Végre péntek. Pedig ez Apának rövid hete volt, de jó lesz, hogy hétvégén itthon lesz. Komolyan kikészít néha a gyerek. Nem tudom, hogy elrontottuk-e valahol, de most tényleg hisztis volt egész nap, egyfolytában kézben akart lenni, vagy ordított. Ha felvettem, azért fájt a hátam, ha hagytam sírni a fejem fájdult meg. Mire hazajött Apja, odaadtam neki, hogy csak vigye el kicsit messzire, menjenek el kettesben az osanba, de kérek 1 óra szabadidőt. Se dolgozni se pihenni nem hagyott ma Bab. Mire visszajöttek, kicsit összeszedtem magamat is meg a lakást is, csináltam vacsira kukoricalevest.
Ráadásul amióta kitalálta, hogy meg tud fordulni (amit annyira vártunk...) azóta egyfolytában megfordul, aztán hason fekve ordít, mert nem tud visszafordulni. De még szinte vissza se fordítom, már azon ügyködik, hogy hasra forduljon. Ezzel ment a délután: én próbáltam szétszedni a fát, de közben percenként ugráltam oda megforgatni, hogy ne sírjon már.
Sajnos arra is rájött, hogy bármilyen ragasztó ellenére simán ki tudja köpni a kis műanyag lapkáját, ezért ezt is percenként gyakorolta: visszatettem, kiköpte. Szájkitakarítás, lapkalemosás, ragasztózás, berakás, aztán mindez előlről úgy 20-szor.
Na ezekben fáradtam ki.
Holnapra takarítást és főzést terveztem. Viszont Apja nem hozott zellert, így nem az lesz, amiket kitaláltam. Vagy lehet, hogy reggel elugrok érte. Karácsonyi díszeket eltettem, most kicsit üresebb lett a lakás, de ez is jó. Könnyebb lesz porszívózni.
Mára ennyi :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése