagyon ízletesen tud leírni, az embernek kedve támad azonnal nekilátni. Ma azon nevettem, hogy kb fele olyan, amiket mostanában én is megcsináltam, amiket mi is szeretünk.
Aztán nem bírtam letenni a könyvet. Hátulról kezdve lapoztam visszafelé, és nem bírtam betelni a gyönyörű képekkel.
Ez az ember TUD ÉLNI. Most nem a szokásos szlogent akarom citálni, mert ő tényleg, ízig vérig él. Minden területet kihasználva.
A könyv egyébként a saját házuk építéséről szól. Vagy inkább ez az alibi, és minden másról szól :) A hétköznapjaikról és az ünnepeikről, a kreatív életükről, amelyből rengeteg ötletet lehet meríteni!
A házuk is, meg az életük is kicsit esetlegesen alakul, s a végén mindig kihozzák belőle a legjobbat. Szerintem ezt kéne eltanulni tőlük!
A könyv tele van gyönyörű fotókkal, ahogy ő is írja, az újonnan felkapott régi "country" stílust követő házukról, ami nekem is közel áll a szívemhez. Az is nagyon szimpatikus, hogy újra felhasznál dolgokat: ha valami eltörik, elromlik, új funkciót kap. Pl egy eltört kerámia beépül egy mozaikba.
Egészen egyedülálló módon beszerzett magának egy sparheltet, és ezen főz/süt/aszal stb. Az ízeknek is új dimenziót ad.
Az is irigylésre méltó, hogy 3 gyerek, egy családi ház, óriási kert, számtalan kutya és macska mellett hogy marad ideje dolgozni és kreatívkodni!
A ház is, a kert is tele van érdekes elemekkel, kellemes terekkel, szép részletekkel, s a végén egységesen áll össze. Látszik, hogy jó ott lakni, érződik az otthon melege.
Ezek után megvették a szomszéd telket, amit hozzácsaptak a sajátjukhoz, hogy megnöveljék a kert méretét! Ez a második kötet története :)
Na, ennyit a mai fülszövegről :D
Erre a könyvre emlékszem, amikor meséltél róla. Ennek hatására terveztük el, hogy elmegyünk fürdőket látogatni. Aztán persze csak a Rudasba jutottunk el...
VálaszTörlésAmúgy már akkor is úgy véltem, hogy sokat lehetne tanulni az írónő világszemléletéből. Valószínűleg így kell tartalmasan élni.
Persze azért Te sem panaszkodhatsz, egészen jól csinálod: íme tanúbizonyságul a blogod. Kreatívkodni, sütni-főzni, kirándulni, élményt leírni, fotózni - méghozzá jól! - és közben egy háztartást, egy férjet és egy gyereket ellátni... Hogy van erre időd? :)
Se csak így tovább!
Sz.