Két majdnem egyforma nap. De nagyon kellemesek, a csütörtök és a péntek. Délelőtt úszni voltam, ebéd után Bogyóval aludtunk, majd Apájával elautóztunk Saarburgba. Csüt. ott hagytuk a kocsit, pénteken érte mentünk, de megint ott hagytuk. Szép az az út, dimbes-dombos, nagyon zöld a táj, kivéve ahol sárga a repcétől, és minden fa fehér. Idillikus látvány, mikor a virágzó fák alatt legelésznek a lovak. A falvak is jómódúak arrafelé. Végre az idő is kicsit melegebb már, mint a hét elején.
Bogyesz is jókedvű, kicsit többet eljátszott magában ma, mint a korábbi napokon, és aludt is, amíg a bébiszitter vigyázott rá. (Meg az én kedvem is jobb az úszástól.)
Bármilyen hülyén is hangzik, de tegnap megtanulta "kiköpni a szájpadlását". Megint. Szerencsére még nem folyamatosan, néha ugyanis elfelejti, és órákig is bent marad. De kezdhetjük megint a beragasztós hercehurcát. (De fura ez leírva).
Ezen kívül is ügyesedik, a kis székére kb felmászik, persze csak úgy, hogy feláll mellé és ráhajol. Ahol csak tud, feláll, de ehhez kellenek neki a vízszintes felületű kapaszkodók, tehát az ágyrácsra még nem jött rá.
A mászás szerintem már csak egy kis lépésre van, ugyanis négykézláb állásban simán felemeli bármelyik kezét, hogy megfogjon egy játékot, és tartja is magát, szóval csak egymás elé kéne rakni őket, és menne. De a kúszást tökélyre vitte. Tegnap bekúszott (értsd nagy sebességgel suhant) a konyhába hozzám, aztán a hűtő alatti szekrény aljában észrevette a szellőzőrácsot (gondolhatjátok, patika tisztán tartom azt a részt: kb a létezéséről se tudtam eddig). Örültem neki, hogy azt tapogatja...
Egyébként a napirendünk eléggé óramű pontosságú, már ami az evéseket illeti. A napközbeni alvásra is kialakulóban van valami, de az még elég törékeny. Este legalább biztos a fekvés. Hajnalban valamikor 4 és 6 között még eszik egyet, de ez kibírható. Bár nem tudom, meddig nem akarja még átaludni teljesen az éjszakát. Szóval az evésre visszatérve: délben zöldséget kap, (esetleg hússal), uzsonnára pedig gyümölcsöt vagy babajoghurtot, estére (az egyik vacsorára a 3 közül) gyümölcsös tejpépet. A többi még tejcsi.
Most pedig megosztom Veletek a tojásos brokkoli receptjét, amiről nem készült sajnos fénykép...
Végy mondjuk két fej brokkolit, és kis gerezdekre tépve párold meg. Eközben végy tetszőleges számú tojást (4-5), és főzd meg keményre. Ha kész, a tojást is vágd fel, majd egy nagy tálban keverd össze őket natúr joghurt kíséretében. Sózd és borsozd meg. Amivel én feldobtam: véletlen találtam aznap az osanban fokhagymás és zöldfűszeres olajban pácolt garnélarákot, ezt is hozzáadtam, de ez persze nem kötelező. Azért én máskor is teszek hozzá valami halkonzervet legalább, mert eléggé passzol. Mondjuk az olaj lehet, hogy túlzás volt, de a fokhagyma máskor is belekerül legalább a joghurtba.
A mai ebédem és vacsoránk pedig Réka féle spenóstos egybesült volt, olasz recept alapján. Ezt is leírom:
Végy egy bolti réteslapot, de ne kövesd el azt a hibát, amit ma én: ne legyen édes!!! Nagyon nem finom úgy... Aztán végy egy fagyasztott spenótot, ami már konyhakész. (Biztos lehet friss spenóttal is csinálni, de én annyira nem szeretem a spenótot, hogy eddig egyáltalán nem foglalkoztam ezzel a zöldséggel.)
Aztán a recept úgy szól, hogy keverd el mascarponéval. Ki gondolta, hogy a Lidlben nem árulnak olyat? Vagy csak én nem találtam meg? (Edit a megmondhatója). Na mindegy, helyette vettem egy kis túrót meg egy kis tejfölt, és ezt kevertem össze. Igen ám, de ezen kívül kell bele még reszelt sajt is, fokhagyma, só.
Tehát a réteslapot beleeszkábáljuk a tepsibe, de ha jól emlékszem, Réka tortaformába hajtotta bele. Lényeg, hogy oldala legyen. Ráöntjük a fent leírt masszát, s most jön az érdekes: üssünk rá néhány tojást! Nem kell felverni, csak rálöttyinteni, s a sütőben szépen rá fog sülni a tetejére. Merthogy kb 170-180 fokra előmelegített sütőbe toljuk be úgy 20-25 percre. Én csavartam rá légkeverést is meg pirítást is a végén.
Hát ez most hosszú leírás lett, de állítom, rövidebb elkészíteni, mint a tojis brokit. :)
Köszönet a receptekért. :)
VálaszTörlésTojásos brokkoli: Legalább fel tudom használni a múltkor vett koktélrákjaimat. :)
A spenótos egybesült is jól hangzik. Én sem voltam odáig a spenótért sosem - nem mintha most spenótőrült lennék -, de az utóbbi időben kifejezetten kedvet kaptam a zöld zöldségekhez. Stahl Judit egyik könyvében találtam egy receptet, amitől minden alkalommal összefut a nyál a számban, hacsak a mellékelt fotóra nézek. A fő alkotóeleme természetesen a spenót. Az étel neve nem hangzik annyira jól (Kannibálsaláta), de lehet, arra utal, hogy meglátod, megízleled és felfalod az egészet. :D