A hétvége az eredeti luxembourgi nevezetességek és élmények jegyében telt (kivéve a németországi nagybevásárlást.) Mégpedig szombaton a nagyhercegi palotában néztünk szét, mivel egész augusztusban vezetett túra keretében szabad volt bemenni. Ha már úgyis itt lakunk 2 éve, akkor épp itt volt az ideje! Mivel egyrészt nem vittünk fényképezőt, másrészt nem is volt szabad fotózni, így netről kerestem néhány idevágó képet. De legalább annyit elmondhatok, mi sem láttunk ennél sokkal többet. Volt ugyan egy néni, aki angolul próbálta előadni a történeteit, de sajnos nem annyira állt a helyzet magaslatán nyelvtanilag, így elég nehéz volt őt érteni. Ugyanakkor Bab már nincs abban a korban, hogy vele csak úgy végigsétáljunk csendben egy félórás előadást, neki lépcsőznie kell, ha hercegi lépcsőt lát, illetve meg kell nézni, mi van a lerekesztés mögött, ahová csak nézni szabadna, bemenni nem... Ha meg rászólunk, sikít. Így aztán Apája feláldozván a gyönyörű látványt, kiment vele.
Henri Nagyherceg a Nassau-Wilburg házból és felesége, Maria Teresa Mestre (5 gyerekük van!): 
Vasárnap pedig végre elérkezett a megfelelő pillanat, hogy kilátpgassunk a Schouberfouer-re/ra. Idén rendezték meg 672. alkalommal!!! Ami manapság egy óriásvidámparkot jelent így augusztusban 3 hétig, az korábban nagyvásárt jelentett az őslakosoknak. Mi idén voltunk kint 3.-jára, már akkor is itt kezdtünk, mikor kiköltöztünk :). Ahogy András mondta vala: ezek a vangskliftok (ez a köszönömöt jelenti letzebürgisch nyelvjárásban) szóval szerencsétlenek ilyenkor kijönnek, és sörsátrakban fogyasztják a pezsgőt a kaviárral. No, én igazán csak idén először láttam meg, hogy tényleg van pezsgős sátor... De a lényeg még mindig a sok(koló) ringlispíleken van. Meséljenek helyettem a képek:
A hintán pedig fent ülök én Apájával. Bár ez tipikus buccsú-játék, még sosem ültem rajta korábban. Később se fogok... Alattomos módon nem csak körbe forgott (szédítően), hanem fel-le is dobált.... Még Apája szerint is rossz volt :)
Ez csak egy hangulatkép, bár aztán az óriáskerékre felültünk Lillával.
Látvány az óriáskerékről, amelyet eleve Belle Vue-nek neveztek el.
Az egyetlen karusszel, amire Macival felültünk ez a szép, stilizáló darab volt. A zenét a közepén egy verkli szolgáltatta, nagyon hangulatos volt. Persze Bab annyira nem volt tőle feldobva.
Éééés a végén Apája és Nénje felült az egyik félelmetes "játékra". Nézni is rossz volt. Itt az elején vannak, még nem tudják, mi vár rájuk :)
Itt már kezdik sejteni... Igen, a "rúd", amin ülnek, nem csak a nagy tengely mentén fordul körbe, hanem a sajátja körül is tud.... Néha egymás után 4-5-ször is.
"Anya! Ezek normálisak?!" - "Nem kisfiam, nem azok...."
Ez még nem a vége!!!
Kell ennél jobb szórakozás??
No srácok? Jövőre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése