A hétvége az eredeti luxembourgi nevezetességek és élmények jegyében telt (kivéve a németországi nagybevásárlást.) Mégpedig szombaton a nagyhercegi palotában néztünk szét, mivel egész augusztusban vezetett túra keretében szabad volt bemenni. Ha már úgyis itt lakunk 2 éve, akkor épp itt volt az ideje! Mivel egyrészt nem vittünk fényképezőt, másrészt nem is volt szabad fotózni, így netről kerestem néhány idevágó képet. De legalább annyit elmondhatok, mi sem láttunk ennél sokkal többet. Volt ugyan egy néni, aki angolul próbálta előadni a történeteit, de sajnos nem annyira állt a helyzet magaslatán nyelvtanilag, így elég nehéz volt őt érteni. Ugyanakkor Bab már nincs abban a korban, hogy vele csak úgy végigsétáljunk csendben egy félórás előadást, neki lépcsőznie kell, ha hercegi lépcsőt lát, illetve meg kell nézni, mi van a lerekesztés mögött, ahová csak nézni szabadna, bemenni nem... Ha meg rászólunk, sikít. Így aztán Apája feláldozván a gyönyörű látványt, kiment vele.

Henri Nagyherceg a Nassau-Wilburg házból és felesége, Maria Teresa Mestre (5 gyerekük van!): 

 A hercegi palota. Természetesen ők nem itt élnek.

Vasárnap pedig végre elérkezett a megfelelő pillanat, hogy kilátpgassunk a Schouberfouer-re/ra. Idén rendezték meg 672. alkalommal!!! Ami manapság egy óriásvidámparkot jelent így augusztusban 3 hétig, az korábban nagyvásárt jelentett az őslakosoknak. Mi idén voltunk kint 3.-jára, már akkor is itt kezdtünk, mikor kiköltöztünk :). Ahogy András mondta vala: ezek a vangskliftok  (ez a köszönömöt jelenti letzebürgisch nyelvjárásban) szóval szerencsétlenek ilyenkor kijönnek, és sörsátrakban fogyasztják a pezsgőt a kaviárral. No, én igazán csak idén először láttam meg, hogy tényleg van pezsgős sátor... De a lényeg még mindig a sok(koló) ringlispíleken van. Meséljenek helyettem a képek:

 A hullámvasúton fent ül Apája, Nénje, Lillája.

A hintán pedig fent ülök én Apájával. Bár ez tipikus buccsú-játék, még sosem ültem rajta korábban. Később se fogok... Alattomos módon nem csak körbe forgott (szédítően), hanem fel-le is dobált.... Még Apája szerint is rossz volt :)

Ez csak egy hangulatkép, bár aztán az óriáskerékre felültünk Lillával.

Látvány az óriáskerékről, amelyet eleve Belle Vue-nek neveztek el.

Az egyetlen karusszel, amire Macival felültünk ez a szép, stilizáló darab volt. A zenét a közepén egy verkli szolgáltatta, nagyon hangulatos volt. Persze Bab annyira nem volt tőle feldobva.

Éééés a végén Apája és Nénje felült az egyik félelmetes "játékra". Nézni is rossz volt. Itt az elején vannak, még nem tudják, mi vár rájuk :)

Itt már kezdik sejteni... Igen, a "rúd", amin ülnek, nem csak a nagy tengely mentén fordul körbe, hanem a sajátja körül is tud.... Néha egymás után 4-5-ször is.

"Anya! Ezek normálisak?!" - "Nem kisfiam, nem azok...."

Ez még nem a vége!!!

Kell ennél jobb szórakozás??

No srácok? Jövőre?

Váá, el vagyok maradva az írással...

A helyzet az, hogy új hobbira tettem szert, és most minden kis szabadidőm ezzel megy el.

No de előbb Bogyeszról:

Minden nap egyre ügyesebb. Többen mondták, hogy 1 éves korától kezdve ugrásszerű lesz a fejlődése, és tényleg. Egyre inkább utánoz minket, illetve próbálkozik. Pl. a kockákkal rendeltetésszerűen játszani :). Úgy értem, eddig nem egy anyja fia volt, mert míg anyja az építés művészetét tanulta, addig a fia a rombolásbak élt. Kis dekonstruktivista. No de pár napja azon kísérletezik, hogy hogyan lehet két kockát egymás tetejére tenni. Teszi ezt alapos megfontoltsággal és rákészüléssel: megfogja a kockát, ami majdan a felső lesz, s megforgatja néhányszor, amíg a legmegfelelőbb oldalát ki nem választja az aljának. Ez nagyon helyes, ha a LEGO-szerű gumikockánál így jár el, hiszen annak tényleg van alja. De nagyon vicces, mikor az egyforma oldalú szivacskockánál is így csinálja. :) Aztán egy megfelelő összecsippentéssel és finom motorikus mozduattal ráhelyezi a másikra. Az esetek többségében fent is marad! Sőt, a LEGO-szerűnél akár több is kerülhet egymásra, már eljuttott a 3-4 elemből álló toronyig, olyankor aztán van mit ledönteni :)

Aztán elkezdte a kisautóját gurítani, mármint megy négykézláb, és az egyik keze alatt görgeti.

Volt már, hogy a felé dobott labdát vissza próbálta dobni.

Egyik nap az ásításomat úgy fejeztem be, mint az indiánok: miközben hangot adtam ki, kezemmel paskoltam a számat. No ez annyira megtetszett neki, hogy azóta rendszeresen indiánozunk, ő is paskolja a száját, csak még hangot nem ad hozzá :)

Az integetést magától kezdte el. Mondjuk a márciusi Nagymamai tanítás is fellelhető benne, mivel nem a pápára, hanem a sziára integet. Bárhol, bármikor hallja is meg ezt a szót, integet. Ha direkt szeretnénk, hogy integessen, akkor általában csakazértse.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe.

Az új kedvenc hobbim pedig a vegyszermentes kozmetikumok. Több nagy témaköre is van: egyrészt az, hogy a szintetikus anyagok hogyan befolyásolják az egészséget (rongálják), másrészt, hogy a természetes anyagok hogyan javítják. Illetve, hogy hogyan állíthajtuk elő magunk a szükséges termékeket. Ez egy borzasztó sokrétű dolog, egyik téma szüli a másikat, egyfolytában szörfözik az ember, és ha ráérez az ízére, akkor szívja magába az ismereteket :) Úgy jött különben ez, hogy a Vidékihez kerestem új témát, pontosabban a témám megvolt: hogyan készítsünk folyékony szappant, hiszen a múltkor már volt szó a háziszappanokról, de pl Peti nem használja a szilárd szappant, mert ő jobban szereti a folyékonyat. Ugyanez a helyzet a tusfürdőkkel is. No, ha itt indul el az ember, akkor abba se tudja hagyni. Azóta már kipróbáltam a mosódiót is :D Kezdek átmenni bioanyába... :)

Hétvége képekben:

Délutáni szunyóka. Mint a felnőttek...

Szombaton egész délután bicikliztünk, fő célunk a Parc de Merl volt, ami épp Szilvi nénje lakása közelében van. Bár vele épp itt nem találkoztunk, mert vendégei voltak. De a merli parkba már régóta el akartunk kirándulni, mert legendás a játszótere. Tényleg élvezte Babfi is. ÉéééS: végre Nyár van, nyár,/ röpke lepke száll virágra/ zümmög száz bogár... (tényleg: botrányosan sok a darázs...)

Az elfoglalt Apuka :) (Valójában éppp Szilvi nénjével egyeztet.)

A lépcsőzés létminimum. Bármekkora lehet. Két lábon, vagy 4 végtagon. Fel és le. Segítséggel, vagy anélkül. (Általában anya napi fenékizomtornája megvan...)

 (Na az mondjuk a tekeréssel is megvolt szombaton... de a merli park tényleg nagyon szép: tavacskával, kacsákkal, szökőkúttal, stb.)

Bár ez a szökőkút már a belvárost díszíti a Place de'Arms-on, ezt is célba vettük aznap.)

mit is fűzzek hozzá.... :)

Tegnap óta itthon vagyunk! Reggel 9-kor a vizit során kikapták Bab szájából a kis védőréteget, és szélnek eresztettek minket. Tényleg nem volt semmiféle altatás vagy nagy nekikészülés, nem is tartott sokáig. Persze Bab azért visított, de 2 perc után már jókedvű volt, és boldogan tologatta tovább a kocsiját. Még át kellett szaladni a fogászatra, hogy dokumentálják fotókkal a történéseket, ez is megvolt 5 perc alatt.

Azóta itthon regenerálódunk: próbáljuk kialudni magunkat, meg helyre pakolni a dolgokat... Nem megy gyorsan Bab folyamatos foglalkoztatása mellett.

Az evés sem megy még nagyon gyorsan neki, de gondolom majd alakul.

Ajándék doktorbácsinak átadva. Aranyos ez a pasi, vagy 20 percet is ránk szánt a kért 2 helyett, szívesen beszélget, meg érdeklődő is. Most legalább tényleg köszönetet mondtunk neki, igazán megérdemelte. Ha valaki miatt, hát miatta megérte ezt a klinikát választani. Végülis az ő kezén múlott a legtöbb... Holnap már nem is biztos, hogy találkozunk vele. Mint kiderült, a varratok maradnak, felszívódnak majd pár héten belül. Holnap csak a szájpadlást védő lapkát távolítják el (a műtét óta volt egy ideiglenes, hogy a szájpadlás gyógyulhasson, Bab meg ehessen.) 

Aztán elindultunk a városba. Hát nem épp ő kapott el minket, ahogy szállunk be az autóba..?. Khm. Úgy tett, mint aki nem lát :) Pedig igazán a világ végén parkoltunk...

Írtam volna többet is de Mackó felébredt....

Na tudtam én, hogy semmi baja a fülének. De ez a F-O-G rész elég káosz. Az egyik jelentést Albert Schäfer nevére nyomtatták ki, mert véletlen tovább ugrott a görgő a neveknél... Nem túl meggyőző...

No de lássuk a képeket:

Parti a tetőteraszon:

Homburg történelmi vásártere:

Néhány feljegyzésre méltó eset:

• Mielőtt elfelejteném: az imént volt a vizit. Semmi extra, bár szerencsére épp Landau bá jött. Contratubi kenőcsöt elfelejthetjük végre. (eggyel kevesebb esti tennivaló, ahogyan már szájpit se kell majd ragasztani.) Szóval az nagyon jól esett, hogy a főnővér úgy nyilatkozott a dokiknak, hogy ilyen egy "arany gyerek" (gondolom arra értette, hogy nincs sok gond vele és általában jókedélyű).
• Az is ma történt, hogy reggeli ébredés után tisztán kimondta, hogy ANYA. Tutira nekem szólt :)
• Tegnapi vicces dolgai közül az egyik, hogy amíg egyszer vártuk Apát, megkaparintotta a telefonomat, és a füléhez tette, majd büszkén vigyorogva várta a hatást :) (mindig játszunk vele Hálló-hállót :)
• Másik, hogy rájött, tud akarattal köhögni, akkor is, ha nincs rá oka. Mivel ez baromi cuki hang, sokat nevettünk rajta, sajnos ezzel bátorítva ebbéli tevékenységében. Így aztán többször is van, hogy eszébe jut, akkor is, amikor nem kéne, mert azt hizik, tényleg van valami baja...

Egyébként már többszörkilógtunk a kórház területéről, de pssszt! El ne mondjátok senkinek :) Különben is, nem őrzik gárdisták, szóval néha az ember séta közben akaratlanul is kint találja magát... Így meg aztán ajándékot is szereztünk Landaunak meg a nővéreknek. Na jó, meg kicsit várost is néztünk :) Kiderült, hogy sokkal szebb Homburg is, mint amit eddig láttunk belőle: van régi macskaköves része is történelmi piactérrel és dómmal. Fotók később. Most indulunk a Fül-orr-gégészetre.

Kiderült, hogy a homburgi klinika is meg tudja mutatni szép arcát, egy napsütéses délután kell csak hozzá, meg egy sikeresen abszolvált műtét. Innentől kezdve már csak felfedezésre vár a klinika területe, ami még így sok ittlét után is tartogat meglepetéseket, bejáratlan utakat. Így, hogy Mackó visszanyerte jókedvét, erejét és arcformáját, indulhat a móka. (Csütörtökig kell itt elszórakoztatnunk egymást...) Csak az idő is legyen olyan szép, mint ma este. Délután ugyanis azért esegetett. De az biztos, hogy Bab ma legalább annyit volt szabadban, mint bent. Hátha így is gyorsabban gyógyul. Szóval jőjjön néhány klinikai fotó.

Még reggelről maradt ez a kép:

Ui: most úgy tűnik ezek után a képek után, mintha Homburg egy paradicsomi állapotú kórház lenne. No nem az. Azért is írtam, hogy kivételesen szép dolgokat is találtam itt. Azért mi is egy 70-es években épült szocreál kocka 6. emeletén csücsülünk...

Játékterápia Apával.  A másik kedvenc a kocsi kipakolásán túl a kocsi tologatása fel-le a folyosón. Majd arról is készül kép.

Ma reggeli könyvnézegetés. Már félórája csinálja. Kár, hogy éjjel nem viselkedett ilyen jól: éjféltől 1-ig szortyogott, 1kor csöppentettünk neki, fél 3-ig éber volt és mocorgott... Ja igen: a lapozásban még a láb is segít!

(ui.: csak tudnám, mért nem teszi egymás alá a két képet, ha mindkettőt "középre" igazítottam...???)

No néhány jó hír:

az egyik, hogy nem régiben lekerült az a hülye infúzió is Bab mancsáról. Pedig reggel még azzal sétálgattunk, már amennyiben az 5 lába nem akart 8 felé szaladni. Aztán jött a Martina nővér - akit már februárban sem annyira komáltunk, mert kicsit tudálékos volt-, hogy ki volt az, aki ma is rákötötte a gyerekre (egész éjjel rajta volt, nem kellett újra rákötni). Mondjuk szerintem jól járt el, aki még rajta hagyta, hiszen nem mondta orvos, hogy le szabad venni. De pont abban a pillanatban jöttek is vizitelni, és megkaptuk az engedélyt. Persze Bab megint megijedt, mi a fenét matatnak a kezén már megint, ilyenkor sikítófrászban szokott kitörni. Hiába mondtuk neki magyarul vagy németül, hogy csak jobb lesz neki... Pedig még egy mesefigurás ragtapaszt is kapott rá. Ja, és ez azt is jelenti, hogy már csak hőemelkedése van. Ez a kedvén is meglátszik, sokkal többet akar játszani. Egyébként hihetetlen gyorsan megtanulta, hogy az infúziós kezét nem használhatja semmire. Egyébként láthatóan nem is zavarta, szerintem tutira jobbkezes lesz, az inf. a balba volt bekötve.

Másik jó hír, hogy hamarosan megérkezik Szilvi nénje hozzánk, marad is hétfőig, mert aznap szünet lesz. (Mint iderült, nem csak Luxiban, de itt a németeknél is.) Szóval délutántól hárman fogjuk szórakoztatni Babfület és egymást. Mert itt elég lassan megy az idő. Bár tegnap sétáltunk egy nagyot a meglepően meleg időben. Kabát nélkül! Mekkora öröm ez így augusztus közepén.... Aztán ugyanazt az útvonalat megtettem futva is, mert már rég nem futottam. Este viszonylag kevés itt az ember, ami egyúttal kicsit ijesztő is, ha belegondolunk, hogy egy kórház területén futkározunk...

Na aztán van egy negatív vonal is: a szomszéd néni. Ugyanis egészen alternatív módszere van a nővérek hívására a NAGY PIROS GOMB megnyomása helyett: üvölt nekik. Úgy percenként. Ez csak azért szép, mert a folyosón mindenki hallja, de a folyosó végén lévő nővérszobában már senki. HÁt ma éjjel konkrétan nagyon ideges lettem rá, ugyanis felébresztette a rikoltásával a gyereket. Már ott tartottam, hogy én hívom a nővért, abban a pillanatban épp lefolyt Bab infúziója, és nagy csipogában tört ki Artudditu, úgyhogy tényleg hívtam is, és kértem, hogy MENJEN MÁR ÁT a szomszédba is... Ma megbeszéltem az egyik nővérrel, hogy ilyen esetben tényleg hívni fogom őket, különben 10-15 percig is elkiabál a néni. A Babafület pedig ezután 1-másfél óra alatt tudtam visszaaltatni. Szóval tényleg nem miattam baj ez.

Az jutott eszembe, esetleg sokan vannak, akik olvasnak, és most nem értik, miről is van sszó, miért is vagyunk kórházban. Szóval Babnak volt ugye a kétoldali ajakhasadéka, amit februárban ugyanitt műtöttek meg. Most pedig a szájpadlás hasadékát foltozták be.

Tegnap este is meg ma isvolt már bent nálunk Landau, reggel meg egy másik doki vizitelt. Végülis mivel Bab szépen iszik a cumisüvegből, nem volt szükség a szondára - eggyyel kevesebb zsinór, amire vigyázgatni kell. Illetve az is jó ebben, hogy nem vagyunk az ápolókhoz kötve evésügyileg. Ahogy a másik szobában lévő baba is megjárta ma: nővérvéltásra igazította épp az evésidejét, amikor vagy félóráig nem jönnek. Na ezt ismerjük februárról már. 

A láza talán lassan de biztosan lefelé halad. Ez épp az infúzió hoszát rövidíti, ha holnap nem lesz lázas, talán azt is leszedik már, és csak a karmerevítő marad, hogy a szájába ne nyúlhasson. Amúgy lehet majd vele jönni-menni.

Ma már azért sokat játszottunk, nem aludt annyit, mint tegnap. A teraszra is kimentünk vele, bár most még szigorúan R2D2-val ( az infúziós állvánnyal.:) Sajnos a kerekei ahányan vannak, annyi felé akarnak menni. Plus van a babakocsi, aminek szerencsére ugyancsak bolygós a kereke. Szeret is bolyongani.

Macinak ugyanakkor fenntartása alakult ki minden zöd ruhát viselő ember irányába, legyen az akármilyen kedves arcú szőke ápolókislány. Esetleg a kék ruhát viselő takarítónő érdemel meg egy pár mosolyt...

No most engedélyt kaptunk egy kis kinti sétára R2D2 nélkül, úgyhogy nosza!

No, ezen is túl vagyunk, vagy ha nem is túl, legalábbis a közepében... A műtéten túl, de sok szenvedésen még innen. Amennyire tudjuk, a műtét jól sikerült, de dokival még nem beszéltünk. Fél 2-kor mehettem be hozzá, 8-tól kb 1-ig tartott megint... A kis szája kívül jól fel van dagadva, kaptunk rá kenőcsöt. Sajnos (vagy lehet, hogy szerencsére? - még kiderül) a gyomorszondát még a műtőben khmm... kihányta konkrétan, nem is tették vissza neki, azt mondták, menni fog az evés cumisüvegből is. Ha ez igaz, ezért sok szenvedésnek vesszük az elejét, kezdve azon, hogy a múltkor is mennyire hiányzott neki a szájon át történő evés, és mennyire hálás volt, mikor az első kortyokat kanállal megkapta; tovább azon, hogy csak a szonda miatt kellett egész végig a karmerevítőt hordania. Most az infúzió és a vérnyomásmérő lóg belőle, de ez a múltkor 2 nap után lekerült, tehát remélhetőleg 2 nap múlva semmi nem fogja akadályozni a mozgásban.

Most még látszik, hogy nincs jól, frissen műtött: be is lázasodott, kapott kúpot, utána gyorsan jobban lett. 

Hamarosan kap majd teát, kiderül, mennyire tud már inni.

Ma még sokat alszik, meglátjuk, éjszaka is fog-e. Én tegnap éjjel alig aludtam, valahogy az új hely mindig ezt hozza ki belőlem. Meg itt aztán vannak éjszaka is zajok, amik a Baba miatt is idegesítőek, hogy mikor fog rájuk felébredni. Ma reggel elég lett volna fél 7-kor kelni, de ő fél 6-ra gondolt (pont előtte egy órával sikerült nekem elaludnom...).

Pár nap múlva már biztosan könnyebb lesz. Csak azt nem tudom itt megszokni, hogy 5 órakor hozzák a vacsit... :)
Megint kikaptunk egy tanonc ápolónőt, aki rajtunk fog vizsgázni holnap. Már februárban is volt egyhez szerencsénk. VIccesek, mert egyrészt borzasztó lelkesek, másrészt borzasztó idegesek: 600x bejönnek, minden részletet kikérdeznek, olyat is, ami teljesen felesleges, és nem életszerű. Úgy értem, nem kell tudnia egy ápolónak, hogy hol tartom a babafürdetőt, úgysem ő fürdeti. Szegény rákszült a szondázásra, most majd más lesz... Van az osztályon két "agy-hőmérő", amit csak a fej mellé tesznek, és az rögtön megmondja az eredményt. No, mára mindkettő elromlott, ápolótanoncunknak fenéken keresztül kellett mérnie... Mondjuk Babot jobban sajnáltam, ha már itt tartunk. Szerencsére mostanra az egyik már jó...
Szóval holnap vizsga :). A múltkorinál én is úgy éreztem, mintha vzsgáznék, ahogy próbáltam a csaj segítségére lenni.

Üdv Homburgból!

Megtörtént a becsekkolás, elfoglaltuk a szobánkat. Aztán kezdődött a szokásos első napi hajsza: aneszteziológusos beszélgetés, fogorvosos fényképezés és mintavétel (a szájpit is elállamosította, pedig azt reméltem, ezt is el tudom sismásolni és a végén megtartani); és mind közül a leghosszabb: a fül-orr-gégészes várakozás. Mert ott általában csak ez történik. Volt valami jelképes hallásvizsgálat, de mint kiderült, az igazi nagy az holnap lesz a műtét során: ugyanis ha már épp altatásban lesz a gyerek, akkor a fejét is bedrótozzák, küldenek bele jeleket, és így ellenőrzik le a hallását. Dobálóztak itt mindenfélével, hogy rossz esetben hallókészüléket kap meg ilyesmi. No engem aztán nem sikerült megijeszteniük, mert ez a gyerek a legapróbb neszre is felébred éjjelente... egész biztosan JÓL HALL... Na de legyen róla papírunk is...

Szerencsére egész nap sütött a Nap, ha ugyan meleg nem is volt. Már tényleg ismerősként jöttünk vissza, tudtuk, mit kell hoznunk és mit kell itt helyben kérnünk. Ami viszont félresikerült, az Apája szállása, ugyanis Mekdonaldszék most nem voltak annyira kedvesek, és nem adtak. Szálloda lesz a vége...

Holnap reggel 7-re kell átmennünk a műtőhöz, de gondolom nem kezdődik el 8 előtt. Majd holnap is jelentkezem.

Nem fogjátok elhinni, mi történt ma velünk!

Ezt persze azon Kedves Olvasók fogják tudni értékelni, akik birtokában vannak némi információnak életünk februári szakaszából, történetesen Babó operációjával kapcsolatban. Semmi extra, csak ami itt a blogban is olvasható volt annak idején.

Szinte kötelező elemmé vált, hogy operáció előtti és utáni héten történjék valami különös találkozás. Minthogy Bab 2. műtétjére jövő csütörtökön kerül sor, épp esedékes volt a "csoda" :) Főleg, mert eddig lelkiekben direkt kerültük a témát, egyrészt, mert elég akkor aggódni, amikor az ember benne van a közepében, másrészt "rutinosan" már kb. tudjuk, mire számítsunk. Harmadrészt meg ki a fene szeret ilyeneken gondolkozni.

Na de hadd kezdjem az elején a mai napot, ami a tegnap estével kezdődött. Tesóval (másik nevén Nénjével) külön-külön egy órát töltöttünk az internet előtt azzal, hogy hétvégére programot találjunk. Bármilyen faluünnep érdekelt volna minket, ha találunk. Valahogy nem jött szembe semmi értelmes, legalábbis elérhető távolságban. Ő végzett a német fesztiválkereső oldalakkal, én pedig a franciákkal és belgákkal, no meg mindketten a luxembourgiakkal is. Volt persze néhány kisebb, nem túl érdekesek, és legalább 100 km távolságra. Ma reggel (inkább késő délelőtt) aztán tanakodtunk, mi is legyen, s végül rábólintottunk egy francia városkának a programjára. Be is írtuk a GPS-be a helyet, már menet közben, de kiderült, hogy Franciaországban több ilyen település is van, s a GPS a hozzánk közel esőt egyáltalán nem ismerte. Csak egy olyat, amihez legalább 5 órát kellett volna autózni. (Akkor még azt hittem, én emlékeztem rosszul a nevére, de most lecsekkoltam: itt is van a 120 km-es körzetben egy Malbrouck). Lényeg, hogy gyorsan kellett dönteni, s más uticélt választani. Az opciók között szerepelt még Zweibrücken is, ott ugyanis van egy óriási rózsakert. (Olyan, mint Keukenhofban a tulipános.) Így aztán ezt vettük célba, viszont már jó késő volt, dél is elmúlt; az odaúton dugóban álltunk sokat, így megérkeztünk után első dolgunk volt, hogy valami étkezdét keressünk. Tettünk is egy sétát a városközpontban, de persze ilyenkor nem jönnek szembe azok a jó kis éttermek, ahol annyira olcsón tömhetné degeszre az ember a hasát, így aztán korgó gyomorral tértünk vissza a legelső étteremhez, amit használhatónak ítéltünk. Szóval valahogy véletlenek sora folytán kerültünk erre a helyre, ahol elköltöttük az ebédünket.

Egyszer csak Peti felnéz a asztaltól, s rámutat egy emberre, aki épp az étterem kifüggesztett étlapját vizslatta: 

- Te, ez nem a Landau?

Hát ő volt, az orvos, aki jövő csütörtökön szájpadlást fog varázsolni a Bogyóka szájába. No ennek mi az esélye, hogy épp vele találkozzunk épp most? Egy 82 milliós országban?

Persze rögtön odamentünk hozzá, Peti hamarabb, mert nekem még ki kellett halásznom Macit az üléséből. Nem várható el, hogy Landau is név szerint emlékezzen ránk, de nagyon kedves volt, a művére bizonyosan emlékezett, rögtön meg is nézte, hogyan gyógyul Maci szája. Persze szerény annyira, hogy nem kezd el büszkélkedni, hanem megjegyezte, hogy "örül, hogy találtunk rá megfelelő megoldást" :) Mondtuk is neki, hogy jövő héten találkozunk újra. Épp most élvezi szabadsága utolsó napjait. Kiderült, hogy ő ebben a városban lakik (valóban, nincs messze Homburgtól), és azért nézegeti épp az étterem étlapját, mert régen ez nagyon jó helynek számított Zweibrückenben, de nem rág tulajváltás volt. No, én nem is annyira voltam elájulva az ebédünktől.
Landau bácsival beszélgettünk arról, hogy miért választották feleségével ezt a helyet lakni, s kitűnt, hogy borzasztó családcentrikusak. Aztán beszélgettünk a neve jelentéséről (ahogy Zsuizsitól tudjuk, franciául babakocsi), ezt ő nem tudta, csak azt, hogy az angoloknál egy hintónak ez a neve. Hát persze, épp az, amelyiket a Royal Weddingen utazott Will és Kate. (No meg ugye van egy Landau nevű város is Németországban.) Sok másról is szó esett, ajánlotta ő is a rózsakertet, amit végül az esős idő miatt csak nem néztünk meg. Továbbá átadtam neki a luxembourgi fül-orr-gégész dokink üdvözletét, mivel állítólag jól ismerik egymást. (Mint azt korábban írtam, Kurt Pierre is Homburgban végzett.) Örült is neki, és hozzátette, hogy jó szakembert választottunk. Szóval csupa emberi (és nem klinikai) dologról beszéltünk. Más kérdés, hogy annyira tudtam, hogy valamit elfelejtek megkérdezni, és így is lett: nem tudom, mennyi bébiételt vigyek, hiszen Bab megint be lesz ugye csövezve. A múltkor saját tejkészítményt küldtünk le azon, de vajon most mi lesz? A pépet gondolom nem préseljük bele :) No mindegy, valószínű, hogy saját készítményük van erre az esetre.

No, mit szóltok? Hát nem érdekes? Utána egész nap ez járt az eszünkben: vajon hogy lehet, hogy valami ennyire elrendelt legyen? Megvolt a célja a kirándulásunknak.... És lélekben elkezdtünk felkészülni a jövő hétre.

"Nagy mértékű a golyófejűség :D" (Apája)

Nem rég Anyu (Nagyi) küldött egy babáknak kitalált kálcium-készítményt, aminek természetesen rengeteg pozitív hatása fel van sorolva az ajánlójában, főként a fogzással kapcsolatban. Nem is vitatom ezeket, de a legviccesebb, hogy a javallat szerint a készítmény hatásos kockafejűség ellen.

Épp tegnap fogyott el. Azt hiszem, tényleg hatott :D Bármi is legyen az a kockafejűség :D Babról minden elmondható, csak ez nem :D

ui.: rákerestem guglbana kockafejűségre. Az első 3 találat a Tiens (a kálciumkészítő cég) oldala. Lehet, hogy csak szerintük létezik ez? Mert persze a pejoratív értelmét ismerem, de ha van valaki közöttetek, aki anatómiai tüneteket is ismer, az kérem, írja meg!

Addig is: meg kell szoknom a fiamat. Mert eltűnt a babasága...

Ami a szülinapi bejegyzésből kimaradt, pedig legalább olyan fontos: Babzsák épp a születésnapján tette meg élete első pár részeg tengerészes lépését! Először is meg kell állítani, feltett kezekkel egyensúlyozva akár egy percig is elálldogál, ha úgy van kedve. Általában inkább rövidebb ideig tart, hiszen kinek van erre ideje? De ha már stabilan áll, és van a közelben kitűzhető cél, mint pl egy anya vagy egy apa, akinek a karjában történő landolás fájdalommentesebb, mint a földön való, akkor bizony felveszi a büszke arckifejezést, és elindul. Estefelé a kedv még meg szokott lenni, a koncentráció már kevésbé, olyankor inkább a vetődés a jellemző. No de a szándék és a bátorság dicsérendő. Persze nem kell hosszú menetelésekre gondolni, de talán volt már 5 kis toporgó lépés is. Sőt, volt már fordulás is a palettán, itt még kérdés, hogy direkt-e vagy véletlen...

Gott sei Dank, visszatértek a nyugodalmas éjszakáink, gondolom azért, mert kijött két újabb foga (most járunk 5-nél, de ez ne lepjen meg senkit, az anyja is csak 26-nál jár még így 29 évesen is). Szóval kis pihi-szuszi a következő előtörő fogakig... Én meg már azt hittem, pszichésen van valami gubanc a gyereknél.

Babról további adalék, hogy ma (nem egészen 2 órája) levágtuk a haját -brühühüüü. Azt a szép kunkorit. Most aztán jól eltettem  belőle egy csomót olyan lezárható nylonba, majd beragasztom a babakönyv idevágó oldalára. Aki esetleg nem követte volna: eddig egyszer volt levágva a haja, 3 hónapos korában. (Akkor nem tettem el hajat. Pedig tuti más lenne, mint a mostani, akkor még tök fekete volt.) Szóval most megint más arca lett Bogyinak, majd rakok fel fényképet. Apja szerint kiderült, hogy a gyereknek van füle...

Úgy esett, hogy ma délután 5-re elmentem az usziba. Pár napja ugyanis kiváltottam egy karkötőt, amivel szeptember közepéig minden coque-os kurzus jóval olcsóbb. No, gondoltam, úgyse voltam még a 3 féle aqua-akármiből, csak kettőn, ideje kipróbálni a 3.-at is. (talán ez az aqua-gym? sose tudom ezeket.) Na ma kiderült, mért nem jártam én itt eddig: belecsöppentem ugyanis egy nyugdíjas-klubba... Félreértés ne essék, tisztelem az időseket, de sajnos a tornájuk nem volt valami felkavaró... Úgy is mondhatnánk, nem ettől fogok lefogyni..

No és még egy jó hír mára: előkerült a pendrive-om. Höhö, kitaláljátok, ki volt a bűnös? Történt, hogy bébiszitter Viki két hete járt nálunk utoljára, utána ő hazautazott. Babfi persze az ő táskájában is szívesen matat, de mint tudjuk a telefontöltő esete óta, nem kleptomán a gyerek, ugyanis a vendégeink plussz cuccokkal távoznak tőlünk... Viki is két hétig hordta a táskájában a pendriveomat... Most végre viszont megvan minden, ami a számítógép újratelepítése előtt megvolt! Ilyenek pl. a blogra feltöltött képek, a Vidékinek íródott cikkeim, stb... Szóval nem mindegy. Kedves Legközelebbi Látogatónk! Ne lepődj meg, ha távozásod előtt átvizsgáljuk a táskádat :). Köszönd ezt az Ádám nevű jelenségnek...

ÁDÁMKA  1.  SZÜLETÉSNAPJA !!!
( szöveg is került a képek végére)

Nagyon szép napunk volt ma (kivéve, hogy ezt a bejegyzést egyszer már megírtam és elszállt, na ilyenkor nem látom annyira szépnek a világot.) Lényeg, hogy még a Nap is kisütött, ma volt a luxembourgi nyár, Bogyó tiszteletére. Sőt, még meleg is volt. Így aztán időnk nagy részét a teraszon töltöttük, csak a tortakészítés idejére húzódtam be a konyhába.

A torta pedig úgy készült, hogy kitaláltam, mi is lenne az a torta, amit az 1 éves Bab is értékelne: túrótorta! Na, nem csak én találtam ezt ki, az internetes anyukák is ezt ajánlották, volt is egy jó kis recept. Vagyis jónak tűnő, de később megbánós. Ugyanis a recept szerint egy egész citrom reszelt héjának és kifacsart levének is bele kellett kerülnie a masszába. Sikerült viszont egy lédús darabot választanom, gondolhatjátok, az eredmény jó savanyú lett. Felnőtt szájnak még csak-csak finom, de babaszájnak: hm... úgy tűnt, nem annyira.

De a fényképek nem ezt a fanyalgást ábrázolják, mint inkább a tortától való megijedést. Először is minden szülő és nagynéni furcsa készülődésben van, és különben is Bab már igen éhes, nem is érti, hol marad a szokásos délutáni uzsonna. Na de amikor kihozzák azt a nagy fura valamit, aminek a közepén egy korábban nem látott fényes valami ficánkol, azt igencsak meg kéne fogni, akkor azonban Anya jól rákiabál, amitől illik jól megijedni. Na ennyit az idilli szülinapi ünneplésről, fotózásról. Inkább vigyék onnan jó messzire. Ja, hogy ezt meg lehet enni? Hm, meggondolandó. De akkor meg kiderül, hogy ez az izé még fanyar is. Inkább kiköpöm.... Helyette mégis az osanos kekszes puding csúszott.

Még jókor történt ez az akció, mielőtt a szomszéd Nathalie tiszteletét tette volna nálunk. Egy szelet tortáért cserébe hozott nekünk egy buborékfújót. Az a vicces ebben, hogy a jó időre való tekintettel nekem is ma jutott eszembe, hogy bubit kéne fújni, tűvé is tettem érte a lakást. (Na erről később.) De meglett. Szóval Babbal délután buborékot fújtunk. Persze mindig meg akarta fogni azokat is.

Torta után pedig felpakoltuk a gyereket a babakocsira, és irány az osan. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy Babot az első szülinapján befizetjük néhány kör ringlispílre. Ahogy azt gondoltam is, ez az a kor már, amikor érdeklődve nézi, tetszik neki. Mivel 4 kört mentünk, én már eléggé szédültem a végén, remélem, ő azért nem. Minden körben másra ült fel, más emberrel. Gondolom majd eljön hamar az az idő is, amikor ő ott fog vonyítani, hogy fel akar ülni, nekem meg majd az idegeimre megy, mert mennék haza :) Most még nem így történt.

Szóval a keresgélésről. (Az egyik dolog, amit a legjobban utálok. Tiszta időrablás. Mért nincs mindig minden a helyén??)

Egészen bizonyos, hogy létezik a fekete lyuk. Mégpedig a lakásunkban található. Másik teória szerint léteznek a gonosz házimanók. Még nem eldöntött, melyik az igaz. Tény, hogy a lakás egy nagy vesztő-hely... Mindennek lába tud kelni, mégpedig abban a pillanatban, amikor megszületik a gondolat: szükség van rá. Így volt ez ma a bubifújóval, tegnap a telefontöltőmmel, múlt héten pedig a pendriveommal. No, az első kettő már megvan, és a házimanót Ádámnak hívták. A telefontöltőért is tűvé tettem mindent, este Apája is. Furcsa, de nem volt biztonságos érzés egész nap telefon nélkül lenni. Mi van, ha történik valami a gyerekkel? Este végül számítógépes úton feltöltöttük, majd másnap Szilvi nénje megjelent a töltővel. Valószínűleg Valaki becsempészte a bőröndjébe... A pendrive azóta sincs meg: utoljára Bab szájából vettem ki, hogy "Anyának erre még szüksége lesz"...

Visszatérve Bab születésnapjára egy másik bebizonyosodott igazsággal zárom soraimat: tényleg csuklik az, akit sokat emlegetnek... Kedves Ismerősök, Rokonok, Jóakaróink, akik ma becses szátokra vettétek Ádám nevét: a gyerek ma négyszer csuklott, alkalmanként 1 órán át...