Végre megejtettem a nagybevásárlást. Nagyon nem fűlött hozzá a fogam, fel voltam készülve a végig-ordításra, a sok cucc navigálására (babakocsi, baba, kabátok, bevásárlókocsi). De ma egyszerűsítettem: autóval mentünk (igen, a kb 300 m-re lévő osanba), a mélygarázsban szereztem egy osan-kocsit, amibe beletettem Babot hordozóstul: juhéé, csak 1 valamit kellett tolni, és eleve kabát nélkül mentünk (mélygarázsból mélygarázsba). Persze, hogy nem volt se egy, se fél eurósom, amivel ezek a járgányok mennek, így odasomfordáltam egy csajhoz, hogy megvegyem tőle másféle pénzérmékért a kocsiját. Várnom kellett rá, ezalatt Bab egyedül volt a kocsiban. Persze végig néztem, nyitva volt az ajtó, egy nő mégis borzasztóan megrőkönyödve nézett körbe, ki az a hülye, aki egyedül hagyja a babáját a bevásárlókp. garázsában :D

Majdnem mindent meg tudtam venni, Babnak egy szava se volt. Amit nem sikerült, az azért volt, mert baromira le volt rabolva a bolt, csomó polc üresen tátongott. Furcsa volt...

Aztán a kasszánál Babnak még mindig annyira jó kedve volt, hogy óriásiakat kacagott. Mostanában a favorit az, ha lassan mondogatjuk neki (hatásszüneteket várva), hogy Uuukk..... muuuukk.....fuuuuukkk! Ezeken aztán akkorákat tud nevetni, hogy na! :) Nem kis feltűnést keltettünk ezzel. Érdekes, korábban épp a kassza volt, ami kivágta nála a biztosítékot :)

Aztán épphogy hazaértünk, máris hazaért Apja is, kellemes meglepetést okozva ezzel. Ahhoz képest, hogy ma sokára vártuk...

Ja, újabban a járóka-kérdés foglalkoztat. Nem annyira vagyok oda a gondolatért, hogy szegénykémet rács mögé zárjuk, viszont csak kéne neki valami hely a nappaliban, ahol nyugodtan elvan, s a játékai is szintúgy. Ez persze akkor lesz érdekes, ha nemcsak helyzet-, de helyváltoztatásra is képes lesz. Sokat agyaltam azon, hogy hogy is kéne neki valami sarkot elkeríteni számára, de az is elég nehézkes: szivacsot kéne szerezni alá, s valami kerítést is köré. Amit nem tud eltolni, de meg tud benne kapaszkodni. A nagytudású internet szerint létezik olyan, hogy "babakarám". Kétféle dizájnt találtam: egyik sima farácsos- elemes, másik színes műanyag-elemes. Nem is gondoltam volna, hogy ma az osanban, ráadásul a leárazott cuccok között megtalálom az előbbi típust. Hát, élőben nem volt meggyőző... Viszont találtam egy színes, összecsukható járókát. Szóval kezdek visszatérni ebbe az irányba. Nem tudom, mi lenne a legjobb... Már arra is gondoltam, hogy egy felfújható medencével helyettesíteném :D Kiderült, ezt se én találtam ki először. De attól tartok, ezt elég gyorsan tudná átmászni.

Na járóka-kérdésről ennyit.

Ezen kívül mai feladatom az volt, hogy kitakarítsam a hűtőt, illetve kicseréljem az ágyneműt. Abszolválva :)

Bab banánpürét ivott, most pedig épp Apjával birkóznak :) Mindjárt fürcsi.

Egy-két jellegzetes antwerpeni kép:

(a híresztelésekkel ellentétben nagyon szép város, sokszínű, mozgalmas, fejlődő és gazdag.)

Fő tér (Grote Markt) a híres kézdobós szoborral 

(Antwerpen= Hant werpen= kezet dobni. Röviden: a várost egy szörny uralta sokáig, akitől egy hős úgy szabadította meg, hogy levágta a szörny kezét. Kedves, nem?) 

A Notre Dame, ahol 4 Rubens-kép is lapul!

Egy 100 éves városi csarnok üzletközponttá alakítva. A "kehely" tetején pezsgő-bárral. Nem rossz...

Zsidó kislányok vasárnap iskolába sietnek.

Ez pont a szállodánk előtt volt: ugyanis kb a zsidó negyedben laktunk. Óriási élmény! Sajnos felnőttet nem fotóztam (mégiscsak hülyén vette volna ki magát), de mintha évszázadokat repültünk volna vissza az időben, vagy mintha Izraelig utaztunk volna: a hagyománytiszteletük nem mindennapi. Mindenki népviseletben jár, de legalábbis feketében. Mondjuk elég komor az összkép. Még a babakocsik is feketék. Az összes kisfiú-nagyfiú hosszú pajeszt hord, az idősebb férfiak jellegzetes kalapot, a nők kendőt. Mindenki fehér harisnyában jár, legalábbis szombaton.  Még sorolhatnám...

Exotikus piacon olajbogyó-kínálat

Az antik tárgyakat áruló utcában az egyik kirakat. Gyakoriak az ócskapiacok, antik-árusok. Szeretem :)

Részlet az óriási kikötőből. Valójában nem közvetlen a tenger partján fekszik, hanem egy öbölben, amibe a Schlede folyó is torkollik. Évszázadok óta fontos stratégiai pont volt ez a város a kikötője miatt. Pláne, mikor Belgiumnak még gyarmatai is voltak.

Egy modern épület a kikötő város felőli oldalán. Sajnos nem tudom, ki építette, és mi a funkciója, de megtetszett.

Az egész kikötő macskaköves.... Pedig óriási.

Az új igazsságügyi palota, Richard Rogers építésztől. Meg kell mondjam, annyira nem nyűgözött le. Kicsit olyan, mintha vegyítjük Calatrava szerkezetét Frank O. Gehry fémfedésével. Mindenesetre nem én voltam ott az egyedüli, aki épületfotózott... :)

Elől járóban annyit, hogy jól éreztük magunkat, kis ízelítőt nyertünk a városból, de korántsem mondhatjuk, hogy abszolváltuk akár a negyedét is. Az útikönyvünk abból a szempontból jó volt, hogy részletes, és sok mindenre felhívta a figyelmünket. Viszont ott-tartózkodásunkat úgy is jellemezhetnénk, hogy mi az, amit kerestünk, de nem találtunk meg...

• Kerestük a régi mészárszék épületét, mert állítólag nagyon szép, jelenleg valami festmény-múzeum. Hazaindulásunkkor láttuk meg az autóból... :)
• Kerestük a Gyémántcsiszoló üzemet. Valószínűleg szálloda lett belőle...
• Kerestük a Victor Horta-komplexumot. (Szecesszió nagymestere, ami pedig az én kedvenc stílusom...) Olybá tűnt, hogy egy nem éppen jól sikerült modern bevásárlóközpont kapta a nagy hírű építészről a nevét. :(
• Állítólag vasárnaponként madárpiac van. De csak állítólag :( 
• A kikötőnek van egy felkapott része, ahol a nagynevű divattervezők rendezték be műhelyeiket, és különleges éttermek sorakoznak. A városrész neve Het Eilande. A GPS így nem ismeri... :( Utcanevünk nem volt.
• Időhiány miatt eleve be se terveztük a Rubens-házat, vagy a Szépművészeti múzeumot, ahol a németalföldi festők alkotásai lennének megtekinthetők.
• Nem vettünk belga csokit és hűtőmágnest sem.

Viszont:

• bementünk a nyomtatási múzeum kertjébe, mert az szép.
• Voltunk egy sikátor-dzsungelban, ami romantikus.
• Természetesen voltunk a Notre Dame-ban, ahol az egyik Rubens festmény alatt megetettük Babot. (A másikon eleve egy asszony szabad melle és egy durván hájas csecsemő látható, így aztán vettem a bátorságot, és én is szabaddá tettem a cumisüveget, s benyomtam Bab szájába :) )
• Ittunk Starbucks-kávét :)
• Ettünk sült krumplit :) Belgiumban kötelező! Vagy mondjuk inkább: kumpirt... :) Ahogy ők nevezik.
• Vettünk belga sört (amit én ugyan nem szeretek, de van hozzá pohár is. Lassan gyűjtők leszünk e témában :) )
• Voltunk a gyémánt-negyedben, s főleg abban az utcában, ahol a világ gyémántkereskedésének java folyik. Durván félelmetes. Ott nincsenek üzletek, hanem talán banképületekhez hasonlító komor épületek, meg biztonsági cuccokat, meg gyémántcsiszoláshoz szükséges szerszámokat áruló boltok. Meg egy zsinagóga, ahol pár éve robbantottak. Az utca két végét fegyveres őrök őrzik, s térfigyelő kamerák tucatjai vizslatnak. Nem a legkellemesebb élmény...
• Voltunk régiség-piacon. Nem vettünk semmit :) De jó volt.

Összességében sok mindent láttunk, már ami egy babával megnézhető. Biztosan többet is meg lehet nézni egy hétvége alatt, de már annak is örülünk, hogy egyre könnyebb az utazás vele: egyre kevesebb cuccot kell pakolni. S ha jó idő lesz, nem kell azon izgulni, hogy fedett helyen etessünk.

Januárhoz képest gyönyörű időnk volt, mondjuk szombaton néha picit szemerkélt, de végig vagy 13 fok volt, vasárnap pedig 100 ágra sütött a nap! Igazi kiránduló idő.

 Ez volt Bab korábbi éjszakai alvóhelye

(hogy a tegnapi bejegyzést kiegészítsem)

Ma este már nem itthon alszunk, így most írom meg a mai bejegyzést.

Pont az esti utazás miatt, a mai nap is elég sűrűre sikerült (eddig). Reggel futással kezdtem, bár bevallom, ma kicsit kevesebb volt a táv, mint tegnap. Aztán hozzáláttam Bab kinőtt ruháit kiszortírozni. Nem kis munka! Az a durva, hogy pár hónapja 3-4 tele zsák ruha sorakozott a komódban, hogy majd belenő. Mára egy fél szatyornyi maradt a nagyokból, viszont kiszorítanak a kicsik! Annak ellenére, hogy a legkisebbekből már novemberben két zsákkal hazavittünk... Hihetetlen gyorsan nő, jelenleg nincs egyetlen rugdalózója sem, ami jó lenne rá. Mondjuk nem is használjuk már a rugdalózót. Nem tudom, valahogy nem tartom annyira praktikusnak, A dereka így sem fázik meg.

Szóval ezzel el is ment a délelőtt nagy része, plusz azzal, hogy előszedtem a mi ruháinkat a csomagoláshoz.

Most, amíg az ebédem rotyog, és Bab is alszik, gondoltam leülök ide.

Következő projektem, a jelenleg kelésben lévő tészta kisütése. A receptet én találtam ki, mert a múltkor egy kicsit tömörre sikerült a stanglim, illetve volt itthon fél doboz tejfölöm is, amit nem kéne megromlasztani. Szóval meglátjuk, mi sül ki belőle. Ha jó lesz, leírom, hogy is csináltam (már magam miatt is, hogy meglegyen.)

Este pedig Apja munkája után indulunk Antwerpenbe. Kíváncsian várom, ugyanis az útikönyv nagyon felcsigázott: sok érdekességet tartogat állítólag. Modern építészet nem olyan sok várható, mint Baselban, de azért egy Richard Rogers itt is benéz. Inkább az ódon utcák régiségboltjai vonzóak, meg persze a mérhetetlen mennyiségű Rubens-kép, meg a számomra nagyon szimpatikus Art Nouveau-s és Art Deco-s házikók. A gótikus katedrálisról nem is beszélve. Meglátjuk, mit sikerül abszolválni... 

Szóval szerintem hétfőig nem jelentkezek itt, akkor viszont képekkel!

***

A mai kreációm

Két órával később... Kisült a stangli, közben pedig vendégünk is volt Editke személyében. 

Szóval a stangli nagyon tuti lett! Omlós és laza, pedig már kezdtem róla lemondani, hogy teljes kiőrlésű lisztből is lehet ilyet sütni.

Szerintem a titok nyitja a szódabikarbónában van.

Csak fél adagot sütöttem, így nem lett sok, bátran duplázzátok a mennyiségeket!

A recept alapja Evelyntől származik, a többi az én kísérletezésem.

Tehát, a hozzávalók:

kb 250 (500) g teljes kiőrlésű liszt

1 dl (2 dl) tejföl

50 g (100 g) vaj

1 db (2 db) tojás

1 ek. (2 ek.) olívaolaj

csipet szódabikarbóna

fél cs. (1 cs.) porélesztő

só

leheletnyi fokhagymapor (nem összetévesztendő a fokhagymás lehelettel)

kis víz, kb. fél-1 dl

Homogén tésztává gyúrom a hozzávalókat. 1 órán át meleg helyen kelesztem. Utána megpróbáltam kis háromszögeket formázni, nem több, mint kb 1 ek. mennyiségű tésztából. A háromszögeket felcsavarom az egyik csücsök felé. 180 fokra előmelegítem a sütőt közben. A tepsire sütőpapírt teszek. A stanglik tetejét szezámmaggal v. sajttal szórom meg. Kb negyedóra / 20 perc alatt készre sütöm. Lehet, szebb lett volna a teteje, ha megkentem volna tojással, így nem pirultak meg. Viszont nagyon fincsi lett!

Megyek pakolni.... Pussz!

Ejha, majdnem kifutottam az időből, hogy még ma írjak :) Éppen ezért gyors is leszek. Eddig nyugdíjaztunk (mit is kéne csinálni, de még most se tudjuk a választ.)

Már nem is írom, hogy Bab hogy teljesített éjszaka, mert úgyis rácáfol következő éjjel. Maradjunk annyiban, hogy mára ki tudta pihenni magamat, sőt annyira, hogy arra is rávettem reggel magamat, hogy elmenjek futni. (Valahol el kell kezdeni. Ez legalább ingyen van, és reggel még Apja is itthon van.) Nem is bizonyult rossz döntésnek: jól felpörögtem utána. Közben pedig kölcsönösen jól megijedtünk egymástól egy mókussal :D. Kár, hogy nem volt nálam fényképező, persze éppen jó feltételekkel beállítva és bekapcsolva. :) Egyéb kívánalmam nincs.... De tényleg, kb 2 méterről láttam: nem is olyan kicsi ez az állat! Nagyon szép vörös bundája volt. Tulajdonképpen nagyon szép állat. A futásról még annyit, hogy ma kifejezetten rossz idő volt: esős és szeles... Remélem, jó időben még nagyobb lesz a kedvem hozzá.

Délután viszont kénytelen voltam Babbal együtt kimozdulni, ugyanis ki kellett váltani, amit a tegnapi doki felírt. Na neki már nem annyira tetszett az eső és még kevésbé a szél. De aztán csak elaludt a rám kötött hordozóban hazafelé :) (Azért írtam ki, nehogy félreértés essék, nem az autós hordozóban.)

Aztán pedig újabb feladatot találtam ki magamnak: kicseréltem a bölcsőt a kiságyra. Egyrészt, mert tegnap úgy találtam, Bab már szívesen fordulna oldalára alvás közben, de akadályoztatva volt, szóval kinőtte lassan a bölcsőt. Másrészt volt némi rendezkedési kedvem :) Persze ez némi takarítással is járt... De jó lett: a kiságy odakerült a hasonszőrű pelenkázója mellé, a bölcső pedig a nappaliba, de így az jóval szellősebbé vált.

Andiéknak ezúton is köszönjük még egyszer a bölcsőt! :) Igyekszünk épségben visszajuttatni! :)

Most pedig irány az ágyikó, ráadásul még a ruhákért is le kell szaladni a mosókonyhába... :(

Végre egy energikus nap! Ehhez az is hozzájárult persze, hogy tegnap sikerült időben lefeküdnünk, aztán az is, hogy csak kétszer evett Bogyesz, abból is a 2. már szinte reggel volt.

Délelőtt gyorsan főztem egy fincsi kis gombapörköltet galuskával, hogy mire Apa hazaér délre felvigyázni, addigra legyen ebédje.

Merthogy ezek után pattantam és már ott is voltam aqua-joggingon, ahol szerintem ma egész jól teljesítettem: még az oktató is megdicsért. :) Persze, mert nem beszélgettem senkivel, hanem koncentráltam :)

Itthon aztán csomó olyan dolognak ugrottam neki, amit már rég el kellett volna intéznem, s elég hatékony voltam. Persze ez sajnos azzal is járt, hogy néha le kellett kötnöm Bab figyelmét mással is, mint pl hinta, meg mondókás dvd. Már hallom is a pszichológusokat, akik rossz anyának neveznek, mert leültettem 20 percre az 5 hónapos gyerekemet a tv elé :) Az én véleményem erről az, hogy: egyrészt: fogalma sincs, hogy tvt néz, csak a színes képeket látja, másrészt: kedves mondókákat és gyerekdalokat nem hiszem, hogy ártalmas hallani. Addig is én kipucoltam a zuhanykabint, meg a bepenészedett ablakkereteket. Ugyanis, mióta minden éjjel párologtatunk (valószínűleg nem is eredménytelenül), azóta viszont ez lett a negatív hatás. Mindig van valami....

Ja igen: voltunk Babbal dokinál. Kb 6-szor hívtam fel a központot, hogy időpontot kérjek, mire 7.-re felvették, és közölték, hogy ma pont a mi dokinénik az ügyeletes, bármikor is megyünk. Így aztán nem siettünk (elvileg este 10-ig rendelt), Apa munkája után mentünk csak be, 7 óra tájban. Végül persze nem hozzá kerültünk, hanem egy doktorbácsihoz, aki nem sokat csinált, azt mondta, hagyjuk lenőni, meg kenjük be naponta fertőtlenítővel Bab körmét. Na legalább ezen is túl vagyunk. 

Szóval ma ilyen béna hétköznapi  történések voltak, de hát nem csak mindig móka és kacagás az élet ugye.

De Bab ma is cuki volt, sokat kacarászott, (mert azért Babnak mégiscsak móka és kacagás az élete). Főleg Apával tudnak sokat nevetgélni mert ő tudja, hol van rajta a kacagó-gomb. :)

Ma megint az almalé volt a soros, jól megitta mindet, aztán elaludt rajtam :) Fel se keltem, hanem hagytam, hagy pihenjen rajtam, meg akkor már én is ki voltam fáradva, úgyhogy együtt pihentünk a kanapén. Egyszer felébredt, felnézett rám, szélesen elmosolyodott, aztán azzal a lendülettel csukódtak is vissza a szemei. Mondjuk nála ez azt jelenti, hogy még nyitva a szeme, de a szemgolyói már nem látszanak :D. Kiskora óta ezt csinálja... Mindig nevetünk ezen, kis zombi lesz, aki megnézi, mi van a fejében :)

Bab végre ágyban. Ne tudjátok meg: éjjel kb óránként keltünk, kis evés, visszaalvás. Úgy 6-szor. Kár volt tegnap azon sajnálkoznom, hogy 3-szor keltünk... De hogy ezt mért csinálta?...

Napközben nyugi volt, szerencsére alábbhagyott a szájpi-kiköpési mánia. Újabb probléma ütötte viszont fel a fejét: szegény Babónak benőtt az egyik lábujjkörme, s nem nagyon tudunk vele mit kezdeni, mert bár alvás közben próbáltuk helyre hozni, a fájdalomra mindig felébredt. Doktornéni lesz a vége... :(

Egyébként ma is cukiskodott sokat, pl evés közben rám néz, aztán nevet hangosan. Apának is mindig örül, mikor hazaér.

Esti program osan volt. Végig egy hangot se szólt, nézelődött. Bezzeg ha egyedül vittem volna...

Vicces ez az osan: egész biztos, hogy ha elmegy az ember, találkozik ott magyarokkal. De ma legalább 3 magyar családot is hallottunk, sőt, mielőtt elindultunk volna, a mélygarázsban is magyarok beszélgettek, akikkel még sose találkoztunk.

Apa megint hódolt halak iránti szenvedélyének, így vacsira vettünk homár+languszta levest és Szent Jakab kagylót. Hát a leves az eléggé felejtős volt, de a kagyló nagyon finom! Félig el volt készítve: egyfajta krémet csináltak belőle, majd visszatöltötték a héjába, és ki kellett sütni. Persze kis adag volt, mondhatni előétel mennyiségű, mert persze nem is olcsó.

Komolyan, csak most esett le, hogy az El Caminonak miért ez a jelképe: merthogy az Szent Jakab útja...

Mondjuk, hogy a Shellnek mi köze hozzá, erre még nem jöttem rá. Gondolom ki kellett találni valamit.

Az éjjeli háromszori etetés után viszonylag kellemes nap következett. Azt hiszem, Bab a tegnap éjjeli 1 evést most pótolta be. Átlagra kijön a 2... De akkor már maradnék a mindig 2-nél.

De azért kipihentük jól magunkat. Szerencsére délre jól el is készültem, mert bejelentkezett Réka egy gyors látogatásra. Még tudtam módosítani az ebéd mennyiségén, úgyhogy meg tudtam hívni :)

A mai nap egyébként a csuklás jegyében telt: reggel -nem vicc- több mint 1 órán át csuklott szegény Bébi, aztán délután is rájött, és szerencsére, most este, altatáskor is. Ez a lehető legrosszabb időpont: szegény gyerek már tényleg elaludna, de 10 másodpercenként ugrik egyet. Már fel voltam készülve az egy órás altatásra is a reggelből kiindulva, de szerencsére 10 perc alatt abbamaradt.

Tegnap nem is írtam, hogy Bab megivott kb 1 dl almalevet minden zokszó nélkül. Ezen felbuzdulva ma sütőtökpürét adtam neki: felhígítva. Kb 5 kanálnak megfelelő mennyiséget dupláztam meg vízzel. Láss csodát: úgy nyelte, mintha mindig is a kedvence lett volna. Tehát nem az íze ellen volt kifogása eddig sem, hanem az állaga ellen, amit a nehezen nyelés sem segített elő (mindig visszaköszönt a lapka fölött...) Még ivott volna többet is, de gondoltam kezdetnek ennyi is elég. Szóval most mégis felcsillant a remény, hogy el tudom kezdeni a hozzátáplálást.

Este nagyon aranyos játékot talál ki: ült az ölemben, néztük a laptopot, és a következő pillanatban felnézett rám, a kis kezével megérintette az arcomat, aztán visszanézett a laptopra. Aztán megint rám, megfogta az orromat, vagy amit ért, aztán laptop. És ezt kb 10-szer egymás után. A végén már nagyon nevettem, annyira cuki volt, hogy ilyet kitalál.

Miközben Apa elment mászni, kicsit én is tornáztam hasizomra (inkább hashájra :D), aztán sütöttem stanglit Evelyn recepttárából holnap reggelre. (Finom lett!!)

Szilvi nénikének ezúton is gratulálunk a frissensült diplomájához!

Most pedig következzen Varró Dániel ide vonatkozó verse: :)

Csukolgató

(csodálkozva csukló csecsemőknek mondjuk)

Hukk! Hukk! Hukk!

Ez meg mi?

Hát mi késztet össze-össze

rezzenni?

Nagypapád, ki negyvenöttel

ment a megengedett felett,

épp ebben a pillanatban

a rendőrnek felemleget:

Eltűnődtem, mit csinálhat

most az én kis unkám,

azonkívül lassan menni

rettentően unok ám!

Nagymamád a bablevesbe

csülköt vesz a hentesnél,

közben rólad áradozik:

Képzelje csak kedveském,

van nekem egy kisunokám,

ilyen cuki, olyan cuki - 

fényképet is mutat rólad,

bólogat a pultos muki:

Tényleg cuki. Roppant cuki.

Gratulálok, nagymama.

Értékelném, hogyha kicsit

dolgozni is hagyna ma.

Emleget az egész család,

a képeket nézik épp,

miket rólad a facebookra

feltöltött a nénikéd.

Ezért kezdtél csukladozni,

hukk-hukk-hukk,

de ahogy jött, el is múlik

ukkmukkfukk.

Itt a következő videó. Ne kérdezzétek, miért rosszak az arányok... Pedig sokat játszottunk vele, hogy jó legyen. A gépen jó is, mire ide felkerül, összemegy... :(

FORDULAT

Késve bár de törve nem, végre itt a videó. Sőt, ha már ennyire belelendültünk, rögtön lesz egy másik is.

Ja, és ma végre megfordult a másik irányba is, bár ezt még nem annyira tudatosította magában. A trükköm az volt, hogy minden játékát a megfelelő oldalára tettem, hogy legyen motiváció.

Ma is nagyon jól viselkedett már ami a napközbeni elalvásokat illeti. Sőt, az éjszaka miatt is dícséret illeti, mert eddigi pályafutása során talán ha 1-2-szer bírta ilyen sokáig éjjeli evés nélkül, egész sokat aludt egy huzamban: fél 10-től fél 5-ig. Pedig előző nap is elég sokat aludt, tehát nem az a megoldás, hogy nem kell hagyni aludni napközben. Nem tudom, mi a megoldás :) De rendszeresíthetné...

A szájpi-kiköpést továbbra is jó mókának tartja, erre sincs még megoldás. Hiába mondogatjuk neki, hogy vegyen példát rólunk, mi se köpjük kis a szájpadlásunkat... 

Estére nagyon fincsi vacsit rittyentettem Evelyn gasztroblogjáról. Apa is megnyalta mind a 10 ujját utána :) Egyébként laza napot tartottunk, kis vasalással, meg Bab videójának megnézésével. Betelt az első kazija :) Olyan pici  volt! És olyan sokat változott!

Ja, jut eszembe, koszmó-kérdés. Hátha másnak is segít. Nálunk az vált be, hogy: először is, már korábban írtam, amikor nagyon elharapózott, az alkohol lehozta, amikor más már nem. Most, hogy viszonylag kezelhető mennyiségű, nap mint nap fésülgetem, aztán zsíros krémmel bekenem a fejtetőt. Rájöttünk ugyanis, hogy ez is a száraz levegőnek köszönhető. A Babé sampon használatán is változtattunk, azaz elkezdtük rendeltetésszerűen alkalmazni :D De mondom, első sorban nem ez segített.

Új dologra kaptam rá mostanában: a régi lemezjátékok nagyszerűségére találtam rá. Emlékeztek még a csipegető csibére, meg a kulccsal felhúzható kisautókra? De ha az ember rákeres, végeláthatalan a kínálat: a doboló robottól elkezdve, a körhintákon és búgócsigákon át a lemez-autópályákig... Óriási a választék! Nem azért, hogy mindenáron ilyen játékokkal venném körbe Ádámot, de nekünk is megtetszettek ezek a régiségek. Sőt, kicsi gyereknek eleve nem ajánlatos odaadni őket, mert ha nyalogatják, a fémből kioldódhatnak dolgok. De ha nagyobb lesz, esetleg érdekesek lehetnek ezek is, nem csak a Transformersek és társaik... Ha megfelelő helyen veszi az ember, nem is drágák.

Na, Baba alkotott. Épp az imént fürdettük meg, hát a pelenkázón nem összepisilte magát? Még meg se tudtuk törölni...

Egyébként bukási kísérletei is vannak: tegnap Apja hátát jelölte meg különleges módon: egy iszonyat hosszú egyenes csíkban sikerült eltalálnia, amely még a nadrágján is folytatódott :) Ma meg én játék közben a fejem fölé emeltem... Na ezt nem kellett volna. Egyrészt, két kezével úgy belekapaszkodott a hajamba, mint még soha (nagyon erős lett!), és közben jól lehányta a hajamat, amely a mellkasomon folytatódott. (Azóta is kemény a hajam :D) Kicsit nehéz volt leválasztanom magamról, vagyis a hajamról a gyereket, pedig hipergyors törlésre volt szükség. Jó kis helyzet volt...

No, most megyek altatni... Az említett második videó később jön.

Klasszisokkal jobb volt a mai napunk, mint a korábbiak: egyrészt ki udtunk magunkat pihenni, másrészt Bogyesz egyik nappali alvásánál sem zendített rá, hanem szépen elaludt. Az első nagyon vicces volt, fogtam a kezembe, először a haját fésülgettem (mindennapi kötelező program a koszmótlanítás jegyében), majd gondoltam még ezt meg azt megnézek a neten, miközben az ölemben ül, majd csak utána teszem le játszani. Egyszer csak azt veszem észre, hogy szegénykémnek csuklik le a feje :) Olyan mélyen sikerült bealudnia, hogy símán felvettem és bevittem a nagyágyra alvó Apja mellé :). Jót aludtak ott együtt, addig sitty-sutty kitakarítottam, sőt félig meg is főztem. Egész büszke lettem, milyen jól haladok. Végül a vasalást csak elfelejtettem, mert délután elmentünk két Casaba is, mert kinéztük az újságban, hogy egy nekünk való polcot leáraztak. (Kellenek még rakodófelületek.) Az elsőben nem volt, de a másodikban félretették a nevünkre. Viszont élőben már mégsem tetszett annyira... Pedig elég olcsó volt. Vagy talán épp ezért volt olcsó :) Szerettünk volna egy falipolcot is a hajónknak, de azt se kaptunk, így aztán csak csekélységekkel tértünk haza kedvenc boltunkból. Bab ott is jól viselkedett, ha nem aludt, nézelődött. Meg néha zavarba ejtően hörgött :) Rosszabb mint egy vénember :D

Amúgy továbbra is csak egy irányba forog, de azt egyfolytában.

Azt vettem még ma észre, hogy a kedvenc versét, az Iciri-picirit annyira ismeri már, hogy tudja, mikor van vége. Ha sír, és elkezdjük mondani, elhallgat, és nagyon figyel, nézi a szánkat, még mosolyog is hozzá, aztán ahogy az utolsó sort mondom, már nem néz, hanem nézelődni kezd, vagy folytatja a nyikorgást.

Egyébként a Volt egy török, Mehemedet altatásra szoktam használni, mert lehet jó monotonan mondani, és ez nagyon bevált módszer lett. Mindig bealszik a hangomtól :D. Azt hiszem ez nem túl hízelgő...

Kitettük a fenyőt a teraszra. Egyelőre nem tudjuk, hová is kell vinni, senki nem rakta még ki az utcára, nem tudjuk, hová tették el őket. De egész jól mutat a teraszon :) Csak azon gondolkoztam, ha a szomszéd gyerekek meglátják, hogyan magyarázzák nekik a szüleik a dolgot: "azért tették ki kislányom, hogy vissza küldjék az angyalkának, hogy hozza el jövőre is"?

A hó 2 nap alatt teljesen elolvadt. Nem bánom, ha ez már a tavaszi felmelegedés része. Sőt, egyenesen remélem! Egész szép napos idő volt ma.

Végre péntek. Pedig ez Apának rövid hete volt, de jó lesz, hogy hétvégén itthon lesz. Komolyan kikészít néha a gyerek. Nem tudom, hogy elrontottuk-e valahol, de most tényleg hisztis volt egész nap, egyfolytában kézben akart lenni, vagy ordított. Ha felvettem, azért fájt a hátam, ha hagytam sírni a fejem fájdult meg. Mire hazajött Apja, odaadtam neki, hogy csak vigye el kicsit messzire, menjenek el kettesben az osanba, de kérek 1 óra szabadidőt. Se dolgozni se pihenni nem hagyott ma Bab. Mire visszajöttek, kicsit összeszedtem magamat is meg a lakást is, csináltam vacsira kukoricalevest.

Ráadásul amióta kitalálta, hogy meg tud fordulni (amit annyira vártunk...) azóta egyfolytában megfordul, aztán hason fekve ordít, mert nem tud visszafordulni. De még szinte vissza se fordítom, már azon ügyködik, hogy hasra forduljon. Ezzel ment a délután: én próbáltam szétszedni a fát, de közben percenként ugráltam oda megforgatni, hogy ne sírjon már. 

Sajnos arra is rájött, hogy bármilyen ragasztó ellenére simán ki tudja köpni a kis műanyag lapkáját, ezért ezt is percenként gyakorolta: visszatettem, kiköpte. Szájkitakarítás, lapkalemosás, ragasztózás, berakás, aztán mindez előlről úgy 20-szor.

Na ezekben fáradtam ki.

Holnapra takarítást és főzést terveztem. Viszont Apja nem hozott zellert, így nem az lesz, amiket kitaláltam. Vagy lehet, hogy reggel elugrok érte. Karácsonyi díszeket eltettem, most kicsit üresebb lett a lakás, de ez is jó. Könnyebb lesz porszívózni. 

Mára ennyi :)

Vannak sírós napok. Most nem magamról beszélek, de mondjuk nekem se kell egy kis sírásért a szomszédba menni. Na jó, általában nem sok okom van rá. De hogy ma mi lehetett Bab baja, arra csak az előbb kezdtem rádöbbenni: szerintem fogzik. Szerencsére kb egy hete beszereztünk neki tuti íny-masszírozó rágókákat, de olyan jól eltettem, hogy most meg nem találom, sok időm meg nincs keresgélni, mert ha csak 2 percre tűnök el, már óbégatás van. Csak jőjjön haza Apa a mászásból, megkapja a fiát, aztán megkeresem a rágókát. 

Az is klafa, hogy megfordult, de most már sehol nem hagyhatom ott, sőt ha kell, ha nem forgolódik, itt inkább a HA NEM-en van a hangsúly. Pl pelenkázás közben ez nem annyira üdvös... Meg aztán a pelenkázón megtalált egy zenélő fadobozt is, amit feltétlen meg kellett szereznie, csak aztán betette szépen a tokája alá, a kezeit meg felemelte, és a gyerek nyakát a fadoboz nyírta... Jó kis látvány volt. Na jó, nem történt baja, ott voltam mellette és azonnal kettéválasztottam őket. De hogy mikre kell még számítani?

Na nem volt ma osanozás, mert ritka ronda időnk volt. Bár olvadás van, de egész napos esőzés is. Apja nadrágjai továbbra is ott hevernek...

Cserébe viszont beraktam 3 mosást! Az utazással sok szennyes jár...

Ja, kérdés: mért csak egyik irányba hajlandó forgolászni a Kölyke? Úgy értem azon belül, hogy hátról hasra, csak a jobboldali irányba. Majd rájön, hogy másikba is lehet?

A kis hintánk ma is jó szolgálatot tett: a nagy sírás közepette beletettem, és volt kb negyedórás meglepett csend :) Anyja örömére... (Akkor ugyan kereshettem volna a rágókát, de akkor még csak szimpla hisztinek diagnosztizáltam...)

További két dolog, amely néhány pillanatig-percig lekötötte a figyelmét: az egyik az Edittől kapott gyerekdalos-mondókás dvd, amit elnézegetett, mivel jó színesek a képei, és néhány dalt még Anyja is tud vele énekelni. A másik a harangjáték, ami a nagy sírás közben megszóltalt, és hirtelen felfigyelt rá.

Most megint beletettem a hintába, hogy nyerjek pár percet, de már nincs hatása... Épp ott tartok, hogy kb mindegy, hogy ott ordít, vagy a kezemben.... Különben is: ha nem nézek rá, akkor abbahagyja, és elvan magában is, csak ha észreveszi, hogy van kinek sírni, akkor zendít rá... 

Na nézzünk néhány sírásmentes képet. Ja, nem: az utolsón sír, én meg nevettem: nagyon kreatívan talált helyet a csörgőjének.

 Ikea-katalógus-lapozgatós

 Apja haját-tépős-megevős

Csörgős sírós-nevetős

A mai napot jellemezvén idézném itt Varró Dániel kapcsolódó anyagú költeményét:

Firtatgató

(ha nem tudjuk, miért nyí a baba, 

ezt kell neki mondogatni)

Kisbaba, mi a stájsz?

Mi miatt kiabálsz?

Mi a nagy helyzet?

Szomjadat jelzed?

Hogy állnak a dolgok?

Nem vagy boldog?

Mi a probléma?

Uncsi a téma?

A nyakadon mi a kolonc?

Szeparációsan szorongsz?

Mi a szitu? Na mesélj!

Elalvásra van esély?

Elfelejtettem 5. havi baba-elszámolást tartani. Ami most kapóra is jött, mert így legalább kiegészíthetem a mai napi nagy mutatványával: ma ugyanis hátról hasra fordult hivatalosan is! :) Először délután vágta át a fejemet: az ágyunkon hagytam félig ülő helyzetben, a paplannal kitámasztva. Pillanatra félrenéztem, következő kép: hasal a gyerek. De ezt nem neveztem megfordulásnak, mert egyrészt: az ülő helyzetből nagyobb lendületet tudott venni ( korábban ebből a helyzetből általában előre bukott), másrészt meg nem láttam... De tény, hogy már egy hónapja benne volt a mozdulat, meg az erő, csak nem jól rakta össze. De ma lelkesen gyakorolta, néhányszor vissza is fordult, de erről még mindig nem tudom, hogy csak véletlen, vagy tényleg meg tudja csinálni. Készült videó is persze, de közben lemerült az elem, úgyhogy most nem tudom áttölteni ide.

További új dolgok: 

• sokféleképpen tud már gagyarászni, meg a nyálával játszani és fura buborékozó, hörgő hangokat kiadni. Pl.a G betűt mondogatja, utána még kicsit pörgeti a nyálát a torkán :)
• Nyúl a játékaiért, sőt a fordulásban is motiválja, ha oldalt van a játék, hogy megszerezze. 
• Van kedvenc játéka és kedvenc mondókája.
• Nagyon erősen megáll a lábán egész sokáig, csak eldőlés ellen kell kitámasztani. Hasalva is sokáig elvan, nagyon magasra kinyomja magát.
• Van a nappali ágya szélén egy felhúzós játék, ami hangot ad, na ezt ma (véletlen) felhúzta magának, ami azért érdekes, mert elég nagy erő kifejtésére van ehhez szükség. Tehát nyilván nem tudatosan csinálta, akkor is érdekes, hogy ilyen erős.
• Kezdünk áttérni a 74-es ruhákra már nem csak body téren.
• Ma 7800 g volt. (Gondolhatjátok milyen öröm emelgetni.... főleg éjszaka, evés után, mikor visszaalszik és elhagyja magát...)
• Átlag 4 óránként eszik, sajnos éjjel is. 180 ml víz + 6 kanál tápszer kb napi 6-szor. Érdekes, napközben kibír 5-6 órát is, ha kell. Bár akkor már ideges. De vicces, hogy ha elkezd sírni, egy ideig el lehet terelni a figyelmét, egész elfelejti, hogy baja volt.
• Piros foltok és koszmó elég jól kezelve lett, még nem tűntek el nyomtalanul, de jó úton haladunk.
• Még mindig kék a szeme, a haja elkezdett újra besűrűsödni, és most világos színű. Egész másképp néz ki, mint születésekor.

Ma csak annyi volt, hogy délre elmentem aqua-joggingra, délután meg bevásárlás az osanban. Az uszodában nagyon sokan voltak, azon nevettünk az egyik joggingos lánnyal, hogy biztos mindenki megfogadta, hogy az új évben sokat fog sportolni :) Csak így egymástól alig tudtak.

Egyébként nagyon szép napsütéses idő volt, úgyhogy osan előtt kicsit sétáltunk is a parkban, de Bébi nem aludt el. Csak hazafelé jövet, úgyhogy kint is hagytam a friss levegőn. Összességében nem aludt sokat, ami az éjszaka szempontjából nem is baj.

Holnap megint mehetünk viszont vissza, mert elfelejtettem az osan-varrótól elhozni Apa két nadrágját. Pedig ott köröztem... Rövid eszem...

Aztán este a fordulós szám következett, amit minden közeli rokonnak bemutattunk szkájpon :)

Fürdés, gyors bealvás szerencsére :)

 Karácsony Luxembourgban (kicsit késve)

 Bab szilveszterezik :) Ő rácsodálkozik a répára is, nem kell neki tűzijáték :)

 A műértő hallgat. (Aztán gagyarászik :))

 Élni tudni kell... meg lábujjat bekapni is :)

 Nem viccelsz??

Bad Wildbad

Sziasztok újra az új évben!

Furcsa, hogy már 4.-e van, gyorsan telnek a napok. Nem annyira fogtam még fel, hogy új év van. Majd most, hogy már itthon vagyunk. Ami nem is baj már, mert persze jó kirándulni... De nem volt az a pihenés, amire már annyira vártunk: amíg Bab éjjel is kétszer kel fel enni és ezen kívül amikor rosszal álmodik, vagy épp a hasa csikar, akkor még további alkalmakkor is... szóval addig mi sem leszünk kipihentek. Meg aztán arról is gondoskodik, hogy reggel időben felébredjünk, amikor még úúúgy tudnánk aludni! Első nap véletlen visszaaludt, így mi is. Ekkor meg az derült ki,hogy a reggelivel nem várnak ránk amíg fel nem kelünk :) A szálloda közönsége nyugdíjasokból állt rajtunk kívül, akik korán kelnek és korán fekszenek. Értsd: 8 órakor este már mindenki a szobájában van! 6-kor kezdődik a vacsi...

Délután az ember nem fekszik le: ha egyszer kirándulni jött, nem alhat egész nap, igaz?

Na nem panaszkodok. Szilveszter napján érkeztünk, volt finom vacsora, éjfélkor pedig házi tűzijáték. Kb 2 percig néztünk, aztán tűztünk föl a szobába a babához, hátha felébredt, és megijedt.... Nem tudom, mért tartottunk ettől, édesdeden átaludta az egészet, pedig még 3/4 1-kor is voltak pukkanások.

Másnapi egyetlen programunk a délutáni újévi hangverseny volt. Amíg odaértünk a helyszínre, Bab tök jól bealudt, de persze le kellett vetkőztetni, nehogy bemelegedjen, na erre csak felébredt. Mire minden sapkát, kabátot levarázsolunk róla, annyit lökdössük szegényt, hogy nem bír visszaaludni. A jó az, hogy ilyenkor is jó kedvvel tud ébredni, rögtön mosolyog. Még ha nem is sírós hangulatban van, egy baba akkor sem ül csendben, így aztán vihettük ki a folyosóra. Pedig magához képest még csendes is volt :) De akkor sem akartuk zavarni a közönséget. Így aztán 2 számig Peti volt bent, 2 számig én. Szép volt nagyon, de mégis, amíg én voltam bent, mindig azon járt az eszem, hogy mennék már ki hozzá :)

A következő 2 napban a termálfürdőben lógattuk a lábunkat. Kicsit ez is stresszes volt, mert egyrészt nem annyira lehet hova letenni a babát vízszintesre, másrészt nem tudtuk, mennyire fog sírni, mennyire lesz hangos. Kár volt ezen aggódni: Bab a lehető legjobban érezte magát: jó meleg volt és magas a páratartalom, egész nap egy kis pelenkában feszített. A vizet is nagyon élvezte, az is jó hőmérsékletű volt neki, csapkodott meg úszkált, egyáltalán nem félt. Sajnos elmulasztottunk olyan fényképet készíteni, ahol a vízben van: olyankor mi is mindketten ott akartunk lenni :)

Vicces volt ez a fürdő, kb 2 óránként volt vizitorna, amire bárki beállhatott, bár általában ez is a nyugdíjasokat célozta meg. 

Voltak más babák is, pedig nem is tudtuk, hogy mennyire lesz bababarát ez a fürdő, egyáltalán bevihetjük-e a vízbe. Van speciális vízbe való pelenka babáknak, ez a kritérium.

Szóval Babnak tetszett a fürdőzés, alig akart aludni is. Mindkét esetben, amikor jöttünk ki, akkor aludt be 1 másodperc alatt, ahogy a kocsiba tettük, és a sapka rákerült :) Ma már csak nevettünk ezen: ha álmos, rá kell adni  a sapkát :)

Tegnap kicsit a városban is sétáltunk, nagyon kellemes hely. Látszik, hogy nem szegények... Találtunk klafa lakberendezési/ajándékboltokat is, gondolhatjátok, nem hagyhattuk ki őket :). Az a jó, hogy Petit nem kell unszolni az ilyen helyekre, magától is szívesen megy, és ő javasolt most is két tárgyat is megvételre :) Tényleg klasszak, és meglepően olcsóak is voltak. Csak egy nagyobb lakás hiányzik már, ahova ki lehet tenni őket :) Egy vitorlás-makettről és egy szélharangról van szó. Ez utóbbi nagyon kellemes darab, különleges kinézetre és hangzásra is, és beltéri. Emiatt tetszett meg mindkettőnknek, mivel amúgy a kinti, mindenhol kapható szélharangok nem mozgatják egyikünket sem.

Aztán ma voltunk Ikeában és Dechatlonban is. Az elsőben ebédeltünk, a másodikban biciklit vettünk.

Az a jó az Ikeában, hogy nagyon bababarátak: van külön helyiség a babák szoptatására, tisztábatételére. De valahogy nem tudok azonosulni azzal, hogy ha valaki szoptat, az egészet lefoglalja, holott rengetegen jönnek babával. Miért nem mehetek én be közben tisztába tenni? Kicsit túl van már misztifikálva szerintem ez a szoptatás-dolog. Értem én, hogy nem akarja az illető fél világnak mutogatni a mellét, de hogy egy másik anyuka mért nem mehet oda? Nem azt fogja nézegetni... A gyereket tutira nem zavarja, ez saját tapasztalat. NA mind1, ezen el tudnék még lamentálni egy sort...

Szóval átmentünk a sportboltba biciklit szerezni. Az előzőnek ugyanis úgy kettétört a pedálja, hogy összemérhető volt az új ára a javításéval. Szóval Apja kinézett ott egyet. Addig Anyja kitalálta, hogy neki fontos lenne kipróbálni azt a rollert, ami kétlábas, és a csípő mozgatásával halad előre. Csak aztán jött a kanyar, ahol a roller kiszaladt Anyja lábai alól, és egy hatalmas seggreesést produkált. (Már bocs a szóért, ezt nem tudom szabatosabban megfogalmazni :) Azóta is érzi.... :)

Szóval elmentünkegy autóval, és visszatértünk egy vitorlással és egy biciklivel :) Meg az autóval is :)

Na majdcsak eljutok már ide is.
Nőtagok elmentek. Köszi, hogy itt voltatok! :) Jó utat haza!

Tulajdonképp nem sok történt mostanság, jobbára itthon voltunk, vagy boltokban, mert nagy leárazások vannak :) De gondolom ez máshol is így van. Tényleg érdemes most vásárolni, féláron van csomó klassz dolog! Ma pl Apának vettünk végre ruhákat, megérdemelte már... De tegnap Bab is kapott klassz ingecskéket mellénykékkel, meg én is 1-2 darabot. 

Ezen kívül főzöcske volt, meg pihi.

Kivéve ma este: nagy csomagolásban vagyunk: holnap elutazunk pár napra a Fekete-erdőbe, ez lesz Apa évvégi szabadsága is. Eddig dolgozott. Úgyhogy megint pár napig nem tudok írni ide. De jó is lesz pár laptop mentes nap.

Bab eléggé a jó arcát mutatta a napokban, viszonylag keveset sírt, sokat nevetett. Többféle altatási technikát is alkalmaztunk nála, mikor melyik jött be. Jó az, ha már nálam nem marad meg, van, aki átvegye :) Pihentető.

Ma este is -hogy lekopogjam,- egész könnyen elaludt. Napközben nem aludt egyben sokat, de néha elaludt, aztán fél óra múlva jó kedvűen felébredt, eljátszott, beszélgetett, aztán megint elaludt kicsit. A Sprinfieldben is egész jól viselkedett, amíg Apának vásároltunk: még etettük is ott. Ezzel megint bővült a különleges etetőhelyek palettája.

Drukkoljatok, hogy a szilveszteri vacsit és az újévi koncertet is jól viselje! :)

Kávés süti. (Amiről az előző bejegyzés hozzászólásai szólnak). Kicsit többet vártam tőle, pedig már napok óta készültem megsütni. Van néhány konklúzióm, pl, hogy ha nem írja a recept, akkor is ki kell vajazni a tepsit, mielőtt a tésztát beleöntjük. Vagy, ha étcsoki helyett tejcsokit olvaszt a masszához az ember, akkor kevesebb cukor (édesítőszer) is elég. További tanulságom: ha azt írja a recept, a kihűlt masszához keverjük a felhabosított vajat, akkor nem a meleghez öntjük... (bár erről nem vagyok meggyőződve, hogy kárt okozott). Szóval, sajnos folyós és túl édes lett.... Néha kell, hogy rosszul sikerüljön, hiszen valamiből tanulni is kell :)

Ja:  előtte pár nappal megsütöttem a kedvenc kuglófomat, de azt is jól elrontottam: véletlen kevesebb sütőport használtam, és borzasztó tömény lett. Most legalább megbizonyosodtam afelől, ha a recept 1 egész csomag sütőport ír, akkor kell is bele annyi...

Szóval ezek voltak a kudarcok a konyhában :)

A lazac és a rája tényleg jók lettek, de lehet, hogy azokat el se lehet rontani :)

No, megyek tovább pakolászni.

Minden kedves blogkövetőnknek boldog új évet, és kellemes szilveszterezést kívánok!

Legközelebb 5-én jelentkezem.

Reggel Bab egész sokáig aludt, kár, hogy nem így teszi minden nap, ma pont fel akartam kelni időben. Gyorsan elkészítettem a rántott husit, betettem egy adag mosást, összekészítettem Mackót és már indulni is kellett a busz elé, amivel családunk nőtagjai érkeztek :) Pontosabban még beszaladtam az osanba, mert nem gondoltam, hogy délután is ott kötünk ki.

Nem volt annyira egyértelmű, hogy ki tudnak jönni ebben az időben, sehol nincsenek most jó útviszonyok.

Szóval volt nagy örömködés, aztán itthon folytattuk. Ettünk fincsi ebédet, és próbáltunk délutáni szunyókálni. Persze Bébi ezt másképp gondolta, ő ugyanis addigra pont kialudta magát. Nem baj, úgyis vinni kellet aztán a dokinénihez: még mindig csúnyák a piros foltjai, kicsit féltünk, hogy valami allergia, vagy ilyesmi. A dokinéni nincs megijedve, szerinte ez normális, és csak próbálgassuk a különböző hidratáló krémeket, meg esetleg váltsunk hypoallergén tápszerre, keveset legyen vízben, és különben is tél van. De azért felírt egy cortizon tartalmú kenőcsöt, ami ideiglenesen biztosan el fogja távolítani a foltokat.

Aztán, mivel a nőtagok megrohamozták az osant, ott találkoztunk velük, majd jöttünk haza.

Itthon aztán volt ajándékozás. Nagyon hasznos ajándékot kaptunk: szobai ultrahangos párologtatót. Végre abbahagyhatom az éjjeli vízforralásokat. Ráadásul jól is néz ki :). Az is lehet, hogy még Bab bőrén is javítani fog. Ki tudja, mi segítene... Mindenesetre biztosan jobban fogunk aludni mindannyian. Ezen kívül Mackófül megkapta a Varró Dániel babáknak (szerintem inkább a szüleiknek) szóló verseskönyvét, nagyon vicces, az illusztrációi is nagyon jók. Én kaptam tök jó süteményes formákat, kicsiket, pont azért, hogy ne csináljak nagy sütiket (főleg ebben a kísérletezési stádiumban). Ja, el is felejtem, Babafej kapott még kisruhákat is:)

Közben ittunk fincsi karácsonyi puncsot megint.

Babot újra elkezdtük kádban fürdetni, eddig nem mertük, hátha a víz szárítja... Pedig úgy szeret pancsolni!

Holnapra sütés-főzést tervezek :)

Apropó: sütés-főzés. A figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy újonnan megnyílt blogot, amely az egészséges étkezést tűzte ki céljául. Olyan recepteket találtok itt, amelyeket a blog szerzői maguk is kipróbáltak, vagy éppen hogy gyakran élnek is velük, s amelyek nem csak az egészség megőrzésében játszanak szerepet, hanem egy esetleges diétában is, anélkül, hogy a diéta szó negatív előjelet kapna: szerintük ugyanis nem kell felhagyni a finom ételekkel egy fogyás érdekében, csak az összetevőket kell kicserélni egészséges társaikra, pl finomított cukorról kell áttérni más, természetes édesítőre, a fehér búzalisztről teljes kiőrlésűre, stb. Ez az, ami nagyon is találkozik az én új ideológiámmal. Azért is érdemes megnézni a blogot, mert különleges ételeket is találni rajta, és mert szép  :)
Hajrá Evelyn! :)

http://evangastro.blogspot.com/

Terv szerint haladtunk ma: meglátogattuk a magyar éttermet. Nagyon rá voltam éhezve egy jó kis halászlére, ami az étlapjuk szerint van is, másrészt, elég sokat főztem-sütöttem már a héten ahhoz, hogy végre most csak élvezhessem más munkáját :) Felhívtam őket, és szerencsére karácsonykor is nyitva tartottak. Nem rég, néhány hónapja nyílt, mégpedig egy gyönyörű helyen, erdő közepén, patak partján, fenyőfák alatt! Sokat jártunk arra, egy kirándulóhelytől fekszik nem messze ez a kis malomépület. Mindig is néztem, amikor elhaladtunk mellette, milyen jó kis hely lehet. Pedig akkor még nem is üzemelt :) Nem is sejtettem, hogy épp magyar étterem lesz ott. Az is vicces a helyben, hogy külön helységneve van, holott csak egy házból áll. De itt luxiban többször látni ilyet. Szóval már nagyon kíváncsi voltam. Belül kissé kopott, de hangulatos. Nem voltak sokan, mondjuk nem is délben mentünk, hanem később. Sajnos azonban le kellett mondanom a halászléről, mert "ünnepi menüt" adtak (2 féléből lehetett csak választani). Azért nem volt rossz ez sem, bárányt ettünk.

Hát kerül néha abszurd helyzetbe az ember! Volt ott egy család, kiderült, a nő magyar, aki 15 éve férjhez ment egy francia pasihoz, lett 3 gyerekük. Ez nem különös, csak az, hogy a nő sok ostobaságot fecseg magyarul a férjéről, a férje előtt, aki persze semmit nem ért belőle. Ez már azért is butaságra vall, mert mi érezzük magunkat kellemetlenül szegény kifigurázott férj miatt, aki csöndben tűri az asszonyt. Persze valami sejtése biztos van arról, mit beszélhet a nő, mivel a gyerekek mindkét nyelven beszélnek, tehát le tudják neki fordítani. Egész végig arról papolt a nő, hogy neki milyen nehéz a férjével, hogy ő hogy megnevelte, és jaj, 15 év házasság után én is megtudom! Szó szerint kimondta, hogy férfigyűlölő, de közben vigyorgott hozzá szélesen, mintha ez a világ legtermészetesebb és legviccesebb dolga lenne. Szegény Peti vesztére az érintett férjet is Pierrenek hívták, így a nő " egy kalap alá vette" az ő "haszontalan" férjével. (Aki, tegyük hozzá, egész értelmes pasi volt, jól elbeszélgettünk vele, és csendesebb is.) Rejtély, hogy mért nem váltak még el...

Na mindegy, ezek után a házigazda-asszony, aki szintén magyar, valamin kibukott, és elkezdett sírni, egész hangosan, a gyerekével és talán az élettársával volt neki is baja. Mi meg ettük volna nyugodtan a karácsonyi menünket :D

Szóval egészen irreális-szürreális volt az ottlétünk, egyik ámulatunkból estünk a másikba. Műsoros ebéd :D

Bab nagy nehezen elaludt volna, de a hangos nő őt is felébresztette... Mindegy, most legalább könnyű volt letenni :)

Hogy legyen kicsit tényleg ünnepi hangulatunk, az ebéd után bementünk a városba misére. Azt hittem, a Notre Dameban lehet számítani valami ünnepi misére nagy tömegekkel, de tulajdonképp nem volt annyira karácsonyias, emelkedett hangulat, nem voltak sokan, 40 perc alatt be is fejezték. (Ez mondjuk Bab szempontjából áldásos volt, mert itt sem akart aludni, felváltva járkáltunk vele). Ami érdekesség: 3 nyelvű a mise, mármint egyes részeket németül, másokat luxembourgiul, megint másokat franciául mondanak. Azt hiszem, a prédikáció luxiul ment, nem is értettem többet, mint 15 %. 

Aztán próbáltunk kicsit sétálni a belvárosban, de hamar rájöttünk, ez nem séta-idő... Bár nem esett semmi, de nagyon hideg volt egész nap.

Ezek a luxiak nem takarítják el a havat az utakról! Tegnap a napsütésben olvadásnak indulhatott, ma jól visszafagyott tükörjéggé... Biztos, hogy sok baleset volt ma. Mi is láttunk tetejére fordult autót.

Este még gyorsan megsütöttem a kedvenc kuglófomat, csak felturbóztam püspökkenyér-hozzávalókkal. A receptet kb tavaly ilyenkor már leírtam, most ezzel nem untatlak Titeket. Jól is sikerült, gyorsan is kész lett. Holnap a vendégek megkóstolhatják :)

Ma ebéd után kirándulni mentünk. Sajnos ilyenkor véget érnek a karácsonyi vásárok, pedig nagyon belejöttünk ezek látogatásába. Nem is azért, mert venni kell valamit (egy csúcsdísznek még örültem volna), hanem a hangulatuk jó. De lehet kirándulni enélkül is. Eszembe jutott, hogy ősszel voltunk Saarburgban, ahová elfelejtettünk fényképezőt vinni, és különben se tudtunk nagyon sokat sétálni (a fő látványosságok kimaradtak), mert Babafej nem érezte akkor jól magát. Na, ennél jobb helyre keresve se mehettünk volna! Gyönyörű hely, főleg így hóval borítva, és ünnepi kivilágításban. A fő látnivaló mégis a vár(os) közepén húzódó 20 m-es vízesés.

Útközben megálltunk fényképezni. Tipikus téli kép nem? :)

 Alattunk a szakadék.

Na erre a helyre akartam feltenni egy képet, ahol Apa és Baba áll egy karácsonyfa alatt. A blogspot nem így akarta.... :(((

 A város este. Nyugalmasnak tűnik: ez a vízesés teteje. Igazából nagy robaj zaja van itt egész álló nap... Mögöttem zúdul a víz. 

A vízesés melletti ház... Zajban is lehet élni.

A vízesésről nem raktam fel képet, mert 2D-ben nem jön ki jól...

Mindenesetre nagyon szép kiránduló időnk volt, sok napsütéssel és faggyal... Valójában sokkal több jó képünk van, majd nézzétek meg a képes blogban. (Még nincs fent, de noszogatom Apafejet, hogy rakja fel.)

Amikor jól lefagytunk, beültünk egy kellemes kis cukrászdába forró kakaózni. Babafej a pincérnő kedvence lett, egyfolytában babusgatta :)

A vicc: már azt hittük, az egész várost bejártuk, amikor rájöttünk, a várban még mindig nem voltunk! Elindultunk hát így este, hóban, babakocsival. Nem tudtuk, hogy oda sok lépcső vezet (amiről persze nincs eltakarítva a hó)... Még mindig van miért visszamenni Saarburgba :) 

Kellemes karácsony napi program volt.

December 24.

Tegnap nem írtam: tegnap karácsonyoztunk. De muszáj megmutatnom, mit készítettem karácsonyi ebédnek/vacsorának (a kettő közti időben ettünk, és jó is volt ez így). A gondolat, hogy homár lesz a főfogás, már korábban megvolt (nem saját kútfőből, Peti javasolta). Receptet -legalábbis magyar oldalon- nem sokat találtam hozzá, de végülis amit találtam, megtetszett, azt készítettem el. Tipikusan sok munkával járó kevés kaja :). Épp azt számolgattuk, egy étteremben mennyit kértek volna egy ilyenért :) Az is vicces, amit már a rájánál is írtam: nem árt ismerni az adott állat anatómiáját, legalábbis azért, hogy tudjuk, meyik az ehető része, vagy, hogy hol kell ehető részt keresni. A receptíró szerint csak ki kell szedni a páncélból a húsát... De megvolt az a sanda gyanúnk, hogy az ollójában is található ehető rész. Peti feltörte, és ezzel megduplázta a húst :) Közben elkészítettem a mártást hozzá, majd pedig az egészet be kell vágni a sütőbe, kis parmezán sajtot kell rápirítani.

Nem lett rossz :)

 Mivel húslevest is főztem a homár mellé, így igazán jól jött, hogy különleges desszertet már nem kell készítenem :)

Bab egész nap nagyon jól viselkedett. Valamit érezhetett az ünnepi hangulatból, mert nem nagyon akarózott neki aludni. Pedig tényleg nem kötötte le se a fenyőfa, se a kisautója, se a mokaszinja, amiket kapott :) De jól érezte magát, játszott meg vigyorgott sokat.

Így aztán este viszonylag korán ágyba lehetett dugni, bár kis idő múlva felébredt, úgy gondolta, őt is érdekli a Mary Poppins, amit mi néztünk. (Ugyanaz a főszereplő csaj, mint a Muzsika hangjaiban! Tudtátok?) Ez volt a saját karácsonyi műsorunk, mivel a tvben képesek ilyenkor a Man in blacket meg Die hard-ot adni.... Normálisak? Persze vannak kedvesebb műsorok is, mint pl Sissi, Bud Spancer és Heidi... Mily meglepő, nem igaz? :) Már a magyar tvn is unalomig játszották őket... Persze ezt csak úgy megjegyeztem, nyílván nem a tvről szól a karácsony.

De egész nap esett a hó, így aztán nem tettük ki a lábunkat, s ez jó is volt így :)

Nyugat-európai karácsonyi játék felnőtteknek :) Elvileg a felszálló hő képes mozgásban tartani a lapátokat, s így forog a ringlispíl (de fura leírva). Gyakorlatban: ezek a gyertyák már nem elég hosszúak, így inkább csak megégetik a lapátokat :) De azért szép, nem?

Valamibe kapaszkodni kell alvás közben is.

Közben az angyalka meghozta a fát!

...és ennek nagyon örülök :)

Kivéve, amikor nagyon sírok, mint pl az autóban szoktam... :(

Vagy amikor délután a világért se akarok elaludni egy órán keresztül. Anya már majdnem elaludt volna mellettem, de gondoskodtam róla, hogy véletlen se tegye, elővettem a leghangosabb és legkeservesebb sírásomat. Igaz, nem volt rá okom, és álmos is voltam... Így aztán egy idő után elfáradtam, és elaludtam.

Ekkor történt, hogy mégis azt találták ki a szülők, hogy elvisznek magukkal az osanba... Ahelyett, hogy örültek volna neki, hogy alszom végre. Főleg, mert ekkora tömeget rég nem láttak ők se...

Aztán képesek voltak még a sötétben és esőben elautókázni Gonderangeba, visszavinni a kölcsön-kocsit. Na most mondjátok, hát nem elég ok ez az újabb vigasztalhatatlan sírásra? (ordításra... a szerk.)

Itthon végre kaptam enni, volt fürdés víz nélkül, (most mondjátok meg! nem tudják kitalálni, mitől száraz a bőröm, és mindenféle kísérletezésre vetemednek...), és végre alhatok!