2011. január 4., kedd

 Karácsony Luxembourgban (kicsit késve)

 Bab szilveszterezik :) Ő rácsodálkozik a répára is, nem kell neki tűzijáték :)

 A műértő hallgat. (Aztán gagyarászik :))

 Élni tudni kell... meg lábujjat bekapni is :)

 Nem viccelsz??

Bad Wildbad

Sziasztok újra az új évben!

Furcsa, hogy már 4.-e van, gyorsan telnek a napok. Nem annyira fogtam még fel, hogy új év van. Majd most, hogy már itthon vagyunk. Ami nem is baj már, mert persze jó kirándulni... De nem volt az a pihenés, amire már annyira vártunk: amíg Bab éjjel is kétszer kel fel enni és ezen kívül amikor rosszal álmodik, vagy épp a hasa csikar, akkor még további alkalmakkor is... szóval addig mi sem leszünk kipihentek. Meg aztán arról is gondoskodik, hogy reggel időben felébredjünk, amikor még úúúgy tudnánk aludni! Első nap véletlen visszaaludt, így mi is. Ekkor meg az derült ki,hogy a reggelivel nem várnak ránk amíg fel nem kelünk :) A szálloda közönsége nyugdíjasokból állt rajtunk kívül, akik korán kelnek és korán fekszenek. Értsd: 8 órakor este már mindenki a szobájában van! 6-kor kezdődik a vacsi...
Délután az ember nem fekszik le: ha egyszer kirándulni jött, nem alhat egész nap, igaz?
Na nem panaszkodok. Szilveszter napján érkeztünk, volt finom vacsora, éjfélkor pedig házi tűzijáték. Kb 2 percig néztünk, aztán tűztünk föl a szobába a babához, hátha felébredt, és megijedt.... Nem tudom, mért tartottunk ettől, édesdeden átaludta az egészet, pedig még 3/4 1-kor is voltak pukkanások.
Másnapi egyetlen programunk a délutáni újévi hangverseny volt. Amíg odaértünk a helyszínre, Bab tök jól bealudt, de persze le kellett vetkőztetni, nehogy bemelegedjen, na erre csak felébredt. Mire minden sapkát, kabátot levarázsolunk róla, annyit lökdössük szegényt, hogy nem bír visszaaludni. A jó az, hogy ilyenkor is jó kedvvel tud ébredni, rögtön mosolyog. Még ha nem is sírós hangulatban van, egy baba akkor sem ül csendben, így aztán vihettük ki a folyosóra. Pedig magához képest még csendes is volt :) De akkor sem akartuk zavarni a közönséget. Így aztán 2 számig Peti volt bent, 2 számig én. Szép volt nagyon, de mégis, amíg én voltam bent, mindig azon járt az eszem, hogy mennék már ki hozzá :)
A következő 2 napban a termálfürdőben lógattuk a lábunkat. Kicsit ez is stresszes volt, mert egyrészt nem annyira lehet hova letenni a babát vízszintesre, másrészt nem tudtuk, mennyire fog sírni, mennyire lesz hangos. Kár volt ezen aggódni: Bab a lehető legjobban érezte magát: jó meleg volt és magas a páratartalom, egész nap egy kis pelenkában feszített. A vizet is nagyon élvezte, az is jó hőmérsékletű volt neki, csapkodott meg úszkált, egyáltalán nem félt. Sajnos elmulasztottunk olyan fényképet készíteni, ahol a vízben van: olyankor mi is mindketten ott akartunk lenni :)
Vicces volt ez a fürdő, kb 2 óránként volt vizitorna, amire bárki beállhatott, bár általában ez is a nyugdíjasokat célozta meg. 
Voltak más babák is, pedig nem is tudtuk, hogy mennyire lesz bababarát ez a fürdő, egyáltalán bevihetjük-e a vízbe. Van speciális vízbe való pelenka babáknak, ez a kritérium.
Szóval Babnak tetszett a fürdőzés, alig akart aludni is. Mindkét esetben, amikor jöttünk ki, akkor aludt be 1 másodperc alatt, ahogy a kocsiba tettük, és a sapka rákerült :) Ma már csak nevettünk ezen: ha álmos, rá kell adni  a sapkát :)

Tegnap kicsit a városban is sétáltunk, nagyon kellemes hely. Látszik, hogy nem szegények... Találtunk klafa lakberendezési/ajándékboltokat is, gondolhatjátok, nem hagyhattuk ki őket :). Az a jó, hogy Petit nem kell unszolni az ilyen helyekre, magától is szívesen megy, és ő javasolt most is két tárgyat is megvételre :) Tényleg klasszak, és meglepően olcsóak is voltak. Csak egy nagyobb lakás hiányzik már, ahova ki lehet tenni őket :) Egy vitorlás-makettről és egy szélharangról van szó. Ez utóbbi nagyon kellemes darab, különleges kinézetre és hangzásra is, és beltéri. Emiatt tetszett meg mindkettőnknek, mivel amúgy a kinti, mindenhol kapható szélharangok nem mozgatják egyikünket sem.

Aztán ma voltunk Ikeában és Dechatlonban is. Az elsőben ebédeltünk, a másodikban biciklit vettünk.
Az a jó az Ikeában, hogy nagyon bababarátak: van külön helyiség a babák szoptatására, tisztábatételére. De valahogy nem tudok azonosulni azzal, hogy ha valaki szoptat, az egészet lefoglalja, holott rengetegen jönnek babával. Miért nem mehetek én be közben tisztába tenni? Kicsit túl van már misztifikálva szerintem ez a szoptatás-dolog. Értem én, hogy nem akarja az illető fél világnak mutogatni a mellét, de hogy egy másik anyuka mért nem mehet oda? Nem azt fogja nézegetni... A gyereket tutira nem zavarja, ez saját tapasztalat. NA mind1, ezen el tudnék még lamentálni egy sort...
Szóval átmentünk a sportboltba biciklit szerezni. Az előzőnek ugyanis úgy kettétört a pedálja, hogy összemérhető volt az új ára a javításéval. Szóval Apja kinézett ott egyet. Addig Anyja kitalálta, hogy neki fontos lenne kipróbálni azt a rollert, ami kétlábas, és a csípő mozgatásával halad előre. Csak aztán jött a kanyar, ahol a roller kiszaladt Anyja lábai alól, és egy hatalmas seggreesést produkált. (Már bocs a szóért, ezt nem tudom szabatosabban megfogalmazni :) Azóta is érzi.... :)
Szóval elmentünkegy autóval, és visszatértünk egy vitorlással és egy biciklivel :) Meg az autóval is :)

1 megjegyzés:

  1. Jaj de jó sora van valakinek! :) Jó kép az "Élni tudni kell..." :D
    Sz.

    VálaszTörlés