Elfelejtettem 5. havi baba-elszámolást tartani. Ami most kapóra is jött, mert így legalább kiegészíthetem a mai napi nagy mutatványával: ma ugyanis hátról hasra fordult hivatalosan is! :) Először délután vágta át a fejemet: az ágyunkon hagytam félig ülő helyzetben, a paplannal kitámasztva. Pillanatra félrenéztem, következő kép: hasal a gyerek. De ezt nem neveztem megfordulásnak, mert egyrészt: az ülő helyzetből nagyobb lendületet tudott venni ( korábban ebből a helyzetből általában előre bukott), másrészt meg nem láttam... De tény, hogy már egy hónapja benne volt a mozdulat, meg az erő, csak nem jól rakta össze. De ma lelkesen gyakorolta, néhányszor vissza is fordult, de erről még mindig nem tudom, hogy csak véletlen, vagy tényleg meg tudja csinálni. Készült videó is persze, de közben lemerült az elem, úgyhogy most nem tudom áttölteni ide.

További új dolgok: 

• sokféleképpen tud már gagyarászni, meg a nyálával játszani és fura buborékozó, hörgő hangokat kiadni. Pl.a G betűt mondogatja, utána még kicsit pörgeti a nyálát a torkán :)
• Nyúl a játékaiért, sőt a fordulásban is motiválja, ha oldalt van a játék, hogy megszerezze. 
• Van kedvenc játéka és kedvenc mondókája.
• Nagyon erősen megáll a lábán egész sokáig, csak eldőlés ellen kell kitámasztani. Hasalva is sokáig elvan, nagyon magasra kinyomja magát.
• Van a nappali ágya szélén egy felhúzós játék, ami hangot ad, na ezt ma (véletlen) felhúzta magának, ami azért érdekes, mert elég nagy erő kifejtésére van ehhez szükség. Tehát nyilván nem tudatosan csinálta, akkor is érdekes, hogy ilyen erős.
• Kezdünk áttérni a 74-es ruhákra már nem csak body téren.
• Ma 7800 g volt. (Gondolhatjátok milyen öröm emelgetni.... főleg éjszaka, evés után, mikor visszaalszik és elhagyja magát...)
• Átlag 4 óránként eszik, sajnos éjjel is. 180 ml víz + 6 kanál tápszer kb napi 6-szor. Érdekes, napközben kibír 5-6 órát is, ha kell. Bár akkor már ideges. De vicces, hogy ha elkezd sírni, egy ideig el lehet terelni a figyelmét, egész elfelejti, hogy baja volt.
• Piros foltok és koszmó elég jól kezelve lett, még nem tűntek el nyomtalanul, de jó úton haladunk.
• Még mindig kék a szeme, a haja elkezdett újra besűrűsödni, és most világos színű. Egész másképp néz ki, mint születésekor.

Ma csak annyi volt, hogy délre elmentem aqua-joggingra, délután meg bevásárlás az osanban. Az uszodában nagyon sokan voltak, azon nevettünk az egyik joggingos lánnyal, hogy biztos mindenki megfogadta, hogy az új évben sokat fog sportolni :) Csak így egymástól alig tudtak.

Egyébként nagyon szép napsütéses idő volt, úgyhogy osan előtt kicsit sétáltunk is a parkban, de Bébi nem aludt el. Csak hazafelé jövet, úgyhogy kint is hagytam a friss levegőn. Összességében nem aludt sokat, ami az éjszaka szempontjából nem is baj.

Holnap megint mehetünk viszont vissza, mert elfelejtettem az osan-varrótól elhozni Apa két nadrágját. Pedig ott köröztem... Rövid eszem...

Aztán este a fordulós szám következett, amit minden közeli rokonnak bemutattunk szkájpon :)

Fürdés, gyors bealvás szerencsére :)

 Karácsony Luxembourgban (kicsit késve)

 Bab szilveszterezik :) Ő rácsodálkozik a répára is, nem kell neki tűzijáték :)

 A műértő hallgat. (Aztán gagyarászik :))

 Élni tudni kell... meg lábujjat bekapni is :)

 Nem viccelsz??

Bad Wildbad

Sziasztok újra az új évben!

Furcsa, hogy már 4.-e van, gyorsan telnek a napok. Nem annyira fogtam még fel, hogy új év van. Majd most, hogy már itthon vagyunk. Ami nem is baj már, mert persze jó kirándulni... De nem volt az a pihenés, amire már annyira vártunk: amíg Bab éjjel is kétszer kel fel enni és ezen kívül amikor rosszal álmodik, vagy épp a hasa csikar, akkor még további alkalmakkor is... szóval addig mi sem leszünk kipihentek. Meg aztán arról is gondoskodik, hogy reggel időben felébredjünk, amikor még úúúgy tudnánk aludni! Első nap véletlen visszaaludt, így mi is. Ekkor meg az derült ki,hogy a reggelivel nem várnak ránk amíg fel nem kelünk :) A szálloda közönsége nyugdíjasokból állt rajtunk kívül, akik korán kelnek és korán fekszenek. Értsd: 8 órakor este már mindenki a szobájában van! 6-kor kezdődik a vacsi...

Délután az ember nem fekszik le: ha egyszer kirándulni jött, nem alhat egész nap, igaz?

Na nem panaszkodok. Szilveszter napján érkeztünk, volt finom vacsora, éjfélkor pedig házi tűzijáték. Kb 2 percig néztünk, aztán tűztünk föl a szobába a babához, hátha felébredt, és megijedt.... Nem tudom, mért tartottunk ettől, édesdeden átaludta az egészet, pedig még 3/4 1-kor is voltak pukkanások.

Másnapi egyetlen programunk a délutáni újévi hangverseny volt. Amíg odaértünk a helyszínre, Bab tök jól bealudt, de persze le kellett vetkőztetni, nehogy bemelegedjen, na erre csak felébredt. Mire minden sapkát, kabátot levarázsolunk róla, annyit lökdössük szegényt, hogy nem bír visszaaludni. A jó az, hogy ilyenkor is jó kedvvel tud ébredni, rögtön mosolyog. Még ha nem is sírós hangulatban van, egy baba akkor sem ül csendben, így aztán vihettük ki a folyosóra. Pedig magához képest még csendes is volt :) De akkor sem akartuk zavarni a közönséget. Így aztán 2 számig Peti volt bent, 2 számig én. Szép volt nagyon, de mégis, amíg én voltam bent, mindig azon járt az eszem, hogy mennék már ki hozzá :)

A következő 2 napban a termálfürdőben lógattuk a lábunkat. Kicsit ez is stresszes volt, mert egyrészt nem annyira lehet hova letenni a babát vízszintesre, másrészt nem tudtuk, mennyire fog sírni, mennyire lesz hangos. Kár volt ezen aggódni: Bab a lehető legjobban érezte magát: jó meleg volt és magas a páratartalom, egész nap egy kis pelenkában feszített. A vizet is nagyon élvezte, az is jó hőmérsékletű volt neki, csapkodott meg úszkált, egyáltalán nem félt. Sajnos elmulasztottunk olyan fényképet készíteni, ahol a vízben van: olyankor mi is mindketten ott akartunk lenni :)

Vicces volt ez a fürdő, kb 2 óránként volt vizitorna, amire bárki beállhatott, bár általában ez is a nyugdíjasokat célozta meg. 

Voltak más babák is, pedig nem is tudtuk, hogy mennyire lesz bababarát ez a fürdő, egyáltalán bevihetjük-e a vízbe. Van speciális vízbe való pelenka babáknak, ez a kritérium.

Szóval Babnak tetszett a fürdőzés, alig akart aludni is. Mindkét esetben, amikor jöttünk ki, akkor aludt be 1 másodperc alatt, ahogy a kocsiba tettük, és a sapka rákerült :) Ma már csak nevettünk ezen: ha álmos, rá kell adni  a sapkát :)

Tegnap kicsit a városban is sétáltunk, nagyon kellemes hely. Látszik, hogy nem szegények... Találtunk klafa lakberendezési/ajándékboltokat is, gondolhatjátok, nem hagyhattuk ki őket :). Az a jó, hogy Petit nem kell unszolni az ilyen helyekre, magától is szívesen megy, és ő javasolt most is két tárgyat is megvételre :) Tényleg klasszak, és meglepően olcsóak is voltak. Csak egy nagyobb lakás hiányzik már, ahova ki lehet tenni őket :) Egy vitorlás-makettről és egy szélharangról van szó. Ez utóbbi nagyon kellemes darab, különleges kinézetre és hangzásra is, és beltéri. Emiatt tetszett meg mindkettőnknek, mivel amúgy a kinti, mindenhol kapható szélharangok nem mozgatják egyikünket sem.

Aztán ma voltunk Ikeában és Dechatlonban is. Az elsőben ebédeltünk, a másodikban biciklit vettünk.

Az a jó az Ikeában, hogy nagyon bababarátak: van külön helyiség a babák szoptatására, tisztábatételére. De valahogy nem tudok azonosulni azzal, hogy ha valaki szoptat, az egészet lefoglalja, holott rengetegen jönnek babával. Miért nem mehetek én be közben tisztába tenni? Kicsit túl van már misztifikálva szerintem ez a szoptatás-dolog. Értem én, hogy nem akarja az illető fél világnak mutogatni a mellét, de hogy egy másik anyuka mért nem mehet oda? Nem azt fogja nézegetni... A gyereket tutira nem zavarja, ez saját tapasztalat. NA mind1, ezen el tudnék még lamentálni egy sort...

Szóval átmentünk a sportboltba biciklit szerezni. Az előzőnek ugyanis úgy kettétört a pedálja, hogy összemérhető volt az új ára a javításéval. Szóval Apja kinézett ott egyet. Addig Anyja kitalálta, hogy neki fontos lenne kipróbálni azt a rollert, ami kétlábas, és a csípő mozgatásával halad előre. Csak aztán jött a kanyar, ahol a roller kiszaladt Anyja lábai alól, és egy hatalmas seggreesést produkált. (Már bocs a szóért, ezt nem tudom szabatosabban megfogalmazni :) Azóta is érzi.... :)

Szóval elmentünkegy autóval, és visszatértünk egy vitorlással és egy biciklivel :) Meg az autóval is :)

Na majdcsak eljutok már ide is.
Nőtagok elmentek. Köszi, hogy itt voltatok! :) Jó utat haza!

Tulajdonképp nem sok történt mostanság, jobbára itthon voltunk, vagy boltokban, mert nagy leárazások vannak :) De gondolom ez máshol is így van. Tényleg érdemes most vásárolni, féláron van csomó klassz dolog! Ma pl Apának vettünk végre ruhákat, megérdemelte már... De tegnap Bab is kapott klassz ingecskéket mellénykékkel, meg én is 1-2 darabot. 

Ezen kívül főzöcske volt, meg pihi.

Kivéve ma este: nagy csomagolásban vagyunk: holnap elutazunk pár napra a Fekete-erdőbe, ez lesz Apa évvégi szabadsága is. Eddig dolgozott. Úgyhogy megint pár napig nem tudok írni ide. De jó is lesz pár laptop mentes nap.

Bab eléggé a jó arcát mutatta a napokban, viszonylag keveset sírt, sokat nevetett. Többféle altatási technikát is alkalmaztunk nála, mikor melyik jött be. Jó az, ha már nálam nem marad meg, van, aki átvegye :) Pihentető.

Ma este is -hogy lekopogjam,- egész könnyen elaludt. Napközben nem aludt egyben sokat, de néha elaludt, aztán fél óra múlva jó kedvűen felébredt, eljátszott, beszélgetett, aztán megint elaludt kicsit. A Sprinfieldben is egész jól viselkedett, amíg Apának vásároltunk: még etettük is ott. Ezzel megint bővült a különleges etetőhelyek palettája.

Drukkoljatok, hogy a szilveszteri vacsit és az újévi koncertet is jól viselje! :)

Kávés süti. (Amiről az előző bejegyzés hozzászólásai szólnak). Kicsit többet vártam tőle, pedig már napok óta készültem megsütni. Van néhány konklúzióm, pl, hogy ha nem írja a recept, akkor is ki kell vajazni a tepsit, mielőtt a tésztát beleöntjük. Vagy, ha étcsoki helyett tejcsokit olvaszt a masszához az ember, akkor kevesebb cukor (édesítőszer) is elég. További tanulságom: ha azt írja a recept, a kihűlt masszához keverjük a felhabosított vajat, akkor nem a meleghez öntjük... (bár erről nem vagyok meggyőződve, hogy kárt okozott). Szóval, sajnos folyós és túl édes lett.... Néha kell, hogy rosszul sikerüljön, hiszen valamiből tanulni is kell :)

Ja:  előtte pár nappal megsütöttem a kedvenc kuglófomat, de azt is jól elrontottam: véletlen kevesebb sütőport használtam, és borzasztó tömény lett. Most legalább megbizonyosodtam afelől, ha a recept 1 egész csomag sütőport ír, akkor kell is bele annyi...

Szóval ezek voltak a kudarcok a konyhában :)

A lazac és a rája tényleg jók lettek, de lehet, hogy azokat el se lehet rontani :)

No, megyek tovább pakolászni.

Minden kedves blogkövetőnknek boldog új évet, és kellemes szilveszterezést kívánok!

Legközelebb 5-én jelentkezem.

Reggel Bab egész sokáig aludt, kár, hogy nem így teszi minden nap, ma pont fel akartam kelni időben. Gyorsan elkészítettem a rántott husit, betettem egy adag mosást, összekészítettem Mackót és már indulni is kellett a busz elé, amivel családunk nőtagjai érkeztek :) Pontosabban még beszaladtam az osanba, mert nem gondoltam, hogy délután is ott kötünk ki.

Nem volt annyira egyértelmű, hogy ki tudnak jönni ebben az időben, sehol nincsenek most jó útviszonyok.

Szóval volt nagy örömködés, aztán itthon folytattuk. Ettünk fincsi ebédet, és próbáltunk délutáni szunyókálni. Persze Bébi ezt másképp gondolta, ő ugyanis addigra pont kialudta magát. Nem baj, úgyis vinni kellet aztán a dokinénihez: még mindig csúnyák a piros foltjai, kicsit féltünk, hogy valami allergia, vagy ilyesmi. A dokinéni nincs megijedve, szerinte ez normális, és csak próbálgassuk a különböző hidratáló krémeket, meg esetleg váltsunk hypoallergén tápszerre, keveset legyen vízben, és különben is tél van. De azért felírt egy cortizon tartalmú kenőcsöt, ami ideiglenesen biztosan el fogja távolítani a foltokat.

Aztán, mivel a nőtagok megrohamozták az osant, ott találkoztunk velük, majd jöttünk haza.

Itthon aztán volt ajándékozás. Nagyon hasznos ajándékot kaptunk: szobai ultrahangos párologtatót. Végre abbahagyhatom az éjjeli vízforralásokat. Ráadásul jól is néz ki :). Az is lehet, hogy még Bab bőrén is javítani fog. Ki tudja, mi segítene... Mindenesetre biztosan jobban fogunk aludni mindannyian. Ezen kívül Mackófül megkapta a Varró Dániel babáknak (szerintem inkább a szüleiknek) szóló verseskönyvét, nagyon vicces, az illusztrációi is nagyon jók. Én kaptam tök jó süteményes formákat, kicsiket, pont azért, hogy ne csináljak nagy sütiket (főleg ebben a kísérletezési stádiumban). Ja, el is felejtem, Babafej kapott még kisruhákat is:)

Közben ittunk fincsi karácsonyi puncsot megint.

Babot újra elkezdtük kádban fürdetni, eddig nem mertük, hátha a víz szárítja... Pedig úgy szeret pancsolni!

Holnapra sütés-főzést tervezek :)

Apropó: sütés-főzés. A figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy újonnan megnyílt blogot, amely az egészséges étkezést tűzte ki céljául. Olyan recepteket találtok itt, amelyeket a blog szerzői maguk is kipróbáltak, vagy éppen hogy gyakran élnek is velük, s amelyek nem csak az egészség megőrzésében játszanak szerepet, hanem egy esetleges diétában is, anélkül, hogy a diéta szó negatív előjelet kapna: szerintük ugyanis nem kell felhagyni a finom ételekkel egy fogyás érdekében, csak az összetevőket kell kicserélni egészséges társaikra, pl finomított cukorról kell áttérni más, természetes édesítőre, a fehér búzalisztről teljes kiőrlésűre, stb. Ez az, ami nagyon is találkozik az én új ideológiámmal. Azért is érdemes megnézni a blogot, mert különleges ételeket is találni rajta, és mert szép  :)
Hajrá Evelyn! :)

http://evangastro.blogspot.com/

Terv szerint haladtunk ma: meglátogattuk a magyar éttermet. Nagyon rá voltam éhezve egy jó kis halászlére, ami az étlapjuk szerint van is, másrészt, elég sokat főztem-sütöttem már a héten ahhoz, hogy végre most csak élvezhessem más munkáját :) Felhívtam őket, és szerencsére karácsonykor is nyitva tartottak. Nem rég, néhány hónapja nyílt, mégpedig egy gyönyörű helyen, erdő közepén, patak partján, fenyőfák alatt! Sokat jártunk arra, egy kirándulóhelytől fekszik nem messze ez a kis malomépület. Mindig is néztem, amikor elhaladtunk mellette, milyen jó kis hely lehet. Pedig akkor még nem is üzemelt :) Nem is sejtettem, hogy épp magyar étterem lesz ott. Az is vicces a helyben, hogy külön helységneve van, holott csak egy házból áll. De itt luxiban többször látni ilyet. Szóval már nagyon kíváncsi voltam. Belül kissé kopott, de hangulatos. Nem voltak sokan, mondjuk nem is délben mentünk, hanem később. Sajnos azonban le kellett mondanom a halászléről, mert "ünnepi menüt" adtak (2 féléből lehetett csak választani). Azért nem volt rossz ez sem, bárányt ettünk.

Hát kerül néha abszurd helyzetbe az ember! Volt ott egy család, kiderült, a nő magyar, aki 15 éve férjhez ment egy francia pasihoz, lett 3 gyerekük. Ez nem különös, csak az, hogy a nő sok ostobaságot fecseg magyarul a férjéről, a férje előtt, aki persze semmit nem ért belőle. Ez már azért is butaságra vall, mert mi érezzük magunkat kellemetlenül szegény kifigurázott férj miatt, aki csöndben tűri az asszonyt. Persze valami sejtése biztos van arról, mit beszélhet a nő, mivel a gyerekek mindkét nyelven beszélnek, tehát le tudják neki fordítani. Egész végig arról papolt a nő, hogy neki milyen nehéz a férjével, hogy ő hogy megnevelte, és jaj, 15 év házasság után én is megtudom! Szó szerint kimondta, hogy férfigyűlölő, de közben vigyorgott hozzá szélesen, mintha ez a világ legtermészetesebb és legviccesebb dolga lenne. Szegény Peti vesztére az érintett férjet is Pierrenek hívták, így a nő " egy kalap alá vette" az ő "haszontalan" férjével. (Aki, tegyük hozzá, egész értelmes pasi volt, jól elbeszélgettünk vele, és csendesebb is.) Rejtély, hogy mért nem váltak még el...

Na mindegy, ezek után a házigazda-asszony, aki szintén magyar, valamin kibukott, és elkezdett sírni, egész hangosan, a gyerekével és talán az élettársával volt neki is baja. Mi meg ettük volna nyugodtan a karácsonyi menünket :D

Szóval egészen irreális-szürreális volt az ottlétünk, egyik ámulatunkból estünk a másikba. Műsoros ebéd :D

Bab nagy nehezen elaludt volna, de a hangos nő őt is felébresztette... Mindegy, most legalább könnyű volt letenni :)

Hogy legyen kicsit tényleg ünnepi hangulatunk, az ebéd után bementünk a városba misére. Azt hittem, a Notre Dameban lehet számítani valami ünnepi misére nagy tömegekkel, de tulajdonképp nem volt annyira karácsonyias, emelkedett hangulat, nem voltak sokan, 40 perc alatt be is fejezték. (Ez mondjuk Bab szempontjából áldásos volt, mert itt sem akart aludni, felváltva járkáltunk vele). Ami érdekesség: 3 nyelvű a mise, mármint egyes részeket németül, másokat luxembourgiul, megint másokat franciául mondanak. Azt hiszem, a prédikáció luxiul ment, nem is értettem többet, mint 15 %. 

Aztán próbáltunk kicsit sétálni a belvárosban, de hamar rájöttünk, ez nem séta-idő... Bár nem esett semmi, de nagyon hideg volt egész nap.

Ezek a luxiak nem takarítják el a havat az utakról! Tegnap a napsütésben olvadásnak indulhatott, ma jól visszafagyott tükörjéggé... Biztos, hogy sok baleset volt ma. Mi is láttunk tetejére fordult autót.

Este még gyorsan megsütöttem a kedvenc kuglófomat, csak felturbóztam püspökkenyér-hozzávalókkal. A receptet kb tavaly ilyenkor már leírtam, most ezzel nem untatlak Titeket. Jól is sikerült, gyorsan is kész lett. Holnap a vendégek megkóstolhatják :)

Ma ebéd után kirándulni mentünk. Sajnos ilyenkor véget érnek a karácsonyi vásárok, pedig nagyon belejöttünk ezek látogatásába. Nem is azért, mert venni kell valamit (egy csúcsdísznek még örültem volna), hanem a hangulatuk jó. De lehet kirándulni enélkül is. Eszembe jutott, hogy ősszel voltunk Saarburgban, ahová elfelejtettünk fényképezőt vinni, és különben se tudtunk nagyon sokat sétálni (a fő látványosságok kimaradtak), mert Babafej nem érezte akkor jól magát. Na, ennél jobb helyre keresve se mehettünk volna! Gyönyörű hely, főleg így hóval borítva, és ünnepi kivilágításban. A fő látnivaló mégis a vár(os) közepén húzódó 20 m-es vízesés.

Útközben megálltunk fényképezni. Tipikus téli kép nem? :)

 Alattunk a szakadék.

Na erre a helyre akartam feltenni egy képet, ahol Apa és Baba áll egy karácsonyfa alatt. A blogspot nem így akarta.... :(((

 A város este. Nyugalmasnak tűnik: ez a vízesés teteje. Igazából nagy robaj zaja van itt egész álló nap... Mögöttem zúdul a víz. 

A vízesés melletti ház... Zajban is lehet élni.

A vízesésről nem raktam fel képet, mert 2D-ben nem jön ki jól...

Mindenesetre nagyon szép kiránduló időnk volt, sok napsütéssel és faggyal... Valójában sokkal több jó képünk van, majd nézzétek meg a képes blogban. (Még nincs fent, de noszogatom Apafejet, hogy rakja fel.)

Amikor jól lefagytunk, beültünk egy kellemes kis cukrászdába forró kakaózni. Babafej a pincérnő kedvence lett, egyfolytában babusgatta :)

A vicc: már azt hittük, az egész várost bejártuk, amikor rájöttünk, a várban még mindig nem voltunk! Elindultunk hát így este, hóban, babakocsival. Nem tudtuk, hogy oda sok lépcső vezet (amiről persze nincs eltakarítva a hó)... Még mindig van miért visszamenni Saarburgba :) 

Kellemes karácsony napi program volt.

December 24.

Tegnap nem írtam: tegnap karácsonyoztunk. De muszáj megmutatnom, mit készítettem karácsonyi ebédnek/vacsorának (a kettő közti időben ettünk, és jó is volt ez így). A gondolat, hogy homár lesz a főfogás, már korábban megvolt (nem saját kútfőből, Peti javasolta). Receptet -legalábbis magyar oldalon- nem sokat találtam hozzá, de végülis amit találtam, megtetszett, azt készítettem el. Tipikusan sok munkával járó kevés kaja :). Épp azt számolgattuk, egy étteremben mennyit kértek volna egy ilyenért :) Az is vicces, amit már a rájánál is írtam: nem árt ismerni az adott állat anatómiáját, legalábbis azért, hogy tudjuk, meyik az ehető része, vagy, hogy hol kell ehető részt keresni. A receptíró szerint csak ki kell szedni a páncélból a húsát... De megvolt az a sanda gyanúnk, hogy az ollójában is található ehető rész. Peti feltörte, és ezzel megduplázta a húst :) Közben elkészítettem a mártást hozzá, majd pedig az egészet be kell vágni a sütőbe, kis parmezán sajtot kell rápirítani.

Nem lett rossz :)

 Mivel húslevest is főztem a homár mellé, így igazán jól jött, hogy különleges desszertet már nem kell készítenem :)

Bab egész nap nagyon jól viselkedett. Valamit érezhetett az ünnepi hangulatból, mert nem nagyon akarózott neki aludni. Pedig tényleg nem kötötte le se a fenyőfa, se a kisautója, se a mokaszinja, amiket kapott :) De jól érezte magát, játszott meg vigyorgott sokat.

Így aztán este viszonylag korán ágyba lehetett dugni, bár kis idő múlva felébredt, úgy gondolta, őt is érdekli a Mary Poppins, amit mi néztünk. (Ugyanaz a főszereplő csaj, mint a Muzsika hangjaiban! Tudtátok?) Ez volt a saját karácsonyi műsorunk, mivel a tvben képesek ilyenkor a Man in blacket meg Die hard-ot adni.... Normálisak? Persze vannak kedvesebb műsorok is, mint pl Sissi, Bud Spancer és Heidi... Mily meglepő, nem igaz? :) Már a magyar tvn is unalomig játszották őket... Persze ezt csak úgy megjegyeztem, nyílván nem a tvről szól a karácsony.

De egész nap esett a hó, így aztán nem tettük ki a lábunkat, s ez jó is volt így :)

Nyugat-európai karácsonyi játék felnőtteknek :) Elvileg a felszálló hő képes mozgásban tartani a lapátokat, s így forog a ringlispíl (de fura leírva). Gyakorlatban: ezek a gyertyák már nem elég hosszúak, így inkább csak megégetik a lapátokat :) De azért szép, nem?

Valamibe kapaszkodni kell alvás közben is.

Közben az angyalka meghozta a fát!

...és ennek nagyon örülök :)

Kivéve, amikor nagyon sírok, mint pl az autóban szoktam... :(

Vagy amikor délután a világért se akarok elaludni egy órán keresztül. Anya már majdnem elaludt volna mellettem, de gondoskodtam róla, hogy véletlen se tegye, elővettem a leghangosabb és legkeservesebb sírásomat. Igaz, nem volt rá okom, és álmos is voltam... Így aztán egy idő után elfáradtam, és elaludtam.

Ekkor történt, hogy mégis azt találták ki a szülők, hogy elvisznek magukkal az osanba... Ahelyett, hogy örültek volna neki, hogy alszom végre. Főleg, mert ekkora tömeget rég nem láttak ők se...

Aztán képesek voltak még a sötétben és esőben elautókázni Gonderangeba, visszavinni a kölcsön-kocsit. Na most mondjátok, hát nem elég ok ez az újabb vigasztalhatatlan sírásra? (ordításra... a szerk.)

Itthon végre kaptam enni, volt fürdés víz nélkül, (most mondjátok meg! nem tudják kitalálni, mitől száraz a bőröm, és mindenféle kísérletezésre vetemednek...), és végre alhatok!

Hazaértünk Homburgból, hosszú napunk volt.

Ma volt a találkozónk a sebész-orvossal, aki majd a műtétet fogja végezni, illetve volt egy szájpadlás-ellenőrzés is. A kettő között sétáltunk az egyetemi klinika területén, megkerestük a Ronald-McDonald házat, ahol a hozzátartozók megszállhatnak a klinikai kezelések alatt. Nagyon kis szimpatikus hely. Bár mint később kiderült, rooming-in rendszer van, tehát 1 szülő bent alhat a babával.

Tehát az időpont:: február 15., egy nappal kell korábban megjelennünk, akkor lesz egy csomó vizsgálat, aneszteziológus, fül-orr-gégész és a fogorvos által.

A sebész orvos is nagyon szimpatikus, középkorú férfi, aki többszörösen az optimizmusra hívta fel a figyelmünket, annak ellenére, hogy nem láthatott rajtunk negatív érzelmet. Minden kérdésünkre nyugodtan és szakszerűen válaszolt, és megnyugtatott minket, hogy minden rendben lesz, a kórház elhagyása után semennyire sem fog neki fájni. Elmondta a szokásos menetrendet, és hogy mire lehet számítani.

Tehát ezzel telt a mai napunk.

Hazafelé jövet Saarluisban megvettük a fenyőfát :) Azt hiszem, nem bírom ki, hogy ne díszítsem fel már holnap, főleg mert Peti beállította ide a szobába a talpába. 

A tegnapi nap képekben

 Szundi a zsiráf árnyékában. Na jó, ez nem tegnapi, hanem még korábbi

 Nézem a hóesést. Nagyon megnyugtató... (ez is korábbi, most épp olvad)

 Karácsonyi asztal, középen a vaníliás kiflikkel

 A püspökkenyér nem lett az igazi. Legközelebb a jól bevált kuglóf receptemet fogom püspökkenyeresíteni...

 Ezt a csokivonatot kaptuk ajándékba :) Még nem mertük felbontani...

Bab a vendégek körében :)

A sütiken kívül csináltam még kakaós karfiolt, svéd irdalt krumplit és karácsonyi puncsot. A nap végére kidőltem... De legalább finomak lettek :)

Huh, végre kicsit leülhetek. Egész nap rohantam, tettem-vettem.

Holnap ugyanis vendégeink lesznek. Megint kisütöttem egy adag sütit, vaníliás kiflit, voltunk osanban, kicsit takarítottam, meg előkészítettem a holnapi étkek alapanyagát. Na jó, Peti is besegített.

Bab ma furcsa volt, hajnalban felébredt, de nem evett, nagy nehezen visszaaludt. Reggel felébredt, de nem evett (vagyis csak nagyon keveset), aztán gyorsan bealudt. Délben nem akart enni, ekkor már ott tartottam, hogy valami baja van a tejjel, vagy a cumisüveggel, pedig mindig frisset csináltam neki. Szóval adtam neki bébi-gyümölcslevet, azt végre nyelte, mint kacsa a nokedlit. :) Nem vette észre, hogy ez más... Gondoltam, ha ennyire összebarátkoztak a gyümölcsökkel, akkor ismét kap egy sanszot a banánpüré, pedig most volt pár nap kimaradás. Na azért annyira mégse lehet ám átverni: erre megint húzta a száját, a 3. kanalat meg egyenesen kilökte a kezemből. Aztán megint óriási alvás következett (addig sütöttem ki a sütit), csodálkoztam is, hogy lehet ennyit aludni :) Persze megértem, én is tudnék :)

Aztán szerencsére az osanban is jól viselkedett (főleg, mert félig átaludta). Ez különben is csak egy gyors kör volt: ami még a sütikbe hiányzott, azt vettem meg. 

Szóval, ha érdekel valakit a fincsi omlós vaníliás kifli receptje, akkor íme:

(Elég egyszerű, gyerekbarát recept: gyorsan is készül, meg akár nagyobb gyerekeket be is lehet vonni a kiflik formázásába, a végén pedig nagyon fincsi dolog sül ki)

((Tartva magamat a korábbi reform elképzelésemhez, ezt a receptet is átalakítottam: a lisztet simán csak kicseréltem teljes kiőrlésűre, a cukrot meg agavéra, most 1:1 arányban. Viszont, mivel az agávé folyós, a cukor meg nem, így a végén kellett még hozzátennem lisztet, hogy gyúrható masszát kapjak, ne ragacsos-folyósat. Meg azért is, mert az előírtnál kevesebb darált dióm volt itthon. De azért jó lett :)  ))

(((Nem saját recept, a mindmegettéről származik. Egész jó az az oldal! Ismeritek?)))

hozzávalók:

• (eredetileg) 28 dkg liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 10 dkg cukor (agávé... stb)
• 1 csomag vaníliáscukor bele, 1 a tetejére porcukorral keverve
• 2 tojás sárgája
• 20 dkg lágy vaj
• 12,5 dkg őrölt dió vagy mandula

Ha túltettük magunkat azon, hogy miért éppen 28 dkg a liszt (hogy jött ez ki?) vagy miért éppen 12,5 dkg dió kell bele, akkor tulajdonképp öntsünk össze mindent, keverjük el, majd gyúrjuk össze. Mint mondtam, agávéval nem lett az a gyúrható állag, így én érzésre tettem még hozzá lisztet. Ne kérdezzétek, hány dekát. Főleg ne tizedes pontossággal...

Hengergessünk belőle ceruza vastagságú rudakat, (itt kell bevetni a gyurmázni vágyó gyerekeket), majd pedig vágjuk fel 4-5 cm-s darabokra. A végeit vékonyítsuk el, és formázzunk belőle kifliket. (Nekem eléggé különböző nagyságúak lettek, de mindenhogy jó.) Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük.

180 fokon 15 percig sütjük, és még forrón vaníliás porcukorral meghintjük, vagy megforgatjuk. Kihűlés után megismételhetjük.

(Ez nem annyira reform, de nekem nem is volt porcukrom, a sima vanilin cukor meg nem tapadt meg rajta, tehát mégis reform lett :)

Majd csinálok fényképet is. :)

Tegnap jó későn értünk haza a sushi-partiról. Ráadásul, amíg ott voltunk, a meglévő 10 cm hó tetejére leesett újabb 10, s az éjszaka alatt még 10, tehát mondhatjuk, hogy HÓHELYZET van. Szerencsére hétvége lévén, az utakat se takarították, meg a házak előtt se szorgoskodtak most a múltkor kirendelt emberkék.

A sushi nagyon jól sikerült, végre degeszre ehettük belőle magunkat. Mert amilyen drága a sushi-shopban, ott az ember épp csak jóllakik vele, de még úgy enne szívesen... Most aztán volt mit. Saját magunk tekergettük, mindenféle finomsággal megtöltve. Bogyesz nem hozta a formáját, sokat sírt, biztos megint jött a foga, és amilyen az én formám, nem vittem neki rágókát. Pedig ott is van 3 kicsi gyerkőc, de mi túlüvöltöttük őket. Meg közben néhányszor bealudt.

Ma bezzeg nagy mosolygással ébredt, meg általános jókedvvel, mondtam is, hogy így kellett volna viselkednie tegnap is. Na jó, azért ott is volt vigyorgás néha.

Ma sem volt egy húzós napunk, nem sok mindent csináltunk, főleg, mert szinte egész nap havazott. Most épp a szél fúj, de valami irgalmatlanul. Szóval főztem ebédre egy kis csirkepaprikást. Most biztos azt hiszitek, csak ezt tudok, már 2 hete is ezt főztem. De ezt rendelték. Nem is lett rossz :-P

Aztán mindig eszembe jutnak még dolgok, miket nem vettünk meg karácsonyra. Talán a sütikhez már minden megvan, de a vacsorához még nem igazán. Csak hát az volt a terv, hogy ma átmegyünk Németországba bevásárolni, meg akár a fát is megvenni, amit persze felülírt a HÓ. Úgyhogy maradt estére a szokásos osan-kör. Merthogy vasárnap este nyitva van. Persze csak most, adventben, aztán megint visszatérnek a régi kerékvágásba: szombat estétől kezdve megáll az élet, a légy se zümmög. (Pedig abból nyáron itt van dögivel :)

Elindultunk hát a babakocsival a 30 cm hóban, merthogy úgyis ki kell mozdulni kicsit. Apának meggyűlt vele a baja, de most az egyszer áldotta, hogy nagy kerekűt vettünk: mással labdába se rúghattunk volna. Főleg, mert a parkban aztán végképp nem söpörte el senki a havat.

Vettünk 1-2 ajándékot is. Hihetetlen dolgokat találnak ki... Nem tudom, otthon is divat-e, itt most az a módi, hogy könyvet összecsomagolnak a tartalmához illő tárggyal, pl borkalauzt dugóhúzó-szettel, muffinos könyvet formával, de ami nálam vitte a pálmát: a dobozban található egy kb 20 cm-s faló (mármint fából készült ló), aminek a végtagjai is mozgathatók, meg a ló teste is, tehát be lehet állítani bármilyen pózba; s adtak hozzá grafitcerkákat, művészradírt, hegyezőt, meg feltételezem valami tankönyvet, hogyan rajzoljunk lovat?. Egy ideig elgondolkoztam, hogy mit is látok egyáltalán.

Másik helyi szokás, hogy a karácsonyfát már jóval karácsony előtt felállítják. Legtöbb szomszéd ablakában már hetek óta ott áll feldíszítve a fa. Nem is tudom, jó-e ez. Karácsonyra megunják.... Jobb ez a várakozás.

Ma azt hiszem a bölcsőnek is hasznát vettük. Bogyeszre altatáskor megint rájött az ötperc, vagyis bármit csináltam vele, ordított. Letettem hát szépen a helyére, s látom ám, hogy már indulna a feje, hogy hintáztassa magát a bölcsőben. Újabban megfigyeltem, ez a szokása: a fejét rázva hajtja magát. Ennek persze nem örülök, de kicsit vicces is, hogy ilyenekre rájön. Szóval már indult a feje, így gondoltam, lábbal rásegítek neki, majd én hintáztatom, ő maga abba is hagyta, s 1 percen belül elaludt... :)

Egész nap írom a fejemben, hogy majd este ide mi kerüljön, aztán mire idejutok, hulla fáradtan, mindig elfelejtem.

Szóval leesett 10 cm hó. Magasabb, mint a teraszunk. Éjjel az etetésekkor láttam, ahogy a munkások hordják el a havat a házak elől. Reggel megint a postásra ébredtem, ki is ugrottam az ágyból azonnal: hozta a karácsonyi ajándékomat :), az órámat. Peti díszcsomagolásban rendelte meg, de azért kibontottuk, hogy meggyőződjünk róla, benne van-e, ép-e. Nagyon szép! Persze a szíja hosszú. Gyorsan összekaptam magunkat (mármint a babát és magamat), és irány a séta a szép havas parkba, meg a kevésbé szép osanba. Bogyesz azonnal elaludt, csak az osanba érve ébredt fel. De szerencsére jól viselkedett :)

 Beöltözve

 Apa munkahelye a fák mögött.

Vicces dolog ez a nagy hó: mindenképpen rendkívüli állapot. Vagy nagyon jó kedve lesz az embereknek tőle, vagy nagyon rossz. Mert ugye ki szeret 8 órát dugóban ülni, vagy a reptéren várni. De ha ilyen rossz élményhez nincs közünk, rögtön másképp nézünk a világra. Pl ma is, ahogy kiléptem a lakásból, a gyönyörű fehér parkba érve, a szembe sétáló emberek mosolyogtak, és köszöntek! Ha még mindig Gonderange-ban laknánk, ez persze nem lenne nagy csoda, ott még él, hogy falun mindenki mindenkinek köszön. De itt a városban persze ez nincs. Kivéve nagy hóban a parkban :)

 Tudom, hogy már sok téli képet raktam fel, de olyan szépek...

Ez Apa munkahelyétől hazafelé indulva

 Délutánra a nap is kisütött. Kilátás a konyhából

Azt hiszem, ez élőben szebb

Az órásnál is pozitívan csalódtam: alig mertem remélni, hogy nem csak eladással foglalkoznak, hanem esetleg javítással is, de a nő (aki beszélt angolul!) nagyon kedves volt, a méretemre igazította, ingyen! "Merry Christmas!"

Volt más intézni valóm is, mégpedig sajnos a környéken nincs posta, de eszembe jutott, hátha az újságosnál árulnak bélyeget, és van ott egy postaláda is. Így is volt! Na az újságos nem beszélt értelmes nyelven, nem is annyi bélyeget adott, amennyit kértem. De legalább probléma megoldva, képeslapok (nagy része) feladva.

Hazafelé ismét bealudt a bébi, így tudtam itthon 1-2 dolgot tenni-venni. Aztán farkasüvöltéssel jelezte farkaséhségét. (Nem lehetett nehéz Mauglinak se megszokni az új családját :)

Alig vártam, hogy újra lecsillapodjon, és eljátsszon magában, mert nekem fontos mézeskalács-sütési akcióm volt. Mellesleg: eléggé pepecs munka, ha még ki is díszíti az ember.... De kész! Lásd a mellékelt ábrát. Bab is kifejezetten jól elvolt magában.

Ennél sokkal több van :)

Újabban felfedezte, hogy van lába :). Általában akkor veszi észre, amikor pelenkázom, és magasra tartom neki. Ilyenkor automatikusan beléjük csimpaszkodik, és az a legviccesebb, hogy nem csak a kezével markolja a lábát, hanem a lábával is a kezét :) Még él az ősi ösztön :) (Mondom én : Maugli :)

Egyébként pont azt veszem észre, hogy sok vele született dolgát kezdi kinőni, elhagyni. Persze ez így normális.

Nézd már, van lábam és meg is lehet fogni! :)

Jaj képzeljétek, itt szaladt a kertben egy egér! A fehér havon jól látszott a kis feketeség. Már tegnap is láttunk egyet séta közben, a lakótelepünk mellett van egy üres tér, általában gazzal benőve. Most szűz hómező takarja. Na ezen láttuk a kis állatot.

A szűz hómezőről jut eszebe: mért vannak emberek, akinek mindenképp el kell rontaniuk? Ma is előttünk ment egy kalapos bácsi, véletlen se az elsöpört járdán, hanem végiggázolta a szép havat...

Így játszunk Apával :)

(Mert már tudok videót is feltölteni! :)

Vicces volt ez a mai nap. Először is, reggel, amíg Babot etette Apja, odatett neki egy kis csomagot a hálózsákba. De ezt már nekem kellett rendbe tenni: az egész kifolyt mellé. Ami nem is csoda, mivel szegénykén nem volt még tiszta pelus, csak az éjjeli, ami minden reggelre úgy néz ki, mint Vízipók Csodapók buborék-gatyája. Tehát attól már nem lehet elvárni, hogy egy ilyen jellegű küldeményt is befogadjon... Nekiálltam hát, hogy mindent kakitlanítsak: időközben belenyúlt, aztán az arcához... Volt mit csinálni. De, hogy Anya örüljön, amikor sehol nincs pelus a láthatáron, akkor kell még szökőkutat is játszani. Komolyan, most már értem, miért sok köztéri szökőkút ábrázol pisilő kisfiút... könnyen megihleti ez a szobrászokat, gyakran látni ilyet, úgy tűnik :)

A nap közbenső része átlagosan telt: főztem, mostam, gyereket altattam, tecsőről karácsonyi dalokat töltöttem le. (Egész jókat! Most azt hiszem egész sok pénzt spóroltam, máskor kiadunk ezekért több 10 E-t) Délután aztán elkezdett beteljesedni a predesztináció, miszerint nagy havazás várható, narancssárga riasztással.

Apát megvártuk itthon (akinek koktélpartija volt a munkahelyén), aztán együtt átmentünk az osanba. Rájöttem, ez a megoldás, ketten könnyebb.

Vettünk pár dolgot, de ez még nem volt az igazi nagy karácsonyi bevásárlás. De annyira jó lesz, hogy holnap el tudjam kezdeni a mézeskalács sütését, illetve a szombati sushi-készítő vendégséghez is vettünk pár dolgot. Nem nálunk lesz, mi megyünk megint :) De nálunk is lesz még, el is felejtettem, hogy hívnunk kéne még karácsony előtt embereket.

Aztán az osanban szokás szerint megnéztük a tenger gyümölcsi részleget, most sok osztriga volt kitéve. Nagyban nézegetjük, mikor a "halas legény" megszólított, pontosabban rábeszélt minket az osztrigára. Igazi jó eladó volt, hetyke francia sipkával a fején, mintha egy halászfaluból szalasztották volna. Vettünk végül két emberesebb darabot kóstolás címén, de közben megkérdeztem, hogy is kell ezt kinyitni. Kapott az alkalmon, hogy bemutassa a speckó osztriga-felnyitó kést, fel is nyitott vele egyet, amivel aztán megkínált minket. Ha ezt tudtuk volna, hogy ott is kipróbálhatjuk... Na végülis Peti megkóstolta. Itthon aztán a saját kis késünkkel álltunk neki, kisebb viadal után sikerült is felnyitni. De nekem addigra már elment tőle a hangulatom... Szegény állat, 1 perccel előtte még élt... Még a héját is próbálta becsukni. Meg különben is. Olyan nyálkás :) Sok minden tengeri herkentyűt szeretek, de ez nem jött be. Így vagyok még a csigával és a békával is. A kóstolásig se jutok el.

Egyébként hála a narancssárga riasztásnak, fantasztikus élmény volt ma az osan! Tulajdonképp abban az időpontban mentünk, amikor általában lépni sem lehet az emberektől, munka után. Eleve a ruhaboltok teljesen bezártak! Az osan pedig kb csak nekünk volt nyitva :) Nagyon kényelmes volt így. Utoljára egyetem alatt volt hasnoló élményem, amikor a koleszból éjfélkor szaladtunk át a tescoba :)

A narancssárga riasztás egyben azt is jelenti, hogy gyönyörű a táj. Most is folyamatosan hull a hó, minden hófehér, és nagy fény van odakint, mert a hófelhők és a fehér táj visszaveri a fényeket. És megint csönd van, akkor is, ha autó közlekedik.

Itthon gyertyákat gyújtottunk, és karácsonyi dalokat hallgattunk (még most is), illetve találtunk a pincében tavalyról egy forralt bort. Nagyon kellemes bentről nézni a hóesést. Holnap nem sokan fognak dolgozni :)))

Babot nehéz volt letenni, valahogy semmi se volt jó neki. Etettem, ringattam, énekeltem neki, monoton hangon verseltem neki (újabban ez bejön, ettől könnyen elaludt tegnap is meg ma délután is), de most ez se segített.

Mérgemben kihoztam a nappaliba a kiságyba. Ott hozzábújt az őzikéhez, és nyomban elaludt :)

Hú. Hát sok minden volt ma. Először is: reggel mindig kapok egy plusz órát, amikor kialhatom az éjszakai fáradalmakat. (Nem vicc, mostanában 4-szer kelek fel, ebből csak 2 az etetés, a többi visszaaltatás, szobapárásítás -párátlanító nélkül lavór vízzel- vizecskével itatás, stb.) Szóval Bab szokásos idejében felébredt (órát lehetne igazítani hozzá), Apa kivitte, én pedig végre aludni akartam -volna, ha nem kezdenek el valahol nagyon közel ütvefúróval fúrni, aztán kalapálni, aztán fúrni, fúrni, fúrni. Már persze pont nem volt annyira korán, hogy szólni lehessen emiatt, de szerintem marha korán volt... :( Ráadásul tegnap délután is ugyanezt játszották el, akkor még azon is aggódhattam, hogy Bab felébred. Szerencsére mélyen aludt, pedig nagyon hangosan szereltek valahol.

Aztán délben elszaladtam aqua-joggingra. Múlt héten kimaradt a megfázás miatt, így most úgy éreztem, mintha előlről kéne tanulnom, hogy is kell csinálni, alig haladtam. Vicces volt: kaptunk a bokánkra kis szárnyakat, úgy nézütnk ki, mint az Asterix és Obelix :D Jó kis nehezítés volt.

Itthon aztán gyors porszívózás, felmosás, képeslapírás következett.

Bab ma elég jó gyerek volt, könnyen elaludt, amikor kellett, viszonylag keveset sírt. Sokat gyakorolta a fordulást, de még mindig egy kis pöckölésnyi lendület hiányzik neki, amit néha én adok meg neki. Olyankor nagyon élvezi a hasonfekvés nyújtotta új békaperspektívát. Egy ideig.

Este aztán vendégségbe mentünk a házban élő ismerős magyar házaspárhoz karácsony előtti koccintásra. Bab ott is viszonylag jól viselkedett, a mosolyával mindenkit levesz a lábáról. Egy kis nyekergés után ott is bevágta a szunyát, így engedte, hogy beszélgessünk.

Most este fürdés és vacsi után viszont nem álmosodott el, így egy idő után kihoztuk közénk a kanapéra. Amíg mi néztük a Muzsika hangjait (még mindig nem fejeztük be!) szépen csendesen el is aludt, hozzábújt a lábamhoz :)

Ma nem voltunk sétálni, de holnap már nem úszom meg az osan-kört. Jaj, pedig holnapra megint nagy havazást jósoltak, déltől kezdve megint szélnek eresztik a gyerekeket az iskolákból. 

Lassan össze kell írnom, milyen hozávalókat kell vennem a karácsonyi ételekhez, sütikhez. Mindenképp akarok mézeskalácsot vagy gyömbéres kekszet sütni, de sajnos nincs nyújtófám. De kitaláltam, hogy van a pincében két nem használt fakarnisunk :) Megoldom én....

Pikáns karfiol

Sose volt kedvenc ételem a karfiol. Ha muszáj, akkor már megeszem. Kivéve a fenti elkészítésben. El se hinnétek, milyen jó! :) Félreértés ne essék, nincs odaégetve, ennek ez a színe alapjáraton, mivel kakaóporral van megszórva. Ez viszont nem jelenti azt, hogy édességről van szó. Hanem a kakaó alternatív felhasználásáról egy (számunkra) különleges ízvilágban.

Persze nem én találtam ki a receptet, én is egy másik blogról loptam, de gondoltam nem fognak plágium miatt megkövezni :)

Szóval azért jó ez az étel, mert gyorsan el lehet készíteni (ha a sütést nem számoljuk), és különleges vendégváró, vagy köret lehet. Szerintem chips helyett is kiváló borkorcsolya.

Hogy is készül:

a karfiolt megmossuk és rózsáira szedjük, minél kisebbre. Meglocsoljuk olivaolajjal, sózzuk, borsozzuk, és a recept szerint vagy cayenne-borssal, vagy chillivel megszórjuk.

Egy fóliával bélelt tepsire terítjük. Natúr kakaóporral meghintjük egy teaszűrő segítségével.

A 200 fokra előmelegített sütőben 35-40 percig sütjük, légkeveréssel elég a 35. 

Ui.: a szerelő 4-kor jött...

Német pontosság

Júliusban vettünk egy Gorenje mosógépet. Hát jó, nem annyira tipikus mosógép márka, mint amennyire tipikus hűtő, de legalább egy régóta ismert név.

Nem egészen másfél hónap után viszont úgy érezte, viccesebb kiönteni, mint mosni. De túljártunk az eszén, mert minden egyes mosás után elzártuk a vizet.

Közben elkezdtük intézni a garanciális javítást. Na jó, ez az eleje miattunk ment nehezen: kb harmadjára jártunk Trierben, mikor tényleg nem felejtettük el elintézni, de ez még mindig szeptemberben volt.

Minthogy Németországban vettük (közel 30 km-re ide), és mi nem ott lakunk, húzták a szájukat, hogy hogy is lesz ez. Tényleg extra nagy távolság.

Nagy nehezen októberre adtak egy időpontot, valami hétfői nap volt, emlékszem, délután 2 és 4 között. Na az ilyet eleve utálom. Már 1 órától kezdve haptákban várom őket, nem tudok elszaladni a boltba se, mert lehet, hogy több lesz, mint 2 óra, mire visszaérnék, és ezalatt már el is szalasztom őket. De pedig annyira tudom, hogy ha 2 és 4 közti időt mondanak, 4-nél előbb semmiképp se jönnek.

Ja, nem jöttek még 5-kor se.... Ekkor már berágtam és elmentem itthonról, Apa fogadta őket, mert addigra haza tudott érni.

Kb 3 percet töltöttek a masinával, mert "konstatálták", mi is a baj: milyen alkatrészt kell beszerezni hozzá. Ha meglesz, jelentkeznek.

Múlt héten, értsd: decemberben rájuk csörögtünk: tényleg ennyire nehéz beszerezni azt a kis alkatrészt, aminek a meghibásodása okozza a legtöbb mosógép tönkremenetelét?

Ja, nem, akkor majd jönnek. Tegnapra adták meg: ha jól emlékszem nem kötötték órához, így egész nap itthon ülhettem. Nem is mondom: hetek óta először egész nap 100 ágra sütött a nap, de mi nem mentünk sétálni.

Ja, bocsi, nem jöttek.... Majd holnap, (azaz ma) 9 és 10 óra között.
Azt mondták Petinek a telefonba: "Wenig Verspätung" (Kicsit késnek). "Mennyi az a kevés?" "Hát azt nem tudjuk."  - itt csapta le Peti a telefont.

3/4 12 van. És én most itt írok. Szerintetek jöttek már????

Arról akartam ma írni, hogy milyen aranyos dolgai vannak mostanság Medvének. De ezzel a mai nappal nagyon rácáfolt, ma nagyon kis Ördögfióka volt, mérges is vagyok rá. A "délelőtti" alvását ugyanis kb 2 órára abszolválta: úgy, hogy 2 óra szörnyű üvöltés előzte meg. Már komolyan az volt a fejemben, hogy elviszem orvoshoz, mert én ugyan nem látok rajta elváltozást, de valami baja csak van. A másik gondolatom szerint ez csak egy őrült hiszti (ilyet nem szokott), és ki kéne vinni a hidegre, hogy lecsillapodjon. Mindenfélét próbáltam, ringattam, etettem, tisztába tettem, és ráhagytam. Egyik se használt. Aztán 2-kor végre elfáradt és bealudt.

Másik kis butussága az volt, hogy este épp Apja fogta, a karján ült, és kipróbálta, milyen is lenne onnan hátradőlni. De amikor elvesztette az egyensúlyát, úgy megijedt, hogy égtelen sírásban tört ki és a keze is remegett. Meg persze én is frászt kaptam, mert messziről láttam az egészet, de nem tudtam gyorsan ott teremni. Aztán átgondoltuk: elvileg nem eshetett volna baja, ettől nem törhetett volna el semmije. De fel kell készülnünk, hogy váratlan dolgokat fog kitalálni.

De akkor most a pozitív dolgok:

Mackó cukiságai mostanság:

• Amikor mindenféle néven szólítom, mármint Beceneveken, mint pl Kismackóóóóó!, Kutyókaaaa! Falatkaaaaa!, olyankor mindig elindul a két keze felfelé, majd hirtelen lecsapja őket. Olyan, mitha azt akarná ezzel a testbeszéddel jelezni: "hát én nem tehetek róla, hogy ilyen kis drága vagyok!" :)
• Tegnap, mikor a délelőtti alvásából ébredezett, már résnyire nyitva volt a szeme. Ez nem jelent nála semmit: sokszor alszik félig nyitott szemmel. De most, ha belementem a látóterébe, valóban észlelt, és szélesen elvigyorodott, miközben még mozdulatlanul feküdt, alvást imitálva. Az Apja nyelvén úgy mondják ezt: még bootolt :)
• Néha, amikor az ölemben van, mert pl épp etetem, felnéz, leellenőrzi, hogy ott vagyok-e még :)
• Minden esti etetés után (amit általában álmában végzünk) szélesen vigyorog. Már a szuszogásából tudom, mert olyankor más hangja van :)
• Ha valakire mosolyog, az a szokása, hogy hirtelen valamihez odafordítja az arcát, mintha szégyellősen eltakarná, aztán újra előveszi, újra vigyorog, újra eltakarja.
• Mai délutáni alvása közben (ami megegyezett a délelőttivel), szóval egyszer kicsit felébredt, és magára húzta a takarót. Mármint az arcára, csak a két kis felcsapott kéz látszott ki :) Nem kell megijedni, nem volt fulladásveszély, egyrészt a takaró anyaga sem olyan, másrészt hagyott is magának rést, csak úgy vélte, az alváshoz túl világos van. (Igaza is volt, ma 100 ágra sütött a nap, nagyon nagy volt a lakásban a fény.)

Ezen kívül nem sok minden volt ma: amikor végre hagyta, megsütöttem a sütit, meg főztem sütőtök levest. Na már most az agávé szirupról direkt utánaolvastam, hogy a kiírt cukor mennyiségének 3/4-ét kell figyelembe venni. De nekem így nagyon nem édes... Azt hiszem, egy ideig maradnék az 1:1-nél...

Most, hogy végre elaludt, és én is kész vagyok az írással is, meg a konyhában is, végre a szokásosnál korábban ágyba jutok! Juhú!

Ja: egy ötlet: minden hajnali etetésnél járnak a gondolataim, és egész kreatív vagyok olyankor, pl hogy másnap mit is kéne csinálni, vagy egy-egy problémát hogy is kéne megoldani. Általában ki is találok jó dolgokat, majd reggelre elfelejtem. Fogok bevinni papírt meg ceruzát...

A vár Cochemben van. Nagggyon nem rossz helyen... Itt jártunk ma, mert ezen a hétvégén különleges adventi  előadással készültek: előadták a Kis Jézus születését.

A vár maga is mesebeli. Minden részlete kidolgozott,gazdagon díszített, romantikusan zegzugos.  

Gábriel arkangyalt a névnapján sikerült elcsípnünk ;-)

Itt már megszületett a Kis Jézus, sőt megjöttek a napkeleti bölcsek is. A játék végén az egyik bölcstől Ádám is kapott aranytallért :)

Kővé vált Békakirályfi :)

Ez pedig lent a városban: merthogy a németek az adventi vásárt is tudják sörsátorban ünnepelni :D

Nem kell ragoznom: jól éreztük magunkat. Nagyon megérte elmenni erre a helyre, ami kb 130 km-re fekszik tőlünk. Már a tegnapira is azt mondtam, de erre is, hogy ide nyáron is vissza kellene látogatni. Most kicsit néha esett az eső, így kevésbé élvezhető a vár(os)nézés. Néha meg előbukkant a kék ég, és a várat giccses szinekbe öltöztette. Jaj, figyelitek, milyen költői vagyok ma? :)

Tehát végigjártuk a bibliai történet megelevenedését: voltak pásztorok, népszámláló, áldott állapotban Mária, aki szamárral érkezett meg az istállóba (meg Józseffel persze). Nagyon kellemes kis előadás volt, a végén itt is Glühweinnal, waffellal, grillwursttal. De jól is jött, már éhesek voltunk. Bogyó nem aludt eközben: sőt, végig kommentálta az előadást. Néhányan már néztek ránk, miért nem tudjuk csöndben hallgatni :D De nagyon kis vicces volt. Be nem állt a lepénylesője.

Mint ahogy most este sem: mialatt vacsiztunk, elkezdtük nézni a Muzsika hangjai c. musicalt. De Bubba valamit félreérthetett, mert azt hitte, neki kell prezentálni a hangokat, és végig szopránban nyomta... Semmit nem hallottunk tőle.

Mielőtt megint elfelejteném: már tegnap is belé tudtunk diktálni vagy 6-8 kanál sütőtökpürét. Csak az első 2-nél fintorgott, aztán nyitotta a száját. Ma mondjuk csak kb 5-ig jutottunk, és mindnél fintorgott...

A fürdésnél megint nagyon cuki volt :) Mindig pancsol. Egyre több víz van a kád körül... Aztán jó későn, de bevágta a szunyát. Ahogy most én is fogom :)

Tyúúha. Mai napon az oldalmegjelenítéseim száma -Evelyn által :) - a csillagos egekbe szökött, konkrétan egy átlagos nap ötszörösére... Most kicsit lámpalázas lettem :) Ugyanis eddig csak ismerősök olvastak (ha egyáltalán :))

Na mi is volt ma. Egy-két hiba, amiből tanultunk. Először is: nem egészséges fél 2-kor feküdni, ha az ember gyereke már sokkal korábban húzza a lóbőrt: hamarabb ki fogja aludni magát. Sajnos Apjával elragadott minket az internet (tudom, ó, mily romantikus eltöltése egy estének :)). De meglett az én karácsonyi ajándékom is, egy klafa óra személyében. Reggel viszont úgy éreztük, hajnalok hajnalán kukorékol a gyerek. Vicces, mert ez a szokásos 8 órai ébredése volt, de mivel itt még reggel 8-kor olyan sötét van, mint otthon 6 órakor, tényleg korainak is néz ki. Nem szépítem a dolgot: a délelőtti alvásához csatlakoztunk :). Aztán úgy jött ki a lépés, hogy egyszerre kellett volna gyorsan ebédet is csinálni, meg babát is ellátni, etetni. Apa elvállalta a "főzést" két pizza megsütésével. Akkor is leírom, mert szerintem vicces: hogy áll neki egy férfi begyújtani a sütőt? Mondom neki, vegye ki előbb a többi dolgot is, ne csak azt az egy tepsit, amiben sütni fog. Hát ő kivette. A rácsot is. :-D

Aztán elindultunk a Naturataba a szirupért. Nem úgy indultam neki, hogy továbbmegyünk, gondoltam biztosan fáradtak vagyunk, az idő is eléggé undi, eltolódik a tervezett program. De Apja mondta, hozzam el a babcuccokat, hátha mégis elmegyünk. Visszaszaladtam, felpakoltam kivételesen minden babacuccot, és még a fényképező is eszembe jutott. Csak mikor odaértünk Rodemackba, a várban derült ki, hogy a memóriakártya a laptopban maradt, a belső memóriája meg már megtelt... Úgyhogy jó mérges lettem megint magamra, hogy nem tudok úgy elindulni otthonról, hogy ne maradjon itt valami. Kénytelenek lesztek költői leírásomra hagyatkozni.

Az úgy volt, hogy Rodemack egy girbe-gurba utcácskás falu, közepén egy romantikus várral. Ebben a várban tartanak ezen a hétvégén középkori... minek is nevezzem? A vásár nem jó szó rá, mert bár vannak árusok, nem ez a lényege. Adventi... eseményt. Lantmuzsikásokkal, meg más középkori zenészekkel. Aki korhű jelmezben megy, árengedménnyel jut be. Mi már sötétedésre értünk oda, de mint kiderült, még így is korán: pont attól lesz az egész sejtelmes, hogy sötét van, és fáklyákkal, gyertyákkal világítanak. Épp mérgelődök nagyban a fényképező dolgán, mikor szembe jönnek velünk gólyalábasok, furcsa madárnak öltözve, hosszú csőrrel, karjukon lebernyeggel, és körbefognak minket. Kicsit izgultam, Bab fel ne ébredjen, mert tuti rá jött volna a szívfrász, ugyanis a 2 gólyalábas mellett még egy ördög is húzott valami szekeret, és egy zenész is volt velük, aki földöntúli zenét játszott, s a tájat belengte a petróleum fanyar szaga. Az egyik "madár" fölénk állt, és Petit meg engem a szárnyai alá húzott, miközben mindegyikük érthetetlen szavakat sziszegett. Rájöttem, azt akarják, hogy csókoljuk meg egymást, mert ezek igazából jó lények, s így is volt: mikor megtörtént a rejtett csók, nagy éljenzésben törtek ki :)) Nagyon szürreális volt az egész...

A továbbiakban tettünk néhány kört, itt is ittunk forralt bort ( a hidegben mindig jól esik, másrészt különösen finomnak éreztem, biztos sok cukor volt benne :)), aztán vettünk sült gesztenyét. Meglepően olcsó volt egy nagy adag! Ketten ettük egy óráig, és a fele még megvan... Rég ettem már, finom nagyon. Magamtól úgyse sütnék, mert emlékeim szerint nagyon macerás elkészíteni. Még hámozni se könnyű, ha nem jól van kisütve.

Végülis egy NemLátNemHallNemBeszél-szobrocskával tértünk haza :) :) :) Az egyik kézműves ugyanis egész olcsón adta... Viccesek ezek a kis majmok. Mostmár legalább megvan a lakásban a bölcsesség csírája :)

Az este szokásosan telt: vacsi, Baba-kajálás-fürdés-altatás.

Ja: Babról két dolog: reggel az ágyunkon nagyon nyomta a fordulást, nagy erőkkel próbálkozott, pedig szegénykém hálózsákban volt. Lehet, hogy nem sokára meglesz. Lehetne ez is a karácsonyi ajándékunk :) Másik: eddig észre se vettem, de már tisztán ismeri a cumisüveget és a használatát: csak megmutatom neki, két kezével rámarkol, és húzza egyenesen a szájába! Különben ma meglehetősen jó baba volt: keveset sírt, sokat aludt :)