sütik&séták

Terv szerint haladtunk ma: meglátogattuk a magyar éttermet. Nagyon rá voltam éhezve egy jó kis halászlére, ami az étlapjuk szerint van is, másrészt, elég sokat főztem-sütöttem már a héten ahhoz, hogy végre most csak élvezhessem más munkáját :) Felhívtam őket, és szerencsére karácsonykor is nyitva tartottak. Nem rég, néhány hónapja nyílt, mégpedig egy gyönyörű helyen, erdő közepén, patak partján, fenyőfák alatt! Sokat jártunk arra, egy kirándulóhelytől fekszik nem messze ez a kis malomépület. Mindig is néztem, amikor elhaladtunk mellette, milyen jó kis hely lehet. Pedig akkor még nem is üzemelt :) Nem is sejtettem, hogy épp magyar étterem lesz ott. Az is vicces a helyben, hogy külön helységneve van, holott csak egy házból áll. De itt luxiban többször látni ilyet. Szóval már nagyon kíváncsi voltam. Belül kissé kopott, de hangulatos. Nem voltak sokan, mondjuk nem is délben mentünk, hanem később. Sajnos azonban le kellett mondanom a halászléről, mert "ünnepi menüt" adtak (2 féléből lehetett csak választani). Azért nem volt rossz ez sem, bárányt ettünk.

Hát kerül néha abszurd helyzetbe az ember! Volt ott egy család, kiderült, a nő magyar, aki 15 éve férjhez ment egy francia pasihoz, lett 3 gyerekük. Ez nem különös, csak az, hogy a nő sok ostobaságot fecseg magyarul a férjéről, a férje előtt, aki persze semmit nem ért belőle. Ez már azért is butaságra vall, mert mi érezzük magunkat kellemetlenül szegény kifigurázott férj miatt, aki csöndben tűri az asszonyt. Persze valami sejtése biztos van arról, mit beszélhet a nő, mivel a gyerekek mindkét nyelven beszélnek, tehát le tudják neki fordítani. Egész végig arról papolt a nő, hogy neki milyen nehéz a férjével, hogy ő hogy megnevelte, és jaj, 15 év házasság után én is megtudom! Szó szerint kimondta, hogy férfigyűlölő, de közben vigyorgott hozzá szélesen, mintha ez a világ legtermészetesebb és legviccesebb dolga lenne. Szegény Peti vesztére az érintett férjet is Pierrenek hívták, így a nő " egy kalap alá vette" az ő "haszontalan" férjével. (Aki, tegyük hozzá, egész értelmes pasi volt, jól elbeszélgettünk vele, és csendesebb is.) Rejtély, hogy mért nem váltak még el...

Na mindegy, ezek után a házigazda-asszony, aki szintén magyar, valamin kibukott, és elkezdett sírni, egész hangosan, a gyerekével és talán az élettársával volt neki is baja. Mi meg ettük volna nyugodtan a karácsonyi menünket :D

Szóval egészen irreális-szürreális volt az ottlétünk, egyik ámulatunkból estünk a másikba. Műsoros ebéd :D

Bab nagy nehezen elaludt volna, de a hangos nő őt is felébresztette... Mindegy, most legalább könnyű volt letenni :)

Hogy legyen kicsit tényleg ünnepi hangulatunk, az ebéd után bementünk a városba misére. Azt hittem, a Notre Dameban lehet számítani valami ünnepi misére nagy tömegekkel, de tulajdonképp nem volt annyira karácsonyias, emelkedett hangulat, nem voltak sokan, 40 perc alatt be is fejezték. (Ez mondjuk Bab szempontjából áldásos volt, mert itt sem akart aludni, felváltva járkáltunk vele). Ami érdekesség: 3 nyelvű a mise, mármint egyes részeket németül, másokat luxembourgiul, megint másokat franciául mondanak. Azt hiszem, a prédikáció luxiul ment, nem is értettem többet, mint 15 %. 

Aztán próbáltunk kicsit sétálni a belvárosban, de hamar rájöttünk, ez nem séta-idő... Bár nem esett semmi, de nagyon hideg volt egész nap.

Ezek a luxiak nem takarítják el a havat az utakról! Tegnap a napsütésben olvadásnak indulhatott, ma jól visszafagyott tükörjéggé... Biztos, hogy sok baleset volt ma. Mi is láttunk tetejére fordult autót.

Este még gyorsan megsütöttem a kedvenc kuglófomat, csak felturbóztam püspökkenyér-hozzávalókkal. A receptet kb tavaly ilyenkor már leírtam, most ezzel nem untatlak Titeket. Jól is sikerült, gyorsan is kész lett. Holnap a vendégek megkóstolhatják :)