Valamibe kapaszkodni kell alvás közben is.
Közben az angyalka meghozta a fát!
...és ennek nagyon örülök :)
Kivéve, amikor nagyon sírok, mint pl az autóban szoktam... :(
Vagy amikor délután a világért se akarok elaludni egy órán keresztül. Anya már majdnem elaludt volna mellettem, de gondoskodtam róla, hogy véletlen se tegye, elővettem a leghangosabb és legkeservesebb sírásomat. Igaz, nem volt rá okom, és álmos is voltam... Így aztán egy idő után elfáradtam, és elaludtam.
Ekkor történt, hogy mégis azt találták ki a szülők, hogy elvisznek magukkal az osanba... Ahelyett, hogy örültek volna neki, hogy alszom végre. Főleg, mert ekkora tömeget rég nem láttak ők se...
Aztán képesek voltak még a sötétben és esőben elautókázni Gonderangeba, visszavinni a kölcsön-kocsit. Na most mondjátok, hát nem elég ok ez az újabb vigasztalhatatlan sírásra? (ordításra... a szerk.)
Itthon végre kaptam enni, volt fürdés víz nélkül, (most mondjátok meg! nem tudják kitalálni, mitől száraz a bőröm, és mindenféle kísérletezésre vetemednek...), és végre alhatok!
Szép a fátok! Az alvós kép csúcs! Ahogy kapaszkodik a pulcsijába. Meg kell zabálni. :)
VálaszTörlés